A sous vide technika - Nyúlhús el(ő)készítése sous vide eljárással

Két nyúl állt a házhoz nemrég, szépen megnyúzva és zsigerelve. Hirtelen nem tudtam mit kezdjek vele, semmi nagyobb összejövetel vacsora nem volt éppen betervezve, így maradt volna a lefagyasztás. Azonban eszembe jutott a sous-vide (ejtsd: szuvid), így előkészítve sok mindenre felhasználhatnám később a húsokat.

Addo cafe&restaurant - Pécs

fotó: addocafe.hu

Régóta terveztem egy cikket az Addoról. Még tavaly ősszel fedeztem fel a helyet magamnak és rögtön láttam, hogy érdemes lenne mélyebben is megismerni, esetleg letesztelni egy komolyabb vacsorával. Az idő szép lassan telt, én egyre gyakrabban jártam oda, főleg ebédelni, vittem oda barátokat és beszéltem meg találkozókat üzleti ügyekben. Így lett az Addo észrevétlenül a törzshelyem. A tesztvacsora végül is nem valósult meg azóta sem, de azt gondoltam azért egy afféle étteremajánlót írok helyette.

Beszámoló a grillpartiról, avagy a „nyertesek vacsorája”

Szombaton megtörtént a beígért kerti sütögetéses vacsora, a kisorsolt vendégekkel. Szerencsére kellemes időt fogtunk ki, meleg és napos szombatunk volt végig.

A „műszak” nekem már délben megkezdődött, sok mindennel elő kellett készülnöm, hogy mire megjönnek a meghívottak, minden rendben legyen. Természetesen nem így lett, mivel a mosogatógépem pont aznap mondta be az unalmast, így rendesen sikerült elúsznom a teendőkkel még úgy is, hogy volt segítségem Hódos Hajni személyében, aki kuktáskodás mellett bevállalta a folyamatos mosogatást is, de mivel a kis konyhámban nem fértünk el egyszerre, ezért akadozott a gépezet.

Mivel számomra ismeretlen embereket hívtam meg akiknek nem ismertem az ízlését, igyekeztem minél szélesebb spektrumot lefedni a kínálatban, hogy mindenki találjon kedvére való ételt. Naná, hogy ezzel is a saját dolgomat nehezítettem, jó sok előkészülettel járt a sokféle étel, ezért mikor megjöttek a vendégek még javában kelt a focaccia tésztája a langyos sütőben, a saláta még sehogy nem állt össze, és a konyhában teljes káosz uralkodott a mosatlan edények miatt. Szerencsére a társaság hamar összehangolódott, beindult a beszélgetés és az iszogatás, így volt időm befejezni az előkészületeket.

Szerencsémre egy profi sommelier is akadt a társágban aki remek borokkal érkezett, és minden fogáshoz kiválasztotta a megfelelő italt, mesélt nekünk a borról is, elmondott mindent amit tudnunk kellett az adott tételről. Nagy terhet vett le ezzel a vállamról, ezúton is köszönöm ezt Kövesdi Miklósnak, és persze a kitűnő borokat is amik sokat emeltek az estén.

Mindent összevetve szerintem remek este volt, egy laza, folyamatos evéssel-ivással-beszélgetéssel telt kellemes hat órát töltöttünk el együtt. Csapataink végig harcba álltak, a fronton elesett 5 kilónyi különféle hús, hét-nyolc (ki számolta?) palack bor, némi házi szilva- és barackpálinka, mindenféle kenyerek és saláták...

Bulikaják szilveszterre

Összeszedtem pár linket a tipikusan bulira való, vendégváró falatok, szendvicsek receptjeiről, hogy ötletet adjak azoknak, akik esetleg még mindig nem tudják mivel várják a barátokat este, vagy csak túl akarnak lépni a megszokott zsemle+virsli+mustár vonalon...

Gasztrobloggerek

Tegnap este lement az én filmem is a gasztrobloggerek sorozatból. Ha valakinek nincs Tv paprikája, vagy lemaradt róla (mint én is), most bepótólhatja. Íme a videó:

Gasztrobloggerek a TV paprikán

Ma este 22:00 órai kezdettel indul a TV paprikán egy új sorozat "Gasztrobloggerek" címmel, ahol tíz gasztrobloggert mutatnak be, hétköznaponként este egyet-egyet. Elsőként a Tejutazás blog kerül adásba.

A rólam szóló műsor szeptember 9.-én csütörtökön lesz látható.

