VKF. XVII. – Saláták

Már a legutóbbi vékáefre is belelkesültem, de sajnos valahogy lemaradtam róla. Azonban elhatároztam, hogy a következőre már én is bejelentkezek egy recepttel, és csatlakozom a vkf-esek népes táborához. Az meg külön öröm számomra, hogy ezt pont Dolce vita hirdette meg, aki az első gasztroblogger volt, akit rendszeresen olvasni kezdtem, és azóta is csodálom(irigylem) a remek étel fotóit, valamint az olasz kulináriában való jártasságát.

Szóval, saláták!
Tulajdonképpen szeretem a salátákat, de tipikus férfiként csak akkor, ha hús, tészta, vagy kenyér is van hozzá/benne. Nekem kell, hogy legyen valami „tömege” is a salátának, az egyszerű „zöld”, nálam nem játszik.
Az első gondolatom a tabbouleh volt, mert imádom, és mert minden hozzávaló éppen most terem/érik a kertemben. De az utóbbi hetekben többen is közöltek tabbouleh recepteket a blogjaikon (és régebben már én is), ezért valami mást kellet kitalálnom. Szerencsére nem kellet sokat agyalnom, mert a boltban ráleltem pár zacskó bufala mozzarellára…

Mozzarella saláta, fokhagymás crostinivel

Az egyik nagy kedvencem, ez a J.O. ihlette saláta (aszem, tőle láttam valami hasonlót, valamelyik régi műsorában), és gyakran készítem, főleg kerti grillezések alkalmával.

Hozzávalók:

· 2 db (2 x 125g.) mozzarella (de ha nincs bivalytejes, jó a tehéntejből készült is)
· 1-2 friss chili paprika (habaneroból egy is elég, mert méregerős)
· 2 dl bio tejföl, vagy sűrű görög joghurt
· 1 citrom
· 2-3 db kápia paprika
· 2 chibatta zsemle
· 1 gerezd fokhagyma
· friss oregánó
· só, bors,
· extra szűz olívaolaj

Elkészítés:

Először is, a mozzarellákat, fél centi vastag karikákra vágom, és egy nagyobb tálba rétegezem. Tetejüket bőségesen megkenem a tejföllel, megszórom nagy szemű tengeri sóval, mozsárban durvára tört feketeborssal, és egy fél citrom levét is ráfacsarom. A tálat folpackkal letakarom, és a hűtőbe teszem egy órára.
Közben a kápia paprikákat, egy késsel megböködöm (nehogy szétrobbanjon nekem a sütőben), majd a sütő grillfokozatán meggrillezem, míg a héja meg nem feketedik (oldalanként 6-8 perc). A sütőből kivéve, egy tálba teszem, szorosan lefedem és hagyom negyed órát a saját gőzében puhulni. Így a bőrét is könnyen le lehet szedni. Miután megpucoltam, vékony csíkokra vágom, és félreteszem, hogy kihűljön (többet is készíthetünk, mint amennyit felhasználunk. a maradékot tegyük egy csatos duntsztos üvegbe, öntsünk rá annyi olívaolajat, amennyi ellepi. így eláll a hűtőben hetekig is, és felhasználhatjuk bruschettához, salátákhoz, szószokhoz).
A ciabatta zsemlét, egy centi vastag szeletekre vágom, és egy száraz teflon serpenyőben mindkét felét megpirítom. Az egyik oldalát, kicsit bedörzsölöm fokhagymával.
A hűtőszekrényből előveszem a citromos tejfölben „pácolt” mozzarellát, megszórom egy evőkanálnyi hajszálvékony csíkokra vágott citromhéjjal (csak a sárga része mert a fehér rsész keserű), és a szintén hajszálvékony chili paprika csíkokkal. Rátépkedek pár friss oregánó levelet, és jól meglocsolom a legjobb minőségű olívaolajommal (jelen esetben, egy Hvar-szigeti házi olívaolajjal). Elhelyezek a tetején pár sült paprika csíkot, és tálalom. Mellé teszem a crostiniket, amiket szintén meglocsolok egy kis olajjal. Kész!

Most, mikor készítettem, éppen a legnagyobb kánikula tombolt mifelénk, és nagyon jólesett, a teraszon ülve, a barátaimmal falatozva, ez a rendkívül finom saláta. A hűvös, citromos-tejfölös mozzarella, az édes grillezett paprikával, a tüzes chilivel, igazi, frissítő íz egyveleget alkottak.
Na meg hozzá, az alaposan behűtött, kaliforniai száraz rozéból készült fröccs, hogy teljes legyen a kép.

Zöldbab saláta, feta sajttal

Az élet úgy hozta, hogy ezen a héten, kétnapon belül, kétszer is készítettem salátát, ami azért bevallom, nálam nem sűrűn fordul elő.
Egy barátom (milyen jó, ha az embernek sok jó barátja van), meglepett egy zacskó friss, fél órával azelőtt leszedett, zsenge zöldbabbal. Ezt nem hagyhattam ki, azonnal el kellet készítenem. Mivel ez a zöldbab ennyire friss, mindenképpen nyersen szerettem volna felhasználni. Gyors felmérés a kertben és a hűtőben, és már körvonalazódni is látszott, egy finom saláta recept…

Hozzávalók:

· Friss, zsenge zöldbab (fejenként egy nagy marékkal számolhatunk)
· 15 dkg feta sajt (eredeti görög, juh- és kecsketejből készült)
· 1 ek. dijoni mustár
· 2 tk. méz
· 2 ek. málnaecet (vagy vörösbor ecet)
· 4-6 ek. olívaolaj
· 5-6 friss menta levél
· ½ gerezd fokhagyma
· só, bors,
· egy marék apró szemű koktélparadicsom

Elkészítés:

Először, a salátaöntetet készítem el. A mustárt, mézet, ecetet, egy keverőtálba teszem, megsózom, borsozom, belereszelek egy fél fokhagyma gerezdet, és alaposan elkeverem. Hozzáöntöm az olívaolajat is, és egy habverővel, homogén szósszá keverem (emulgeálom). Megkóstolom. Itt lehet még az arányokon/ízeken igazítani, a lényeg, hogy egy pikáns, édes-savanyú öntetet kapjunk. Az öntetet, felhasználásig a hűtőbe teszem, hogy jobban összeérjenek az ízek.
A zöldbabot, megmosom, a szárát lecsipkedem, és egy keverőtálba szórom. Rákanalazok annyi öntetet, hogy minden szál babot vékonyan bevonjon. Alaposan elkeverem, hogy mindenhol érje a finom mustáros szósz.
Egy bő maréknyit egy tányér közepére halmozok belőle, és ha kell még egy kis öntettel megpöttyözöm. Meghintem apróra tépkedett mentalevéllel, rámorzsolok egy jó adag feta sajtot a tetejére, és végül, meglocsolom az egészet a legjobb olívaolajommal. Hogy meglegyenek a nemzeti (és az olasz) színek, szórok mellé pár szem, frissen szedett (még napmeleg) koktélparadicsomot. Frissen sült grissinit kinálok hozzá. Kész!

Ezt a salátát, tényleg csak a legfrissebb alapanyagokból érdemes elkészíteni. A zöldbab harsogóan ropogós, friss, édes íze verhetetlen, amit csak kiemel az édes-savanyú, mustáros, mézes öntet. Ezt remekül egészíti ki a krémes, sós feta sajt, a hűsítő menta, és az apró mézédes, lédús koktélparadicsom. Igazi komplementer ízek és textúrák.
Zöldveltelinit kortyoltam mellé.