Citromos csirkemell - diéta üzemmódban

Mostanában kissé ritkábban jelentek meg posztok a blogon. Ennek az volt az oka, hogy több mint két hete nem nagyon főzök és azóta az előre betárazott, régebbi írásokból gazdálkodtam. De mostanra ezek is elfogytak.

Azért nem főzök egy ideje mert benyaltam valami nyavalyát amitől igen durva gyomor-bél fertőzésem vagy hurutom vagy miacsudám lett, így azóta az összes gasztronómiai kalandozásom kimerül abban, hogy az üres tea mellé héjában főtt krumplit vagy rizst főzzek, esetleg készítsek egy pirítóst.

De már nem bírtam tovább, fellázadtam és valami húst akartam enni. Gondoltam a sült csirkemell megfelel a követelményeknek, nem zsíros, nem nehéz és fűszeres. Ezért a főtt krumplim mellé kreáltam gyorsan valamit.

A Caprese

Végre a „sajtos embernél” megint volt bivalytejes (bufala) mozzarella! Igaz aranyáron adták, ezért csak kettőt vettem, de azért örültem a zsákmányomnak.

Ez egy igazi (g)asztrológia együttállás volt, mivel a legzamatosabb paradicsomom a bolgár góliát is kezdett beérni és a legújabb bazsalikom vetés is megnőtt a kellő méretre. Ez egy caprese elkészítéséért kiáltott!

A caprese (ejtsd: kápréze) az Olaszok nagy találmánya ami csupán csak három nagyszerű összetevőből, paradicsomból, buffala mozzarellából és friss bazsalikomból áll, mindez rétegezve, némi sóval olívaolajjal és balzsamecettel ízesítve.

Én most szendvicsbe gondolkodtam, mivel volt pár frissen sütött kiflim, de egyszerű salátaként is megállja a helyét.

Receptnek nem igazán nevezném ezt a caprese szendvicset, de gondoltam azért pár sort megér, hátha valaki nem ismeri.

- Házi sütésű kiflit szárazom megpirítottam egy serpenyőben, majd meglocsoltam a legízletesebb olívaolajommal.

- A paradicsomot és a mozzarellát vékonyan felszeleteltem és felváltva rétegezve, egy-egy bazsalikomlevelet téve közéjük, kiflire fektettem.

- Megszórtam kis himalájai sóval, tekertem rá kis tört színesborsot, pár csepp balzsamecettel ízesítettem és meglocsoltam még egy kis olívaolajjal. Ennyi!

A caprese, ahogy az ilyen egyszerű ételek mindig, csak akkor adják igazi formájukat ha a lehető legjobb alapanyagokat használjuk hozzá. Aki bolti paradicsomból, szarvasi mozzarellából és olcsó olívaolajjal elkészíti el és megkóstolja, nem fogja érteni miről beszélek mikor azt mondom, hogy ez az egyszerű étel egy igazi ízélmény és a legbonyolultabb ételkreációk közül is sokaknak odaver.

Ehhez az élményhez azonban szükséges a bivalytejes mozzarella, a friss, még napmeleg tőérett paradicsom és legjobb minőségű olasz, gyümölcsös és karakteres olívaolaj.

Stílszerűen Chiantit iszogattunk miközben kellemes nyárvégi estén a teraszon üldögéltünk beszélgetve és bele-bele tunkoltuk a szendvicsünket az asztalon lévő kis tálka olívaolajba...

Chili con carne

Nemrég megkértem egy barátom fiait, akik közül ez egyik a keresztfiam, hogy tegyenek már rendet nálam a hátsó kertben. Sok kidobni való cucc, eltüzelhető fa és szemét, szétdőlt téglarakás stb. várt rájuk, igazi kemény munka. Persze attól nem féltem, hogy a két, közel kétméteres jeti termetű „gyereken” kifog a feladat, inkább azon aggódtam mivel tudom majd őket megetetni. Tésztaféle szóba sem jöhetett most, annyi energiával a kertkapuig sem jutottak volna el. Valami tartalmas egytálételen járt az eszem. Reménykedve hívtam fel őket, - „chilis babot szeretitek?” Jött a válasz, - „naná!”

