Egyben sült sertéstarja, gravy-mártással

Szintén egy pókervacsora. A hentesnél járva vetem észre egy szép nagy darab, két és fél kilós szépen márványozott tarját, így egyből eldőlt mi lesz az eheti vacsora a pénteki pókerre.

Az egyben sült húsoknak egy ökölszabálya van, hogy nem szabad túlsütni, mert akkor egy cipőtalpszerű kemény száraz húst kapunk. A báránynál, borjúnál, marhahúsnál viszonylag könnyebb a dolgunk, mert ezeket közepesre vagy véresre is süthetjük, míg a sertéshúsnál meg kell találni azt a vékony határt, amikor még szaftos és puha marad a hús, nem szárad ki, de ugyanakkor átsült annyira, hogy biztonságosan fogyasztható, nincs egészségügyi kockázata. Ez általában 68-72 Celsius fok közötti maghőmérsékletnél(a hús közepe) van, ami már biztonságos az esetleges kórokozók szempontjából, de még nem száradt ki. Ehhez a kívánatos állapothoz két dolog szükséges, lassú sütés alacsony hőfokon, és egy maghőmérő az ellenőrzéshez.

Cserépedényben főtt fűszeres vegyes ragu polentával

Régi történet ez, de csak most kerítettem sort rá, hogy meg is írjam. Még tavaly ősz végén történt, hogy Lorien barátom nálam volt pár napig, akkor készült ez a ragu. Közös receptünk ez, együtt találtuk ki menet közben. Már a bevásárlással elkezdődött a „főzés”, a Metroban beszéltük meg, hogy találkozunk és együtt vásárolunk be arra a pár napra, ami előreláthatólag sok közös főzéssel és borozással fog telni. A húsosnál felváltva dobáltuk a kosárba az alapanyagokat, miután kitaláltuk, hogy egy vegyes ragut készítünk. Én indítottam a kacsazúzával, erre tromfolt rá Lorien a sertés szívvel, én jöttem a sertésfarokkal, mire ő a csülökkel, és így tovább. Később a főzéskor ugyanez folytatódott a fűszerezéssel is.

Ezért is szeretek vele főzni, mert ha nem értünk egyet mindenben, és pár dologban különbözik az ízlésünk, mégis jól tudunk együtt alkotni, mert inspiráljuk, és kiegészítjük egymást, így a végeredmény eddig mindig remek lett.

Grillkolbászok – almás-zöldfűszeres és édesköményes sertés grillkolbászok

Itt a grillszezon! Ilyenkor el lehet gondolkodni, hogy a napos meleg hétvégéken, mikor előkerülnek a garázsból a grillsütők, miket is süssünk a családnak vagy a meghívott baráti társaságnak. Manapság a jobbféle grillezni való húsok elég drágák, így ha esetleg egy nagyobb társaságot szeretnénk megetetni, kiváló alternatíva lehet a grillkolbász mert sokkal olcsóbban kijövünk vele és nagyobb mennyiséget is könnyeben kisüthetünk egyszerre. Azonban a boltban kapható zsugorfóliázott fűszeres grillkolbászokat felejtsük el! Tele vannak mesterséges adalékokkal, ízfokozóval és rossz minőségű hússal, ipari szalonnával, tartósítóval. Ráadásul még drágák is. Inkább csináljunk magunk grillkolbászkákat!

Tudom! Nem mindenkinek van otthon kolbásztöltője, vagy ezzel a funkcióval rendelkező robotgépe, húsdarálója. Erre is van egy jó megoldás a cikkben!

Zsályás-szalonnás rántott borjúszelet karfiolszósszal és párolt zöldségekkel

Szép borjúszeletekhez jutottam véletlenül, amitől rögtön beindultam. Először egy saltimbocca alla romana jutott az eszembe, amit aztán rögtön továbbgondoltam, mert egy jó kis borjú bécsi is belebegett a szemem elé, és arra gondoltam mi lenne ha ezt a kettőt valahogy fúziónálnám. Így született ez a fogás. Köretnek valami szezonálist kerestem és eszembe jutott a karfiol a kamrában amihez pont volt egy remek püré receptem és még a kertben is fagyoskodott egy ágyásnyi mángold. Ezzel össze is állt a vacsora menüje.

Lazacsaslik joghurtos krumplisalátával

Bár az utóbbi időben, a sok eső és hideg miatt nem úgy nézett ki, de azért még nyár van, és a nyár a kerti grillpartik szezonja.