A teljes lista:

Tejutazás: szerda, szept. 1. 22:00 (ism. szept. 3. 23:30)

Chili és Vanília: csütörtök, szept. 2. 22:00 (ism. szept. 4. 23:30)

Malackaraj: péntek, szept 3. 22:00 (ism. szept. 5. ...23:30)

Lila Füge: hétfő, szept 6. 22:00 (ism....... szept. 8. 23:30)

Dolce Vita: kedd, szept. 7. 22:00 (ism. szept 9. 23:30)

Limara péksége: szerda, szept. 8. 22:00 (ism. szept. 10. 23:30)

Tomakonyha: csütörtök, szept. 9. 22:00 (ism. szept. 11. 23:30)

Kísérleti konyha: péntek, szept. 10. 22:00 (ism. szept. 12. 23:30)

Fűszer és Lélek: hétfő, szept. 13. 22:00 (ism. szept. 15. 23:30)

Ízbolygó: kedd, szept. 14. 22:00 (ism. szept. 16. 23:30)

A Kistücsökben jártunk Balatonszemesen

A Kistücsök étterem jó ideje már, hogy a látókörömbe került és azóta szerettem volna kipróbálni, de valahogy mindig közbejött valami és elmaradt a látogatás. Pár hete azonban egyre inkább érlelődött bennem az elhatározás, hogy végre el kell jutnom oda. Aztán úgy alakult, hogy más programmal összekötve, szombaton végre ellátogattunk a Kistücsökbe Hajnival, a Malackaraj blog egyik írójával.

Három óra körül értünk oda, a tulajdonos, Csapody Balázs már várt minket. A foglalt asztalunk a kerthelyiség végében a minket Pécstől végig követő eső miatt kiesett, de hamar kerített nekünk egy másikat egy hatalmas ernyő alatt.

Már a kezdeti benyomás kedvező volt. A kiszolgálás gyors és szakszerű volt. Egy pillanat alatt ott termet a pincér és a sommelier is, mindig a kellő pillanatban.

De most rá is térek az ételekre, mert mégis csak ezért voltunk ott. Legalábbis a magamfajta hedonistának ez a lényeg!

Előételnek én préselt malac fejhúst rendeltem, Hajni pedig a kovászos uborka krémlevesre vetett szemet.

A préselt fejhús egy remek fogás volt. Finom puha pofahús és a ropogós malacfül rétegek állagának/textúrájának kontrasztja határozta meg ezt a fogást leginkább, persze a remek íz mellett. Hozzá finom saláta volt, marinált gyöngyhagymával, öntettel, amik szépen harmonizáltak a hússal. (Sajnos erről a fogásról nincs képem.)

A kovászos uborka krémleves egyszerűen szenzációs volt. Egy hideg, friss és üde leves, - vagy inkább gazpacho - ami remek választás lehet egy nyári kánikulai napon. A kovászos uborka karakteresen savanykás ízét csak éppen a kellő mértékben enyhítette, tompította a belekevert kapros tejszín. Pompás kezdő fogás volt mindkettő!

A főételek jöttek. Én a napi ajánlatot választottam ami egy kecskesült volt zöld(puy)lencse ágyon, kecsketúróval töltött tésztával. Hajni pedig az étlap újdonságaiból, a borjúgerincet savanyú szívvel mangolddal és tökmagos krumplipogácsával nézte ki magának.

A sommelier (Rocskár László), mindkettőnk ételéhez Légli Ottó 2007-es Reisling gesztenyés Válogatás-át ajánlotta.

A kecskehús a sou-vide eljárástól finom puha és omlós volt, a rápirított réteg római köményes fűszerezése hibátlan volt, nagyon ízlett. Az enyhén füstös aromájú puy lencse remek körete volt a húsnak, a kecsketúró pedig markáns ízével és krémes állagával szintén jól harmonizált az egész étellel. Nem találtam semmi hibát benne.

A borjú gerinc érmék szép rózsaszínre voltak sütve ahogy azt kell, bár az én ízlésemnek lehettek volna egy egész kicsit puhábbak is de ezt csak tényleg azért említem, hogy kissé ellensúlyozzam a most következő „ömlengésemet”.

A borjú mellé, kis tálkában adott savanyú szív egyszerűen fantasztikus volt, Hajni majdnem előadta tőle a "Harry és Sally" híres kávéházi orgazmus jelenetét. A vajpuhára párolt szív a savanykás szaftban, egyszerűen tökéletes volt, alig akart hagyni nekem belőle, hogy megkóstolhassam és még a pogácsákról is megfeledkezett miatta. Ami jelzem, nagy hiba volt, mert én bizony mindkettőt megettem. Életem legfinomabb pogácsája volt. Meleg, puha, foszlós belsejű és ropogós külsejű, finoman fűszerezve. Na de visszatérve a savanyú szívre, felváltva tunkoltuk ki – nem mellesleg kitűnő, az asztalon található frissen sült, finom házi kenyérrel - az utolsó cseppeket is a pohárkából, hogy semmi ne vesszen kárba belőle. Az egész fogáshoz jól illet a párolt mángold, aminek mindketten kiéreztük valami kellemes füstös utóízét.

A sommelier által ajánlott bor pedig telitalálat volt mindkettő fogáshoz, különösen a kecskéhez. Elképesztően szépen simult minden falathoz ami mellé kortyoltam belőle.