Így hát kikerestem a saját chili con carne (ejtsd: csilikonkárni) receptemet a cetlihalmazból amit nagylelkűen receptgyűjteménynek hívok. A chili con carne azt jelenti chili hússal és bár sokan azt hiszik ez a mexikói konyha egyik remeke, valójában ez egy amerikai, pontosabban „texmex” étel.

Régóta csiszolgatom ennek az ételnek a receptjét, és bátran állíthatom mostanra nagyon jó lett. Ezt a tényt az is alátámasztotta, hogy a két srác egy ültő helyében úgy becsókolta a három kilónyi ételt, hogy öröm volt nézni.

Könnyű nyári zöldségragu

A hetekig tartó kánikula engem is kezdett már megviselni, pedig én nagy híve vagyok a melegnek. De valahogy már kezdtem vágyakozni valami húsmentes könnyű étel után... Körül is néztem a kertemben, és elkezdtem begyűjteni az aktuális cuccokat.

Szedtem pár szép érett zamatos Marmande és néhány fürt édes sárga koktél paradicsomot, két maréknyi zsenge zöldbabot, találtam a cukkini bokron néhány vékony sárga és zöld cukkinit is. Ezeken kívül a kerti körúton zsákmányoltam még egy szép chilit és persze zöldfűszereket, hagymát is. Mindezt lepakoltam a konyhapultra és gondolkodni kezdtem, mi legyen belőle.

Természetesen férfiember lévén nekem ez így túl lájtos volt, ezért a spájzból beáldoztam egy üveg spanyol óriás fehérbab-konzervet is, hogy valami „tartalma” is legyen. Így már egyből össze állt a fejemben egy jóféle zöldséges ragu receptje.

Mozzarellás csirkemell, tejszínes kukoricával

Az egyik szomszédomtól kaptam jó pár cső friss csemegekukoricát ami kertjében termett. Annyira zsenge, tejes és édes volt, hogy kettőt csak úgy nyersen mindjárt el is rágcsáltam, a többit, három híján (több nem fért a lábosba) meg megfőztem hagyományos módon sós vízben és finom francia vajjal megkenve meg is ettem mindet.

A maradék három cső hasznosításán gondolkodtam, mikor eszembe jutott, hogy régóta ki akarom próbálni a tejszínes kukoricát. A hűtőben volt még csirkemell, így hát vacsorára meg is volt a menü.

Fűszervajas sült csirkecomb, sült zöldségekkel és burgonyával

Egy vasárnapi ebédre készült ez az étel. Anyám állított be hozzám egy nagy halom csirkecombbal és a feladattal, hogy csináljak belőle valami tepsis ételt.

A bazsalikomjaim egy része kezdett elfásodni és felmagzani, így gyorsan fel kellett használnom. Learattam, és egy jó nagy adag genovai pesztó lett a végeredménye. Így innen jött az ötlet, hogy készítek egy pesztós vajat, és ezzel ízesítsem, süssem a tepsis csirkét.

Anyám kérése volt még az is, hogy legyen sült zöldség meg krumpli is. Így hát lett.

Sertéspörkölt, ahogyan az jó...

Megint együtt főztünk anyámmal, így nem nagyon szaladhatott el a fantáziám, maradni kellett a jó bevált családi receptnél. Sertéspörkölt volt a menü, nokedlivel és tejfölös uborkasalátával körítve ahogyan azt kell.

Nálunk a sertéspörkölt nem egy diétás műfaj, a megszokott combhús mellé bőven kerül köröm, malacfarok és a combhús bőre kockákra vágva, hogy a végeredmény egy jóféle cupákos ragadós pörkölt legyen, az a fajta, aminek a szaftját az ember nem tudja letörölni a kezéről mert beleragad a szalvéta.

A legnagyobb lábosomat vettem elő a művelethez és mivel kellemes volt az idő, a teraszon lévő gázos sütőt izzítottam be hozzá.

Nyári zöldséges aprópecsenye, tárcsában sütve

Hétvége. Az agyamban cikáznak a gondolatok. Vendégek jönnek. Sokan. A hűtőben kb. másfél kiló tarja, sütéshez kevés még ha vékonyra szelem is. Gyorsan ki kell valamit találni!

