Keresés a blogban

Betöltés...

Egyben sült sertéstarja, gravy-mártással


Szintén egy pókervacsora. A hentesnél járva vetem észre egy szép nagy darab, két és fél kilós szépen márványozott tarját, így egyből eldőlt mi lesz az eheti vacsora a pénteki pókerre.
Az egyben sült húsoknak egy ökölszabálya van, hogy nem szabad túlsütni, mert akkor egy cipőtalpszerű kemény száraz húst kapunk. A báránynál, borjúnál, marhahúsnál viszonylag könnyebb a dolgunk, mert ezeket közepesre vagy véresre is süthetjük, míg a sertéshúsnál meg kell találni azt a vékony határt, amikor még szaftos és puha marad a hús, nem szárad ki, de ugyanakkor átsült annyira, hogy biztonságosan fogyasztható, nincs egészségügyi kockázata. Ez általában 68-72 Celsius fok közötti maghőmérsékletnél(a hús közepe) van, ami már biztonságos az esetleges kórokozók szempontjából, de még nem száradt ki. Ehhez a kívánatos állapothoz két dolog szükséges, lassú sütés alacsony hőfokon, és egy maghőmérő az ellenőrzéshez.

Pacalpörkölt csülökkel és körömmel


A pacalpörkölt ifjúkoromtól az egyik nagy kedvencem, azóta, hogy a 80-as évek vége felé egy baráti társasággal egy Kalocsa melletti csárdába beesve azt rendeltünk a pincértől, miután a kérdésünkre, hogy mit ajánlana, gondolkodás nélkül vágta rá, hogy „természetesen pacalt”. Azelőtt a pacal nekem csak egy sós főt krumpli hegyekre löttyintett szaft volt, némi „frottírtörölköző-csíkkal”, de akkor ott a csárdában, kihoztak egy jénai tál, bőséges, sűrű piros szaftban gőzölgő nagy adag pacalt, mindenféle köret nélkül, csak egy kosár friss kenyér társaságában, végképp eldőlt, hogy pacalkedvelő lettem.
Viszont életem legfinomabb pacalja mégsem ez volt, hanem amit Péter Annánál, a néhai Malackaraj blog (mostani Tápfelspicc) szerkesztő-szerzőjénél ettem pár éve. Na, ezt a pacalt akartam most rekonstruálni, és Annával ezért értekeztem pacalügyileg, kérdeztem, megvan-e a receptje, volt-e valami spéci a pacaljában ami miatt olyan jó volt, mire azt mondta, „semmi különös, sima pörkölt, meg a Hajni paprikája...”.
Ennél többet én sem tudok mondani, ha valaki kérdi, mi a jó pacal titka, a válasz: a lehető legjobb minőségű paprika. Ennyi.

Sörös marharagu, a pókervacsora



Pár barátommal rendszeresen összejövünk péntekenként, egy egész estés pókerezésre, amire hogy, hogy nem, - kezdeti pizzarendelések és KFC-s csirkeszárnyak után - szép lassan úgy alakult a dolog, hogy én főzöm a vacsorát, amivel alapozni szoktuk a játék közben legurított borokat és söröket, mielőtt még előkerülnek a pókerzsetonok. Ezek persze általában valami egyszerűbb egytálételek, vagy sültek szoktak lenni, nem pedig többfogásos ételsorok. Leggyakrabban valamilyen ragut készítek körettel, ahogy ez a sörös marharagu is egy ilyen pókeres vacsora alkalmával készült. A különféle marharagukkal mindig nagy sikert tudok elérni, mindenki nagy kedvence, sokszor külön játszmák folynak a maradékért.

Tennessee stílusú barbecue oldalas (Memphis rib)


Januárban kerti sütés??! Hát igen. Minden évben ilyentájt, január első felében összejövünk nálam pár barátommal, hogy megünnepeljük a névnapomat és egy fajta pótszilvesztert tartsunk. Ez most erre szombatra esett, és a szokatlanul enyhe januári időjárás arra csábított, hogy üzembe helyezzem a jó öreg barbecue sütőmet.
Ha több mint egy tucat embert kell jóllakatni, nincs is jobb a barbecuenál, a legegyszerűbb ha veszünk pár nagy darab oldalast, és feldobjuk a barbisütőre és pár óráig nincs is vele gondunk. Én most egy Tennessee stílusú, száraz pácos barbecue oldalast készítettem...

Cserépedényben főtt fűszeres vegyes ragu polentával





Régi történet ez, de csak most kerítettem sort rá, hogy meg is írjam. Még tavaly ősz végén történt, hogy Lorien barátom nálam volt pár napig, akkor készült ez a ragu. Közös receptünk ez, együtt találtuk ki menet közben. Már a bevásárlással elkezdődött a „főzés”, a Metroban beszéltük meg, hogy találkozunk és együtt vásárolunk be arra a pár napra, ami előreláthatólag sok közös főzéssel és borozással fog telni. A húsosnál felváltva dobáltuk a kosárba az alapanyagokat, miután kitaláltuk, hogy egy vegyes ragut készítünk. Én indítottam a kacsazúzával, erre tromfolt rá Lorien a sertés szívvel, én jöttem a sertésfarokkal, mire ő a csülökkel, és így tovább. Később a főzéskor ugyanez folytatódott a fűszerezéssel is.
Ezért is szeretek vele főzni, mert ha nem értünk egyet mindenben, és pár dologban különbözik az ízlésünk, mégis jól tudunk együtt alkotni, mert inspiráljuk, és kiegészítjük egymást, így a végeredmény eddig mindig remek lett.

