Cserépedényben főtt fűszeres vegyes ragu polentával

Régi történet ez, de csak most kerítettem sort rá, hogy meg is írjam. Még tavaly ősz végén történt, hogy Lorien barátom nálam volt pár napig, akkor készült ez a ragu. Közös receptünk ez, együtt találtuk ki menet közben. Már a bevásárlással elkezdődött a „főzés”, a Metroban beszéltük meg, hogy találkozunk és együtt vásárolunk be arra a pár napra, ami előreláthatólag sok közös főzéssel és borozással fog telni. A húsosnál felváltva dobáltuk a kosárba az alapanyagokat, miután kitaláltuk, hogy egy vegyes ragut készítünk. Én indítottam a kacsazúzával, erre tromfolt rá Lorien a sertés szívvel, én jöttem a sertésfarokkal, mire ő a csülökkel, és így tovább. Később a főzéskor ugyanez folytatódott a fűszerezéssel is.

Ezért is szeretek vele főzni, mert ha nem értünk egyet mindenben, és pár dologban különbözik az ízlésünk, mégis jól tudunk együtt alkotni, mert inspiráljuk, és kiegészítjük egymást, így a végeredmény eddig mindig remek lett.

Amerikai káposztasaláta – Coleslaw

Bevallom egy gyengémet, nagy rajongója vagyok a KFC gyorséttermeknek. Egy frissen sült ropogós Hot Wings-szel vagy Kentucky Chicken-nel bármikor elcsábíthatnak egy „hagyományos” éttermi ebédtől. De amit soha nem hagyok ki egy KFC-ben az a coleslaw (ejtsd, kolszló), az amerikai káposztasaláta, bármit is eszem, ezt kérek hozzá „köretként”.

Természetesen, nekem ezt muszáj volt otthon is kipróbálnom, így sokat kutattam a neten a receptje után, és sok változatot kipróbáltam, melyik hasonlít leginkább az eredeti ízeire. Végül sikerült is összeállítani egy olyan receptet ami elnyerte a tetszésemet. És nem csak az enyémet, mert mióta a barátaimnak is csináltam egyszer, azóta a coleslaw mindig a kívánságlistán van, ha kerti grillezés, sütögetés kerül szóba.

Bár nem terveztem, de annyian kérdezték már a receptjét, hogy közkívánatra kiteszem a blogra.

Családi receptek – A töltött káposzta

Folytatva a családi receptek sorozatot, most egy klasszikus téli étel kerül sorra, a töltött káposzta. Nagy valószínűséggel minden magyar családban készül töltött káposzta, és mindnek meg van a maga tuti receptje is. Akinek még nincs kialakult saját családi hagyományos receptje, vagy szeret kísérletezgetni új, más recepteket kipróbálni a megszokott helyett, azoknak most közreadom a mi családi receptünket, azt ahogyan anyám készíti a töltött káposztát.

A töltött káposzta, a ragukhoz hasonlóan akkor a legjobb, ha egyszerre minél nagyobb mennyiségben készül, és mivel minden egyes újramelegítéssel csak jobban elmélyül az íze, így mindenképen érdemes elővenni a legnagyobb lábosunkat, ha nekiállunk.

Vadragu őzhúsból babbal és csilivel

Sokszor előfordul, hogy rokonoktól vagy barátoktól kapok valamilyen vadhúst. Ezek általában a fagyasztóban landolnak, és csak akkor kerülnek elő, ha egy vacsorával egybekötött baráti összejövetelre valami jóféle ragut szeretnék készíteni. Nem volt másképp most sem, páran barátok, felugrottak hozzám egy kis borozgatásra, beszélgetésre, és erre az alkalomra találtam ki ezt a kiadós kis babos ragut...

Ribeye steak zöldbors-mártással sült burgonyával és paradicsomsalátával

Ez egy kiadós, igazi maszkulin szólóvacsora. Ilyesmit többnyire akkor csinálok, ha csak magamra főzök és szeretnék jól belakni, és utána a maradék palack borral a tévé elé ülni, hogy az este további részében valami jóféle „old school” akciófilmmel vagy egy NFL meccsel múlassam az időt... Hamar megvan, és igazi királyi fogás, sok hús, kicsit kevesebb krumpli és sokkal kevesebb saláta, ez egy igazán férfias „comfort food”.

Zöldfűszeres rizotto sült kacsamellel és fehérboros pecsenyeszósszal

Egyik nap, úgy este tizenegy után értem haza, farkaséhesen, mikor is konstatáltam, hogy nincs itthon „semmi”. Se kenyér, se semmi olyan, amiből valami gyors kaját, akár egy szendvicset össze lehetne dobni, hogy kibírjam lefekvésig ami nálam, lévén éjjeli bagoly típus, csak a hajnali órákban szokott eljönni. Mit tesz ilyenkor a gasztroblogger? Nekilát főzni valami „bonyolultat”, mi mást. Kacsamell volt a hűtőben, ebből tudtam kiindulni, köretnek meg semmi, csak rizottó rizs volt a kamrában. Zseblámpával irány a kert, fűszereket szedni, majd a húst, alaplevet előkészíteni és egy óra múlva már elégedetten és jóllakottan kortyolgattam a maradék boromat...