Ilyenkor jön, hogy tárcsa sütés, sok töltelékanyaggal. Gyors szemle a hűtőben, padlizsán és pár kápia paprika. A kertben cukkini, fűszernövények, csili, stb. Mindehhez sütök még egy malomkerék nagyságú focacciát is... Így már no para, jöhetnek a vendégek!

A Kistücsökben jártunk Balatonszemesen

A Kistücsök étterem jó ideje már, hogy a látókörömbe került és azóta szerettem volna kipróbálni, de valahogy mindig közbejött valami és elmaradt a látogatás. Pár hete azonban egyre inkább érlelődött bennem az elhatározás, hogy végre el kell jutnom oda. Aztán úgy alakult, hogy más programmal összekötve, szombaton végre ellátogattunk a Kistücsökbe Hajnival, a Malackaraj blog egyik írójával.

Három óra körül értünk oda, a tulajdonos, Csapody Balázs már várt minket. A foglalt asztalunk a kerthelyiség végében a minket Pécstől végig követő eső miatt kiesett, de hamar kerített nekünk egy másikat egy hatalmas ernyő alatt.

Már a kezdeti benyomás kedvező volt. A kiszolgálás gyors és szakszerű volt. Egy pillanat alatt ott termet a pincér és a sommelier is, mindig a kellő pillanatban.

De most rá is térek az ételekre, mert mégis csak ezért voltunk ott. Legalábbis a magamfajta hedonistának ez a lényeg!

Előételnek én préselt malac fejhúst rendeltem, Hajni pedig a kovászos uborka krémlevesre vetett szemet.

A préselt fejhús egy remek fogás volt. Finom puha pofahús és a ropogós malacfül rétegek állagának/textúrájának kontrasztja határozta meg ezt a fogást leginkább, persze a remek íz mellett. Hozzá finom saláta volt, marinált gyöngyhagymával, öntettel, amik szépen harmonizáltak a hússal. (Sajnos erről a fogásról nincs képem.)

A kovászos uborka krémleves egyszerűen szenzációs volt. Egy hideg, friss és üde leves, - vagy inkább gazpacho - ami remek választás lehet egy nyári kánikulai napon. A kovászos uborka karakteresen savanykás ízét csak éppen a kellő mértékben enyhítette, tompította a belekevert kapros tejszín. Pompás kezdő fogás volt mindkettő!

A főételek jöttek. Én a napi ajánlatot választottam ami egy kecskesült volt zöld(puy)lencse ágyon, kecsketúróval töltött tésztával. Hajni pedig az étlap újdonságaiból, a borjúgerincet savanyú szívvel mangolddal és tökmagos krumplipogácsával nézte ki magának.

A sommelier (Rocskár László), mindkettőnk ételéhez Légli Ottó 2007-es Reisling gesztenyés Válogatás-át ajánlotta.

A kecskehús a sou-vide eljárástól finom puha és omlós volt, a rápirított réteg római köményes fűszerezése hibátlan volt, nagyon ízlett. Az enyhén füstös aromájú puy lencse remek körete volt a húsnak, a kecsketúró pedig markáns ízével és krémes állagával szintén jól harmonizált az egész étellel. Nem találtam semmi hibát benne.

A borjú gerinc érmék szép rózsaszínre voltak sütve ahogy azt kell, bár az én ízlésemnek lehettek volna egy egész kicsit puhábbak is de ezt csak tényleg azért említem, hogy kissé ellensúlyozzam a most következő „ömlengésemet”.

A borjú mellé, kis tálkában adott savanyú szív egyszerűen fantasztikus volt, Hajni majdnem előadta tőle a "Harry és Sally" híres kávéházi orgazmus jelenetét. A vajpuhára párolt szív a savanykás szaftban, egyszerűen tökéletes volt, alig akart hagyni nekem belőle, hogy megkóstolhassam és még a pogácsákról is megfeledkezett miatta. Ami jelzem, nagy hiba volt, mert én bizony mindkettőt megettem. Életem legfinomabb pogácsája volt. Meleg, puha, foszlós belsejű és ropogós külsejű, finoman fűszerezve. Na de visszatérve a savanyú szívre, felváltva tunkoltuk ki – nem mellesleg kitűnő, az asztalon található frissen sült, finom házi kenyérrel - az utolsó cseppeket is a pohárkából, hogy semmi ne vesszen kárba belőle. Az egész fogáshoz jól illet a párolt mángold, aminek mindketten kiéreztük valami kellemes füstös utóízét.

