Egy „blogtalálkozó” rövid története

Hétfőn (múlt héten) meglátogatott Mariann, alias macaroon. Nemrég már megismerkedtünk személyesen is a „malackarajos” bajai halászlé fesztiválon. Most a közeli Orfűn nyaraltak, és rászántak egy délutánt arra, hogy találkozzunk. Nagyon aranyos volt, hozott nekem ajándékokat is, egy különlegességet, „dió bort” Villányból a Gál pincészetből (erről még később írok), valamint egy adagnyi kóstolót abból a remek gulyásból amit még Orfűn főzött bográcsban.
A sok kutyázás mellet, - bár eleinte Drazsé kutyám volt a favoritja, a szívét végül Mázli nevű ebem hódította meg – beszélgettünk sok mindenről, többek között a főzés is téma volt természetesen...
És mivel ez mégis csak egy gasztroblog, most maradok ezen a vonalon és arról írok, mit ettünk...
Mert közben azért egy könnyű kései ebédet vagy korai vacsorát is összeütöttünk közösen. Mariann hozott két gyönyörű, vastag szelet csontos borjúkarajt Józsitól a „hentesutánzattól”, én pedig „beáldoztam” négy kacsamellet melyek már napok óta fürödtek a fűszeres olajban (lásd, mind itt).
A kertben szedtünk még salátának valót, háromféle paradicsomot, tölgylevelű salátát, madársalátát, volt még újhagyma is, meg némi bazsalikom. Pár darab házi hamburgerzsemle is akadt még otthon, meg egy csokor grissini.
Én jó sok ghín-tisztított vajon, - pár rozmaringággal és egy fokhagymagerezddel együtt - megsütöttem a borjúszeleteket médiumra, oldalanként öt-öt percig sütve. A kacsamelleket rozéra, bőrös oldalán kezdve, oldalanként öt-hat percig sütve közepesnél erősebb fokozaton.
Mariann meg közben összedobta a salátát, és az öntetet, olívaolajból és málnaecetből...
közben a zsemléket felvágtam, a vágott felüket megpirítottam. Erre halmoztuk a vékony szeletekre vágott kacsamellet, mellé salátát, és alma-cukkini chutneyt halmoztunk. Miután ezt megettük, a borjút már csak úgy magában ettük desszertként :)

Mindeközben cidert ittunk, meg mentás limonádét...