Majdnem retró – májas hambi

Azért csak majdnem retró, mert kicsúszott a nyolcvanas évekből. A hambi a kilencvenes évek elejének volt a kultikus étele. Ez nem egy hamburger, tévedés ne essék, és akkor még a cukiság sem volt divatban, így hát saját kútfőből sikerült valakinek ezt az idióta nevet adnia ennek a remek kis kajának. Anno, Mi a benzinkutak shopjaiban, főleg a hazafelé vezető út mentén található OMW kútnál faltuk a hambit, többnyire éjfél utáni/hajnali órákban, mikor is normális ételhez már nem juthatott hozzá az ember fia/lánya.
Nem olyan rég jutott mindez az eszembe, és elkapott a nosztalgia, ezért, megpróbáltam rekonstruálni a jó öreg hambit…

Búr marharagu

Még a születésnapomra készítettem el ezt az ételt, de csak mostanra sikerült megírnom…
Igazság szerint, eredetileg nem is marharagú, mert a receptben afrikai kuduhús szerepel. De mivel azt viszonylag ritkán kapni a hazai henteseknél, meg kellet elégednem a marhával, azzal is ugyanolyan finom.
Figyelem, ez egy igazi „macerás étel”! Meglehetősen időigényes, rengeteg hozzávalóval, sok előkészítő munkával, így csak különleges alkalomra, és nagy mennyiségben érdemes előállítani, hogy megérje a fáradságot. De ha egyszer elkészül, akkor egy pompás, rendkívül finom ragu lesz a jutalmunk…


Hozzávalók (8 személyre):

· 2 kg marhalábszár
· 30 dkg húsos füstölt szalonna (kolozsvári v. pancetta)
· 30 dkg vöröshagyma
· 50 dkg sárgarépa
· 1 fej fokhagyma
· ¾ csésze (200g.) vörösáfonya lekvár
· 1 liter marhahús alaplé v. sötét csirkehús alaplé
· 5-6 szardellafilé
· 2 tk. egész feketebors
· 4 db. szegfűszeg
· 2 db. szárított chili
· 2 babérlevél
· 1 kis ág friss rozmaring
· 5-6 ág friss kakukkfű
· 2 ek. olasz paradicsom sűrítmény
· 20-25 db. dió nagyságú salotta (sonkahagyma) vagy gyöngyhagyma
· olívaolaj
· liszt
+A hús pácolásához:
· 1 üveg vörösbor (Dél-afrikai shyraz)
· 1 fej fokhagyma
· 2 fej hagyma
· 2 babérlevél
· 4-5 szegfűszeg


Előkészületek (a pácolás):

1. A húst megtisztítom a hártyáktól, faggyútól és nagyobb, kb. négy centis kockákra vágom.
2. A hagymákat felnegyedelem, a fokhagymafejet keresztben kettévágom.
3. A húst egy nagy tálba teszem, ráöntöm az egész üveg vörösbort (csak jó minőségű bort használjunk!), rádobom a hagymákat, fokhagymát, a szegfűszeget, és babérlevelet.
4. Letakarva hűtőbe teszem, minimum egy napra.
5. Elkészítem az alaplevet.

Előkészületek (a főzés előtt):

1. A húst kiszedem a pácból, egy papírtörlővel leszárítgatom, a pácoláshoz használt bort, egy edénybe szűröm. A visszamaradt hagymát, fokhagymát kidobom.
2. A szalonnát nagyobb kockákra, a répákat ujjnyi vastag karikákra vágom,
a hagymát felaprítom, a fokhagymát vékonyan felszeletelem.
3. A borsot, szegfűszeget és chilit, a mozsárban porrá zúzom.
4. Az alaplevet felforralom.
5. A salotta hagymát megpucolom, és hagyom egészben.

Elkészítés:

1. Előveszek egy nagy teflon serpenyőt, és közben előkészítem a cserép főzőedényemet (megteszi egy fedeles öntöttvas vagy más sütőben használható főzőedény is), amiben az egészet főzni akarom.
2. A serpenyőben, kevés olajon kisütöm a szalonnakockákat. Mikor a zsír nagyja kisült, de még nem teljesen ropogós, egy szűrőkanállal az edénybe szedem.
3. A marhahúsokat lisztbe forgatom, és a visszamaradt zsiradékban elősütöm, megsózom, majd azok is mennek a cserépedénybe.
4. Ezután a sárgarépát pirítom meg, majd megy a hús után az is.
5. Ha kell, pótolom a zsiradékot egy kis olajjal, és rádobom a felaprított vöröshagymát. Mikor kezd összeesni, hozzáadom a fokhagymát, és együtt pirítom üvegesre.
6. A serpenyő közepén félrehúzom a hagymát, és ott megpirítom a paradicsompürét, megszórom a porított fűszerekkel, beletépkedem a zöldfűszereket, beledobom a babérlevelet, a szardellákat, felöntöm egy kevés borral, összekeverem, és rázúdítom a főzőedényben lévő többi cuccra.
7. Hozzáadom a lekvárt.
8. Az egészet felöntöm, fele-fele arányban, annyi alaplével és borral, hogy éppen ellepje.
9. Óvatosan elkeverem, megkóstolom a levét, hogy kell-e sózni, lefedem, és a 140 fokra előmelegített sütőbe teszem 4 óra 30 percre.
10. Egy serpenyőben, a salotta hagymákat, kevés olajon, egy kanálnyi cukorral karamellizálom.
11. Hozzáadom a raguhoz, és még 30-40 percre visszateszem a sütőbe.