Szűzpecsenye mediterrán módra sültpaprika-szószos taglietellével

Úgy adódott, hogy egy szép szűzpecsenye hús landolt a hűtőmben, méghozzá egy rendes háztáji vágásból származó darab. Úgy terveztem előtte, hogy aznap valami olaszos tésztát fogok készíteni, arra támadt gusztusom, így mikor „beesett” a szűzpecsenye, gondoltam belekombinálom valahogy a tervezett menübe, mert nem akartam egy ilyen szép húst lefagyasztani későbbre.

Kicsit kutakodtam a hűtőben, kipakoltam ezt meg azt, és végül menetközeben improvizálva megszületett ez a fogás.

Paella tenger gyümölcseivel (Paella del mar)

Még mindig tart a grillszezon ha úgy vesszük. Az idő jó, nincs hideg még este sem, úgyhogy akinek kedve tartja nyugodtan szervezhet még kerti grillpartyt, vagy akár egy paella főzést a szabadban. Annál is inkább itt az ideje egy tengeri herkentyűs ételnek, mivel október van, ami „R”-betűs hónap lévén, klasszikus kagyló szezonnak számít. Ráadásul egy ilyen fogással akár megidézhetjük a nyári tengerparti nyaralás emlékeit is.

Így bár ezt az ételt én még nyár közepén készítettem, csak eddig a laptopom mélyén lapultak a képei, úgy gondoltam még aktuális lehet, és nem késő most megírni a posztot hozzá.

Faszénen sült oldalas barbecue babbal

Újra beindul a verkli, a számítástechnikai katasztrófa elhárítva, adatok is megmentve, folytatódhat a blog... akik kitartottak a blog mellett, és még nem törölték a kedvencekből/könyvjelzők közül, azoknak köszönöm a türelmet. :)

Még tart a jó idő, a vénasszonyok nyara, érdemes kihasználni ezt egy kerti sütésre, barbecue partyra. Meg kell becsülni már minden napfényes meleg napot, hamarosan vége a kerti-party szezonnak.

Ehhez ajánlom a mai receptet amit nagyon egyszerű elkészíteni, nem igényel állandó odafigyelést, így a vendégeinkkel is törődhetünk közben, nem foglalja le minden percünket a sütés-főzés.

Tour de serpenyő 18. etap Blagnac-Brive-la-Gaillarde - Körtés flognarde (Flognarde aux poires)

A héten, pár napot nálam töltöttek Lorienék, így egy „keveset” együtt főztünk-sütöttünk. Adta magát, hogy akkor a Tour de serpenyőre is készítsünk valamit, ha már úgy is mi vagyunk a sorosak...

A 18. etapot néztük ki, amikor is a mezőny megérkezik Limousin régióba.

Limousin egy ritkábban lakott vidéki régió, Franciaország középső területén. Híres a szarvasmarha tenyésztésről, legfőképpen hegyek, erdők borítják, és sok a folyó is keresztül folyik rajta, és ez a gasztronómiájában is visszatükröződik. A folyami halak éppúgy asztalra kerülnek mint a vadak, jellemző még a káposzta vagy gesztenye használata a konyhájukra. A régió központja Limoges városa.

Mi most egy a térségre jellemző édességet néztünk ki magunknak a Flognarde aux poirest, és ezt készítettük el. A flognarde (ejtsd: flonnyard), egy a clafoutis-hoz hasonló tejes piteféle, körtével elkészítve. Megosztottuk a feladatokat egymás között, Lorien magára válalta az elkészítést, míg én fényképeztem, dokumentáltam, és vállaltam, hogy a posztot is megírom róla.

Tour de serpenyő 17. etap Bagnères-de-Luchon - Peyragudes - mustáros nyúl

Újra én lettem a soros, hogy a Tour de serpenyő keretében a Tour de France mai szakaszához főzzek valami ételt.

A Tour mezőnye ma Midi-Pyrénées régióba ért, ez Franciaország egyik, délkeleten található régiója. Nyolc megye alkotja, több mint 45 ezer négyzetkilométeres területével az egyik legnagyobb francia régió, székhelye Toulouse városa. Gasztronómiájára nagyon változatos, a sok húsos étel a jellemző rá, a kacsa és liba confitok, a szarvasgomba, bárányhús és libamáj fogások, sokféle sajtok, mint a Roquefort és a Rocamadour, valamint pástétomok és különféle tartalmas raguk alkotják a régió konyháját.