A sommelier által ajánlott bor pedig telitalálat volt mindkettő fogáshoz, különösen a kecskéhez. Elképesztően szépen simult minden falathoz ami mellé kortyoltam belőle.

A desszertek jöttek. Én maradtam a napi ajánlatnál, ami Angéla újragondolt somlóija volt, míg Hajni a császármorzsa sárgabarack lekvár-habbal névre hallgató kreációt választotta.

A desszertek semmivel nem maradtak el az előző fogásoktól. Angéla somlóija remek volt. Egy finom, tömény csokis piskótalapon angol-krém alapú fagylalttal, dióhabbal, stb. mindez aranyporral „miegymással” szépen megdizájnolva... Szóval egy szemnek és gyomornak egyaránt kívánatos desszertet sikerült elém tenniük. Nagyon finom volt. Minden ízt éreztem amit egy hagyományos somlóiban is érez az ember, de mindezt teljesen eltérő textúrákban és formában kaptam meg, ami igazi élménnyé tette ezt a desszertet.

Sajnos a császármorzsából tényleg csak egy morzsa jutott, mert Hajni közben befalta az egészet (igaz, én is a somlóit), de azért annyit sikerült megállapítanom, hogy az is egy fantasztikusan sikerült édesség, érdemes kipróbálni. Legközelebb biztos azt rendelek!

Kitűnő ételekben és borokban, remek kiszolgálásban volt részünk. Csapody Balázs szívélyes vendéglátónk volt, többször is odajött, volt hogy leült az asztalunkhoz, érdeklődött, hogy minden rendben van-e, válaszolt a kérdéseinkre az ételekről és mesélt a terveiről. A vacsoránk után Angéla is kijött a konyhából és az asztalunkhoz ült, és kellemes elbeszélgettünk, majd egy órát mesélt magáról, a desszertjeiről és terveiről (erről a malackarajon olvashattok, Hajni „tollából”). Mindent összevetve, egy remek élmény volt a Kistücsökben eltöltött cirka három óra.

A végső értékelésként, mindenkinek ajánlom a Kistücsök éttermet aki szereti a finom, fantáziadús, a regionális és magyar konyha nagyon kreatívan és magas szinten elkészített ételeit.

Az étterem jól megközelíthető, jó parkolási lehetőséggel és akadálymentes, kerekesszékkel is könnyen megközelíthető. Nagyobb kitérőt is megér...

(mivel mindketten a kajálással voltunk elfoglalva, és bénán fotóztunk, a képek az étterem Facebook oldaláról vannak.)

Narancsos-gyömbéres kacsamell szezámos zöldbabbal

Végre a zöldbabom is elkezdett termelni. Idén minden késik nálam, így a zöldbabot is már nagyon vártam, mert szeretem a harsogóan „zöld” ízét és ropogós állagát. Én szinte kizárólag nyersen fogyasztom, így szeretem.

Most, hogy sikerült egy nagyobb mennyiséget, jó két maroknyit leszednem, gyorsan ki kellett találnom valamit.

Cukkinis penne carbonara

A kert egyik zugában terpeszkedő bokor, elkezdte ontani magából a cukkinikat. Az elmúlt héten készített ételek többségébe került belőlük.

Tavasszal többféle magot is elültettem ott. Most sárga, halványzöld és sötétzöld színű cukkinik bújnak meg a hatalmas lapuszerű levelek között. Mindegyikből szedtem pár zsenge darabot, - a végükön még ott volt a virág – hogy valami könnyű vacsorát kerítsek belőle. Valami tésztafélére gondoltam mindenképpen. Eszembe jutott J.O. klasszikus cukkinis carbonarája. Mivel minden más is volt hozzá otthon, a gondolatot tett követte.