Tálalás, tippek:

A ragut köret nélkül, frissen sült bagettel tálaltam, egy kevés apróra vágott petrezselyemmel megszórva. Tálaláskor készítsünk ki az asztalra erőspaprika-krémet is, ha valaki esetleg csípősen szereti (mint pl. én). Vigyázat! A Búr ragu rendkívül laktató étel, ne essünk abba a hibába, hogy túl nagy adagokat kínálunk.
A ragut elkészíthetjük előző nap is, ha vendégeket várunk, és aznapra, már csak a végső simítások, mint a karamellizált hagyma elkészítése, és a ragu készre főzése marad csak, így a többi időt a barátainkkal tölthetjük. Én is így tettem, a végső fázist (11. és 12. lépést) a vacsora napján, kint a szabadban, parázs felett főzve végeztem el…
A maradék ragu, két-három napig eláll a hűtőben, sőt akár le is lehet fagyasztani, úgy fél évig is eltarthatjuk.
Igazi kulináris élvezet ez a ragu. A hosszú ideig alacsony hőfokon főzött/párolt, rendkívül puha, omlós hús, szinte magától esik szét a szánkban. Az ízek összetettek, mégis egységesek, harmóniában vannak egymással. A hús, a répa és a karamellizált hagyma, együtt a fűszerekkel adja, azt a pompás édes-fűszeres-sós ízharmóniát, amitől olyan remek ez a ragu.
Ehhez a „nehéz” ételhez, igazán jól passzol a testes, fűszeres vörösbor, a syrah, vagy más néven shyraz. Hogy egy kicsit autentikus legyek, egy palack Dél-afrikai shyrazt bontottam az étel mellé (a pácoláshoz/főzéshez is ezt használtam)… Nem hibáztam:)

Elkészítési idő: 7 óra + a pácolás ideje
Költségek: kb. 700 Ft/adag
Bor: 1090 Ft. (shyraz, Dél-afrikai Köztársaság)

Egy újabb variáció tiramisùra – tiramisù amarettivel

A múltkori, remekül sikerült túrós/ricottás tiramisù után, vérszemet kaptam, és újabb változatokon törtem a fejem. Azután a boltban, a sorok között mászkálva, a polcról éppen leemeltem egy doboz amaretti biscottit, amikor is, az jutott az eszembe, hogy miért ne helyettesíthetném ezzel a piskótát a tiramisùban…


Hozzávalók:

· 250 g. mascarpone
· 5-6 ek. cukor
· 3 tojás
· 1 ek. vanília kivonat
· 1 csomag/doboz amaretti biscotti (olasz mandulás keksz 250 g.)
· Amaretto likőr (olasz mandula likőr)


Elkészítés:

1. A tojásokat szétválasztom két keverőtálba, fehérjére, és sárgájára.
2. A sárgáját a cukorral, és a vanília kivonattal habosra, fehéredésig keverem, majd hozzákeverem a mascarponét.
3. A fehérjét egy csipet sóval kemény habbá verem, és lazán beleforgatom a mascarponés krémbe, vigyázva, hogy a hab ne törjön össze.
4. Poharak, vagy desszertes tálak aljába, egy rétegben amaretti kekszet teszek, meglocsolom egy kevés (½-1 ek.) mandula likőrrel, és kb. kétujjnyi vastag rétegben, krémet kanalazok rá.
5. Erre egy újabb réteg keksz jön, likőr, azután megint a krém, majd végül a tetejére apróra morzsolt kekszet szórok.
6. Egy éjszakára, de minimum hat órára hűtőbe teszem, hogy a krém összeálljon, a keksz beszívja a krémet, és megpuhuljon.


Még pár szó…

Egy-két napnál tovább ne tartogassuk a tiramisút, még hűtőben sem, mert nyers tojás van a krémben. Ezt főleg nyáron szívleljük meg.
Ha kisgyerekek is ennének ebből a desszertből, likőr helyett, használhatunk pár csepp keserűmandula-aromával ízesített tejet vagy vizet.

Ez egy igazán jól sikerült változata a hagyományos tiramisùnak. A pompás mandula likőr aromája, és a ropogós mandulás keksz, remekül illik a sűrű, dús mascarpone krémhez. Érdemes kipróbálni!

Elkészítési idő: 30 perc + a pihentetés
Költségek: 280 Ft./adag

Mediterrán báránysült hagymás burgonyával

Még húsvétkor készült ez az étel, de csak mostanra sikerült megírnom a posztot.
A húsvét, és a bárányhús egy lapon emlegetését, gondolom, nem kell hosszan magyarázni. Ha húsvét, akkor bárány. Ennyi!
A húsvéti remek idő, a meleg és napsütés megihletett. Feltámadt bennem a mediterránemuba tett utazásaim/nyaralásaim emlékei, és ezzel az étellel szerettem volna felidézni őket.


