Pirított szarvasmáj gombaraguval




Ez még a szarvas vacsora alkalmával készült, ez volt az előétel a szarvas „T-bone steak” előtt.
Aznap este, a hús mellé érkezett bónuszként egy szép darab máj is. Ötletelni kezdtünk mi legyen vele, hogyan készítsük el, aztán végül úgy döntöttünk egy gombás raguval fogjuk elkészíteni, és croutunon, pirítóson tálaljuk...

Szalagos fánk




A fánk készítése és fogyasztása, hagyományosan a farsanghoz kötődik. Mivel most nagyjából közepén járunk a farsangi szezonnak, itt az ideje hogy egy fánk recept is felkerüljön a blogra. A vasárnapi ebéd menü része volt nálam ez a fánk, a finom csirkehúsleves és a főtt hús+paradicsommártás kombó után, ez volt a desszert.

Szarvas T-bone steak vörösboros mártással, párolt vegyes zöldségekkel és krumplipürével




Egy baráti vacsora alkalmával került terítékre ez a fogás. Egy telefonnal kezdődött, ami nagyjából így hangzott: „Helló, otthon leszel este? -Igen, miért? -Van nálam pár szép szelet szarvasgerinc, szerinted tudunk vele valamit kezdeni? - Naná! Szerintem biztos kitalálunk valamit, hozzátok, és megcsináljuk vacsorára. Ja, és bort is hozzál ami passzol hozzá!” Hát így valahogy. Egy gyors felmérés a hűtőben és a kamrában, hogy mi van itthon, majd még egy telefonos konzultáció, hogy mit vegyenek meg a vacsorához ha idefelé jövet beugrik egy boltba, aztán a többi már ment a maga menetében, hogy végül egy jó kis közös főzőcskézésbe, evészetbe és borozgatásba torkolljon az este...

Omlós aprósütemény kávé mellé




Kedvenc törzshelyemen az Addoban adnak a kávé mellé ilyen kis aprósüteményeket, ott szerettem meg, és később már hiányzott ha otthon magamnak készítettem el egy kapucsínót vagy eszpresszót reggel. Elhatároztam, hogy rekonstruálom magamnak és akkor nem kell hiányolnom többet a kávém mellől. Tulajdonképpen nem volt nehéz, mivel egy egyszerű omlós linzertészta az egész, benne ki csokidarabokkal.

Töltött csirke



A karácsonyi menü része volt ez a fogás. Nem akartam túlspilázni az ünnepeket, valami flancos étellel így találtam ki, hogy egy egyszerű, magyaros töltött csirke, tepsis krumpli és hozzá pecsenyeszósz (gravy-szósz) legyen az ünnepeken. Erre a célra rendeltem a szokásos forrásomtól egy szépen megtermett kapirgálós tanyasi csirkét, hogy azért megadjuk a módját mégiscsak. Ami talán különleges ebben a receptben, hogy a csirkét előtte teljesen kicsontoztam, és úgy töltöttem meg, és nem a csirke hasüregét tömtem meg a töltelékkel.

Bulikaják, vendégváró falatok szilveszterre



Az alábbiakban szeretnék pár ötletet adni azoknak akik házibulit tartanak, vagy baráti társaságban töltik a szilveszter estét, és még nem tudják, mivel várják vendégeiket. A blogomon található receptjeimből szemezgettem ki párat erre az alkalomra...


Guacamole és ropogós tortilla
Lazactatár
· Libatepertő - libatöpörtyű
· Májkrém házilag
Padlizsánkrém
· Polip paradicsomszószban
Füstölt lazacos szendvicskrém
Gravlax - Pácolt lazac
Lazactatár
· Pissaladiére
Sült keszeg
· Tonhalkrém – Tonhalkrémes szendvics
· Calzone
· Croque-monsieur
· Foccacia
· Fokhagymás-csiga
· Grissini - kenyérpálcika
· Gombás melegszendvics
· Hot dog
Húsos-salátás szendvics
Marhahúsos szendvics
· Májas hambi
Pesztós pizzacsiga
· Pizza csiga
· Pizzagolyók
· Proveçale
Sajtos-paprikás quesadilla salátával
Sós perec
· Szalonnás-hagymás lepénykenyér
Szalonnás-szardellás melegszendvics
Chilis-karamelles ananász
Chilis ananász vanília fagylalttal
· Csokis-zabpelyhes keksz
· Gofri
· Forralt bor

Boldog karácsonyt!


