Sajttal töltött húsgombóc barbecueban készítve

Az ősz és a tél a barbecue igazi szezonja, nem a nyár. A nyár a grillezésé, a laza kerti sütögetésé, míg a hosszadalmasabb barbecue-zás a maga tartalmasabb, nehezebb húsaival, köreteivel és szószaival inkább a hűvösebb hónapok műfaja.

Ehhez a BBQ sütéshez, nem kell feltétlenül beszerezni valamilyen csillivilli profi szmókert vagy esetleg egy drága kamadó grillt, elégséges lehet egy jó minőségű fedeles gömbgrill is, amiben könnyen elkészíthetünk ezt a fogást, és amiben kezdésként kipróbáljuk magunkat a lassútűzön való sütés világában. A húsgombócok barbecue-zása hálás feladat, nehéz elrontani, miközben más tipikusan BBQ-ra használatos húsfajtákkal, mint például a sertéslapocka, vagy marhaszegy azért meggyűlhet a bajunk, azokhoz már valamilyen direkt erre a célra kialakított eszközt, szmókert érdemes használni.

Cassoulet vagy valami olyasmi

Nemrég, a szokásos pénteki póker esténkre készítettem el ezt a fogást. A cassoulet (ejtsd: kászulé) egy dél-francia paraszti, bisztró étel, ami nagyon hasonló a mi sóletünkhöz. 

Az én cassoulet-m bevallom nem igazán autentikus, "kissé" átdolgoztam az eredeti receptet, leegyszerűsítettem azt, de ez persze nem jelenti azt, hogy kevésbé finom mint az eredeti. Nincs ugyan toulouse-i kolbász, de helyette van benne házi grillkolbász, és nincs benne konfitált kacsa vagy libacomb, helyette a felső rácson, két egész BBQ csirkét készítettem egy időben a babbal és ezt adtam mellé. Lehet, hogy egy toulouse-i bisztróban gyanakodva méregetnék az én cassoulet-met a helyiek, de egy baráti vagy családi vacsorának méltó fogása lehet bármikor, ezt garantálom. 

BBQ csirkecomb édesköményes kolbászhússal töltve

Nagy amerikai foci rajongó vagyok már vagy tizenöt éve, így a pár napja lejátszott döntő, a Super Bowl, nálam igazi ünnepnek számít, főleg ha csapatom is résztvevője a meccsnek. Ilyenkor legtöbbször baráti társasában megy a hajnalig tartó meccsnézés, sörözéssel, és nagy kajálásokkal természetesen. Persze ilyenkor mindig valami olyasmi kerül az asztalra, ami az amerikaiak nagy kedvencei is. Volt, hogy hamburgereket készítettem, volt már pizzagolyó stb, most pedig a barbecuet választottam, ami tipikus fogás a Super Bowlon, a stadion előtti parkolóban már napokkal a meccs előtt elkezdődik a „népünnepély”, grillezők, BBQ sütők egyebek százaival. Én is előszedtem tehát a jó kis szmókeremet, és előkészítettem a sütésre…

Hawaii csirkemell

Egy igazi retro kajával készültem nemrég az egyik pókervacsorára, a nyolcvanas évek vége felé divatos klasszikus éttermi fogását, a hawaii csirkemellt, vagyis az ananászos csirkét készítettem a haveroknak. Nem vagyok nagyon oda a hús és gyümölcs párosításáért, kevés ilyen ételt szeretek igazán, de vannak kivételek, és ez az egyik kedvencem azok közül. Mint kiderült, nem csak nekem, mert az egész tepsi étel elfogyott az utolsó falatig. 

Marhahúsgolyók, kókusztejes thai zöld curry szószban, illatos jázmin rizzsel

Ezt az ételt is egy péntek esti póker partira készítettem el, nem olyan régen. Mivel mostanában inkább az ázsiai konyhát próbálom felfedezni adódott, hogy egy jóféle thai fogással készüljek a vacsorára, amivel meglehetős sikerem volt, az utolsó falatig eltüntettek mindent. Ne riasszon senkit vissza a hozzávalók sokasága és az esetlegesen ismeretlen alkotó elemek. Ezt az ételt két részletben is elkészíthetjük, a zöld curry pasztát jó előre megcsinálhatjuk, így jóval kevesebb időnket veszi el, a hozzávalók meg mind megtalálhatóak a nagyobb hipermarketekben vagy mondjuk a Metro áruházban. Érdemes kipróbálni, a látszat ellenére nem nehéz elkészíteni.

Tepsiben sült csontos sertéskaraj szeletek újkrumplival, hagymával és paprikával

Szeretem ezeket az ilyen viszonylag egyszerűen elkészíthető ételeteket, amikkel nincsen különösebb teendő, csak belepakolni a tepsibe mindent, és aztán a sütőben elvan órákig, én meg közben készülhetek nyugodtan a vacsoravendégek fogadására. A heti pókervacsorákra gyakran készítek hasonló fogásokat fiúknak, ha mondjuk, kissé el vagyok havazva időben, és nincs időm pepecselni egész délután a főzéssel.