Toulouse városa miatt adott lenne a ziccer, hogy leghíresebb ételét, a cassoulet-t készítsem el, de én inkább egy könnyebb fogást választottam, ami ugyan nem kifejezetten csak erre a régióra jellemző, hanem szinte egész Franciaországban készítik valamelyik változatát, és ez a mustáros nyúl (Lapin à la moutarde).

Tour de serpenyő 13. etap Saint-Paul-Trois-Châteaux-Le Cap d’Agde - Töltött tintahal spagettivel

A Tour de France kerékpáros körverseny alkalmából Chiliivel, Mammával és Loriennel összeálltunk, hogy a Tour útvonalához kapcsolódóan az adott régiókra jellemző ételeket készítsünk.

Sajnos úgy alakultak a dolgaim, hogy csak most, a Tour vége felé tudtam bekapcsolódni ebbe a közös főzőcskézésbe, de érdemes visszaolvasni a belinkelt blogokban mert szerencsére a többiek helyettem is remekeltek, és jobbnál jobb recepteket olvashattok.

Chiliitől veszem át ma a stafétabotot, mikor is a 13. szakaszhoz ért a Tour mezőnye, ami a festői Languedoc-Roussillon régiót jelenti. Ez a régió a Földközi-tenger délen a Pireneusok keleti részével határos, északon pedig Lozère-rel. Languedoc-Roussillon domborzatát tekintve az ellentétek földje. A katalán hangulatú Perpignantól a zord sziklákig, a kellemes fürdővárosoktól a magas hegycsúcsokig minden megtalálható itt. Konyhája tipikus mediterrán, egyaránt hatással van rá a szomszédos katalán, a provence-i, és az olasz konyha is.

Az én mai receptem a töltött tintahal spagettivel (Les encornets farcis avec spaghettis) ami jellemző erre a vidékre.

Gazpacho – a megoldás kánikula idejére

Tombol a kánikula, itt nálam már több mint egy hete 35 fok felett van a hőmérséklet. Ilyen melegben az embernek nem sok kedve van főzni, a tűzhely begyújtásának a gondolatától is leizzad. Én már napok óta főzés nélkül előállítható ételeken, szendvicseken, hidegtálakon, joghurton és müzlin élek.

Az ilyen forró napokra találták ki az okos spanyolok a gazpacho nevű hideg levest, ami nem más mint sokféle zöldségből, olívaolajjal fokhagymával és beáztatott szikkadt kenyérrel elkészített jégbe hűtött finomság, amihez ráadásul nem kell bekapcsolni a tűzhelyet, elég hozzá egy turmixgép és egy hűtőszekrény.

Én azért tettem bele egy kis csavart, lévén a gazpacho egyik fő alapanyaga a fürtös uborka, de az nekem nem volt itthon, viszont volt a hűtőmben egy nagy adag kovászos uborka. Gondoltam miért ne ez legyen az alapja az én gazpachómnak, ráadásul már eleve rendelkezik a gazpacho pár jellegzetes ízével, ami a fokhagyma és a só. Ez tehát az én gazpacho receptem.

Spárgás-gombás-cukkinis frittata kecskesajttal és salátával

Még tart a spárgaszezon talán (nem tudom előre mikor kerül fel a blogra ez az írás), és be lehet szerezni ehhez a finom reggelihez az alapanyagokat. De ha esetleg már nem kapni, az sem baj, mert a receptből bármelyik zöldség szabadon kihagyható, helyettesíthető a kedvencünkkel vagy az éppen szezonális zöldséggel.

Ez egy villámgyorsan és egyszerűen elkészíthető étel, ami az olasz konyhából ismert, de szinte minden nemzet konyhájában létezik valamilyen változata. A frittata nagyszerű reggelinek, aminek a maradékát akár magunkkal is vihetjük a munkába/iskolásba/irodába, egy uzsonnás dobozban. Mellédobunk a dobozba egy-két pirítóst és egy paradicsomot vagy egy kis salátát, és meg is van az ebéd vagy az uzsonna.

Halleves kék kagylóval és garnélával – Caldo de Pescaro

Ez egy spanyol, pontosabban egy galíciai recept, a híres londoni spanyol-marokkói Moro étterem étlapjáról.

Ha van otthon garnéla vagy kagyló, akkor én többnyire valamilyen tészta ételt készítek belőle, vagy valami ázsiai jellegűt, vagy pedig valami olasz pastát. Ritkán eszem és készítek leveseket, de egy mediterrán jellegű tengeri hallevesessel bármikor meg lehet venni kilóra. Most éppen pont levesre támadt kedvem, mikor azon gondolkodtam a hűtő előtt, hogy mit készítsek a polcokon pihenő rákokból és kagylókból.