Mi legyen, a sült csirke maradékával…?

Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem valahogy mindig marad másnapra, egy kis hús, ha csirkét sütök. Nem mintha nem sikerülne jól (nagyon is remek csirkét szoktam sütni), csak éppen „jó” magyar szokás szerint, többnyire többet sütök, mint amennyit egyszerre képesek lennénk befogadni. Legtöbbször a melléből marad egy-egy darab, de sokszor akad mellé egy kis szárny és egy kis háta is.
Mindig pont annyi, amennyi egy jóllakáshoz kevés, de annyi, hogy a kutyáknak még sincs szívem odaadni (különben is, a csontokat már megkapták). Ilyenkor kellenek az újrahasznosítási trükkök.
A legkézenfekvőbb, egy salátát összedobni, és a húst rátépkedni. Ezt is szoktam csinálni, de most valami tartalmasabbra vágytam. Így jött ez az ötlet.


Hozzávalók:

· Maradék sült csirke
· Tejszín
· Parmezán vagy Grana padano
· Friss petrezselyem
· Sült fokhagyma
· Tészta
· Só, bors
· olívaolaj

Elkészítés:






















Nem írtam mennyiséget a hozzávalóknál, mert függ attól, hogy mennyi hús és fokhagyma maradt.
Ebben a konkrét esetben:
Felteszem a tészta főzővizét, és mikor lobogva forr, beleszórok 250g tagliatellét.
A húst, letépkedem a csirke csontjairól, és kisebb darabokra szedem (kb. kétcsészényi lett), és egy serpenyőben felforrósítom. Ha kell, egy kis olajat öntök alá. Közben a sült fokhagyma (egy fej) héjából, kinyomkodom a krémes gerezdeket, amit hozzáadok a húshoz. Felöntöm egy deci tejszínnel, sózom, borsozom, megszórom egy fél marék apróra vágott petrezselyemmel, fél marék frissen reszelt parmezánnal, és összeforralom a szószt.
A közben kifőtt tagliatelle tésztát rászedem a mártásra, és egy kevés főzővizet, elkeverem, tányérra szedem, megszórom még egy kis petrezselyemmel és parmezánnal, és tálalom.
Ez a mennyiség két bő adagra elég.

Tippek, tálalás:

Nem csak tejszínes szószos tésztába lehet hasznosítani a maradékot. Például, ha a hús mellet egy kis karikára vágott cukkínit pirítunk, és tejszín helyett, paradicsommal öntjük fel, vagy félbevágott koktélparadicsomokat szórunk hozzá, tépünk egy marék friss bazsalikomot mellé, friss fokhagymát szeletelünk rá, és rájön a tészta…
Maradva a tejszínes változatnál: Csak frissen elkészítve ajánlom a fogyasztását, melegítve nem jó. Az egész meg van tíz perc alatt.
A sült csirkés posztban, már ecseteltem a hús és a fokhagyma ízeit, ehhez már csak hozzá kell adni gondolatban a tejszínt és a parmezánt és máris elképzelhető, mennyire finom ez a tészta.
Egy palack, pincehideg Chardonnay-t érdemes bontani, ehhez az ételhez.

Sült csirke, sült fokhagymával

Imádom az egyszerű sült csirkét!
A jó sült csirke, nem is olyan egyszerű mutatvány, mint azt sokan gondolják. Könnyű elrontani. El kell találni a sütési időt, a hőfokot, hogy ne száradjon ki a hús, a fűszerezést, hogy érvényesüljön a hús íze (nem szabad túlfűszerezni).
Ha lehet, bio-csirkét szerezzünk be a hentesnél, vagy még jobb, a kapirgálós tanyasi/falusi csirke. Én, ez utóbbit kaptam egy kedves szomszédomtól, aki egy kisebbfajta vérengzést hajtott végre a baromfiudvarában, hogy feltöltse a készleteit (hűtőládáját) csirkehússal. Így hát, csirkét sütöttem.


