Folytatva az itáliai vonalat... Ha jól tudom, Lazióból származik ez az étel, és a jelentése „ugrás a szájba”. Ami szerintem mindent elmond erről a fogásról. Nekem az egyik nagy kedvencem, mivel egy egészen egyszerű ételről van szó, és pompás íze van.
Ezt, a hagyományos olasz menüsorban többnyire amolyan köztes fogásként, vagy előételként, köret nélkül, legfeljebb egy kis salátával együtt tálalják.
Hozzávalók:
. 8 db. 1-1,5 cm. vékony szelet borjúhús (felsál vagy borjúdió)
. 8 db. hajszálvékonyra szeletelt nyers, vagy pármai sonka
. 8 nagyobb zsályalevél + 5-6 darab kisebb levél
. 3 dkg. vaj
. 1 dl. száraz fehérbor
. fél ek. tejszín vagy tejföl (elhagyható)
. só, bors
Előkészületek:
A hús szeleteket, két fólia között, óvatosan egész vékonyra klopfolom.
A szeletekre fektetek egy-egy sonkát, és egy-egy nagyobb zsályalevelet.
Hústűvel, vagy fogvájóval rátűzöm őket (lásd, a lenti képen).
A hús másik felét sózom, borsozom.
Elkészítés:
1. Egy nagyobb serpenyőben felforrósítom a vajat, közepesnél kicsit erősebb fokozaton(kerámialap 7/9).
2. A hús szeleteket a serpenyőbe teszem a sonkás-zsályás felével lefelé, és kb. két percig sütöm.
3. Ezután megfordítom, és még fél-egy perig sütöm a húst.
Kiveszem a serpenyőből, melegen tartva félreteszem.
4. A serpenyő alatt feljebb kapcsolom a tűzhelyet, és a maradék vajba dobom a megmaradt kisebb zsályákat és megpirítom.
5. Felöntöm a borral és addig forralom, míg az alkohol el nem párolog belőle.
6. Ezután fél evőkanálnyi tejszínt (vagy tejfölt) öntök hozzá, elkeverem, és kész a szósz.
Tálalás, tippek:
Tálaláskor a húst körbeöntöztem a szósszal, és mellé rukkolasalátát kínáltam fehérborecetes vinegrettel és parmezánforgáccsal.
A saltimbocca alla romanát csak is frissen elkészítve, azonnal találjuk, a tárolást nem bírja mert kiszárad a hús.
Ha valaki nem szereti a borjúhúst, helyettesítheti malackarajjal, vagy szűzpecsenyével. Nem ugyanaz az étel lesz, de azokkal is nagyon finom lesz.
Ez a fogás, amilyen egyszerű, annyira finom. Bár az elkészítése egyszerű, az ízek nagyon komplexek. Ott van a puha borjúhús, a sonka ízével átitatva, és hozzá a remek, megpirult zsályalevél, a maga elképesztő és különleges aromájával. Mellette a boros szaft, amit a kevés tejszín/tejföl megbolondított, bársonyossá tett. Ehhez már csak „hab a tortán” a harsogóan friss rukkolából készült saláta...
Friss, üde, száraz olasz (Soave '08) fehérbort ittam mellé.
Elkészítési idő: 30 perc
Költségek: kb. 750 Ft. /adag
Bor: 890 Ft. - Metro
Ugorhat az enyémbe is :) Nagy kár, hogy a borjúhús itthon gyakrolatilag elérhetetlen. Amire meg már régen vágyom -habár ez inkábbb télen az igazi-, csak nem kapható, az ossobuco, erre még kevesebb esléy van :(
VálaszTörlésA Lehelen a hentesemnél többé-kevésbé mindig van borjúhús; a Sparban szintén elég rendszeresen kapni szeletelt marhalábszárt ossobucónak, bár én a húslevesbe is azt szoktam főzni.
Törlésén is úgyvagyok vele, ha látok a hentesnél borjút, akkor veszek, nem is gondolokodom, mert ritkán van, és azt ki kell használni. receptem meg van bőven borjúra:)
VálaszTörlésborjúlábszár is ritka, ezért készítettem én is sertéscsülökből nemrég az ossobucot:))