A desszertek jöttek. Én maradtam a napi ajánlatnál, ami Angéla újragondolt somlóija volt, míg Hajni a császármorzsa sárgabarack lekvár-habbal névre hallgató kreációt választotta.

A desszertek semmivel nem maradtak el az előző fogásoktól. Angéla somlóija remek volt. Egy finom, tömény csokis piskótalapon angol-krém alapú fagylalttal, dióhabbal, stb. mindez aranyporral „miegymással” szépen megdizájnolva... Szóval egy szemnek és gyomornak egyaránt kívánatos desszertet sikerült elém tenniük. Nagyon finom volt. Minden ízt éreztem amit egy hagyományos somlóiban is érez az ember, de mindezt teljesen eltérő textúrákban és formában kaptam meg, ami igazi élménnyé tette ezt a desszertet.

Sajnos a császármorzsából tényleg csak egy morzsa jutott, mert Hajni közben befalta az egészet (igaz, én is a somlóit), de azért annyit sikerült megállapítanom, hogy az is egy fantasztikusan sikerült édesség, érdemes kipróbálni. Legközelebb biztos azt rendelek!

Kitűnő ételekben és borokban, remek kiszolgálásban volt részünk. Csapody Balázs szívélyes vendéglátónk volt, többször is odajött, volt hogy leült az asztalunkhoz, érdeklődött, hogy minden rendben van-e, válaszolt a kérdéseinkre az ételekről és mesélt a terveiről. A vacsoránk után Angéla is kijött a konyhából és az asztalunkhoz ült, és kellemes elbeszélgettünk, majd egy órát mesélt magáról, a desszertjeiről és terveiről (erről a malackarajon olvashattok, Hajni „tollából”). Mindent összevetve, egy remek élmény volt a Kistücsökben eltöltött cirka három óra.

A végső értékelésként, mindenkinek ajánlom a Kistücsök éttermet aki szereti a finom, fantáziadús, a regionális és magyar konyha nagyon kreatívan és magas szinten elkészített ételeit.

Az étterem jól megközelíthető, jó parkolási lehetőséggel és akadálymentes, kerekesszékkel is könnyen megközelíthető. Nagyobb kitérőt is megér...

(mivel mindketten a kajálással voltunk elfoglalva, és bénán fotóztunk, a képek az étterem Facebook oldaláról vannak.)

Na végre! - az első paradicsomok...

Sajnos az idén kis késéssel sikerült csak a magokat elvetni és a palántákat kiültetni. Két hetet csúsztam a tavalyihoz képest. Ráadásul a tavaszi, kora nyári időjárás sem kedvezett a fejlődésnek, így csak mostanra értek be az első paradicsomok. Persze a sárga körte paradicsom hozta az elsőket, szokás szerint. Egy maréknyi kis sárga „körte” lett a zsákmányom, amit azonnal, még napmelegen befaltam egy szelet vajas kenyérrel lekísérve.

Már nagyon vártam ezt a napot mert régóta vágytam egy kis paradicsomízre. Mióta magam termesztem a paradicsomot nem veszem/eszem meg sem a bolti sem piaci paradicsomot, így meg kell várnom míg eljön a szezonja, csak akkor juthatok hozzá ehhez a finomsághoz. Cserébe viszont nem kell a minőségeben és ízben semmi kompromisszumot kötnöm, valódi zamatos, napsütésben és tőn érett paradicsomokat ehetek.

Hamarosan beindulnak a dolgok és akkor a tövek ontani fogják a remek érett gyümölcsöket. Jelenleg hat félét termesztek, a „sárga körtealakút”, az óriási zamatos „bolgár góliátot”, „ökörszív paradicsomot” ami még új a kertemben és idén próbálom ki először, a „marmande” ami már sokszor bizonyított az intenzív ízével, a klasszikus „san marzano” amiből pompás szószok készülnek és még egy új fajta, amit muskotály küvétől kaptam és a magos tasakon csak ennyi állt „RAF”. Ez az utolsó egyenlőre teljesen zsákbamacska még, alig várom, hogy mi lesz belőle...

Úgy számolom még egy hét, és onnantól már semmi nem menti meg a blog olvasóit az egymást követő paradicsomos receptektől. :)

Toma étkezdéje

Régi adósságomat törlesztem ezzel a poszttal. Még tavaly passzolta felém ezt a gasztroblogokat bejáró körkérdést Gabah, hogy ha lenne egy éttermem, mi szerepelne az étlapján. A játék „szabályai”:

"Álmodd meg a saját étlapodat, a Te általad már elkészített/közzétett ételekből. A felsorolásba az ételeket linkkel szúrd be, hogy a hozzád betérő Látogatók meg is tudják nézni, mit is ennének. Készíts egy virtuális étlapot, 8-20 féle étellel, amit bátran és jó szívvel ajánlanál. Ha ezzel megvagy, küld tovább maximum 3 Barátodnak/Kollégádnak/Bloggertársadnak, így lesz ideje a játéknak szépen végig menni a gasztroblogokon."