Hozzávalók:

· 1 db. Egész csirke (kb. 1.40 kg)
· 10 dkg vaj
· 4 fej fokhagyma
· 60-70 dkg újkrumpli (közepes méretű darabok)
· fél citrom
· fél csokor petrezselyem
· só, bors, csirke fűszerkeverék
· olívaolaj


Előkészületek:

A csirkét lemosom, leszárítom.
A vajat összekeverem egy nagy csipet sóval, egy-két teáskanálnyi „sült csirke fűszerkeverékkel”, és egy kis frissen őrölt borssal.
Az ujjamat a bőr alá nyomva, meglazítom, vigyázva, hogy ne szakadjon el, és a fűszeres-sós vaj kétharmadát, a csirke bőre alá tuszkolom, a mellénél, hátánál és a combjánál is. Szétmasszírozom, hogy a vaj, egyenletesen eloszlódjon a bőr alatt. A maradék vajjal, bekenem a csirkét mindenhol kívülről és megszórom egy kis sóval.
A csirke belsejét is megsózom, fűszerezem, majd a fél citromot beletömöm. Ezután megkötözöm a húst úgy, hogy a combjait összekötöm hátul, a szárnyát és a combját pedig, szorosan a testéhez kötözöm (lásd: a képen).

Elkészítés:

Először is kiszámítom a sütési időt úgy, hogy az alap 30 perchez, hozzáadok 25 dkg-ként 10 percet, és ez adja ki a sütés teljes hosszát, jelen esetben másfél órát.
Egy tepsit kibélelek alufóliával, egy rácsot teszek rá (lehet gyári, rácsos tepsit is kapni), és ráhelyezem a csirkét, mellével lefelé. 200 fokra (hőlégkeverés) előmelegített sütőben, 45 percig sütöm, az alsó polcon.
Közben a krumplikat lemosom, és hosszában negyedekre vágom, a fokhagyma fejek tetejét levágom.
Kiveszem a sütőből a tepsit, leveszem rácsostól a csirkét és félreteszem, majd a tepsibe belesült, finom fűszeres vajba/zsiradékba, beleforgatom a krumpli hasábokat. A tepsibe teszem a fokhagymafejeket is, a vágott felével felfelé, amit meglocsolok egy kis olívaolajjal. Az egészet meghintem durva tengeri sóval, majd visszateszem a rácsot a hússal, a tepsire. A csirkét megfordítom, a hátára, és még 45 percre visszateszem a sütőbe.
Mikor kész, a csirkét egy tálba teszem, levágom a kötöző zsinórokat, kiveszem a citromot a belsejéből (ha valaki akarja, a citrom levét ráfacsarhatja a húsra), megszórom apróra vágott petrezselyemmel, letakarom alufóliával, és negyed óráig pihentetem. Közben a burgonyát, és a fokhagymát is melegen tartom a tálalásig. Kész.

Tippek, tálalás:

Ha nagyobb társaságot kell jóllakatnom, mindig ezt a fajta sült csirkét készítem, annyi különbséggel, hogy két-három csirkét teszek a rácsra egymás mellé, és alá a tepsibe, csak fokhagymákat teszek, fejenként legalább egy fejet. Még sosem vallottam kudarcot evvel, mindig mindenki imádta az omlós-ropogós pipihúsit, a krémes, édes és puha sültfokhagymával. Krumpli helyett aszaltparadicsomos focacciát vagy friss grissinit adtam hozzá.
De most, ezzel a krumplis verzióval sem kellet szégyenkeznem. A csirkéből kiolvadó fűszeres vajban, és a csirkéből kisülő szaftban megpiruló burgonyahasábok íze, méltó volt a finom fokhagymához és a remek sült csirkéhez.
Na meg mindehhez, egy jó pohár Mőcsényi Zöldveltelini…

Goldenblog 2008 gasztro

Gratulálok az első helyezett Ízbolygónak, a dobogós, Fűszer és léleknek és Dolce vitának, valamint a többi, az első tíz között végzett, gasztro blogger társamnak!
Az, hogy én is bekerülhettem ebbe az illusztris társaságba, nagyon meglepett, de nagyon jól esett. Köszönöm mindenkinek! Azoknak, akik a blogomra szavaztak, és azoknak is, akik jelölték a blogomat a Goldenblogra.

Foci, sör, korcsolya...

Foci EB. van. Mit tehet ilyenkor a férfiember? Felkészül az esti meccsekre. A hűtőbe kerül pár doboz sör, vagy valami jóféle fröccsnek való száraz fehérbor, mellé a szóda…
De mindezek maradéktalan élvezetéhez, szükségeltetik valamilyen sör/bor korcsolya is, ami kellőképpen tartalmas, fűszeres és sós, hogy jókat lehessen rá inni, amire viszont muszáj enni... Így folytatva ezt az ördögi kört, egészen a meccs végéig (vagy tovább).
Így hát, nekiláttam az egyik kedvencemnek, a fokhagymás-rozmaringos csiga sütésének.


