Sült kacsamell hagymalekvárral és croutonnal

A hétvégén leltároztam a mélyhűtőmben. Időnként át kell néznem, mert hajlamos vagyok elfelejteni, miket pakoltam be az utóbbi hónapokban. Ennek általában két következménye is szokott lenni, az egyik, hogy négy-öt zacskó finomfőzeléket, zöldborsót vagy spenótot találok, mert minden bevásárláskor veszek egyet, mivel elfelejtem, hogy már van, a másik, hogy egy rakás maradék kész kaját találok, amiről megfeledkeztem. Az első esetben egy hétig finomfőzeléket eszek, a második esetben a kutyáim esznek házi kosztot egy hétig, mivel persze, nincs megdátumozva a kaja, így én nem merem megenni. Most viszont kincset is találtam, egy szép darab kacsamell formájában. Ezt készítettem el.

Ha már kacsamell, akkor adta magát, hogy hagymalekvárt is készítsek hozzá, nálam ez hozzátartozik, mint libasülthöz a párolt káposzta, vagy pörkölthöz a nokedli.A kacsamellet lehet rozéra, közepesre, vagy teljesen átsütni (bár aki ilyet tesz, az meg is érdemli, amit kap). Én a közepesre sütés híve vagyok, mert így kívül ropogós, belül szaftos húst kapok. A rozé kényes dolog, nagyon el kell találni, hogy hús a külső kérgén kívül teljesen rózsaszínű legyen, mégis megsüljön annyira, hogy eltűnjön a nyers kacsahús kellemetlen mellékíze. A teljesen átsütött kacsamellről inkább nem beszélnék, mert szerintem aki csak így hajlandó megenni a húst, az inkább maradjon a sertésnél vagy a csirkénél.

Hozzávalók 4 személyre:

2 db kacsamell (kb. 30dkg/db)
5-6 fej hagyma
3 gerezd fokhagyma
4-5 ág friss kakukkfű
1 szál friss rozmaring
4 ciabattazsemle (vagy 8 szelet toastkenyér)
5 dkg vaj
4 ek. méz (vagy 3ek. barnacukor)
olívaolaj, étolaj

1-1,5 dl. alaplé
só, bors, babérlevél,

száraz vörösbor (kékfrankos)


Előkészületek 1.:

A kacsahúst bepácolom. A kacsamell bőrét egy éles késsel, rombusz alakban bevagdosom, vigyázva, hogy csak a bőrét és a zsírréteget szeljem át, a húsba ne vágjak bele. Ezután mindkét oldalát sózom, borsozom. Egy edénybe beletépkedem a rozmaringot és a kakukkfű felét, rászórok egy gerezd fokhagymát, szeletelve. A melleket bőrrel lefelé ráfektetem a fűszerágyra, és annyi étolajat öntök rá, hogy ellepje a húst. Két-három napra, de minimum 24 órára a hűtőbe teszem.

Előkészületek 2.:

A két napig pácolt húst kiveszem a hűtőből, hogy mire sütésre kerül a sor, szoba-hőmérsékletű legyen. Eközben a hagymát megpucolom, és vékony csíkokra vágom. Egy gerezd fokhagymát vékony szeletekre vágok. A ciabattákból ujjnyi vastag szeleteket készítek, a héjukat levágom és négyszögletesre formázom. (Ha toastkenyerünk van, akkor egyszerűen levagdosom a széleit, és kész).Elkészítés:

Egy serpenyőt, amibe belefér mindkét mell, közepes hőfokon felforrósítok. A kacsamelleket kiveszem az olajból és lecsöpögtetem.

Forró serpenyőbe teszem a húst bőrrel lefelé, és 8-10 percig sütöm, míg barnára nem pirul.
Ezután megfordítom, és a másik oldalát kezdem sütni, kb. 5 percig. Közben egy fogóval (nem húsvillával!) forgatva, az oldalait is megpirítom, hogy mindenhol kérget kapjon.

Ha kész, 180 fokra előmelegített sütőbe teszem 3-6 percre, a hús vastagságától függően. (Ha műanyag nyele van a serpenyőnek, akkor előtte betekerem alufóliával.) Amikor elkészült, a hús kiveszem, és alufóliába tekerve, félreteszem és melegen tartom.
A serpenyőt a benne lévő kisült zsírral visszateszem a tűzhelyre, közepes lángra (ha túl sok zsír sült ki, leöntök róla egy kicsit).

A hagymát beledobom a zsírba, és pirítani kezdem. Amikor kezd összeesni, ráöntöm az alaplevet és egy deci vörösbort.

Hozzáadom a maradék kakukkfüvet, a babérlevelet, a szeletelt fokhagymát, borsozom és addig párolom, míg elforrja a levét.

Újra vörösbort öntök alá, és elforralom. Ezt addig ismétlem, míg teljesen meg nem puhul a hagyma (20-30 perc).

Ekkor hozzáadom a mézet, még pár percig forralom, amíg szirupos, lekvárszerű nem lesz a szaftja.

Egy nagyobb teflonserpenyőben vajat olvasztok egy kis olívaolajjal, közben beledobom a megmaradt fokhagymagerezdet megroppantva. Mikor a vaj felforrósodott, a kenyérszeletek mindkét oldalát megpirítom a fokhagymás vajban.

Tippek, ötletek, tálalás:

A sült kacsamell csak frissen jó, nem áll el másnapig. Ha rozé kacsamellet akarunk készíteni, ne tegyük a sütőbe! Az egybesült húsokat, mielőtt felszeleteljük, mindig pihentetni kell minimum 10 percet, hogy a sütés közben visszahúzódott húsnedvek visszaáramolhassanak a rostokba. Ettől puhább és szaftosabb lesz a hús. Sütés közben ne használjunk húsvillát, ne szúrjuk meg a húst, mert akkor kifolyik belőle az értékes húsnedv.

A hagymalekvár csatos üvegben egy hétig is eláll a hűtőben. Remekül illik sertéssültekhez vagy akár a kertben grillezett húsokhoz is.
A sült kacsamellet hagymalekvárral tálalhatjuk petrezselymes burgonyával vagy vajas krumplipürével. Én azonban vajas-fokhagymás pirítóssal (croutonnal) szeretem igazán. A tányérra teszek belőle két szeletet, erre helyezem a ferdén szeletelt kacsamellet, és mellé öntök egy kis (vagy sok) hagymalekvárt. Így a kenyérre szivárog a rendkívül finom szaft, ami a puha, omlós hússal és a finom édes-sós hagymalekvárral együtt olyan ízkombinációt eredményez, amit nehéz szavakba foglalni.
Ezt már csak egy pohár Gere Tamás-féle, villányi kékfrankossal lehet fokozni, (a főzéshez is ezt használtam), melynek elegáns illata, finom savai és gyümölcsös, kicsit borsos zamata szépen harmonizál az étel ízeivel.