Itt a tavasz, újkrumpli, zsenge zöld fokhagyma szezonja, érdemes kipróbálni ezt a receptet.

Vadragu borban főzve császárhússal és áfonyával

A tavaszi nagytakarítás része a fagyasztó és hűtőkipakolás is, ilyenkor kerülnek elő a fiókok mélyéről az elfeledett vagy meg nem címkézett csomagok, tasakok és dobozok. Ez az étel is egy ilyen készletkisöprés során jött létre, amikor több ismeretlen, vagy halvány emlékeim alapján azonosítani vélt zacskót és dobozkát pakoltam ki a konyhaasztalra, majd vártam izgatottan, hogy a kiolvadás után kiderüljön mit is rejtenek ezek. Végül is, pár óra várakozás után előkerült egy csomag vadhús, amire emlékeztem ugyan, hogy pár hónapja kaptam valakitől, de hogy ez őz, szarvas vagy vaddisznó hús-e, arra már nem emlékeztem. Előkerült még egy adag sült, konfitált császárhús is, ami egy régebbi, nagyobb baráti vacsora maradéka volt, és kis dobozokban, áfonya és BBQ szósz. Így végül ezekből kellett kitalálnom valamit vacsorára, mert estére barátokat vártam…  

Phó (phở)

Végre elérkezettnek láttam az időt, hogy elkészítsem az egyik nagy kedvencemet a vietnámi phở (továbbiakban phó, és ejtsd: fá) levest. Pár barátomat hívtam meg vacsorára, ez volt az apropója annak, hogy nekilássak ennek az igen csak időigényes, és összetett fogásnak.

Nem egyszerű egy leves, nagyon komplex ízű, fűszerezésű étel, ami nem is igazán leves, hanem inkább egytálétel, tésztával, sok hússal és zöldséggel, meg pompás ízű tűzforró alaplével. A sok változat közül nekem végül is marhahúsos phở taira esett a választásom, és Gabojsza remek bock bisztrós receptjét használva alapul, azt Duy Nguyen „phở sach bo” pacalos-marhainas verziójával ötvözve, főztem meg a magam phó levesét. Nem kell megijedni a rengeteg hozzávalótól, az első benyomással szemben ez nem egy nehezen elkészíthető étel, és az egzotikusabb hozzávalók is beszerezhetőek mondjuk egy Metro áruházban vagy nagyobb hipermarketekben, nyugodtan neki lehet állni, ha a receptemmel sikerült meghoznom hozzá a kedvet.

Édesköményes grillkolbász fűszeres paradicsomos babbal

Ez az a fajta egyszerű és gyors recept, amit akkor szoktam bevetni, ha nincs időm sokat mókolni a konyhában, de valami jóféle, „emberes” ételt kell a heti pókerpartin a fiúk elé tennem. Vagy mondjuk váratlanul barátok, rokonok jelentkeznek be, hogy meglátogatnának, épp úton vannak hozzám, és csinálhatnák valami vacsorát is, ha már…

A receptben szereplő grillkolbászt én nagyobb mennyiségben szoktam előállítani, ha már egyszer nekilátok, és amit nem használok el egyből, azt 4-8-as adagokban, vákuum csomagolva lefagyasztom, hogy az ilyen esetekre csak elő kelljen szedni pár órával a vacsora előtt.

  

Sertésszelet, szalonnás resztelt májjal és buggyantott tojással, főtt kiflikrumplival

Elolvasva a receptet, vagy akárcsak a poszt címét, sokan biztos macerásnak és bonyolultnak tarthatják ezt a fogást, de egyrészt ez nem teljesen igaz, másrészt megéri a végeredmény a „többlet” munkát, mert ez egy igazán remek étel. Ráadásul időben viszonylag hamar megvan, még közepes konyhai gyakorlattal is, az előkészületekkel együtt egy órán belül tálalhatunk a vendégeinknek vagy a családnak egy látványos és finom vacsorát vagy vasárnapi ebédet.

Egyben sült sertéstarja, gravy-mártással

Szintén egy pókervacsora. A hentesnél járva vetem észre egy szép nagy darab, két és fél kilós szépen márványozott tarját, így egyből eldőlt mi lesz az eheti vacsora a pénteki pókerre.

