Tepsiben sült csontos sertéskaraj szeletek újkrumplival, hagymával és paprikával

Szeretem ezeket az ilyen viszonylag egyszerűen elkészíthető ételeteket, amikkel nincsen különösebb teendő, csak belepakolni a tepsibe mindent, és aztán a sütőben elvan órákig, én meg közben készülhetek nyugodtan a vacsoravendégek fogadására. A heti pókervacsorákra gyakran készítek hasonló fogásokat fiúknak, ha mondjuk, kissé el vagyok havazva időben, és nincs időm pepecselni egész délután a főzéssel.

Itt a tavasz, újkrumpli, zsenge zöld fokhagyma szezonja, érdemes kipróbálni ezt a receptet.

Sertésszelet, szalonnás resztelt májjal és buggyantott tojással, főtt kiflikrumplival

Elolvasva a receptet, vagy akárcsak a poszt címét, sokan biztos macerásnak és bonyolultnak tarthatják ezt a fogást, de egyrészt ez nem teljesen igaz, másrészt megéri a végeredmény a „többlet” munkát, mert ez egy igazán remek étel. Ráadásul időben viszonylag hamar megvan, még közepes konyhai gyakorlattal is, az előkészületekkel együtt egy órán belül tálalhatunk a vendégeinknek vagy a családnak egy látványos és finom vacsorát vagy vasárnapi ebédet.

Egyben sült sertéstarja, gravy-mártással

Szintén egy pókervacsora. A hentesnél járva vetem észre egy szép nagy darab, két és fél kilós szépen márványozott tarját, így egyből eldőlt mi lesz az eheti vacsora a pénteki pókerre.

Az egyben sült húsoknak egy ökölszabálya van, hogy nem szabad túlsütni, mert akkor egy cipőtalpszerű kemény száraz húst kapunk. A báránynál, borjúnál, marhahúsnál viszonylag könnyebb a dolgunk, mert ezeket közepesre vagy véresre is süthetjük, míg a sertéshúsnál meg kell találni azt a vékony határt, amikor még szaftos és puha marad a hús, nem szárad ki, de ugyanakkor átsült annyira, hogy biztonságosan fogyasztható, nincs egészségügyi kockázata. Ez általában 68-72 Celsius fok közötti maghőmérsékletnél(a hús közepe) van, ami már biztonságos az esetleges kórokozók szempontjából, de még nem száradt ki. Ehhez a kívánatos állapothoz két dolog szükséges, lassú sütés alacsony hőfokon, és egy maghőmérő az ellenőrzéshez.

Pacalpörkölt csülökkel és körömmel

A pacalpörkölt ifjúkoromtól az egyik nagy kedvencem, azóta, hogy a 80-as évek vége felé egy baráti társasággal egy Kalocsa melletti csárdába beesve azt rendeltünk a pincértől, miután a kérdésünkre, hogy mit ajánlana, gondolkodás nélkül vágta rá, hogy „természetesen pacalt”. Azelőtt a pacal nekem csak egy sós főt krumpli hegyekre löttyintett szaft volt, némi „frottírtörölköző-csíkkal”, de akkor ott a csárdában, kihoztak egy jénai tál, bőséges, sűrű piros szaftban gőzölgő nagy adag pacalt, mindenféle köret nélkül, csak egy kosár friss kenyér társaságában, végképp eldőlt, hogy pacalkedvelő lettem.

Viszont életem legfinomabb pacalja mégsem ez volt, hanem amit Péter Annánál, a néhai Malackaraj blog (mostani Tápfelspicc) szerkesztő-szerzőjénél ettem pár éve. Na, ezt a pacalt akartam most rekonstruálni, és Annával ezért értekeztem pacalügyileg, kérdeztem, megvan-e a receptje, volt-e valami spéci a pacaljában ami miatt olyan jó volt, mire azt mondta, „semmi különös, sima pörkölt, meg a Hajni paprikája...”.

Ennél többet én sem tudok mondani, ha valaki kérdi, mi a jó pacal titka, a válasz: a lehető legjobb minőségű paprika. Ennyi.

Családi receptek – A töltött káposzta

Folytatva a családi receptek sorozatot, most egy klasszikus téli étel kerül sorra, a töltött káposzta. Nagy valószínűséggel minden magyar családban készül töltött káposzta, és mindnek meg van a maga tuti receptje is. Akinek még nincs kialakult saját családi hagyományos receptje, vagy szeret kísérletezgetni új, más recepteket kipróbálni a megszokott helyett, azoknak most közreadom a mi családi receptünket, azt ahogyan anyám készíti a töltött káposztát.