A sok steak, oldalas és BBQ mellet nem szabad megfelejtkezni arról, hogy a halakat is remekül lehet grillezni. Szeletben vagy nyársra tűzve egyaránt pompás ételt készíthetünk, - a sok grillhúsba, így a nyár vége felé már belefáradt - vendégeinknek, vagy csak egyszerűen egy előételnek, a hátszín szeletek sütése előtt.

A lazac különösen alkalmas a faszénen sütésre, mert magas olajtartalma miatt nagyon finom tud lenni a rásült, karamellizált kéreg, ráadásul a füst íze is nagyot tud dobni rajta. Itt van újra a jó idő, használjuk ki, és gyújtsuk be azokat a grillsütőket!

Sült lazac kapros újkrumplival és kapros-tormás joghurtszósszal

Szombaton részt vettem a Metro vevőakadémiáján tartott halas kurzuson, ahol több gasztrobloggerel együtt végighallgattunk egy remek előadást halakról és egyéb tengerlakó állatokról, majd ezekből az alapanyagokból mindannyian főztünk is valamit. Jobbnál jobb ételeket kóstolhattam és egy nagyon kellemes napot töltöttünk együtt. Erről később még majd írok egy részletes beszámolót is.

Az apropója, hogy ezzel kezdtem, hogy a kurzus végén mindannyian egy-egy termetes, kb. ötkilós lazaccal távoztunk. Hazaérve rögtön nekiláttam a feldolgozásnak, kiporcíózásának és elterveztem mit mire szánok. Persze szép sütnivaló szeleteket is vágtam belőle.

Vasárnap délután barátaim látogattak hozzám, akiknek vacsorára el is készítettem egy fogást a szeletekből. Nem sok minden volt otthon, mivel elég zsúfolt hétvégém volt, napok óta nem vásároltam és nem főztem. Innen-onnan gyorsan összeszedett alapanyagokból rögtönöztem ezt a fogást.

Csirkemell korianderes bundában, parmezános karfiolkrémmel, párolt zöldségekkel

Nem is olyan rég nem igazán rajongtam a korianderért. Sőt ki nem állhattam! De idővel megtanultam értékelni a komplex ízeit, és eljött az idő is, mikorra megszerettem. A koriander íze nem könnyen körülírható, ha rosszmájú akarnék lenni azt mondanám, hogy poloskaízű, de persze ez nem igaz, ennél azért bonyolultabb a dolog, mert a koriandernek tényleg nagyon összetett, sokrétű az íze, nem véletlenül kedveli annyi konyha a világon.

Ma már el sem tudom képzelni az indiai, thai vagy mexikói konyha ételeit nélküle. De nem csak ezeket az egzotikus ételeket, hanem egy egyszerű rántott húst is képes egy másik dimenzióba emelni.

Sült csirkemell mozzarellás rakott padlizsánnal

Nemrég szép egészséges és feszes húsú (csak az ilyeneket érdemes megvenni) padlizsánokat leltem az egyik szupermarketben, ráadásul akciósan aminek nagyon megörültem mert ilyenkor elég drágán szokták adni. Megkívántam egy kis melanzane alla pamigiana-t ezért vettem pár darabot, bivaly mozzarellát is kaptam így minden adott volt hozzá. Naná, hogy a végén mégsem az lett belőle! 

Borban párolt karajszelet medvehagymaszósszal grillpaprikás krumplipürével

Folytatódjon a medvehagyma vonal, íme egy újabb recept ezzel az alapanyaggal, ígérem az utolsó a témában, mert már a csapból is ez folyik, szinte minden fórumon erről olvasni, és már kezd a könyökömön kijönni nekem is...

Most tulajdonképpen csak egy szószt készítettem a medvehagymából, amit egy fehérborban párolt borjúkaraj mellé készítettem.

Medvehagymás pecsenyeszószban párolt karaj, medvehagymás póréhagyma/karfiol pürével

Itt van a medvehagyma szezon, többek között ez miatt van, hogy ilyen szép hosszúra sikeredett ennek az ételnek a neve. Mivel a Mecsek aljában születtem és lakom, gyerekkorom óta ismerős a medvehagyma íze, de szerencsére manapság mindenhol kezd divatba jönni a használata. Egyre inkább közkedvelt lett ez a finom növény, ami fűszerként, saláta vagy főzelék alapanyagként is kiváló és ráadásul nagyon egészséges.