Nem könnyű kérdés, talán ezért is húztam-halasztottam a megírását.

Mindig is úgy gondoltam, hogy ha én valaha is nyitok egy éttermet, az inkább egy kis taverna/trattoria szerű vendéglő lesz legfeljebb hat-hét asztallal, egy kis teremmel, meg hátul egy pici kerthelyiséggel, lugassal. Étlap nem lenne, az ajtó mellé függesztett táblára írnám fel krétával a napi ajánlatot, ami legfeljebb három előételből, három-négy főételből és két-háromféle desszertből állna. Ez a „napi ajánlat” szigorúan szezonális lenne és a napi, reggeli bevásárlás szerint alakulna és lehetőleg saját konyhakert terméséből és a környékbeli gazdák termékeiből készülne. Természetesen az én ízlésemet tükrözné a konyha és többnyire a magyar és a mediterrán, főleg az olasz konyha egyszerűbb ételeiből állna a kínálat...

Így ez nem igazán egy étlap, inkább csak úgy nagy vonalakban illusztrálandó az elképzelésemet, megpróbáltam pár olyan ételt kiszedegetni a blogból amit szívesen főznék a vendéglőmben, persze csak ha éppen szezonja van...

Üdvözlőfalatok:

. libatepertő
. házi májkrém
. házi sütésű foccia és grissini

Előételek, levesek:

. melanzane alla parmigiana
. fokhagymakrémleves
. póréhagyma-krémleves
. zuppa alla pavese
. gombás pirítós
. bruschetta
. fűszeres alaplében főtt csirke
. mozzarella saláta

Főételek:

. szarvasgombás tagliatelle carbonara
. vörösborban párolt marhahús
. vörösboros BBQ-szószban sült oldalas
. sült kacsamell hagymalekvárral
. petőfi rostélyos burgonyafánkkal
. marhapörkölt nokedlivel
. zöldséges-csirkehúsos rizotto
. boros-tejszínes csirke gnocchival
. hentes tokány
. pirított sertésmáj mustáros hagymaszósszal
. marha steak paradicsom salátával

Desszertek:

. forró csoki
. pecorino sajt kakukkfüves mézzel-körtével
. tiramisu variációk
. sült mandulapuding

Nem passzolnám tovább a kérdést, mert szerintem már nagyjából mindenkinél járt. De ha esetleg valaki kimaradt és szeretné megmutatni saját virtuális éttermének menüjét, hát akkor rajta, érezze magát felhatalmazva!
(a fotó innen van)

Jöttünk, láttunk, ettünk...

Tegnap este nekiültem és elkezdtem megírni a posztot a hőgyészi Szarvasgomba búcsú 2009.-ről amin a hétvégén voltam. Vagy két órán keresztül vertem a laptopot, részletesen leírtam a programokat, az ott kóstolt ételeket, melyik és miért tetszett stb. azután az egészet átolvasva, rájöttem, hogy amit addig írtam nem más mint „gaszturbálás” vagy csak egyszerűen szófosás. Így egy határozott mozdulattal az egészet kitöröltem.

A lényeget Hajni úgyis leírta itt. Most inkább beszéljenek a képek. A lényeg a lényeg, volt egy remek rendezvény, amin nagyon jól éreztük magunkat Hajni (malackaraj) és én, jobbnál jobb kajákat kóstolhattunk meg Zsófi (Chili & vanília) jóvoltából aki a szarvasgombás ételek versenyének zsűritagja volt. Egész idő alatt egy percig sem unatkoztunk, remekül szórakoztunk. Volt gombakereső verseny kutyáknak, fotó kiállítás/verseny, kirakodóvásár mindenféle szarvasgombás termékekkel és természetesen sok szarvasgombával. Sehol egy tökipompos vagy kürtőskalácsos, sem ringlispíl, céllövölde. Volt helyette sok érdekes program, és finom étel.

Ajánlom figyelmébe mindenkinek ezt a rendezvényt! Jövőre (2010. szept. 11.) én biztos ott leszek megint.

További képekért klikk ide:

hőgyészi szarvasgomba búcsú 2009

A Malackarajon ezt írták...
Gabojsza ezt írta...