Amerikai káposztasaláta – Coleslaw



Bevallom egy gyengémet, nagy rajongója vagyok a KFC gyorséttermeknek. Egy frissen sült ropogós Hot Wings-szel vagy Kentucky Chicken-nel bármikor elcsábíthatnak egy „hagyományos” éttermi ebédtől. De amit soha nem hagyok ki egy KFC-ben az a coleslaw (ejtsd, kolszló), az amerikai káposztasaláta, bármit is eszem, ezt kérek hozzá „köretként”.
Természetesen, nekem ezt muszáj volt otthon is kipróbálnom, így sokat kutattam a neten a receptje után, és sok változatot kipróbáltam, melyik hasonlít leginkább az eredeti ízeire. Végül sikerült is összeállítani egy olyan receptet ami elnyerte a tetszésemet. És nem csak az enyémet, mert mióta a barátaimnak is csináltam egyszer, azóta a coleslaw mindig a kívánságlistán van, ha kerti grillezés, sütögetés kerül szóba.
Bár nem terveztem, de annyian kérdezték már a receptjét, hogy közkívánatra kiteszem a blogra.

Családi receptek – A töltött káposzta



Folytatva a családi receptek sorozatot, most egy klasszikus téli étel kerül sorra, a töltött káposzta. Nagy valószínűséggel minden magyar családban készül töltött káposzta, és mindnek meg van a maga tuti receptje is. Akinek még nincs kialakult saját családi hagyományos receptje, vagy szeret kísérletezgetni új, más recepteket kipróbálni a megszokott helyett, azoknak most közreadom a mi családi receptünket, azt ahogyan anyám készíti a töltött káposztát.
A töltött káposzta, a ragukhoz hasonlóan akkor a legjobb, ha egyszerre minél nagyobb mennyiségben készül, és mivel minden egyes újramelegítéssel csak jobban elmélyül az íze, így mindenképen érdemes elővenni a legnagyobb lábosunkat, ha nekiállunk.

Vadragu őzhúsból babbal és csilivel



Sokszor előfordul, hogy rokonoktól vagy barátoktól kapok valamilyen vadhúst. Ezek általában a fagyasztóban landolnak, és csak akkor kerülnek elő, ha egy vacsorával egybekötött baráti összejövetelre valami jóféle ragut szeretnék készíteni. Nem volt másképp most sem, páran barátok, felugrottak hozzám egy kis borozgatásra, beszélgetésre, és erre az alkalomra találtam ki ezt a kiadós kis babos ragut...

Ribeye steak zöldbors-mártással sült burgonyával és paradicsomsalátával




Ez egy kiadós, igazi maszkulin szólóvacsora. Ilyesmit többnyire akkor csinálok, ha csak magamra főzök és szeretnék jól belakni, és utána a maradék palack borral a tévé elé ülni, hogy az este további részében valami jóféle „old school” akciófilmmel vagy egy NFL meccsel múlassam az időt... Hamar megvan, és igazi királyi fogás, sok hús, kicsit kevesebb krumpli és sokkal kevesebb saláta, ez egy igazán férfias „comfort food”.

Zöldfűszeres rizotto sült kacsamellel és fehérboros pecsenyeszósszal




Egyik nap, úgy este tizenegy után értem haza, farkaséhesen, mikor is konstatáltam, hogy nincs itthon „semmi”. Se kenyér, se semmi olyan, amiből valami gyors kaját, akár egy szendvicset össze lehetne dobni, hogy kibírjam lefekvésig ami nálam, lévén éjjeli bagoly típus, csak a hajnali órákban szokott eljönni. Mit tesz ilyenkor a gasztroblogger? Nekilát főzni valami „bonyolultat”, mi mást. Kacsamell volt a hűtőben, ebből tudtam kiindulni, köretnek meg semmi, csak rizottó rizs volt a kamrában. Zseblámpával irány a kert, fűszereket szedni, majd a húst, alaplevet előkészíteni és egy óra múlva már elégedetten és jóllakottan kortyolgattam a maradék boromat...

Szűzpecsenye mediterrán módra sültpaprika-szószos taglietellével



Úgy adódott, hogy egy szép szűzpecsenye hús landolt a hűtőmben, méghozzá egy rendes háztáji vágásból származó darab. Úgy terveztem előtte, hogy aznap valami olaszos tésztát fogok készíteni, arra támadt gusztusom, így mikor „beesett” a szűzpecsenye, gondoltam belekombinálom valahogy a tervezett menübe, mert nem akartam egy ilyen szép húst lefagyasztani későbbre.
Kicsit kutakodtam a hűtőben, kipakoltam ezt meg azt, és végül menetközeben improvizálva megszületett ez a fogás.

