Zöldfűszeres rizotto sült kacsamellel és fehérboros pecsenyeszósszal

Egyik nap, úgy este tizenegy után értem haza, farkaséhesen, mikor is konstatáltam, hogy nincs itthon „semmi”. Se kenyér, se semmi olyan, amiből valami gyors kaját, akár egy szendvicset össze lehetne dobni, hogy kibírjam lefekvésig ami nálam, lévén éjjeli bagoly típus, csak a hajnali órákban szokott eljönni. Mit tesz ilyenkor a gasztroblogger? Nekilát főzni valami „bonyolultat”, mi mást. Kacsamell volt a hűtőben, ebből tudtam kiindulni, köretnek meg semmi, csak rizottó rizs volt a kamrában. Zseblámpával irány a kert, fűszereket szedni, majd a húst, alaplevet előkészíteni és egy óra múlva már elégedetten és jóllakottan kortyolgattam a maradék boromat...

Szűzpecsenye mediterrán módra sültpaprika-szószos taglietellével

Úgy adódott, hogy egy szép szűzpecsenye hús landolt a hűtőmben, méghozzá egy rendes háztáji vágásból származó darab. Úgy terveztem előtte, hogy aznap valami olaszos tésztát fogok készíteni, arra támadt gusztusom, így mikor „beesett” a szűzpecsenye, gondoltam belekombinálom valahogy a tervezett menübe, mert nem akartam egy ilyen szép húst lefagyasztani későbbre.

Kicsit kutakodtam a hűtőben, kipakoltam ezt meg azt, és végül menetközeben improvizálva megszületett ez a fogás.

Paella tenger gyümölcseivel (Paella del mar)

Még mindig tart a grillszezon ha úgy vesszük. Az idő jó, nincs hideg még este sem, úgyhogy akinek kedve tartja nyugodtan szervezhet még kerti grillpartyt, vagy akár egy paella főzést a szabadban. Annál is inkább itt az ideje egy tengeri herkentyűs ételnek, mivel október van, ami „R”-betűs hónap lévén, klasszikus kagyló szezonnak számít. Ráadásul egy ilyen fogással akár megidézhetjük a nyári tengerparti nyaralás emlékeit is.

Így bár ezt az ételt én még nyár közepén készítettem, csak eddig a laptopom mélyén lapultak a képei, úgy gondoltam még aktuális lehet, és nem késő most megírni a posztot hozzá.

Tour de serpenyő 13. etap Saint-Paul-Trois-Châteaux-Le Cap d’Agde - Töltött tintahal spagettivel

A Tour de France kerékpáros körverseny alkalmából Chiliivel, Mammával és Loriennel összeálltunk, hogy a Tour útvonalához kapcsolódóan az adott régiókra jellemző ételeket készítsünk.

Sajnos úgy alakultak a dolgaim, hogy csak most, a Tour vége felé tudtam bekapcsolódni ebbe a közös főzőcskézésbe, de érdemes visszaolvasni a belinkelt blogokban mert szerencsére a többiek helyettem is remekeltek, és jobbnál jobb recepteket olvashattok.

Chiliitől veszem át ma a stafétabotot, mikor is a 13. szakaszhoz ért a Tour mezőnye, ami a festői Languedoc-Roussillon régiót jelenti. Ez a régió a Földközi-tenger délen a Pireneusok keleti részével határos, északon pedig Lozère-rel. Languedoc-Roussillon domborzatát tekintve az ellentétek földje. A katalán hangulatú Perpignantól a zord sziklákig, a kellemes fürdővárosoktól a magas hegycsúcsokig minden megtalálható itt. Konyhája tipikus mediterrán, egyaránt hatással van rá a szomszédos katalán, a provence-i, és az olasz konyha is.

Az én mai receptem a töltött tintahal spagettivel (Les encornets farcis avec spaghettis) ami jellemző erre a vidékre.

Gazpacho – a megoldás kánikula idejére

Tombol a kánikula, itt nálam már több mint egy hete 35 fok felett van a hőmérséklet. Ilyen melegben az embernek nem sok kedve van főzni, a tűzhely begyújtásának a gondolatától is leizzad. Én már napok óta főzés nélkül előállítható ételeken, szendvicseken, hidegtálakon, joghurton és müzlin élek.