Helyzetjelentés a kertemből - a jövő generációja

Lassan vége a paradicsomszezonnak így ideje biztosítani a jövő generációt. Most érdemes azoknak a paradicsomoknak a magjait eltenni, amelyek legjobban beváltak.
Nekem idén három fajta is nagy örömöt okozott (hála muskotály küvének a magokért), így ezekből mindenképpen szeretnék jövőre is ültetni. Az egyik „bolgár Góliát”, aminek nevéhez méltón, óriási félkilós termései húsosak és lédúsak is egyben, az ízük meg maga A PARADICSOM. Szószba, salátának vagy csak úgy magában egyaránt kiváló, még egy egyszerű vajaskenyeret is képes másik dimenzióba helyezni.
A másik a „San marzano”, ami húsos állagával és kellemes zamatával kiváló alapja az olasz tésztaszószoknak.
A harmadik kedvenc a „Marmande”, aki hatalmas 30-50 dekás terméseket hozott és az ízük egyenesen mennyei, finom lédús és édes, tele intenzív ízekkel.
Jövőre ez a három lesz az alap a kertben, amik mellé azért majd újabb fajtákat is kipróbálok természetesen.
A magokhoz kiválasztok minden fajtából egy-egy teljesen érett, egészséges és hibátlan példányt és felvágom. Kikaparom a magjait majd egy finom szűrőbe téve a csap alatt átmosom, hogy csak a magok maradjanak. Alaposan lecsöpögtetem és egy kiterített gézlapra vagy itatóspapírra (lehet papírtányért is használni), szétterítem egy rétegben. Pár napig szárítom, majd kis papírtasakokba teszem (ne felejtsük el felcímkézni, fajta/dátum) a száraz magokat amiket egy vákuumos géppel lefóliázok (ez nem feltétlenül szükséges). Jövő februárig-márciusig hűvös, sötét, fénytől védett helyen tartom...
Ezen kívül, az itt leírtak szerint is eljárhatunk.

Bormámor, Erdőbénye

A címbéli elírás nem a véletlen műve, inkább az esemény precízebb megnevezése már ami engem illet, de ezt a vonalát a történetnek most inkább nem nyitnám meg...
Biztos megjelennek majd más blogokon átfogóbb írások is a "Bor, mámor, Erdőbénye" elnevezésű Erdőbényei pincefesztiválról, az ételekről és borokról, ezért én most csak egy rövid leírásra, hangulatjelentésre vállalkozom.

Dél körül érkeztem meg a faluba, több mint négyszáz kilométer vezetés után, kissé fáradtan de lelkesen. Először körbeautóztam a falut, hogy képet kapjak az egészről, mi merre található stb.
Telefonon felhívtam Annát, hogy igazítson útba merre találom meg, mivel csak Őt ismertem személyesen és nem mellesleg nála sült a bárány amire már nagyon fentem a fogam.
Megtaláltam, be is bárányoztam, megkóstoltam hozzá Csite száraz furmintját is. Aztán szép lassan megjelentek a többiek is akik a fesztivál különböző helyein reprezentáltak addig. Fűszeres Eszter és Chili & vanília, majd Lorien is megjelentek. Utána jött még Horasz is így teljes lett a fesztivál „gasztronómusainak” köre. Rajtuk kívül még megismerhettem Lila fügét és Dalitot is akik szintén látogatók voltak mint én. Nagyon örültem ezeknek az találkozásoknak, mert csupa kedves és remek embert ismerhettem meg így.
Ezután elindultunk körbe, hogy megkóstolhassuk az összes ételt, na és a borokat természetesen. Először a Hommona pincészetet vettük célba ahol egy pohár birtok válogatással kezdtünk és Lorien hozott nekem a juhtúrós gombócos zöldségleveséből ami remek volt és biztos én is el fogom készíteni itthon. Újabb borok és újabb ételek kerültek elő, így ott megkóstolhattam Eszter mákos-mézes bobájkáját és Chili, kukoricapürén tálalt rókagombáját is.
Pár pohár bor után továbbálltunk mert még hátra volt Horasz őzpörköltje, ezért Lorienékkel és Horaszékkal átmentünk az Ábrahám borászathoz ahol egy hangulatos lugas és egy remek zenekar várt bennünket, meg egy bogrács, benne Horasz pompás őzpörköltjével. Itt csatlakozott hozzánk újra Anna is, borozgattunk, beszélgettünk, jól éreztük magunkat. Lassan kezdett besötétedni, így felszedelőzködtünk, hogy továbbmenjünk a Vivamus pincéhez. Addigra már újra megéheztünk, és így ehettem Horasz pörköltjének egy csípősebb verziójából is ha lehet még finomabb volt mint az előző.
A házigazda jóvoltából itt megismerhettük a pincészet 10 puttonyos aszújával és a remek jégborával, valamint többféle száraz Szamorodnival. Ekkor már a többiek is csatlakoztak, Eszterék, Chiliék, Lila fügéék is, így folytatódott a borozgatás miközben a háttérben egy blues zenekar játszott. Késő este mikor a hangulat tetőfokára hágott, az egész társaság átszedelőzködött a Hommona pincészetbe, ahol még várt ránk a pincészet kiváló borai, mint pl. az Édeshármas. Méltó befejezése volt ez az estének...

Mindent összevetve, pompás borokat kóstolhattam, finom ételeket ehettem, és megismertem egy csomó kedves és vidám embert, akikkel remekül éreztem magam mindvégig, és akikkel szívesen találkozom újra bárhol bármikor. És remélem, jövőre újra ugyanitt...