Hozzávalók (2-3 személyre):

· Kb. 70 dkg bárány oldalas (a csontos része)
· 50 dkg burgonya (lehetőleg salátának való kifliburgonya)
· 4 kisebb fej hagyma
· 1 fej fokhagyma
· 2 ág friss rozmaring
· fél citrom
· olívaolaj
· só, bors
A hús pácolásához:
· 2 ág friss rozmaring
· 5-6 ág friss kakukkfű
· 2 gerezd fokhagyma
· fél citrom reszelt héja
· fél citrom leve
· fél deci olívaolaj
· só


Előkészületetek:

1. A pác összetevőit egy mozsárban (vagy robotgépben) pépesítem
2. A bárány oldalasról a faggyús, zsíros rész nagyját lenyesegetem
3. A páccal a hús mindkét oldalát alaposan megkenegetem, bedörzsölöm, majd egy éjszakára a hűtőbe teszem.

Másnap, a burgonyákat megpucolom, majd ujjnyi vastag karikákra vágom.
A hagymákat megtisztítom, kettévágom, és hosszában, még egyszer elfelezem.
A fokhagymákat gerezdekre szedem, de nem szedem le a héját.

Elkészítés:

1. Egy tepsit veszek elő, és meglocsolom egy kis olívaolajjal az alját, és beleszórom, a burgonyákat, a negyedekre vágott hagymákat, és a fokhagymagerezdeket.
2. Egyenletesen elosztom, megszórom durva tengeri sóval, frissen durvára tört borssal, meglocsolom olívaolajjal, és ráfacsarom a fél citrom levét.
3. A burgonya-hagyma ágyra fektetem a rozmaring ágakat, és arra teszem a bárányhúst.
4. A húst is sózom, borsozom, majd alufóliával szorosan lefedem a tepsit, és a 150-160 fokra előmelegített sütőbe teszem 1 óra 45 percre.
5. Ezután kiveszem a sütőből, amit feltekerek 200 fokra, a tepsiről leveszem az alufóliát, és visszatéve a 200 fokos sütőbe, sütöm még 15 percet, 10 perc után a húst megfordítva.
6. Kiveszem a húst, letakarva félreteszem pihenni, addig a tepsi burgonyát még visszateszem 10 percre, hogy jól megpiruljon.


Tálalás, tippek:

A húst, a bordák mentén felszeletelem, hogy két-három csont legyen szeletenként. A tányér közepére halmozok a krumpliból, a sült hagymából, és pár gerezdet a fokhagymából. Erre teszem a húst.
Tálalhatunk mellé rukkola salátát, és/vagy ha szezonja van, sült koktélparadicsomot (a koktélparadicsomból, az utolsó tíz percben, tehetünk a tepsibe a krumpli mellé pár füzérrel).
A mediterrán „feeling” minden elemét felidézi ez az étel. A báránysült jellegzetes, finom karakteres íze, a remek sült hagyma édes, a krumpli citromos/citrusos, fűszeres, a sült fokhagyma édes-diós zamatával, mindezt összefogja a rozmaring markáns, gyantás-fűszeres aromája. Remek egy íz kavalkád!
Ehhez az ételhez, egy palack száraz, kissé gyantás, görög fehérbort, retsinát nyitottam. Szinte hallom, ahogy a borkedvelők (szakértők) felsikoltanak a retsina hallatán, de én bevallom, nagyon szeretem, és szerintem pompásan passzol mind a bárányhoz, mind a rozmaring ízéhez/illatához.

Elkészítési idő: 2 óra 30 perc (+a pácolás ideje)
Költségek: összesen kb. 1400 Ft.
Bor: 300 Ft. (retsina traditionelle…0.5l.) - Lidl

Pirított sertésmáj, mustáros hagymaszósszal

Régen ettem már sertésmájat, és megkívántam. Hetek óta motoszkált már bennem, hogy ennék valami jó kis májas cuccot… Ennyi a történet, minek spliázzam tovább!?
…Most jöhet a recept!

Sajtok

Régóta vadászok arra a mobil sajtboltra, ami a Praktiker parkolójában (Pécs), és a vásártéren szokott időnként tanyázni. De valahogy eddig mindig elkerültük egymást. Sok jót hallottam már, a remek sajtjairól ismert holland boltosról, és végre, nemrég sikerült pont jó időben arrafelé autóznom. Rögtön le is csaptam rá! (Mint megtudtam, pénteken és szombaton van nyitva 9-17 óráig a parkolóban, és vasárnap, pedig a vásártéren, a vásár ideje alatt.)

Fél órán át csak nézegettem a választékot, és próbáltam fejben egy négy-ötféle sajtból álló együttest összeállítani.
Többet is végigkóstoltam, az eladó/tulaj nagyon készséges volt, végül négyre szűkítettem a jelölteket: Elsőként, egy szép darab, érett pecorino romanot választottam, majd természetesen jött a gruyère. Méghozzá svájci, ami szerintem jobb mint a francia. Harmadiknak mindenképpen valamilyen kecskesajtot szerettem volna. Kóstolások után egy kecsketejből készült gouda mellet döntöttem. Negyediknek, az eladót kértem meg, hogy ajánljon egy gazdag ízű, érlelt sajtot. Magam sem választottam volna mást/jobbat, mint az Old Amsterdamot.

