Pünkösd hétvégi sütés-főzés, a lassan már nyári konyhává avanzsált teraszon telt el. Anyám volt vasárnap megint nálam a vendégszakács, hogy elkészítse az Ő legendás tavaszi szárnyasragu-levesét ami nem más, mint egy sűrű és bőséges zöldségleves csirkeszárnnyal és daragaluskával. (Utána meg rántott csirkeszárny volt zsíron párolt petrezselymes újkrumplival és tejfölös uborkasalátával.)
Recept megint nem lesz, akárcsak a
babgulyásnál, mert az a leves sem szigorúan lefektetett szabályok és receptúra alapján készül, hanem az éppen kapható idényzöldségekből és a kertben már megtermett hozzávalókból, nagyjából (érzésre) kimért mennyiségű egyvelege. Jelen esetben, sárgarépa, fehérrépa, zöldborsó, karfiol, karalábé, újhagyma, új-fokhagyma, zeller- és zöldségzöldje, tv és csípős zöldpaprika...
Két alapszabály van. Mindig a csirkeszárny középső darabjai kerülnek bele (a szárnyvég a kutyáké, a felső „combrésze” ki lesz rántva), és a másik, a zöldségeket és csirkeszárnyat először tyúkhájból kiolvasztott zsíron megdinszteli mielőtt felönti vízzel.
A többi képekben...