Vadas marhahús szalvétagombóccal



A címben pontosabb lett volna ha azt írom „vadas módra”, ugyanis a gyakori tévhittel ellentétben a vadas nem feltétlenül egy vadból készült ételt jelent, hanem az elkészítési módra, és mártásra utal inkább, amit a húshoz készítünk. A hús persze lehet vadhús is (vaddisznó, szarvas, comb, gerinchús vagy akár vadnyúl), de sokkal gyakoribb, hogy valamilyen marhahúsból készítik.
Én talán legjobban stefániából (pacsni) szeretem, de rostélyosból, fartőből, fehérpecsenyéből, felsálból vagy akár marhaszívből is remek vadast lehet készíteni.
Vendégeket vártam, ezért meglátogattam a hentest, hátha ihletet kapok mit főzzek. Mikor megláttam egy szép darab stefániát a hűtőpolcon, rögtön tudtam hogy vadas lesz a menü.
A stefániát, más néven pacsnit, könnyű felismerni a hentespultban, kicsit háromszögletű, szírmentes színhús, a közepén egy kötőszövet sávval, amitől nem kell megijedni mert az a hosszú párolás alatt puha zselévé fő szét. Válasszuk a minél sötétebb színű húst, a vágási felületen legyen kicsit márványos, zsíreres ha lehet.
Kétféle „iskola” létezik a vadas készítésben, van aki csíkokra/kockákra vágott hússal készíti és a mártással elkeverve főzi/tálalja mint egy ragut, és van aki szeletben párolja meg a húst és a mártás külön adja hozzá. Én az utóbbit szeretem jobban...

Wellington bélszín párolt zöldségekkel



Egy igazi „villantós” sznob fogást tisztelhetünk a wellington bélszín személyében. A gazdagság és kivagyiság jelképe ez az étel, ha valami nagyot akarunk mondani, kocsiban a Rolls-Royce, ételben a wellington bélszín jut többnyire az eszünkbe. Pedig igazság szerint sem nem túl drága, sem nem túl előkelő és még csak nem is túl nehéz elkészíteni a wellington bélszínt. Most nem mennék bele az étel elnevezésnek eredetébe, aki kíváncsi guglizza meg.
Persze, rögtön a címben is csúsztatok egy kissé, ugyanis én nem is bélszínből készítettem el, hanem az általam jobban kedvelt és favorizált hátszínből. Volt otthon egy szép darab érlelt, gazdagon márványozott hátszíndarab, ebből lett ez a fogás.
Eredetileg vasárnapi ebédnek szántam, de aznap sok minden közbejött és úgy alakult, hogy végül is nem főztem a hétvégén, viszont a hűtőben ott volt a gomba, a hús, a leveles tészta, így nem sokáig halogathattam az elkészítését. Így lett ebből a „sznob ételből” egy egyszerű hétfői esti vacsora...

Almás pite – ahogy azt kell!



Életem addigi legfinomabb almás pitéjével pár hete találkoztam, egy baráti összejövetelen, ahol egy birkapörkölt főzésre jöttünk össze páran a Malackaraj blog szerzőivel és olvasóival. Oda állított be fedőnevén poczok2, a karaj egyik írója, kezében egy kartondobozzal, amiben egy tepsinyi frissen sütött almás pite lapult. Elképesztően finom volt, ilyen jó almás pitét még nem ettem addig, - hamar el is fogyott míg a pörkölt főtt a bográcsban - és akkor ott el is határoztam, hogy ezt nekem mindenképpen meg kell majd sütnöm otthon és kikérdezem poczok urat hogyan is készült, mi kell hozzá. Ami rögtön kiderült, a kóstoláskor is, hogy ez bizony egy igazi old school piterecept, aminek az alapja a jó öreg zsíros omlós tészta, ami bizony nem a fitnesz kategóriában indul, viszont annál finomabb.
Eljött az idő, hogy nekiálltam itthon, kissé bizonytalanul a meglehetősen nagy vonalakban vázolt receptúra miatt, de elszántan, hogy márpedig nekem mindenképpen reprodukálnom kell azt az ízélményt. Szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy sikerült, sőt azóta azt is állíthatom, hogy nem csak találkoztam, de megsütöttem életem legfinomabb almás pitéjét.

rólam/about me

Nem vagyok profi séf csak egy festőművész. Ezen kívül lelkes foodie és amatőr szakács, kinek szenvedélye a gasztronómia. Régi vágyam volt, hogy egyszer majd írok egy szakácskönyvet, de sajnos ez idő nem jött még el. Így helyette elindítottam ezt a blogot amiben megmutathatom a kedvenc receptjeimet, gondolataimat az ételekről, alapanyagokról és főzésről.

I'm not a professional chef just an artist. In addition I'm a foodie and amateur cook who has a passion for gastronomy. I've desired to write a cookbook some day for a long while but unfortunately it hasn't come true yet. I've been writing this blog instead wherein I can show you my favourite recipes and give my ideas about the meals and cooking.

szerzői jogokról

A blogban megjelenő receptekre, írásokra, és fényképekre, a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény vonatkozik. Azokat, a szerző engedélye nélkül, közzétenni tilos!