Ezután a kisebb pauza után, most nem egy saját recepttel térek vissza, hanem egy élménybeszámolóval egy bajai halászlé evésről.
Hajnival - állandó partneremmel gasztro-kalandozásaimban – és férjével, pünkösd vasárnapján leruccantunk Szerbiába, Szabadkára a piacra, hogy vegyünk ezt-azt, együnk bureket meg igyunk egy kis Jelen Pivot. Közben megbeszéltük, hogy visszafelé elmegyünk az egyik barátjukhoz halat enni. Közbevetem itt, hogy „halat enni” bajaiul azt jelenti, hogy főzzünk egy nagy adag halászlét. Így is lett, délután visszaérkeztünk Bajára, és elmentünk a barátjukhoz, ahol a kertben készülődni kezdtek a halászléfőzésre.
Persze én is ott sertepertéltem Laci, a házigazda körül, hogy most ellessem az igazi bajai halászléfőzés technikáját, amit ő készségesen meg is osztott velem, és miközben készítette, folyamatosan mesélte mit hogyan és miért tesz. Én meg bőszen fotózgattam a mobilommal és jegyzeteltem az agyammal.
A bajai halászlé rendkívül egyszerű étel. Anno az egyszeri halászember nem bonyolította túl a dolgot, öt ujja lévén kikalkulálta, hogy a jó halléhez öt dolog szükségeltetik, hal (ponty), víz, hagyma, paprika és só. Ezek álltak a rendelkezésére, no meg egy bogrács. Ehhez mérten az elkészítését sem vitték túlzásba, gyakorlatilag mindent beletettek a bográcsba, tüzet gyújtottak alá és készre főzték. Passzírozót, szitát valahogy nem vittek magukkal, ezt meghagyták a vendéglősöknek, akik erre ki is találták az úgynevezett szegedi/tiszai halászlevet... Na de nem akarok itt hitvitát gerjeszteni halászléfronton, ki ki egye azt amit szeret, maradok most bajainál.
Mivel a bajai halászlé ennyire puritán és egyszerű étel, fokozottan ügyelnünk kell az alapanyagok minőségére. Itt semmi nem fedi el a valódi ízeket, a halnak a lehető legjobbnak kell lennie, nem túl zsíros, nem túl nagy, egyenként max. másfél-két kilósak legyenek lehetőleg. A hagyma legyen öreg hagyma, ne idei friss, és a paprika is szigorúan házi készítésű, valahonnan Baja környékéről származzon. Ezen kívül a bogrács legyen halfőző, aminek az alja szélesebb, felfelé a szája felé szűkül, és a halászlé ne gázon, hanem fával rakott tűzön főjön. Ha mindezeket megtartjuk, biztosak lehetünk a sikerben.