A töltött káposzta, a ragukhoz hasonlóan akkor a legjobb, ha egyszerre minél nagyobb mennyiségben készül, és mivel minden egyes újramelegítéssel csak jobban elmélyül az íze, így mindenképen érdemes elővenni a legnagyobb lábosunkat, ha nekiállunk.

Vadragu őzhúsból babbal és csilivel

Sokszor előfordul, hogy rokonoktól vagy barátoktól kapok valamilyen vadhúst. Ezek általában a fagyasztóban landolnak, és csak akkor kerülnek elő, ha egy vacsorával egybekötött baráti összejövetelre valami jóféle ragut szeretnék készíteni. Nem volt másképp most sem, páran barátok, felugrottak hozzám egy kis borozgatásra, beszélgetésre, és erre az alkalomra találtam ki ezt a kiadós kis babos ragut...

Erdei gombával töltött csirkecomb zöldsalátával

Többnyire mindig akad nálam a fagyasztóban két csirkecomb egy csomagban. Ez azért van, mert mikor a díleremtől tanyasi csirkéket veszek, mindig előkészítem húslevesnek a két legnagyobbat, aminek a combjait levágom, mert azt természetesen nem főzöm bele a levesbe. Becsomagolva megy a fagyasztóba.

Az ilyen combok szoktak aztán váratlanul előkerülni mikor a hűtőben kotorászok, és kerül feldolgozásra egy kis ötletelés után. Így készült az alábbi fogás is.

Zöldséges csirkeraguleves grízgaluskával

Az elmúlt hetekben, a nagy hidegben és havazásban került elő ez a fogás. Egy hólapátolással és favágással telt pár óra után, a házban melegedve jutott eszembe, hogy milyen jól esne most egy nagy tányér húsleves. Hál' Istennek, már az előző nap előkészültem, az alaplét már megfőztem, így már csak 20-25 perc kellett, hogy élvezettel szürcsölhessem a forró csirkeragulevest.

Tulajdonképpen maradékokból állítottam össze ezt a levest, a fagyasztóból vettem elő két egész combot, amit még egy szép nagy tanyasi csirkéről, a húslevesbe kerülése előtt, lett leválasztva és eltéve, és pár maradék zöldséget szedtem még össze a hűtő zöldséges rekeszéből, amit csak találtam.

Szalagos fánk

A fánk készítése és fogyasztása, hagyományosan a farsanghoz kötődik. Mivel most nagyjából közepén járunk a farsangi szezonnak, itt az ideje hogy egy fánk recept is felkerüljön a blogra. A vasárnapi ebéd menü része volt nálam ez a fánk, a finom csirkehúsleves és a főtt hús+paradicsommártás kombó után, ez volt a desszert.

Töltött csirke

A karácsonyi menü része volt ez a fogás. Nem akartam túlspilázni az ünnepeket, valami flancos étellel így találtam ki, hogy egy egyszerű, magyaros töltött csirke, tepsis krumpli és hozzá pecsenyeszósz (gravy-szósz) legyen az ünnepeken. Erre a célra rendeltem a szokásos forrásomtól egy szépen megtermett kapirgálós tanyasi csirkét, hogy azért megadjuk a módját mégiscsak. Ami talán különleges ebben a receptben, hogy a csirkét előtte teljesen kicsontoztam, és úgy töltöttem meg, és nem a csirke hasüregét tömtem meg a töltelékkel.

Vadas marhahús szalvétagombóccal

A címben pontosabb lett volna ha azt írom „vadas módra”, ugyanis a gyakori tévhittel ellentétben a vadas nem feltétlenül egy vadból készült ételt jelent, hanem az elkészítési módra, és mártásra utal inkább, amit a húshoz készítünk. A hús persze lehet vadhús is (vaddisznó, szarvas, comb, gerinchús vagy akár vadnyúl), de sokkal gyakoribb, hogy valamilyen marhahúsból készítik.

Én talán legjobban stefániából (pacsni) szeretem, de rostélyosból, fartőből, fehérpecsenyéből, felsálból vagy akár marhaszívből is remek vadast lehet készíteni.