Írtak még a témáról:
Horasz írása
Lorien írása

Chili & vanilia írása

Anna írása

Fűszeres Eszter írása

A hétvégi kerti grillparti

Pár barátommal összejöttünk egy kis kerti sütögetésre vasárnap délután/este. Naná, hogy az év egyik legmelegebb napjára esett, így ki kellet találnom valamit, hogy ne kelljen a 35 fokban órákig az izzó faszén mellett molyolnom.

A menü BBQ oldalas, egyben sült csirke és marha steak volt.

. Az oldalast már előző nap bepácoltam a barbecue-szószban majd másfél óráig elősütöttem/pároltam 160-180 fokos sütőben tepsiben, alufólia alatt. Másnap csak fél óra kellet neki a grillrácson, miközben a maradék szósszal kenegettem...
. A csirkét, aznap délelőtt előkészítettem (hasonlóképpen, mint a Cajun-csirkét). A gerincét kivágva szétnyitottam mint egy könyvet, kissé meglapítottam, majd befűszereztem a sültcsirke-fűszerkeverékemmel, bedörzsöltem olívaolajjal, megsóztam, és alufóliával letakart tepsiben elősütöttem 160 fokon 70 percig. Majd a grillrácson ez is fél órát tartózkodott, gyakran megfordítgatva, miközben olajjal kenegettem...
. A steak nem igényelt semmi előkészületet. Szoba-hőmérsékletűre felengedett érlelt marha rostélyosnak, megborsoztam mindkét oldalát, majd a grillezés vége felé két-három percre feldobtam a rácsra. Így kaptam egy finom szaftos, félig átsütött steaket...
Készítettem még egy tál majonézes krumplisalátát és paradicsomsalátát, meg volt még alma-cukkini chutney is a húsokhoz, és sütöttem még vagy két tucat hamburgerzsemlét is.

















Jól bekajáltunk, beszélgettünk, jóféle söröket ittunk közben. Kellemes este volt...

Egy „blogtalálkozó” rövid története

Hétfőn (múlt héten) meglátogatott Mariann, alias macaroon. Nemrég már megismerkedtünk személyesen is a „malackarajos” bajai halászlé fesztiválon. Most a közeli Orfűn nyaraltak, és rászántak egy délutánt arra, hogy találkozzunk. Nagyon aranyos volt, hozott nekem ajándékokat is, egy különlegességet, „dió bort” Villányból a Gál pincészetből (erről még később írok), valamint egy adagnyi kóstolót abból a remek gulyásból amit még Orfűn főzött bográcsban.
A sok kutyázás mellet, - bár eleinte Drazsé kutyám volt a favoritja, a szívét végül Mázli nevű ebem hódította meg – beszélgettünk sok mindenről, többek között a főzés is téma volt természetesen...
És mivel ez mégis csak egy gasztroblog, most maradok ezen a vonalon és arról írok, mit ettünk...
Mert közben azért egy könnyű kései ebédet vagy korai vacsorát is összeütöttünk közösen. Mariann hozott két gyönyörű, vastag szelet csontos borjúkarajt Józsitól a „hentesutánzattól”, én pedig „beáldoztam” négy kacsamellet melyek már napok óta fürödtek a fűszeres olajban (lásd, mind itt).
A kertben szedtünk még salátának valót, háromféle paradicsomot, tölgylevelű salátát, madársalátát, volt még újhagyma is, meg némi bazsalikom. Pár darab házi hamburgerzsemle is akadt még otthon, meg egy csokor grissini.
Én jó sok ghín-tisztított vajon, - pár rozmaringággal és egy fokhagymagerezddel együtt - megsütöttem a borjúszeleteket médiumra, oldalanként öt-öt percig sütve. A kacsamelleket rozéra, bőrös oldalán kezdve, oldalanként öt-hat percig sütve közepesnél erősebb fokozaton.
Mariann meg közben összedobta a salátát, és az öntetet, olívaolajból és málnaecetből...
közben a zsemléket felvágtam, a vágott felüket megpirítottam. Erre halmoztuk a vékony szeletekre vágott kacsamellet, mellé salátát, és alma-cukkini chutneyt halmoztunk. Miután ezt megettük, a borjút már csak úgy magában ettük desszertként :)

Mindeközben cidert ittunk, meg mentás limonádét...

Bakancs-lista

Szepyke nemrég előállt egy tízes listával, amiben felsorolta kedvenc ételeit, amiket választana, „ha tudná, itt a vég...” Felvetettem neki, hogy ebből milyen jó körkérdés lehetne, miért nem dobja be a gasztrobloggerek közé. Erre megfogadva a „tanácsomat” mindjárt nekem is passzolta a kérdést. Na bakker! Gondoltam magamban, most aztán agyalhatok...
Arra jutottam, hogy egy kicsit csavarok a kérdésen, és nem is annyira az általam kedvenc, legjobbnak tartott ételekről írok, hanem a filmbeli „bakancs-lista” szelleméhez közelebb álló kérdésre válaszolok inkább. Úgymint:

- Mi az az étel, amit még soha nem ettél életedben, de még mielőtt „feldobod a bakancsot”, mindenképpen szeretnél megkóstolni?