Kaptam egy csokorral a szép zsenge levelekből a minap és rögtön meglódult a kezem, raktam mindenbe amit aznap készítettem. Így alakult ki ez a recept.

Csirkemell pástétom

Szeretem a különféle húspástétomokat (pâtéket, relisheket), mert sokoldalúan felhasználhatóak. Melegen ebédre/vacsorára körettel, hidegen salátákhoz vagy szendvicsekbe, vagy akár hidegtálakhoz is használhatjuk. Remek alternatívája lehet felvágottaknak és más bolti készételeknek. Bármilyen húsból készíthetünk pástétomokat, és ezerféle reptet használhatunk ehhez.

Most egy könnyebb, csirkemellből készült fogás került terítékre. Ez egy remek húspástétom recept, Merrilees Parkertől lestem el a készítését és hamar az egyik kedvencem lett, mert gyorsan és könnyen elkészíthető és nagyon finom.

Tejszínben főtt mézes-mustáros csirkeragu

Péntek, Szenteste napja van. Délben felülök az ágyban, – reggel hétkor kerültem ágyba – kinyomom a mobilomat ami felébresztett és éppen visszadőlnék aludni, mikor hirtelen eszembe jut, hogy ötre jönnek anyámék vacsorára. Mit főzzek, szól a kérdés a fejemben... Felkelek, kávé, közben az e-mailjeimet böngészem, blogokat olvasok, facebookozok... felnézek és már fél három. Mit főzzek...?

Szerencsére, köszönhetően a karácsony előtti bevásárlásnak, a hűtőm tele van cuccal, csak ki kell találnom valamit, de gyorsan, mert hamarosan kifutok az időből. Hoppá egy csirke! Szép tanyasi csirke, ezzel nem nyúlhatok mellé. Eszembe jut Hugh Fearnley-Whittingstall egyik receptje, amit más régóta szeretnék elkészíteni.

Kicsit variáltam rajta, hogy jobban megfeleljen a család ízlésének és végül ez lett belőle...

Cukkinifasírt burgonyacsipsszel és paradicsomsalátával

A cukkini növény már vagy öt méternyit elkúszott a helyéről, a szomszéd felé beterítve a kert eldugott sarkát. Már az utolsókat rúgja, lassan már nem bír az egyre hűvösödő idővel és elpusztul, de még rejtegetett pár hatalmasra nőtt termést a levelei alatt. Fűnyírás közben bukkantunk két termetes darabra ami általában csak rántani jó. Bár nagyon szeretem a rántott cukkinit, most nem volt kedvem panírozgatni. Így lett belőle cukkinifasírt.

Csirkehús tekercs prosciuttoval és zsályával

Habár már szerencsére túl vagyok az utóbbi három hetemet megkeserítő betegségen, azért még maradnom kell a könnyebb ételeknél, a jóféle zsíros cupákokat egyenlőre hanyagolnom kell, így maradnak a csirkehúsos fogások.

Viszont már kicsit untam a sok csirkemellet, valami szaftosabb koncra vágytam, ezért mikor legközelebb a hentesnél jártam egy pár csirke felsőcombot vettem inkább. Gondoltam majd megsütöm vagy valami tepsis cuccot összedobok belőle, de végül is ez lett belőle.

Az idei paradicsom projekt is elkezdődött...

A hétvégén eljött az ideje, hogy leszedjük az eddig beérett paradicsomokat, már megérett annyi egyszerre, hogy érdemes volt nekiállni. A hat bokorról 15-16 kilónyit sikerült szüretelni, még kb. kétszer ennyi van rajta, aminek remélem még legalább a fele beérik ha visszajön a jóidő.

Négyféle paradicsomot termesztek arra a célra, az evésen kívül, hogy olasz típusú paradicsomszószokat főzzek belőlük. Bolgár góliát, San marzano, Marmande és RAF fajtákat. Ezek keveréke nagyon bevált eddig, ízben és állagban mind hozzátesz a kívánt végeredményhez.

Idén háromfélét terveztem készíteni, a klasszikus bazsalikomos és a natúr paradicsomszósz mellet, - amiket tavaly készítettem – még csípős arrabiata szószra gondoltam, ha már egyszer többféle szép chili és peperoncino is termett a kertben.