Hozzávalók:

· 3 csésze liszt
· 1 tk szárított élesztő
· 10 dkg vaj
· 3 gerezd fokhagyma
· 1 ág rozmaring
· 1 tojás
· só, bors, cukor,
· olívaolaj


Elkészítés:

Először is elkészítem a tésztát. A kenyérsütő gépbe öntök egy csésze vizet, három evőkanál olívaolajat, egy-egy teáskanál sót és cukrot, majd rászórom a három csésze lisztet és az egy teáskanál élesztőt. A kelesztő/dagasztó programmal elkészítem a tésztát.
Ha nincs kenyérsütő gép, akkor egy keverőtálba szórom a lisztet, egy kevés cukros langyos vízben felfuttatom az élesztőt, amit a maradék vízzel, a sóval és az olajjal együtt, a liszthez adom, elkeverem, alaposan átgyúrom, majd egy órán át, lefedve kelesztem valami langyos helyen.
Miközben a tészta kel, összeállítom fűszervajat. A mozsárban összetöröm a fokhagymát, és a rozmaring leveleit, egy kevés durva tengeri sóval együtt. A pépet hozzákeverem a puha vajhoz, és kevés borsot örölök bele.
A megkelt tésztát, átgyúrom, hogy a levegő kijöjjön belőle. Két részre osztom a tésztát, és egy-egy, kb. 20x40-es téglalappá nyújtom. Vékonyan megkenem a fűszeres vajjal, és feltekerem, mint egy rétestésztát. A hengerből, három-négycentis karikákat vágok, egy sütőpapírral kibélelt tepsire fektetem, és kézzel lelapítom, hogy egy lapos csigát kapjak. Fél órára félreteszem kelni. Felvert tojássárgájával (egy kis vizet is keverek hozzá), megkenem a tetejüket, és a 220 fokra előmelegített sütőben (hőlégkeverés), 12-15 perc alatt készre sütöm.

Tippek, tálalás:

A fokhagymás-rozmaringos csiga, remek vendégváró, vagy parti-étel.
Melegen és hidegen is fogyasztható.
A fagyasztást is jól tűri. Nyersen és kisütve is lefagyaszthatjuk. Az utóbbi esetben, ha el akarjuk fogyasztani, hagyjuk felengedni a fokhagymás csigát, és azután pár percre a sütőbe téve, friss-ropogóssá tehetjük, mintha csak most sütöttük volna.
Ebből a mennyiségből, kb. 20 db. Öt-hat centi átmérőjű csigát kapunk.

Napi menü: Pécs - bistroZONA

Nemrég nyílt meg Pécsett, a Színház téren, a Susogó étterem 2.0-ás verziója, a Corso. Egy közvetlen a színház mellet lévő, XIX. Századi épületbe költöztek, ahol régebben ezen a néven már működött étterem, sőt kaszinó is.
Az épület első szintjén található a tulajdonképpeni étterem (enotecaCORSO), ami a franciás, polgári csúcsgasztronómiát kínálja a vendégeinek (a 2008-as Étterem és Borkalauz értékelése szerint, az ország harmadik legjobb étterme és a legjobb vidéki étterem), míg az alsó, földszinti részen egy séfbisztrót (bistroZONA) alakítottak ki a tulajdonosok.
Mi, most ez utóbbit látogattuk meg, egy barátommal.

A séfbisztró lényege az, hogy a csúcsgasztronómiában használt jó minőségű alapanyagokból, és az ott alkalmazott szakmai tudással, egyszerűbb technológiával, olcsóbb árfekvésben, kevésbé formálisan, lehető legmagasabb színvonalú ételeket kínálja a vendégeknek. Ezzel az előzetes várakozással indultunk, hogy megebédeljünk a bistroZONA-ban.