Vendégeket vártam, ezért meglátogattam a hentest, hátha ihletet kapok mit főzzek. Mikor megláttam egy szép darab stefániát a hűtőpolcon, rögtön tudtam hogy vadas lesz a menü.

A stefániát, más néven pacsnit, könnyű felismerni a hentespultban, kicsit háromszögletű, szírmentes színhús, a közepén egy kötőszövet sávval, amitől nem kell megijedni mert az a hosszú párolás alatt puha zselévé fő szét. Válasszuk a minél sötétebb színű húst, a vágási felületen legyen kicsit márványos, zsíreres ha lehet.

Kétféle „iskola” létezik a vadas készítésben, van aki csíkokra/kockákra vágott hússal készíti és a mártással elkeverve főzi/tálalja mint egy ragut, és van aki szeletben párolja meg a húst és a mártás külön adja hozzá. Én az utóbbit szeretem jobban...

Bakonyi nyúlcomb

Nagyon szeretem a szaftos gombás tejfölös szószos cuccokat, amit a magyar gasztronómia és vendéglátás úgy nevez, hogy „bakonyi módra”. Gyerekkoromban még a mirelit „bakonyi sertésszeletért” is odavoltam és simán megettem a súlyos, lisztes, szinte csirizes menzás bakonyit is.

Azóta annál már jóval igényesebb (vagy talán sznob?) lettem, hogy kifőzdében vagy étteremben ilyesmit rendeljek, és valahogy én sem készítettem magamnak már jó ideje. Az utóbbi hetekben azonban folyton ott motoszkált a fejemben, hogy kellene főznöm egy jóféle kis bakonyi sertésszeletet, de mindig valami más került előtérbe. Pár napja aztán a hűtőben kutatva észrevettem, hogy minden a rendelkezésemre áll ahhoz, hogy elkészítsem, van egy doboz gomba, tejföl és zöldpaprika is akadt, csak a sertéshús hiányzott, de helyette volt pár zöldfűszerekbe pácolt nyúlcomb. Még jobb! Nyúlcomb bakonyi módra, akkor ez lesz a menü! És a gondolatot tett követte.

Szalontüdő és szalvétagombóc

Nemrég disznóvágáson vettem részt Jákon az egyik unokatestvéremnél, ahonnan sok sok finomsággal tértem haza, többek között az egyik zacskóba csomagolva, a levágott sertés fél tüdejével, szívével és nyelvével, amit unokatesóm Zoli, jószívűen megosztott velem, pedig ő is nagyon odavan a szalontüdőért. Én is bensőséges viszonyba vagyok a belsőségekkel, bár tudom sokan nem rajonganak érte. Ezek közül is a szalontüdő, más néven savanyú tüdő, az egyik legmegosztóbb belsőség-étel. Szerencsére vannak barátaim, akik szeretik, vagy kellőképpen nyitottak ahhoz, hogy a meghívásomra elköltsék velem eme remek belsőségeket, így egy kellemes vacsora keretében végeztünk a szalontüdővel.

Mángoldos-túrós tészta

A lehető legegyszerűbb ételek egyike a túrós tészta, amit szinte mindenki szeret, - még ha nem is lehet szépen fotózni :) - és igazi hungarikum. Van aki magában, van aki szalonnával és van aki porcukorral eszi. És persze még ezeken kívül is van számtalan változata. Én mindenhogyan szeretem, nekem ha túró van egy ételben az már csak jó lehet. Mivel a kertemben éppen burjánzik a mángold, elkészítettem egy mángoldos-túrós tészta változatot. A mángold nagyszerű földes zamata remekül párosítható a gazdag tejes ízű, teljes tehéntejből készült friss túróval. Érdemes kipróbálni!

Almaboros csirkepaprikás

Ez nem éppen egy könnyű nyári étel, de most erre volt igény. Vendégek jelentkeztek be hozzám, és hirtelen egy tartalmas ebédet kellett összehoznom két óra alatt, egy csirkéből és abból amit még a hűtőben találtam.

Mivel az ezt megelőző napokon nem voltam otthon, nem sok minden akadt a hűtőszekrényben így eléggé behatároltak voltak a lehetőségeim.

Borban párolt karajszelet medvehagymaszósszal grillpaprikás krumplipürével

Folytatódjon a medvehagyma vonal, íme egy újabb recept ezzel az alapanyaggal, ígérem az utolsó a témában, mert már a csapból is ez folyik, szinte minden fórumon erről olvasni, és már kezd a könyökömön kijönni nekem is...