Pecorino romano: Juhsajt a javából! Egy kemény sajt Olaszországból. Hosszan érlelt fajta, sós, de nem olyan bántóan sós ízzel, mint a kommersz fajták. Beleharapva, egyből érezni a karakteres, jellegzetes juhtejes zamatot, ami hosszan érezni a szájban, még percekkel az után is, hogy lenyeltük.
Olasz tésztákhoz, úgy mint a puttanesca, vagy a különféle zöldségekkel, friss paradicsommal készülőknél használjuk többnyire. Önmagában, mézzel és kakukkfűvel desszertként ehetjük.
Vörösbor, pl. chianti illik hozzá…

Gruyère: Tehéntejből készült sajt, svájci, és francia fajtája is ismert. A svájcinak szerintem karakteresebb íze van, én azt szeretem jobban.
Puha, könnyen reszelhető, rendkívül jól, selymesen olvadó sajt. A svájci fondük kihagyhatatlan alkotóeleme. Ízre a gruyère, maga a sajtok „arhetípusa”. Az első falat, szinte belerobban az ember ízlelőbimbóiba. Gyerekkori falusi élményeimet, a frissen fejt, még langyos tej ízét juttatja eszembe, a sajt erőteljes, nyers tej-aromája.
Önmagában is falatozhatjuk, friss körte vagy alma szeletekkel. Az egyik legfinomabban olvadó sajt lévén, kitűnő melegszendvicsekhez, például a Croque-monsieur-höz, de akár egy egyszerű sajtos tésztát is, legnagyobb gaszto-élvezetek közé emelhet.
Chardonnay vagy testesebb olaszrizling, pl. somlói illik hozzá…

Gouda (kecsketejből): Sokféle kecskesajtot ettem már, de ez benne van a top3-ban. Puha, de nem lágy sajtról van szó, a hagyományos goudánál talán egy kissé lágyabb. Illata jellegzetes, animális „kecske illat”. Az íze elképesztően gazdag, kecsketej-íz, annak minden jó tulajdonságával, és annak minden hátrányai nélkül. Erőteljes, telt, de nem agresszíven tolakodó „kecskés” zamat jellemzi, egy, az utóízében enyhén érezhető édeskés-tárkonyos felhanggal.
Friss baguettel, vagy abból készült, nagyon enyhén fokhagymás, pirítóssal ajánlom.
Sauvignon blanc-t igyunk mellé…

Old Amsterdam: A holland nagyágyú! A sajtpultokban már messziről megismerni az impozáns fekete korongokat. Hosszan érlelt félkemény/kemény sajtról van szó. A sajt színe mély, sötét sárga, az illata enyhén „aludttejes”. Az íze azonnal „üt”. A brutális, érett, tejes íz mellet, erőteljesen érezhető egy sós-karamellás mellékíz/utóíz, ami hosszan megmarad a szájban, a nyelvünk hátulján érezve még percekig. Nagyon intenzív „ízélmény”, nem az a fajta sajt, amiből sokat befalunk egyszerre.
Önmagában, desszertként, mézzel karamellizált dióval, vagy más sajtokkal keverve, reszelve, tészta ételekhez, szendvicsekhez is adhatjuk. A fondübe is kerülhet belőle.
Szerintem a testes, kissé animális, ausztrál shiraz (syrah) passzol hozzá…

Húsvéti saláta

A húsvét elmúlt, de mit kezdjünk a maradék sonkával, tojással, és a többi „ünnepi kellékkel”, amikkel tele a hűtő…
A magam részéről nem szeretem harmadnap is ugyanazt enni, kell a változatosság. Mindenképpen könnyíteni, „lájtosítani” szerettem volna a szokásos menün, így jutottam el az ötletig, hogy ne csak úgy, a fejembe toljam a sonkát, miegymást, hanem inkább valami salátát állítok össze belőlük.
Ez lett belőle.

Hot dog

Az utóbbi napokban nem igen volt időm posztot írni, ílyenkor jól jönnek az ehhez hasonló „töltelékanyagok” amik piszkozatként ott lapulnak a blogomban a bejegyzések között.

Jó tudom, egy hot dog nem a gasztronómia csúcsa, még csak nem is az alapja! De néha az ember megkíván ilyesmit is, lásd még: Hamburger - sajtburger. Abszolút ellene vagyok a „junk foodnak” de néha én is nehéz szívvel megyek el, az általában nagy áruházak bejáratainál álló, „amerikai hot dog”-os standok mellet. De mindenre van megoldás, ezt is el lehet készíteni otthon úgy, hogy a magamfajta „gasztrosznob” is élvezettel befalhassa…

Sajtos tészta

Csak így! Ez egy faék egyszerűségű étel, amit bárki könnyedén el tud készíteni. Amiért most mégis posztot írok róla, és beteszem a blogomba, hogy a maga végtelen egyszerűségében ez egy elképesztően finom étel. Persze ahhoz, hogy ez tényleg ilyen finom legyen, fontos, hogy a legjobb minőségű alapanyagokat használjuk hozzá. Jelen esetben, ez a kertből frissen szedett petrezselyem, a legjobb minőségű extraszűz olívaolajam, és egy tömb pompás svájci gruyère sajt…


Hozzávalók:

· 500g. spagetti tészta (valamilyen olasz, mondjuk Barilla)
· 12 dkg. svájci gruyère sajt (jobb sajtboltokban kapható)
· egy csokor friss petrezselyem
· 1 dl. extra szűz olívaolaj
· 1-2 gerezd fokhagyma
· 1-2 tk. csípőspaprika-krém (erős pista)
· só, bors


Elkészítés:

1. Először is felteszek egy nagyobb edénybe vizet forralni, majd mikor lobogva forr, megsózom, és beledobom a tésztát. „Al dentére” főzöm (fél perccel kevesebb ideig főzöm, mint ami a dobozára van írva)
2. A megfőtt tésztát leszűröm, majd gyorsan visszadobom a lábosba, takarékra kapcsolom alatta a tűzhelyet, és meglocsolom a tésztát az olívaolajjal.
3. Hozzáadom a paprikakrémet, ráreszelem a fokhagymát, sózom, borsozom, és megszórom az apróra vágott petrezselyemmel, gyorsan elkeverem, és még forrón, az előmelegített (sütőben 60 fokon) tányérokra szedem.
4. A sajtot a tészta tetejére reszelem frissen, és még egy kevés olívaolajjal meghintem.


Tálalás, tippek:

Tálaláskor, még egy kevés petrezselymet szórok még a tetejére díszítésként, és azonnal tálalom.
Ezt a tésztát csak frissen elkészítve fogyasszuk!
Spagetti helyett, használhatunk vékonyabb fajta macaróni vagy bucatini tésztát is.
Svájci gruyère helyett, vehetünk franciát is, bár annak nem annyira karakteres az íze. De reszelhetünk rá érlelt cheddart, vagy old amsterdam, és edami sajt keverékét is, de mindenképpen valami prémium minőségű, és jól olvadó sajtot használjunk. A trappista, meg többi hasonló „sajtnak látszó tárgyat” felejtsük el, azokból soha nem lesz finom sajtos tésztánk…
Ez egy elképesztően finom, enyhén csípős, a fokhagymától aromás tészta, friss üde petrezselyem ízzel, és finom, karakteres zamatú sajttal feldobva…
Egy palack csopaki olaszrizlinget bontsunk mellé.

Elkészítési idő: 25 perc
Költségek: kb. 400 Ft./adag
Bor: 1980 Ft. Csopaki Olaszrizling (Tamás ’05) – vinotéka

Ricottás tiramisù áfonyaöntettel

Trinitynél láttam nemrég egy remek túrós tiramisù receptet. Én abszolút túró fan vagyok, minden jöhet, amiben túró van! Mivel a tiramisù is a kedvenceim közé tartozik, így nem vártam sokáig a saját túrós tiramisù változatommal.
Na persze, ha olasz desszert, akkor túró helyett inkább ricotta, és ha túró/ricotta, akkor kávé helyett valami gyümölcsös íz. Először eperöntetre gondoltam, hiszen a túró és az eper igazi komplementer ízek, de éppen nem volt otthon más, „csak” áfonyaöntet. Nem hibáztam avval sem…


Hozzávalók (6 személyre):

· 1 doboz (250g.) ricotta (vagy túró)
· 1 doboz (250g.) mascarpone
· 1 csomag babapiskóta
· 10 dkg cukor
· 2 bio tojás
· 1½ dl. sűrű áfonyaöntet (vagy eper)
· 1 citrom reszelt héja
· 1 ek. citromlé
· fél deci rum
· 1 ek. vaníliakovonat

A tiramisúhoz ajánlom a Lidlben kapható Milbona márkájú, olasz mascarponét. Fényévekkel jobb mint a magyar szarvasi, ráadásul olcsóbb is. A szintén ott kapható, kifejezetten tiramisúhoz való, Savoiardi babapiskóta az általam kipróbáltak közül, a legjobb. Ricottából a Granarolo szerintem a legjobb, ami permanensen kapható. Többnyire a Sparban fordul elő. Eper/áfonya öntet helyett, használhatunk eperszörpöt, vagy lekvárt is, kevés vízzel felfőzve…


Elkészítés:

1. Először az öntetet készítem el. Egy forraló edénybe öntöm a sűrű áfonyaöntetet, hozzáöntök egy deci vizet, egy kanál cukrot, és addig melegítem, míg a cukor fel nem olvad benne.
2. A tojásokat szétválasztom, két nagyobb keverőtálba.
3. A tojássárgájához, hozzáadom a cukrot, és a vanília kivonatot, majd egy habverővel kifehéredésig keverem, míg a cukor nagy része fel nem oldódik.
4. Hozzáadom a mascarponét, és a ricottát (ha túrót, vagy darabosabb ricottát használunk, először törjük át egy szitán), belereszelem egy citrom héját, és egy evőkanálnyi citromlevet is löttyintek bele. Elektromos habverővel sima krémet keverek belőle.
5. A tojásfehérjét, egy csipet sóval, kemény habbá verem.
6. A tojáshabot óvatosan, hogy ne törjön össze túlságosan, beleforgatom a mascarponés-túrós krémbe.
7. A közben langyosra hűlt öntetbe, belekeverem a rumot, és egy tányérba öntöm. A piskótákat egyenként az öntetbe mártom, hagyom egy pillanatig, hogy megszívja magát, és réteget fektetek le belőlük egy tál alján.
8. Egy ujjnyi vastag réteg mascarpone krémet simítok a piskótákra, majd megint egy réteg piskóta, és így tovább…
9. A végén egy réteg krémmel zárom le, aminek a tetejét meglocsolom a maradék öntettel. Lefedem, és 12 órára (min. 6 óra) hűtőbe teszem, hogy ízben/állagban, összeálljon a desszert.