Az egyben sült húsoknak egy ökölszabálya van, hogy nem szabad túlsütni, mert akkor egy cipőtalpszerű kemény száraz húst kapunk. A báránynál, borjúnál, marhahúsnál viszonylag könnyebb a dolgunk, mert ezeket közepesre vagy véresre is süthetjük, míg a sertéshúsnál meg kell találni azt a vékony határt, amikor még szaftos és puha marad a hús, nem szárad ki, de ugyanakkor átsült annyira, hogy biztonságosan fogyasztható, nincs egészségügyi kockázata. Ez általában 68-72 Celsius fok közötti maghőmérsékletnél(a hús közepe) van, ami már biztonságos az esetleges kórokozók szempontjából, de még nem száradt ki. Ehhez a kívánatos állapothoz két dolog szükséges, lassú sütés alacsony hőfokon, és egy maghőmérő az ellenőrzéshez.

Pacalpörkölt csülökkel és körömmel

A pacalpörkölt ifjúkoromtól az egyik nagy kedvencem, azóta, hogy a 80-as évek vége felé egy baráti társasággal egy Kalocsa melletti csárdába beesve azt rendeltünk a pincértől, miután a kérdésünkre, hogy mit ajánlana, gondolkodás nélkül vágta rá, hogy „természetesen pacalt”. Azelőtt a pacal nekem csak egy sós főt krumpli hegyekre löttyintett szaft volt, némi „frottírtörölköző-csíkkal”, de akkor ott a csárdában, kihoztak egy jénai tál, bőséges, sűrű piros szaftban gőzölgő nagy adag pacalt, mindenféle köret nélkül, csak egy kosár friss kenyér társaságában, végképp eldőlt, hogy pacalkedvelő lettem.

Viszont életem legfinomabb pacalja mégsem ez volt, hanem amit Péter Annánál, a néhai Malackaraj blog (mostani Tápfelspicc) szerkesztő-szerzőjénél ettem pár éve. Na, ezt a pacalt akartam most rekonstruálni, és Annával ezért értekeztem pacalügyileg, kérdeztem, megvan-e a receptje, volt-e valami spéci a pacaljában ami miatt olyan jó volt, mire azt mondta, „semmi különös, sima pörkölt, meg a Hajni paprikája...”.

Ennél többet én sem tudok mondani, ha valaki kérdi, mi a jó pacal titka, a válasz: a lehető legjobb minőségű paprika. Ennyi.

Sörös marharagu, a pókervacsora

Pár barátommal rendszeresen összejövünk péntekenként, egy egész estés pókerezésre, amire hogy, hogy nem, - kezdeti pizzarendelések és KFC-s csirkeszárnyak után - szép lassan úgy alakult a dolog, hogy én főzöm a vacsorát, amivel alapozni szoktuk a játék közben legurított borokat és söröket, mielőtt még előkerülnek a pókerzsetonok. Ezek persze általában valami egyszerűbb egytálételek, vagy sültek szoktak lenni, nem pedig többfogásos ételsorok. Leggyakrabban valamilyen ragut készítek körettel, ahogy ez a sörös marharagu is egy ilyen pókeres vacsora alkalmával készült. A különféle marharagukkal mindig nagy sikert tudok elérni, mindenki nagy kedvence, sokszor külön játszmák folynak a maradékért.

Tennessee stílusú barbecue oldalas (Memphis rib)

Januárban kerti sütés??! Hát igen. Minden évben ilyentájt, január első felében összejövünk nálam pár barátommal, hogy megünnepeljük a névnapomat és egy fajta pótszilvesztert tartsunk. Ez most erre szombatra esett, és a szokatlanul enyhe januári időjárás arra csábított, hogy üzembe helyezzem a jó öreg barbecue sütőmet.

Ha több mint egy tucat embert kell jóllakatni, nincs is jobb a barbecuenál, a legegyszerűbb ha veszünk pár nagy darab oldalast, és feldobjuk a barbisütőre és pár óráig nincs is vele gondunk. Én most egy Tennessee stílusú, száraz pácos barbecue oldalast készítettem...

Cserépedényben főtt fűszeres vegyes ragu polentával

Régi történet ez, de csak most kerítettem sort rá, hogy meg is írjam. Még tavaly ősz végén történt, hogy Lorien barátom nálam volt pár napig, akkor készült ez a ragu. Közös receptünk ez, együtt találtuk ki menet közben. Már a bevásárlással elkezdődött a „főzés”, a Metroban beszéltük meg, hogy találkozunk és együtt vásárolunk be arra a pár napra, ami előreláthatólag sok közös főzéssel és borozással fog telni. A húsosnál felváltva dobáltuk a kosárba az alapanyagokat, miután kitaláltuk, hogy egy vegyes ragut készítünk. Én indítottam a kacsazúzával, erre tromfolt rá Lorien a sertés szívvel, én jöttem a sertésfarokkal, mire ő a csülökkel, és így tovább. Később a főzéskor ugyanez folytatódott a fűszerezéssel is.

Ezért is szeretek vele főzni, mert ha nem értünk egyet mindenben, és pár dologban különbözik az ízlésünk, mégis jól tudunk együtt alkotni, mert inspiráljuk, és kiegészítjük egymást, így a végeredmény eddig mindig remek lett.