Csokis pancake deluxe

Ahhoz képest milyen édesszájú vagyok, nagyon ritkán készítek desszerteket (bár, ez most rövid időn belül a harmadik amiből poszt is készült...). Olyankor is csak valami olyasmit, amit nem kell sütőben sütni és hamar készen van. Nem vagyok egy nagy süteménykészítő, inkább megveszem ha kell. De azért van az úgy, hogy hirtelen elő kell állni valami desszerttel, ilyenkor jól jönnek az ilyen faék egyszerűségű édességek. Ez is egy ilyen „vészhelyzet” szülte recept, ami könnyen, rövid idő alatt elkészíthető és általában mindig van otthon a hozzávalókból. Egyszerűsége mellet (vagy ellenére), ennek a desszertnek a nagyszerűsége a felhasznált kiváló minőségű hozzávalókban rejlik.

Kucsmagombás-tejszínes nyúlragu

Ez a recept is egy maradékhasznosításnak köszönheti a születését. Előkerült a fagyasztóból egy doboznyi a fehérboros-mustáros nyúlraguból. Annak idején, a megmaradt ételből kiszedtem a combokat és a húst letépkedtem a csontról, majd ezt a nyúlhúst fagyasztottam le, hogy majd a későbbiekben felhasználjam valamire. Hát, most eljött az ideje.

Természetesen ezt az ételt nem csak maradék raguból lehet elkészíteni!

Borsos marhatokány

Nagy tokányrajongó vagyok, talán még a pörkölteknél is jobban szeretem. A tokány, ha jól tudom eredetileg Erdélyből származik. Az alapvető különbség a pörköltekhez képest leginkább a fűszerezésben és a hús alakjában van, a pörkölttel ellentétben a tokányban nem a paprika, hanem a bors a legfőbb fűszer és kocka forma helyett, hosszúkás csíkokra (tokányra) vágják a húst, valamint gyakran ízesítik tejföllel. A tokányt a pörkölttel ellentétben többször is felöntik, majd zsírjára sütik, így éri el a jellegzetes sűrű szaftos állagát.

A tokány készülhet sertéshúsból, marhából, borjúból vagy akár vadhúsokból is.

Elhatároztam, hogy szép lassan elkészítem az összes általam ismert és szeretett tokány ételt. A hentestokány már megvolt, most gondoltam jöhet egy kis marhahús.

Tarte tatin egyszerűen...

A tarte tatine, egy francia karamelles „fordított” almatorta, ami hagyományosan vajas omlós tésztával készül. De én most ennek egy egyszerűbb, lebutított verzióját készítettem el, bolti leveles tésztából.
Bár nem vagyok híve az előregyártott és félkész dolgoknak, de a leveles tészta az egyike a keveseknek amit használni szoktam. Az alma viszont már saját termés, pontosabban anyám kertjében termett, finom zamatos gyümölcs, ami még az ősszel félretett pár ládából származik.
Így, hogy a tészta gyúrásával nem kellet pepecselnem, már igazán egyszerű mutatvány ez a pompás desszert.

Vargabéles vaníliaszósszal

A vargabéles már régóta izgatja a fantáziámat – nálam minden nyerő ami túrós – és időről időre előkerül az ötlet, hogy elkészítem. Eddig azonban mindig hamvába halt az ötlet, mert a lustaságom diadalmaskodott felette. Mikor azonban Trinity blogján olvastam, éppen egy lelkes periódusban lehettem mert azonnal nekiálltam megcsinálni. Igaz kissé változtatnom kellett a recepten, mert csak riocottám volt otthon és ez további kisebb változtatásokat is vont maga után...

Ez egy baromi egyszerű desszert, nem igényel semmi sütési/cukrászati jártasságot az elkészítése. Ajánlom minden túrókedvelő, sütisütő antitalentumnak mind amilyen én is vagyok.

Paradicsomos-tintahalas spagetti

Ebben a havas-hideg téli időben az ember már nagyon várja a jó időt és megkívánja a nyár ízeit. Nekem ez egyet jelent a tengerparti nyaralásokat felidéző halételekkel. Erre a legjobb a tintahal, aminek mindig szezonja van, egész évben kapni a halasnál. De ha esetleg nincs a közelünkben olyan hely ahol kaphatnánk friss tintahalat, kompromisszumként ehhez az ételhez kivételesen a fagyasztott is megfelel.

A tintahalat kétféle képen lehet elkészíteni. Forró serpenyőben hirtelen, pár másodperc alatt kisütve, ehhez csak is a friss tintahal a megfelelő, valamint hosszan párolni valamilyen szószban, míg meg nem puhul. Én most ez utóbbit, egy paradicsomszószban párolt tintahalat kívántam meg és készítettem el.

Vörösboros zöldséges párolt marhalábszár

Nem szándékoztam húst venni, de azért nézelődtem kicsit a hentespult környékén is, hátha... Naná, hogy pont akkor rakosgatta ki a hentes a marhahúsokat. - Bakker, remélem nem lesz hátszín mert nem kéne húsra költeni a teljes bevásárlásra szánt pénzem – óvatosan sasoltam a pultot, amikor megláttam azokat guszta nagy szelet húsokat, mint egy Tom és Jerry rajzfilmben.