Most tulajdonképpen csak egy szószt készítettem a medvehagymából, amit egy fehérborban párolt borjúkaraj mellé készítettem.

Medvehagymás pecsenyeszószban párolt karaj, medvehagymás póréhagyma/karfiol pürével

Itt van a medvehagyma szezon, többek között ez miatt van, hogy ilyen szép hosszúra sikeredett ennek az ételnek a neve. Mivel a Mecsek aljában születtem és lakom, gyerekkorom óta ismerős a medvehagyma íze, de szerencsére manapság mindenhol kezd divatba jönni a használata. Egyre inkább közkedvelt lett ez a finom növény, ami fűszerként, saláta vagy főzelék alapanyagként is kiváló és ráadásul nagyon egészséges.

Kaptam egy csokorral a szép zsenge levelekből a minap és rögtön meglódult a kezem, raktam mindenbe amit aznap készítettem. Így alakult ki ez a recept.

Sült keszeg

A paprikás lisztben sült keszeg, nagy okosság! Remek íze és ropogós állaga a gyerekkori balatoni nyaralásokat idézi fel bennem, mikor is a strandok bádogcsárdáiban ezt a finomságot lehetett venni a lángos és palacsinta mellet, még a hamburger és hekk korszak előtt.

A keszeget nem sokra becsülik a legtöbben mert nagyon szálkás, és félnek tőle. De ha megfelelően készítik el, akkor a szálkák ropogósra sülnek benne és egyszerűen elfogyasztható lesz az egész hal, csak a gerince és a feje marad meg (bár sokan a fejét is megeszik, néha még én is). Érdemes kipróbálni mert nagyon finom!

Mikor a minap a Metro halas standjánál nézelődtem, a mellettem álló fiatal hölgy éppen szardíniát akart venni a halászlébe apróléknak. Miután a halas magához tért az enyhe szívrohamból, rámutatott a pult sarkába lévő kárász halomra, hogy talán inkább abból vigyen hozzá... Ekkor jött az ihlet a sült keszegre. Megkérdeztem az embert, hogy akad-e itt a kárászok mellett pár kisebb, tenyérnyi keszeg is, mert azt szívesen vennék. Szerencsére talált nekem hátul a raktárban egy tucatnyit, így szép zsákmánnyal tértem haza és már aznap esete el is fogyott...

Családi receptek - Csirkehúsleves a léleknek

Nem, nem a népszerű könyvsorozatról (Chicken Soup for the Soul) lesz most szó!

Az előző írásomban sikerült elkiabálnom, hogy kilábaltam a betegségből. Csak megpihent egy kicsit, hogy aztán visszatérjen és lejátssza a második menetet is némi lázzal és egyéb „finomságokkal”.

Betegen az ember nem főzőcskézik, nem kívánja a rafinált, kifinomult ízeket. Betegen csak egyet kíván, húslevest!

Nem vagyok leveses, ritkán főzök, és ha mégis, akkor is csak legfeljebb valami krémlevest. Mint rendes férfiember a húsleves műfaját az anyámra hagyom, jobbat úgysem tudnék nála. De mivel most nem volt lehetőségem, hogy megkérjem csináljon nekem, így magamnak kellett megfőznöm.

A húsleves mágikus étel, egyszerre gyógyítja a lelket és a testet. A húslevesben minden benne van amit egy meggyötört ember kíván, melegség, tápláló erő, finom ízek...

Márton-napi ludaskása - ahogy én készítem - füstölt libamellel

Nemrég felkértek a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumtól, hogy főzzek valami liba-ételt az ott nov. 13-14. -én megrendezett Márton Napi Újborfesztiválra és Libatorra. Elvállaltam a dolgot, mert izgatott a kihívás, hogy több tucatnyi emberre főzzek. Azért kellett némi erősítés, így megkértem Hódos Hajnit a Malackaraj szerzőjét, hogy csatlakozzon hozzám, így ketten fogjuk űzni az ipart aznap.

A menüt nekem kellett kitalálnom és rövid tanakodás után a ludaskása mellett döntöttem, egy kis rizottós beütéssel és hozzá sült libamellel. Ez utóbbit azonban a napokban megváltoztattam, füstölt libamellre...