Íme, ez az én bakancs-listám:

. Pekingi kacsa. -Persze, egy pekingi étteremben, a lehető legautentikusabban elkészítve. Még nem volt szerencsém hozzá, de egyszer mindenképp meg kell kóstolnom.

. Homár. - Valahogy kimaradt eddig, pedig régi vágyam, hogy megkóstolhassam. A lehető legegyszerűbben elkészítve, főzve, olvasztott vajjal tálalva... Update: pipa! - azóta megvolt egy remek halas kurzus keretében.

. Cassoulet. - Az egyik olyan "híres" egytálétel amit még nem ettem, de szeretném egyszer kipróbálni. Természetesen csak is eredeti recept alapján, ha lehet valami Toulouse környéki kisváros vendéglőse által elkészítve... Update: pipa! - ha nem is Toulouse-ban, de Lorien idehozta nekem Toulouse-t és egy pompás autentikus cassoulet-t főztünk közösen.

. Kardhal steak. - Sokszor kerültem közel hozzá, többször is volt, hogy majdnem ezt választottam egy étlapról, de aztán mindig eltérített valami. Így nem sikerült még megkóstolnom ezidáig. Udate: pipa! - Az ominózus halas kurzusun ezt sikerült kipipálnm, egy remek teriyakis kardhalsztélket készített nekünk OceanCowboy.

. Piemonti fehér szarvasgomba. - Az illatához, egyszer már volt szerencsém, de az ízéhet sajnom még nem. Bármivel! Mondjuk egy egyszerű, házi frissen gyúrt, főtt tagliatellére szeletelve...

. Hamburger a new yorki Burger shoppe-ból. - Ez nem egy átlagos hamburger. Kobe marhából készül a vajpuhaságú húspogácsa, szarvasgombával, libamájpástétommal és gruyère sajttal (mind ezt, potom 200 dollárért). Azt hiszem ez nem szorul magyarázatra...

. Egy komplett degusztációs menü Thomas Kellertől, a French Laundry-ban. - Szerintem ez sem szorul magyarázatra. A napa-völgyi French Laundry talán a világ legjobb étterme, ahol negyven szakács dolgozik a tizenöt-húsz vendégre, és egy menü végigevése cirka négy-öt óra...

. Tonhal sashimi. - Ha lehet, Tokió valamelyik nevesebb sushi-szakácsa által prezentálva. Tonhal steaket már többször is ettem, de a nyers, sashimi változata eddig kimaradt az életemből, ezt mielőbb pótolnom kell!

. Húsos pite a Frence Gate Inn-ből. - Egy igazi luxus étel, ami wagyu/kobe marhából készül, a gombatölteléke pedig matsutake gombából, - ami olyan ritka és drága, hogy japánban fegyveres őrök őrzik – francia kéklábú gombából és fekete szarvasgombából, amit egy egész palack Chateau Mouton Rothschild borba áztattak, állnak.
Persze ez inkább csak vágyálom, mert ez az étel 15.700 dollárba kerül, ami több mint kétmillió forint.

. Mrs. Lipton meggyes pitéje. - Wilson kapitány esküszik rá, hogy a legjobb...

Hát, ez az én bakancs-listám. Mivel most én vagyok az aki kialakíthatja a szabályokat, arra gondoltam, nem szabom meg, hány bloggernek adják tovább a kérdést, mindenki döntse el maga. Én most úgy döntöttem, négy bloggert kérdezek meg, és passzolom nekik a lasztit. Kíváncsi vagyok Lorien, Chef viki, Vesta és a Malackarajos lányok közül valakinek (vagy mindenkinek) a listájára.

Az első fügéim

Bár, a szomszédban, és anyám fügefáján már több mint egy hete lehet érett szemeket szedni, az én kis fügefám, még váratott magára. A mai napig. A kicsi, alig egy méteres, két éve ültetett fügefámon megérettek az első termések, és mindjárt hat szemet sikerült szüretelnem egyszerre. Ahogy elnézem, jócskán van még rajta utánpótlás, mert még több tucat kisebb-nagyobb, az érés különböző fázisaiban lévő füge bújik meg a levelek között, és még folyamatosan újabb kis hajtások is jelentkeznek.
Egyenlőre nem gondolkodtam rajta, hogy mit készítsek belőlük, egyszerűen befaltam mindet...

Az első paradicsomom idén...