Mindkét részhez tartozik kerthelység, a bisztróhoz az utcafronton, míg az étteremhez a Színház tér felöli oldalon alakítottak ki egy-egy teraszt.
Az étterem terasza, kényelmes fotelokkal, nagy asztalokkal berendezett, pálmákkal körülkerített, fából ácsolt dobogón helyezkedik el (amit, egy rámpával akadálymentesítettek. -plusszpont), míg a bisztró kerthelysége „csak” a sétáló utcára kitett székek és asztalok, melyeket igen ötletesen, zöldfűszerekkel beültetett virágládákkal keríttették el az utcán sétálóktól.
Itt kell megemlítenem, azt a szerintem óriási hibát, amit sajnos a legtöbb étterem elkövet (nyilván a költségek csökkentése miatt), a borzalmas Coca-colás napernyőket, és Pepsis menü-táblákat. Már csak az Amsteles vagy soproni ászokos hamutartók hiányoztak… De most komolyan! Tényleg annyit lehet spórolni azzal, hogy elfogadják a beszállító cégektől, ezeket a gagyi promóciós cuccokat? Szerintem igazán beleférhetett volna a költségvetésbe az étterem saját nevével/logojával ellátott árnyékoló.
Remélem, hogy ez csak egy kezdeti megoldás, és később lecserélik.

Tudtam, hogy bent „látványkonyha” van, és egy üvegfalon át, láthatjuk, ahogyan a szakácsok az ételt készítik. Így hamar eldöntöttük, most nem a kerthelységbe ülünk be.
Bent, egy rendkívül elegáns, ugyanakkor egyszerű, letisztult modern dizájn fogadott, egy kis retrós beütéssel. Nekem nagyon bejött, pedig nem rajongok a „trendi” dolgokért. Kényelmes ülőalkalmatosságok, és kis bisztró asztalok. A teríték egyszerű, mégis elegáns. Textilhatású fehér papírszalvéta, makulátlan, karcmentes evőeszközök, kristálytiszta poharak.

A pincér azonnal ott termett, készséges, és udvarias volt, hozta az étlapot és itallapot. Az étlapon az aznapi ebéd menüajánlat volt, ami, mint azt a pincértől megtudtuk, a napi piaci bevásárlás függvényében alakul, mikor milyen friss és jó minőségű alapanyagot sikerül beszerezni. Azt is elmondta, hogy minden étel frissen készül, semmilyen előre elkészített vagy fagyasztott terméket nem használnak.
A kiszolgálás végig profi volt, figyelték minden rezdülésünket, nem kellet egyszer sem intenem. Mikor éppen beszélgettünk, nem jöttek oda kérdezősködni, hogy kérünk-e még valamit (azt utálom), de mikor odanéztem, egyből jött. Egy apró baki azért volt, csakhogy valami kritika is legyen, a fizetőpincér odajött, mert azt gondolta, hogy már betettem a mappába a bankkártyám, miközben én még a cappuccinomat ittam.
Öt-hatféle előételből, nyolcféle főételből, és háromféle desszertből állíthattuk össze a mai menünket.
Előételnek, mindketten szárnyas ragulevest választottunk. Főételnek, nyúlcombot sült zöldségekkel kértem, Évi pedig bolognai spagettit. Én még desszertet is választottam, csokoládés piskótát vaníliamártással.
A főételhez még kértem egy pohár bort, a pincér rozét ajánlott.

A szárnyas raguleves:
Egy elegáns, formatervezett mélytányérban hozták ki (hál’ istennek nem csészében) a levesünket, ami nagyon ízletes volt. Az első kanálnál meglepődtem, hogy mennyire „egyben” van ez a leves. Kellőképpen meleg, de nem forró, semmilyen utóízesítésre nem volt szükség (ez nálam ritka), a csirkemell puha és omlós volt, kicsit megpirították mielőtt a levesbe került, a zúza darabok vajpuhák, szinte szétolvadtak a számban, a zöldségek „al dente” voltak, nem főzték szét őket. Ízében, egyik hozzávaló sem tolakodott az előtérbe. Ahogy mondtam, a leves szépen egyben volt. A mennyiség is rendben volt.