Paella tenger gyümölcseivel (Paella del mar)




Még mindig tart a grillszezon ha úgy vesszük. Az idő jó, nincs hideg még este sem, úgyhogy akinek kedve tartja nyugodtan szervezhet még kerti grillpartyt, vagy akár egy paella főzést a szabadban. Annál is inkább itt az ideje egy tengeri herkentyűs ételnek, mivel október van, ami „R”-betűs hónap lévén, klasszikus kagyló szezonnak számít. Ráadásul egy ilyen fogással akár megidézhetjük a nyári tengerparti nyaralás emlékeit is.
Így bár ezt az ételt én még nyár közepén készítettem, csak eddig a laptopom mélyén lapultak a képei, úgy gondoltam még aktuális lehet, és nem késő most megírni a posztot hozzá.

Faszénen sült oldalas barbecue babbal




Újra beindul a verkli, a számítástechnikai katasztrófa elhárítva, adatok is megmentve, folytatódhat a blog... akik kitartottak a blog mellett, és még nem törölték a kedvencekből/könyvjelzők közül, azoknak köszönöm a türelmet. :)

Még tart a jó idő, a vénasszonyok nyara, érdemes kihasználni ezt egy kerti sütésre, barbecue partyra. Meg kell becsülni már minden napfényes meleg napot, hamarosan vége a kerti-party szezonnak.
Ehhez ajánlom a mai receptet amit nagyon egyszerű elkészíteni, nem igényel állandó odafigyelést, így a vendégeinkkel is törődhetünk közben, nem foglalja le minden percünket a sütés-főzés.

Tour de serpenyő 18. etap Blagnac-Brive-la-Gaillarde - Körtés flognarde (Flognarde aux poires)




A héten, pár napot nálam töltöttek Lorienék, így egy „keveset” együtt főztünk-sütöttünk. Adta magát, hogy akkor a Tour de serpenyőre is készítsünk valamit, ha már úgy is mi vagyunk a sorosak...
A 18. etapot néztük ki, amikor is a mezőny megérkezik Limousin régióba.
Limousin egy ritkábban lakott vidéki régió, Franciaország középső területén. Híres a szarvasmarha tenyésztésről, legfőképpen hegyek, erdők borítják, és sok a folyó is keresztül folyik rajta, és ez a gasztronómiájában is visszatükröződik. A folyami halak éppúgy asztalra kerülnek mint a vadak, jellemző még a káposzta vagy gesztenye használata a konyhájukra. A régió központja Limoges városa.
Mi most egy a térségre jellemző édességet néztünk ki magunknak a Flognarde aux poirest, és ezt készítettük el. A flognarde (ejtsd: flonnyard), egy a clafoutis-hoz hasonló tejes piteféle, körtével elkészítve. Megosztottuk a feladatokat egymás között, Lorien magára válalta az elkészítést, míg én fényképeztem, dokumentáltam, és vállaltam, hogy a posztot is megírom róla.

Tour de serpenyő 17. etap Bagnères-de-Luchon - Peyragudes - mustáros nyúl




Újra én lettem a soros, hogy a Tour de serpenyő keretében a Tour de France mai szakaszához főzzek valami ételt.
A Tour mezőnye ma Midi-Pyrénées régióba ért, ez Franciaország egyik, délkeleten található régiója. Nyolc megye alkotja, több mint 45 ezer négyzetkilométeres területével az egyik legnagyobb francia régió, székhelye Toulouse városa. Gasztronómiájára nagyon változatos, a sok húsos étel a jellemző rá, a kacsa és liba confitok, a szarvasgomba, bárányhús és libamáj fogások, sokféle sajtok, mint a Roquefort és a Rocamadour, valamint pástétomok és különféle tartalmas raguk alkotják a régió konyháját.
Toulouse városa miatt adott lenne a ziccer, hogy leghíresebb ételét, a cassoulet-t készítsem el, de én inkább egy könnyebb fogást választottam, ami ugyan nem kifejezetten csak erre a régióra jellemző, hanem szinte egész Franciaországban készítik valamelyik változatát, és ez a mustáros nyúl (Lapin à la moutarde).

rólam/about me

Nem vagyok profi séf csak egy festőművész. Ezen kívül lelkes foodie és amatőr szakács, kinek szenvedélye a gasztronómia. Régi vágyam volt, hogy egyszer majd írok egy szakácskönyvet, de sajnos ez idő nem jött még el. Így helyette elindítottam ezt a blogot amiben megmutathatom a kedvenc receptjeimet, gondolataimat az ételekről, alapanyagokról és főzésről.

I'm not a professional chef just an artist. In addition I'm a foodie and amateur cook who has a passion for gastronomy. I've desired to write a cookbook some day for a long while but unfortunately it hasn't come true yet. I've been writing this blog instead wherein I can show you my favourite recipes and give my ideas about the meals and cooking.

szerzői jogokról

A blogban megjelenő receptekre, írásokra, és fényképekre, a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény vonatkozik. Azokat, a szerző engedélye nélkül, közzétenni tilos!