(a képre kattintva nagyíthatod)

Tegnap, a paradicsomjaimat végigvizsgálva, észrevettem, hogy az egyik ágon, az esőtől vizes levelek között, egy kis sárga bogyó kelleti magát. Megvan az első érett paradicsom! Nagyon örültem, mert pont az a növény hozta, amit legjobban megviselt a múltkori jégeső. A sárga, körte alakú koktélparadicsom bokrot szinte teljesen lekopaszították, a diónyi nagyságú jégdarabok, legtöbb ágát/hajtását letörte, és szinte az összes, akkor még zöld kis paradicsomot leverte. Most mégis Ő hozta nekem az első termést.
Azon nyomban be is faltam. Finom, vastaghúsú, vékony héjú, édes paradicsom volt. Remélem, a napokban még találok ilyen kis arany kincseket...

Új blogot indítottam!!

Már egy ideje publikussá tettem ugyan, de nem nagyon reklámoztam az új gasztroblogomat. Régóta terveztem már egy olyan oldal indítását, amiben kicsit bővebben írhatok az egyes alapanyagokról. Valami olyasmit akartam, amit én is szívesen olvastam volna cirka tizenöt évvel ezelőtt, amikor komolyabban kezdtem foglalkozni a főzéssel. Amiben elmagyarázzák, az esetleg másoknak evidens dolgokat egy-egy hozzávalóról. Szándékaim szerint a „Pár szó az alapanyagokról” egy ilyen blog lesz. Egyfajta "ikerblog", ami nem egy önálló oldal, hanem szerves részét képezi ennek a blognak.
Ott részletesebben leírhatom a véleményemet, a beszerzési helyét, felhasználási módját egy-egy alapanyagnak, olyan formában, ami már nem fért bele ennek a blognak a keretei közé.
Akit mindez érdekel, kattintson a képre vagy a linkre az oldaldobozban és nézzen körül. Remélem a „régi” blogom rendszeres olvasói az új oldalamat is szeretni, látogatni fogják és bevésik a böngészőjük kedvencei/könyvjelzői közé.
És természetesen szívesen fogadok minden poszt ötletet, hozzászólást vagy kritikát az új blogról/blogon.

Helyzetjelentés a kertemből, update – az első kis paradicsom

Kellemes meglepetés ért, mikor tegnap meglocsoltam a paradicsompalántáimat. Megláttam az első kis paradicsom-kezdeményt.
Úgy látszik most korán meghálálják a nagy gondoskodást. Idén nem csak a szokásos ágyásba, hanem nagy cserepekbe is ültettem fajtánként. Ebben az évben, muskotály küvének köszönhetően, akitől a magokat kaptam, „bolgár góliát”, „San marzano”, „sárga körtealakú” koktélparadicsomot és „Marmande super precoce” fajtákat neveltem magról. Ez utóbbi örvendeztetett meg az első bogyóval.
A palántákat már április közepe után valamivel kiültettem, szélvédett napos helyre. A földet vastagon betakartam „zöldmulccsal” (levágott fű), ami visszatartja a föld nedvességét és nem engedi elgazosodni sem. Kétnaponta öntözöm, szigorúan csak a tövénél, a leveleire nem locsolva. A honaalj-hajtásokat időben kicsipkedtem, hogy minél gyorsabban és szebben fejlődjenek a növénykéim.
Annyira, de annyira várom már, hogy ehessek paradicsomot!. Mióta paradicsomot termesztek, képtelen vagyok megenni a bolti „paradicsomot”. Néha elcsábulok, és veszek, de többnyire egy szem után, megy a kukába.... alig várom, hogy leszakíthassam az első szemet, és beleharapva, a számba robbanjon az íze...

Az ágyásban vannak a bolgárok:)

A kéthete elvetett cukkini magok is beindultak, és szépen megmutatták magukat.

Helyzetjelentés a kertemből, képekben

Kicsit kisütött a nap, a sok borongós napok után, így a kezembe vettem a fényképezőgépem és kattintottam párat, dokumentálva, hogy is állnak a nővénykéim. A teljesség igénye nélkül, közreadok párat...

A kert végében álló hatalmas bodzabokor már várja, hogy mikor szüretelem le róla a szörpnek valót. Még pár nap és teljesen kinyílnak a virágai...

A metélőpetreszelyem már kész bokorrá nőtte ki magát a sok eső hatására, és már a következő generáció is ott nő mellette. El kell gondolkodnom, pár petrezselymes recepten...

A rukkola is pár nap múlva "szüretelhető" lesz. Bár, már most is rájárok néha...

A kakukkfű már virágzik. Jól bírja, már hat éve lóg ott a falon...

A snidling dettó. A virága nagyon jó salátába, és még szép is :)

A paradicsom palántáim is jól érzik magukat, lassan hozzászoktak a kiültetéshez...

A teraszt befutó borostyán tövében, jól elvan a zsálya, menta, kakukkfű, rozmaring és bazsalikom...


Az új kis fügefám, nagyon megerőltette magát. Tucatnyi kis fügét hozott...

És Ők azok, akik minderre vigyáznak...