Nyúlcomb pirított zöldségekkel:
A párolt, pirított nyúlcomb mellet, a köret, hirtelen sütött zsenge borsóhüvely, laskagomba csíkok, kockára vágott padlizsán és cukkíni, egész koktélparadicsom, valamint sárgarépa volt, körbelocsolva bazsalikomos olívaolajjal.
A nyúlcomb hozta az elvárt ízeket. Semmi felesleges fűszer, a hús saját íze dominált, ami nagyon rendben volt. Talán, én egy leheletnyit tovább pároltam volna, hogy még puhább legyen, de ez csak szőrözés a részemről, így is meg voltam vele elégedve, és az íze kifogástalan volt. A borsóhüvely, a répa és a cukkíni jól átsültek, de azért még kellemesen roppanósak, ressek maradtak, a gomba és a padlizsán viszont vajpuhára párolódott. A zöldségek, egy enyhén füstös aromát is kaptak a hirtelen sütéstől. Mintha egy leheletnyi szezámolajat is éreztem volna rajta, de ebben nem vagyok biztos. A fűszeres, bazsalikomos olaj finoman simult a zöldségekhez és a nyúlhoz. Az ajánlott rozé, telitalálat volt. Sűrűn kortyolgattam a falatok mellé. Kár hogy nem kérdeztem meg honnan való ez a rozé.
Természetesen, megkóstoltam a spagettit is. Korrekt ízek, a szósz kellőképpen paradicsomos, a hús puhára párolva, tisztességes adag, első osztályú parmezán volt ráreszelve. Ami meglepett, az a tészta. Olaszországban ettem utoljára ennyire eltalált „al dente-re” főzött tésztát. Tökéletes volt az állaga, és ezáltal, az íze is.

Csokoládés piskóta, vaníliamártással:
Vagy én emlékeztem rosszul, hogy mit is rendeltem, vagy elfelejtették átírni az étlapot, mert a vaníliamártás, valójában túró(vagy ricotta)krém volt. Elsőre meghökkentem mikor megkóstoltam, mivel nem erre számítottam, de mivel a szósz finom volt, és nálam minden ami túróból készül, nyerő pozícióban van, hamar túltettem magam rajta. Nem is kérdeztem rá utólag a pincérnél. Kissé darabos, rusztikus szósz, pont a kellőképpen, nem túl édesen volt elkészítve. A csokoládés piskóta tésztája friss, nagyon ízletes és puha, omlós volt, benne pont a kellő mennyiségű csokidarabokkal.

Az ár/érték arányt megfelelőnek találtam, bár olcsónak nem nevezném, azért nem is volt vészes. A teljes két menüért, két ásványvízért, egy pohár rozéborért, és egy remek cappuccinoért, összesen 3890 Ft (+10%borravaló) fizettem.
Összességében, az egész étel, a hely, és a kiszolgálás, az ár, megfelelt a várakozásaimnak. A három fogástól tökéletesen jól laktunk, az ételek a megfelelő ritmusban jöttek, nem kellet sokat várni, annak ellenére, hogy frissen készült az étel. Az egész ebéd úgy, egy-másfél óráig tartott (slow food). Magasan hozta a bisztróval szembeni elvárásaimat, és jó szívvel ajánlom mindenkinek, térjenek be egyszer, ha arra járnak.

Tejfölös-gombás csirkepaprikás

Röviden. Volt otthon csirkecomb, maradt még a piacon vett szegfűgombából, volt még csiperkegombám, volt tejföl, volt kedvem. Nekem ennyi elég, egy jóféle tejfölös-gombás csirkepörkölthöz.

Hozzávalók:
· 7-8 db egész csirkecomb
· 4 fej hagyma
· 50 dkg gomba (fele-fele csiperke és szegfűgomba)
· 2 dl tejföl
· 1 paprika (hegyes zöld vagy tv)
· 4-5 ek. darabolt konzervparadicsom (mutti polpa)
· 3 ek. libazsír
· 1 ek. étkezési keményítő
· só, bors, őrölt köménymag, fűszerpaprika

Előkészületek:
A csirkecombokat feldarabolom, úgy hogy szétválasztom alsó és felső részre, a felsőcombot kettévágom, az alsócomb végéről, pedig lecsapom a porcrészt. Ezután lemosom és megszárítom őket.
A hagymát és a tv paprikát apróra vágom.
A csiperkét egy papírtörlővel letisztogatom és felszeletelem, a szegfűgombát bő vízzel leöblítem.