Citromos csirkemell - diéta üzemmódban

Mostanában kissé ritkábban jelentek meg posztok a blogon. Ennek az volt az oka, hogy több mint két hete nem nagyon főzök és azóta az előre betárazott, régebbi írásokból gazdálkodtam. De mostanra ezek is elfogytak.

Azért nem főzök egy ideje mert benyaltam valami nyavalyát amitől igen durva gyomor-bél fertőzésem vagy hurutom vagy miacsudám lett, így azóta az összes gasztronómiai kalandozásom kimerül abban, hogy az üres tea mellé héjában főtt krumplit vagy rizst főzzek, esetleg készítsek egy pirítóst.

De már nem bírtam tovább, fellázadtam és valami húst akartam enni. Gondoltam a sült csirkemell megfelel a követelményeknek, nem zsíros, nem nehéz és fűszeres. Ezért a főtt krumplim mellé kreáltam gyorsan valamit.

Medvehagyma pesztó és az első felhasználása a medvehagymás gnocchi...

Adós vagyok ezzel az írással egy ideje csak kicsit elvagyok havazva mostanság. Még húsvét előtt látogattak meg Lorienék, és akkor szedtek nekem egy hatalmas szatyornyi medvehagymát a Mecsek oldalban.

Még aznap este feldolgoztam, hogy minél jobban megtartsa a friss aromáját. A medvehagyma legcélszerűbb, és talán egyetlen, tartósítási módja a pesztó készítés, mert így hónapokig, vagy akár a következő szezonig is megmarad.

A medvehagyma pesztó elkészítése nagyon egyszerű.

Sült bőrös lapocka

Úgy látszik rákattantam a sült bőrős cuccokra. A ropogós, szalonnás ízű pörc erősen addiktív az már biztos, nem könnyű lejönni róla.
Mostanában, akárhányszor a hentesnél járok, valamilyen bőrős cafattal megyek haza. Most egy lapocka volt a zsákmány amit nem tudtam otthagyni. Ha ez így megy tovább, ki kell tiltanom magam a hentestől.
Most sem vacakoltam sokat, hogyan is készítsem el, maradtam a jó bevált egyben, hosszú ideig, zöldségágyon való sütésnél, mivel így lehet legegyszerűbben a legfinomabb pecsenyeszószt (gravy) kinyerni a sültből...

Minestrone ősszel

Általában kétszer szoktam egy évben minestronét főzni. Egyszer tavasszal, mikor megjelennek az első szabadföldi idény-zöldségek, és még egyszer ősszel, amikor az utolsó friss zöldségek még kaphatóak a piacon. A télen kapható különböző spanyol, marokkói stb... zöldségekből nem érdemes nekilátni, ehhez friss zöldségek kellenek.

A minestronét csak nagy mennyiségben érdemes főzni, mert sokféle zöldség megy bele és ha mindenből csak egy keveset teszünk is bele, akkor is legalább egy hatszemélyes adagot sikerül összehozni. A jó minestrone jó sűrű leves, már-már főzelékszerű, szinte megáll benne a kanál. Tulajdonképpen bármilyen zöldségből főzhetjük, a lényeg hogy lehetőleg idényjellegű és friss legyen. A mennyiséget és az arányokat is az ízlésünk szerint alakíthatjuk.

A recept nincs kőbe vésve! Én ilyenkor körbejárom a piacot/zöldségest, és összevásárlok egy keveset minden olyan zöldségből amit szeretek, és ebből készítem el a levest...

Fűszeres alaplében főtt csirke, vajon pirított zöldségekkel, chutneyval és chilis szilvaszósszal

Hozzájutottam egy pompás tanyasi „kapirgáló” csirkéhez. Nézegettem a pulton heverő szárnyast és azon gondolkodtam hogyan készítsem el. Mindenképpen valami egyszerű ételt szerettem volna készíteni belőle, hogy a hús íze érvényesüljön leginkább. Először csak meg akartam sütni egyben, de aztán eszembe jutott, hogy milyen régen ettem már egy jó főtt húst. Sajnos a magyar konyha manapság mostohagyerekként kezeli a főtt húsokat, maximum vidéki lakodalmak kommersz második fogásaként vagy a vasárnapi húsleves „melléktermékeként” kerül az asztalra némi paradicsom, vagy fokhagymamártással. Pedig a régi magyar konyhában főtt húsoknak nagy tradíciója van, elég csak a „Szinbád” ominózus ebéd jelenetére gondolni.
Így hát el lett döntve a csirke sorsa...