Tippek, tálalás:

Ha mondjuk egy vacsora alkalmával, elegánsan szeretnénk tálalni a desszertet, akkor célszerűbb, ha már a készítésnél kelyhekbe, vagy poharakba rétegezzük a tiramisút, és nem egyben egy nagy tálban készítjük, mert nem igazán lehet szépen szeletelni (a cukrászdák többnyire zselatint használnak, azért tudják szeletben kínálni), szétcsúszhatnak a rétegek.
A benne lévő nyers tojás miatt ne tartogassuk sokáig a hűtőben, maximum egy-másfél napig fogyasztható biztonságosan. Erre főleg nyáron figyeljünk oda!
Eperszezonban, tehetünk bele vékonyra szeletelt epreket is.
Nagyon finomra sikeredett ez a desszert, és sokszor el fogom még készíteni! Mindenkinek ajánlom, remek alternatíva lehet ez a hagyományos (autentikus) tiramisù helyett, ha mondjuk gyümölcsös, nyárias ízekre vágyunk, vagy ha olyasvalakit akarunk megvendégelni, aki nem szereti a kávét…

Elkészítési idő: 35 perc + 6-12 óra a hűtőben
Költségek: összesen kb. 1100 Ft.

További variáció: narancsos tiramisú ízbolygótól

Vendég blogger: gasztrogaleri - „Széll Tamás vacsora” az Onyxban

Előszó:
…Nemrég, A bűvös szakács blogon, megjelent a „Széll Tamás az Haeberlin-háznál” című bejegyzésénél, folyt egy kisebb vita a cikkben szereplő szakácsról, és ételeiről. Mikor is bejelentkezett egy kommentben Hamvas Zoltán (az Onyx étterem F&B directora), és a vitát rövidre zárva felajánlott egy 40%-os árkedvezményt a blog látogatóinak, hogy személyesen is megkóstolhassák Széll Tamás 5 fogásos illhaeusern-i tanulmányai alapján készített menüjét. Természetesen többen is éltek a lehetőséggel. Én is elgondolkodtam a dolgon, de pécsi lévén, sokalltam a négyszázötven kilométert oda-vissza, egy vacsora kedvéért. Magyarán, győzött a lustaságom.
A vacsora lezajlott, és többen is értékelték a tapasztaltakat, én meg csak bosszankodtam így utólag, hogy miért is nem mentem el. Kérésemre az egyik résztvevő, gasztrogaleri, volt olyan kedves, és elküldte az ott készített fotókat és egy rövid értékelést is írt hozzá. Most ezt teszem közzé, kiegészítve nite_club megjegyzéseivel, aki szintén jelen volt a vacsorán.
Köszönöm mindkettőjüknek, hogy hozzájárultak a közléshez. Így ha nem is első kézből, de két igazi gourmet beszámolójából ismerhetik meg a blog olvasói Széll Tamás és az Onyx menüjét… (a szerk.)



(gasztrogaleri) Házi sajtos-rozmaringos kenyér nagyon jó volt, sok fogyott belőle


(gasztrogaleri) A fürjtojás nekünk oké volt, utólag tudtam meg, hogy a sonkamorzsa csak ropogtatni volt a tetején, ettől függetlenül lehetett volna határozottabb íze.
A zellerhab ilyen brutál füstösen is isteni volt. Szerencsére nem volt benne az a "kásásság", ami a costes káposztahabjában a Thuriés menűnél.
(nite_club) A zellerhab nagyon-nagyon finom volt, a fürjtojásra szerintem ráfért volna egy pici sóvirág, de így is finom volt.


(gasztrogaleri) A briós kicsit nagy volt valóban, de finom nagyon. Tényleg érdemes volna a recept, hogy mind elsajátítsuk. Nekem a sült máj gyomormegülősen zsíros, nehéz volt, és az enyémet nem hártyázták le rendesen. Inkább azt szeretem, ha "folyós" a belseje. Véleményemet még ketten osztották.
A libamájkrémes Szt. Jakab kagyló a snidlinggel eszméletlen jó volt! Mindennek a csúcsa szerintünk!!!
A cikória lekvár remeknek, a gesztenyehab túlságosan rejtőzködőnek bizonyult.
(nite_club) A libamáj tökéletesre volt sütve, igazság szerint a legjobb textúrájú máj volt, amit az utóbbi pár évben ettem. A "köret" nekem nem maradt nagyon emlékezetes, és szerintem kicsit sok is. A brióst (ami szintén tökéletes volt) én lehagynám, eltelít az étkezés elején, és a kagyló tetején figyelő krém nekem kicsit nehéz volt, viszont cserébe nagyon finom.