Az ilyen forró napokra találták ki az okos spanyolok a gazpacho nevű hideg levest, ami nem más mint sokféle zöldségből, olívaolajjal fokhagymával és beáztatott szikkadt kenyérrel elkészített jégbe hűtött finomság, amihez ráadásul nem kell bekapcsolni a tűzhelyet, elég hozzá egy turmixgép és egy hűtőszekrény.

Én azért tettem bele egy kis csavart, lévén a gazpacho egyik fő alapanyaga a fürtös uborka, de az nekem nem volt itthon, viszont volt a hűtőmben egy nagy adag kovászos uborka. Gondoltam miért ne ez legyen az alapja az én gazpachómnak, ráadásul már eleve rendelkezik a gazpacho pár jellegzetes ízével, ami a fokhagyma és a só. Ez tehát az én gazpacho receptem.

Spárgás-gombás-cukkinis frittata kecskesajttal és salátával

Még tart a spárgaszezon talán (nem tudom előre mikor kerül fel a blogra ez az írás), és be lehet szerezni ehhez a finom reggelihez az alapanyagokat. De ha esetleg már nem kapni, az sem baj, mert a receptből bármelyik zöldség szabadon kihagyható, helyettesíthető a kedvencünkkel vagy az éppen szezonális zöldséggel.

Ez egy villámgyorsan és egyszerűen elkészíthető étel, ami az olasz konyhából ismert, de szinte minden nemzet konyhájában létezik valamilyen változata. A frittata nagyszerű reggelinek, aminek a maradékát akár magunkkal is vihetjük a munkába/iskolásba/irodába, egy uzsonnás dobozban. Mellédobunk a dobozba egy-két pirítóst és egy paradicsomot vagy egy kis salátát, és meg is van az ebéd vagy az uzsonna.

Mángoldos-kecskesajtos calzone

Nagyon elburjánzott a kertem egyik sarkában a mangold (én mángoldnak szeretem írni és ejteni is, de a helyesírás-ellenőrző folyton kijavít, és már nem küzdök ellene) már több mint egy méteresre felmagzott és mellette lapulevél nagyságú levelek terpeszkednek, ezért elhatároztam hogy pár napig ezt a zöldséget nyomom a konyhában. A mangold köretnek, salátába, párolva és nyersen is finom, gyakran használom, a blogon is több recept van belőle. Mióta pár éve bevettem egy kis elkerített sarkot, nálam szinte egész évben van, nagyon igénytelen, sokat kibír, én még télen is szedtem belőle a félméteres hó alól.

Először egy jóféle mangoldos-túrós tésztát főztem a hét elején, finom garabonciás túróból és makaróni tésztával, a tetején ropogósra pirított szalonnával, de gondoltam most egy calzonét sütök, úgy is olyan régen készítettem már, mert mostanában kerülöm a kenyérféléket. A gondolatot tett követte!

Húsos-paradicsomos fettucchine

Kicsit vissza az olasz konyhához! Igazából nem nagyon tudok elszakadni a kedvenc konyhámtól, bármivel is kísérletezgetek, bármilyen rafinált ízkombinációkat találok is ki, a következő étel amit főzök magamnak, biztos egy egyszerű olasz pasta, vagy más talján étel lesz. Ez is egy ilyen kaja, amit egy nagy, bonyolult többfogásos "gourmet vacsora" főzésének másnapján készítettem magamnak. A recept a lehető legegyszerűbb, nem kell hozzá sok minden, de annál fontosabb, hogy a lehető legjobb minőségűek legyenek az alapanyagok.

Mediterrán vegyes halász-tál

Múlt pénteken (nagypéntek) bevállaltam egy halas vacsorát, ahol nyolc emberre főztem. Ez volt az előétel a menüsorban, ahol a főfogás „vajban sült lazacszelet sáfrányos rizottóval és sült édesköménnyel”, a desszert pedig „citrom sorbet mangószószban mentás cukorral” volt. Az előétel a „mediterrán vegyes halász-tál” fantázia nevet kapta tőlem, ami tulajdonképpen borban párolt kék kagylót és garnélát, olajon és a saját levében párolt polipot és főtt linguini tésztát jelent, fokhagymával és csilivel, jó sok szafttal. Ez egy igazi mediterrán fogás, az olasz és a horvát tengerparti nyaralásaim ihlették a receptjét. Ajánlom minden tengeri herkentyű kedvevőinek és azoknak is, akik még soha nem próbálták. Érdemes!