Marhalábszár szépen keresztben szeletelve 5-6 centi vastagon, fűrésszel, csontszilánk nélkül, hatalmas velős csontkarikával a közepén. Ebből muszáj volt vennem, még ha csak két szeletet is (a két szelet így is több mint egy kiló volt).

Nem kellet sokat gondolkodnom, hogyan készítsem el, mert a lábszár az a hús, ami csak hosszas párolás után mutatja meg az igazi értékeit, de akkor aztán nagyon. A kinézete adta magát, hogy hasonlóképpen készítsem el mint az ossobucot.

Toma étkezdéje

Régi adósságomat törlesztem ezzel a poszttal. Még tavaly passzolta felém ezt a gasztroblogokat bejáró körkérdést Gabah, hogy ha lenne egy éttermem, mi szerepelne az étlapján. A játék „szabályai”:

"Álmodd meg a saját étlapodat, a Te általad már elkészített/közzétett ételekből. A felsorolásba az ételeket linkkel szúrd be, hogy a hozzád betérő Látogatók meg is tudják nézni, mit is ennének. Készíts egy virtuális étlapot, 8-20 féle étellel, amit bátran és jó szívvel ajánlanál. Ha ezzel megvagy, küld tovább maximum 3 Barátodnak/Kollégádnak/Bloggertársadnak, így lesz ideje a játéknak szépen végig menni a gasztroblogokon."

Nem könnyű kérdés, talán ezért is húztam-halasztottam a megírását.

Mindig is úgy gondoltam, hogy ha én valaha is nyitok egy éttermet, az inkább egy kis taverna/trattoria szerű vendéglő lesz legfeljebb hat-hét asztallal, egy kis teremmel, meg hátul egy pici kerthelyiséggel, lugassal. Étlap nem lenne, az ajtó mellé függesztett táblára írnám fel krétával a napi ajánlatot, ami legfeljebb három előételből, három-négy főételből és két-háromféle desszertből állna. Ez a „napi ajánlat” szigorúan szezonális lenne és a napi, reggeli bevásárlás szerint alakulna és lehetőleg saját konyhakert terméséből és a környékbeli gazdák termékeiből készülne. Természetesen az én ízlésemet tükrözné a konyha és többnyire a magyar és a mediterrán, főleg az olasz konyha egyszerűbb ételeiből állna a kínálat...

Így ez nem igazán egy étlap, inkább csak úgy nagy vonalakban illusztrálandó az elképzelésemet, megpróbáltam pár olyan ételt kiszedegetni a blogból amit szívesen főznék a vendéglőmben, persze csak ha éppen szezonja van...

Üdvözlőfalatok:

. libatepertő
. házi májkrém
. házi sütésű foccia és grissini

Előételek, levesek:

. melanzane alla parmigiana
. fokhagymakrémleves
. póréhagyma-krémleves
. zuppa alla pavese
. gombás pirítós
. bruschetta
. fűszeres alaplében főtt csirke
. mozzarella saláta

Főételek:

. szarvasgombás tagliatelle carbonara
. vörösborban párolt marhahús
. vörösboros BBQ-szószban sült oldalas
. sült kacsamell hagymalekvárral
. petőfi rostélyos burgonyafánkkal
. marhapörkölt nokedlivel
. zöldséges-csirkehúsos rizotto
. boros-tejszínes csirke gnocchival
. hentes tokány
. pirított sertésmáj mustáros hagymaszósszal
. marha steak paradicsom salátával

Desszertek:

. forró csoki
. pecorino sajt kakukkfüves mézzel-körtével
. tiramisu variációk
. sült mandulapuding

Nem passzolnám tovább a kérdést, mert szerintem már nagyjából mindenkinél járt. De ha esetleg valaki kimaradt és szeretné megmutatni saját virtuális éttermének menüjét, hát akkor rajta, érezze magát felhatalmazva!
(a fotó innen van)

Sült kacsacomb, rozmaringos pirított burgonyával és párolt káposztával

Ebben az esetben a gombhoz varrtam a kabátot, hogy úgy mondjam. Az előző posztban leírt párolt káposztából, sikerült egy kisebb ipari mennyiséget előállítanom és másnap azon gondolkodtam mit is kéne csinálnom vacsorára amihez párolt káposztát ehetnék.

Így hát úgy gondoltam eljött az ideje, hogy előkaparjam a zsír alól a konfitált kacsacombokat, hogy végre készítsek belőlük valamit. Természetesen mi mást is csináltam volna belőlük mint sült kacsacombot.

A konfitálástól már alapból vajpuha húsra már csak egy finom ropogós réteget kellett pirítanom, és keresve sem találhatnék jobbat erre mint a töpörtyűs libazsírt. Ez adja meg az ételnek azt a pluszt amitől az különleges lesz. Ez a recept is az egyszerű de nagyszerű kategóriába tartozik.

Párolt káposzta

Ki lett adva ukázban a hétvégén, hogy a család sült kolbászt enne kolbászzsírral kevert krumplipürével. Nem gond, viszont ehhez kell a jóféle párolt káposzta is, anélkül nem lehet disznótorost enni.