(gasztrogaleri) A hurkaleves smakkolt az árpagyönggyel, de az alma bundája (szőlőmag olaj és pálma olaj keverékében sütötték) nekünk teljesen tönkretette az összhatást.
(nite_club) A hurkaleves nagyon kellemes meglepetés volt, nekem nagyon ízlett, a kis almás bomba is.


(gasztrogaleri) A homár a halburokban nagyon tetszett, sokat vacilláltunk, hogy a leírt gyömbérességet vagy az igazán átütő rák ízt kellene, hogy érezzük inkább. Talán kicsit több gyömbér jó lett volna.
(nite_club) A homár volt az egyetlen, amivel nem nagyon tudtam mit kezdeni. Szerintem azon egy picit kell még dolgozni:) A homár maga finom volt, de a "keret" szerintem indokolatlanul sok, és nem mutat sokat, a veluté pedig lehetett volna kicsit fajsúlyosabb


(gasztrogaleri) A cigánymeggy-granité fergeteges. Először nyavalygott közülünk valaki, hogy lehetne citrusosabb, de a szarvas érkezésekor kiderült: káprázatos előjáték a főételhez.


(gasztrogaleri) Pici túlkészülés miatt kicsit gesztenye íze lett a szarvas gerincnek, ami nekem nem, többieknek viszont bejött. Mindenesetre állagra jól nézett ki. A káposzta tetszett a fahéj-szegfűszeg vonulattal, noha kicsit édes volt. A gombóc viszont elbűvölte mindannyiunkat. És persze a lapocka is, ami a második legkedveltebb volt a menüben!
(nite_club) A szarvas gerinc makulátlan, a lapocka meg egyenesen pazar. A gombóc, szerintem nem kell, de azért finom volt. Egyébként a lapocka most az írás kapcsán eszembe jutott, és abszolút megmaradt az ízélmény. A zellerhab és a libamáj mellett/felett ez okozta a legnagyobb meglepetést és okozza a garantált visszatérést. Ja, a tányért felejtsétek el, a „zsü” meg legyen picit koncentráltabb.


(gasztrogaleri) Ezzel szemben a palacsinta kicsit unalmas volt, akárcsak a fagyi. Eltűnt a flambírozáshoz használt Grande Marnier íze is. Emiatt a desszert nem véste be magát gasztronómikus memóriánkba.
Petit four szép és jó. Noha csak a zserbókockát és a fekete csokigolyót ettem, nagyon tetszett. De hiszek a többieknek, hogy mind elképesztően jó volt. Javította a palacsintát, az sicher.
Örömmel hallottuk még, hogy csinálnak egy rendes cukrászatot is hamarosan az Onyx oldalán, és elvitelre is lesz sütemény. Nagyon várjuk!
(nite_club) A palacsinta finom volt, igazán nem meglepő, de finom. A fagyi is jó volt, kicsit lehetne simább a textúrája, de más észrevétel nincs


(gasztrogaleri) Italaink közül az Ayala Zero Dosage túl szénsavasnak és élesztősnek tűnt, az egerszóláti rizling nagyon tetszett, Polgár bora bánatomra kiábrándító, de Takleré boldogan csúszott.


(gasztrogaleri) Összességében fantasztikusan jót ettünk. Emlékezetes szép este volt, amit köszönünk az Onyx minden dolgozójának, és azoknak is, akik lehetővé és elérhetővé tették ezt az eseményt.
(nite_club) Nagyon jól éreztem magam, nagyon jót vacsoráztam, és remélem, hogy az észrevételeim nem gorombák, nem szánom annak:)

Update!:

A leírtakhoz, csatolom még Macaroon véleményét.

(a képekre kattintva, nagyíthatod azt)

Dobjunk össze valamit! – Tonhalsaláta

Habár végre itt a tavasz, a friss zöldségekre még várni kell. De azért előjött bennem az érzés, hogy valami salátát kellene enni, de ha lehet, valami tartalmasabbat. Ehhez a legjobb, egy jó kis babos tonhalsaláta.
Ennek a salátának, nincsen fix receptje nálam. Többnyire a babon, hagymán, tonhalon, és a paradicsomon kívül, az kerül bele, ami éppen van otthon. Most, hogy még kiadósabb legyen, egy kis tészta is került bele, plusz még sok egyében kívül, egy olajos hal (hering) is akadt a kamrában…
Vendégvárónak, előételnek is kiváló, de egy könnyű vacsorához, önálló fogásként is megállja a helyét.


Hozzávalók:

· 1 doboz óriás fehérbab konzerv (400/240g.)
· 3 db. paradicsom (szezonon kívül, lehet olasz konzerv…)
· 1 doboz 185g. tonhal (steak) konzerv (olajban eltett)
· 1 doboz olajos hering vagy szardínia konzerv
· 10 dkg fussilli tészta (tricolor)
· 3 szál újhagyma
· 1 fej vörös- vagy lilahagyma
· 10 dkg. olajbogyó (fekete, zöld vegyesen)
· 1-2 ek. kapribogyó
· 2-3 szardellafilé
· fél csokor petrezselyem
· 1 citrom leve
· olívaolaj
· só, bors
· salátalevél a tálaláshoz

Csak jó minőségű konzerv tonhalat (calvo, riomare) használjunk. Az olcsó tajvani vacak tonhalaprólék nem jó a salátához.
A bab sem mindegy milyen. Keressük a boltokban az olaszországi, óriásfajta fehérbabot, amiben csak bab, víz, és só van, semmi más adalék.
Olajbogyóból a magosat vegyük, mert annak sokkal jobb az íze.