Padlizsángombóc paradicsomszószban spagettivel – polpette di melanzane

Végre megint a kedvenc témámmal, az olasz konyhával rukkolhatok elő. Közeledik a tavasz, ilyenkor előjön belőlem a mediterrán konyha iránti szenvedély. Ezúttal egy remek szicíliai fogást mutatok be a padlizsángombócot paradicsomszószban.

Habár szigorúan véve nincs szezonja, de padlizsánt szerencsére szinte egész éveben kapni, nem is túl drágán, így le is csaptam rá a boltban mikor megláttam a feszes húsú lila tojásokat. Hazafelé autózva már tudtam is mi lesz belőle, régi kedvencem ez az étel, de már jó ideje nem készítettem ilyet...

Sült csirkemell sült paradicsomos fusillivel

A hét elején az utolsó, későérésű paradicsomokat is leszedtem és bekerültek a konyhára. Egy részéből úgy gondoltam tésztaszósz készítek, de nem a megszokott módon, hanem inkább megsütöm sütőben, hogy a napfényen érett, és még a naptól meleg paradicsom finom édes íze még inkább koncentrálódjon majd a tányéromon. Ez a remek szósz arra késztetett, hogy előszedjek a kamrából egy zacskó jóféle olasz, különleges formájú tricolor fusilli tésztát, ami pont jól illik majd hozzá. Persze hús is kell a fogáshoz, így még egy szép tanyasi csirke mellhúsát is „beáldoztam” az ügy érdekében.

Canelloni mángolddal és túróval töltve

Szeptember közepén járunk, a kertemben kezdik megadni magukat a nyári növények, zöldbab, borsó cukkini és a többiek már nem nagyon teremnek, de a mángold szabályos dzsungellé kezd nőni és a paradicsomok is érlelik még utolsó gyümölcseiket a késői kánikulában. Szedtem is egy jó nagy csokorral a mángoldból és mellé egy jó nagy adag paradicsomot, alaposan megpakolva a pólómat aminek a alját a fogaimmal tartva, így egy batyut kialakítva fuvaroztam be a házba.

A hűtőben találtam még egy zacskó finom Garanbonciás -féle túró és friss olasz lasagne lapokat... nem volt kérdés a menü.

Paradicsomos bruschetta marhahússal

Pár napja dobtam össze magamnak ezt a vacsorát, mikor a városból este hazaesve, csak a hűtőben árválkodó két kis szelet marhahús és a kertben lévő paradicsomok álltak a rendelkezésemre. Igazából nem terveztem posztolni, a fotókat is csak rutinszerűen készítettem róla, de a végeredmény akkorát ütött, hogy ezt úgy éreztem meg kell osztanom.

Ez nem egy szigorú értelemben vett recept, inkább csak ötlet, hogy mit is lehet kihozni pár paradicsomból és egy kevés marhahúsból. Egyszerű de remek felhasználása ez a kiváló alapanyagoknak, mert mint minden egyszerű ételnél, ennél is nagyon oda kell figyelni a hozzávalók minőségére.

Fokhagymás-csilis garnéla cukkinivel

Egy gyorsan „összedobott” egyszerű fogás, egy kellemes este a teraszon, barátokkal és jó borokkal. Erről szól ez az írás.

Nemrég, barátok jöttek hozzám egy kis esti beszélgetésre és borozgatásra, és a remek borok mellé hoztak pár frissen szedett cukkinit is a kertjükből. Mivel én is csak egy órával előtte értem haza, nem nagyon volt időm készülni komolyabb vendégfogadásra, de ha már így alakult, szerettem volna felhasználni a cukkiniket, hogy mégiscsak megtudjam kínálni őket valami vacsorával. Szerencsére akadt a hűtőben egy kis garnéla, amit még az előző napon vettem, így hamar kitaláltuk, mi legyen az étel. Rögtön neki is álltunk, kiosztottuk a feladatokat, rákpucolás, cukkini szeletelés, a kerti sütő beizzítása miegymás, és fél órán belül már az asztalra is került ez a vacsora.

