Mindennapi kenyerünket...

Foccacia - Grissini - Piadina

A kenyérnek különleges helye van minden ország és nép gasztronómiájában, és minden népnek megvannak a maga jellegzetese kenyerei. Én, a mániám és kedvencem, az olasz konyha felől közelítem meg a dolgot és ezen belül is, három jellegzetes pékárujáról szeretnék pár szót ejteni. Természetesen házilag elkészített kenyerekről van szó. A focacciáról, a grissiniről és a piadináról…

Általában, ha vendégeket hívok és nem egy menüsorral készülök, akkor azt csinálom, hogy telepakolom az asztalt mindenféle földi jóval (olívakrém, grillezett paprika, bazsalikomos paradicsom, többféle sajt, olívaolaj és még sok egyéb, amit otthon fellelek), kiteszek az asztal közepére pár kenyeret, kinyitok néhány palack bort, és eszünk, iszunk, beszélgetünk.

Ezeknek a kenyereknek az alaptésztája nagyon egyszerű:
· Két csésze langyos víz (1 csésze: 2.4 dl.)
· fél deci olívaolaj
· 2 tk. só
· 2 tk. cukor
· 6 csésze kenyérliszt (BL80)
· egy zacskó (7g) szárított élesztő.

A lisztet egy keverőtálba szórom, és a közepére készített mélyedésbe beleszórom az élesztőt, és a cukrot. Beleöntöm a langyos vizet és nagyjábol összekeverem. Hozzáadom a sót és az olajat, majd alaposan összedolgozom. Mikor összeállt a tészta, egy belisztezett gyúródeszkán jó alaposan átgyúrom (10-15 perc min.), majd tálba téve. Letakarva, egy órára félreteszem, valami langyos helyre, hogy a kétszeresére megkeljen.
De többnyire csak azt csinálom, hogy a hozzávalókat, a fent leírt
sorrendben, bedobálom a kenyérsütő gépbe, beprogramozom dagasztás-kelesztésre, és két óra múlva kész a kelesztett tészta.

Focaccia.

Legjobban a rozmaringos-fokhagymásat szeretem, amihez a megkelt tésztát átgyúrom, kézzel kinyújtom kb. két centi vastagra, és tepsibe vagy pizzasütő-lapra teszem. Két-három szál friss rozmaringot, 2 gerezd fokhagymát, egy nagy csipet durva sót beteszem a mozsaramba, és alaposan összezúzom. Felöntöm bő fél deci olívaolajjal, összekeverem, és az egész masszát a markomba veszem, és ráfacsarom a fűszeres olajat a tészta tetejére. Nem baj, ha rozmaring, és fokhagyma darabok is potyognak a tésztára, sőt...! Az ujjaimmal megnyomkodom a tetejét, hogy kis gödröcskék keletkezzenek, amibe az olaj megül. Megszórom durva tengeri sóval, 40 percre félreteszem kelni langyos helyre, majd az előmelegített forró (220 fok) sütőben 20-25 perc alatt megsütöm. rácsra téve langyosra hűtöm, majd egy konyharuhába tekerve félreteszem a felhasználásig.
A focaccia jó grill ételekhez, salátákhoz, szendvicsnek és még sok mindenhez…

Grissini – nevezik még kenyérpálcikának is.








Nem egy nagy mutatvány elkészíteni, mégis igen látványos tud lenni egy terített asztal közepén. A kelesztett tésztát átgyúrjuk, kisebb gombócnyi darabokra osztjuk, és kb. húsz centi hosszú és két centi átmérőjű hengerekké alakítjuk, mintha gyurmáznánk. Sütőpapírral bélelt sütőlapra tesszük, (szórhatunk rá szezámmagot, mákszemeket, reszelt sajtot) hagyjuk kelni fél órát meleg helyen, és forró sütőben (200-220 fok) 10 perc alatt megsütjük. Vigyázat, nem szabad túlsütni, mert kemény lesz! Egész világosra süssük. A grissinit ehetjük különféle mártogatóssal, sajtkrémmel, salátával vagy vékony sonkaszeleteket tekerve rá…

Piadina, más néven lepénykenyér.


















Főleg Emilia-Romagna tartományban elterjedt kenyérfajta, ahol néha élesztő nélkül is készítik, és/vagy olaj helyett zsírt vagy vajat tesznek a tésztájába. Nagyon egyszerű az elkészítése: a tésztát kis labdacsokra osztjuk, és palacsinta vékonyságú, úgy húsz centi átmérőjű kört nyújtunk ki belőle. Egy vastag falú teflonserpenyőt felforrósítunk és a kinyújtott tésztát beletesszük. Mindkét oldalát pár percig sütjük (nem kell megijedni, ha felhólyagzik), kiszedjük és konyharuhába csomagoljuk, hogy visszapuhuljon. A piadinát úgy használjuk, mint a pitát vagy a tortillát, minden finomsággal megpakoljuk, aztán félbehajtjuk vagy felcsavarjuk.

Gondolom, a fentiekből kiderült, hogy szeretem a kenyeret. Az élvezeti értéke mellett, nem mellékesen, nagyon fontos tápanyagokat, vitaminokat is tartalmaz, és sok energiát nyerhetünk belőle. Manapság, ebben a fitneszőrült világban, a sok önjelölt diétaguru (Norbi, Atkins és tsaik) első számú közellensége lett a kenyér (ezért „persona non grata” lett sok háztartásban), amiért szívesen összegyűjteném őket, beásnám a földbe, és egy fagyott fókatetemmel addig ütném mindegyiket, míg mozognak.
A kenyér semmivel sem hizlal jobban, mint más ételek, egyszerűen csak mértékkel kel fogyasztani, mint sok minden mást...