Előkészületek:

Az újhagymát felkarikázom, a lilahagymát, vékonyra szeletelem.
A tonhalról, és szardíniáról leöntöm az olajat, a babról a vizet.
Az olajbogyókat kimagozom és feldarabolom, a kapribogyót leöblítem egy kis vízzel, hogy ne legyen annyira sós.


Elkészítés:

1. Először is megfőzöm a tésztát, az „al denténél” is egy kicsit keményebbre, és mikor kész, félreteszem hűlni.
2. Elkészítem a salátaöntetet. A citrom levét egy jól záródó kis befőttes üvegbe öntöm, hozzáadok kétszer annyi olívaolajat (ehhez, fel lehet használni a hal olaját is), beledobom az apróra vágott szardellát, durvára tört borsot adok hozzá, lezárom, és alaposan összerázom, hogy emulgeáljon a folyadék. Megkóstolom, és ha kell, még sózom, vagy javítok az olaj/citromlé arányain.
3. Egy nagy salátás- vagy keverőtálba öntöm a lecsöpögtetett babot, a paradicsomot, az olajbogyókat, kapribogyókat, hagymákat és a tésztát.
4. Ráöntöm a salátaöntet egy részét (annyit, hogy minden alkotó részét bevonja, de azért ne „tocsogjon” benne, ne gyűljön össze a tál alján az öntet), és két kanál segítségével, óvatosan összeforgatom, hogy elkeveredjenek a hozzávalók. Megkóstolom, és ha kell, sózom, vagy adok még hozzá öntetet.
5. A tetejére tördelem nagyobb darabokban a halakat, rászórom az apróra vágott petrezselymet, ha kell még egy kis öntetet öntök rá, és még egyszer átforgatom vigyázva, hogy a halhús ne törjön össze nagyon.

Tálalás, tippek:

A tonhalsalátát egy saláta levelekkel kibélelt tányérban tálalom, a tetejét petrezselyemmel, és/vagy parmezánforgácsokkal díszítem, ízesítem. Ha nem előételnek szánjuk, hanem fő étkezésnek, adhatunk mellé kis fokhagymás pirítósokat is.
Elkészítése után, fél óráig hagyjuk a saláta ízeit összeérni, ezután tálaljuk. De azután még aznap fogyasszuk el, bár másnapig is eláll a hűtőben, jól lefedve, azért aznap adja a legjobb formáját.
Az arányokat, vagy összetevőket kedvünk, vagy ízlésünk szerint változtathatjuk.
Igazán kiadós, pompás ízű saláta ez. A bab és a tészta adják a „testét”, amit remekül ízesít az öntet, a fűszerek, és a bogyók. Ehhez jön még a kétféle hal zamata…
Ehhez is, a halakhoz már jól bevált, friss, citrusos mőcsényi zöldveltelinit ittam, és ajánlom hozzá.

Elkészítési idő: 30 perc
Költségek: kb. 350 Ft./adag
Bor: 1100 Ft. (mőcsényi Zöldverterini ’07)

Gofrit sütöttem…

Vagy goffrit? Ez nem igazán eldöntött kérdés, legalább annyian írják így, mint úgy. Na mindegy!
Valahogy eszembe jutott, hogy már évek óta nem sütöttem gofrit, így megkértem anyámat, ássa elő valahonnan a kamrája mélyéről a gofrisütőjét.
Előző nap készítettem hozzá egy nagy adag csokis-mogyorós krémet, így már csak a gofrit kellet megsütnöm.
Természetesen mint mindig, ha ilyesmiről van szó, Dan Lepardot, és a „Szakácsok könyvét” hívtam segítségül.


Hozzávalók (kb. 15 db.-hoz):

· 25 dkg. liszt
· 10 dkg. porcukor
· 2 zacskó sütőpor (12g./db.)
· 4 tojás (a fehérje, és sárgája szétválasztva)
· 3 ½ dl. tej
· 15 dkg vaj
· 1 ek. vaníliakivonat
· csipet só


Elkészítés:

1. A lisztet, a porcukrot, és a sütőport egy nagy keverőtálba szitálom.
2. A tojásokat szétválasztom, és a sárgáját felverem. Egy csipet sóval ízesítem, és alaposan elkeverem a tejjel.
3. Hozzáöntöm a liszthez a tej-tojás keveréket, és simára keverem.
4. A vajat felolvasztom, és a masszához keverem, a vaníliakivonattal együtt.
5. A tojásfehérjét kemény habbá verem, majd óvatosan, hogy ne törjön össze a hab, a tésztába forgatom.
6. A gofrisütőt bekapcsolom, és a sütő leírása szerint, megsütöm a gofrikat.


Tálalás, tippek:

A gofrikat megkenem a „nutellával”, meglocsolom az áfonyaöntettel, és egy adag frissen felvert tejszínhabot halmozok a tetejére.
A gofrit ehetjük friss gyümölcsökkel, és tejszínhabbal is…

Elkészítési idő: 40 perc
Költségek: összesen kb. 800 Ft.