Linguini tészta fehérboros feketekagylóval, paradicsomszószban

A halas kurzuson készítettem el ennek az ételnek az egyik változatát, a fehérboros petrezselymes kagylós linguinit. Paradicsomot akkor nem tettem bele, Hajni nyomására, aki paradicsom nélkül szerette volna enni a kagylót. De most, mikor nemrég vendégeket hívtam, végre elkészíthettem az eredetileg tervezett változatot is.

Fekete kagylót manapság már nem nehéz beszerezni, a Metro kínálatában állandóan szerepel, és nem is drága. Érdemes kipróbálni, mert nem nehéz elkészíteni, mindössze csak pár alapszabályt, vagy inkább ökölszabályt kell betartani a kagylónál.

Könnyű nyári vacsora - spagetti és friss paradicsomsaláta

A paradicsombokraimon beérett az első olyan nagyobb mennyiségű termés, amit már érdemes egy recepthez felhasználni. Eddig csak egy-egy szem érett meg egyszerre, ami remekül jött a reggeli vajaskenyérhez, de már vágytam valami többre is.

Négy éve, mióta otthon a kertben termesztek, nem veszek a boltban vagy a piacon paradicsomot, - pláne nem szezonon kívül – mert többnyire a kényszerérlelt holland vacakot kapni mindenhol, aminek semmi íze sincs. Inkább megvárom a természetes idejét mikor már szabadföldön is beérik a kertemben. Ez persze azt jelenti, hogy az év többi részében lemondok a paradicsomról, de ez igazából nem nagy áldozat mert így annál jobban esik a saját termés, ráadásul a boltit össze sem lehet hasonlítani az én napsütésben, és tőn érett ízbombáimmal.

A hat paradicsomfaja közül amit ültettem, egyelőre a három korai fajta, az escort, harzfeuer és a tigriscsíkos kezdett el beérni, az ökörszív, góliát és black krím még várat magára, azokra majd csak augusztus közepétől számíthatok.

Tegnap délután majd egy kilónyit sikerült betakarítanom, ebből készítettem vacsorára, egy végtelenül egyszerű, de annál finomabb fogást.

Gnocchi alla norma

Ez a recept a klasszikus pasta alla norma egy variációja, csak tészta helyett gnocchit használtam (éppen medvehagymás volt a fagyasztóban). A pasta alla norma egy szicíliai étel, paradicsomos tészta sült padlizsánnal és ricotta salatával. A ricotta salata nem összetévesztendő a sima ricottával, - ami egy lágy túrószerű savósajt, jellemzően tehéntejből készítve - a ricotta salata juhtejből készül, erősen sós és érlelik. Sajnos Magyarországon nem nagyon kapni ricotta salatát, végszükség esetén helyettesíthetjük pecorino romanoval, ízben talán ez áll a legközelebb hozzá.

Sült csirkemell mozzarellás rakott padlizsánnal

Nemrég szép egészséges és feszes húsú (csak az ilyeneket érdemes megvenni) padlizsánokat leltem az egyik szupermarketben, ráadásul akciósan aminek nagyon megörültem mert ilyenkor elég drágán szokták adni. Megkívántam egy kis melanzane alla pamigiana-t ezért vettem pár darabot, bivaly mozzarellát is kaptam így minden adott volt hozzá. Naná, hogy a végén mégsem az lett belőle! 

Spárgás-zöldborsós rizottó mentával

A spárga mellet, még ha nincs is itt teljesen a szezonja, kapható pár helyen a piacon a másik nagy kedvencem a zöldborsó is. Muszáj volt valahogy összehoznom egy ételben ezt a két remek alapanyagot valahogy. A friss spárga és zsenge zöldborsó párosításának pedig a legjobb módja szerintem egy finom rizottó. Meg is csináltam.

Porchetta, paradicsomos-rozmaringos babbal

A születésnapomra meghívott barátaimnak készítettem porchettát, ez volt az egyik fogás a bulin.

A porchetta (ejtsd, porketta!) egy eredetileg Közép-Olaszországban, de később az egész országban ismert és kedvelt fogás, ami egy jellegzetes fűszerekkel bőségesen meghintett, kicsontozott és összekötözött egész malacból készítenek, többnyire kemencében, lassú tűzön sütve. Én most nem egy egész malacot vettem, hanem csak egy nagydarab császárhúst és abból készítettem el.