Elkészítés:
A zsíron a hagymát üvegesre dinsztelem, majd hozzáadom a paprikát. Megsózom, egy pár percig pirítom, ezután egy kis vizet öntök rá, amennyi éppen ellepi. Közepesnél erősebb fokozaton, sűrűn keverve, addig párolom, míg a víz elfő a hagymáról (zsírjára sütöm). Megint aláöntök egy kis vizet, és megint zsírjára sütöm. Ezt még egyszer megismétlem, míg a hagyma pépesre szét nem fő (erre azért van szükség, hogy a később a mártásunk sima legyen, ne legyenek benne hagymadarabok). Vigyázok, közben, nehogy megégjen a hagyma.
Félrehúzom a lábost, és a hagymára szórok egy evőkanálnyi fűszerpaprikát. Egy fél percet várok, hogy a zsír kioldja az íz- és színanyagokat a paprikából. Ezután hozzáadom a paradicsomot, fél tk. őrölt köményt, és elkeverem. Ezzel, kész a pörköltalap.
Beledobálom a húsokat, és visszateszem a tűzhelyre. Felöntöm annyi vízzel, hogy éppen ellepje, és közepes fokozaton főzni kezdem.
Hozzáadom a sampinyont, és negyed órát főzöm.
Ezután megkóstolom a levét, ha kell, sózom és borsozom. Hozzáadom a szegfűgombát is, lejjebb veszem a hőfokot, és lefedve, lassú tűzön, ötven percet- egy órát főzöm.
Mikor kész, lehúzom a tűzhelyről, kiveszem a szaftból a húsokat és félreteszem. A szaftból egy merőkanálnyit a tejfölhöz keverek (hőkiegyenlítés), majd a tejfölt a lábosba borítom, és alaposan elkeverem. A lábost visszateszem a tűzhelyre és felforralom. Közben egy csapott evőkanálnyi keményítőt, egy kevés vízzel elkeverek, és mikor a szaft felforrt, folyamatos kevergetés mellet belecsorgatom. Mikor kellően besűrűsödött, pár pillanatig még forralom, ezután visszateszem a húsokat a tejfölös-gombás mártásba. Kész.

Tippek, tálalás:
Ha gomba nélkül, csak egyszerű tejfölös csirkepörköltet készítünk, nem kell ennyiszer zsírjára sütni a pörköltalapot, hanem elég egyszer, és mikor kiszedjük a húsokat, egy botturmixal elintézhetjük a hagymadarabokat.
Ezt az ételt ehetjük tésztával, nokedlivel, vagy csak magában kenyérrel.
Én most, négytojásos „szarvacska” tésztát (gyermelyi) főztem hozzá, és ezért a szokásosnál egy kicsit bővebb lére eresztettem, hogy több szaftja legyen. Ha nokedlivel készítem, nem kell annyi mártás hozzá. De ez már ízlés kérdése.
A tejfölös csirkepaprikás, igazi hungarikum, és szerintem a legtöbb magyar konyhán nevelkedett ember kedvencei között szerepel.
Egy kis szegfűgombával megbolondítva pedig, igazán fenséges étel. A sűrű, tejfölös-paprikás szaftban úszó csirkecombok íze, kiegészül a szegfűgomba intenzív, karakteres ízével és illatával, amitől az egész egy újabb, magasabb szintre emelkedik.
Siklósi Chardonnay-t ittam hozzá, aminek barrique-tól kissé tölgyes- vaníliás illata/íze, jól harmonizált az étel gombás, krémes jellegével.

Gombás tojás… Vagy tojásos gomba?

A szegfűgomba nemcsak a legillatosabb, de szerintem az egyik legfinomabb gombafajta, ami a piacon kapható. Így hát, mikor tegnap a vásárcsarnokban jártam, egyszerűen nem tudtam ellenállni az illatának, mikor az árus elkezdte kipakolni a kőasztalra. Gyerekkori emlékeket ébresztett bennem ez az illat. Gyakran nyaraltam nagyapáméknál, aki nagy gombász volt. Sokszor ment hajnalban az erdőbe gombázni (néha engem is magával vitt), és a falu legelőjén át hazafelé tartva, mindig szedett pár maréknyi szegfűgombát, amit el is készített nekem, hagymával és tojással.
Ezt az emléket felidézve készítettem el én is, a magam, tojásos-gomba változatomat. Íme!

Hozzávalók (2 személyre):

· Kb. 15 dkg szegfűgomba
· 4 tojás
· 1 fej hagyma
· 2-3 gerezd fokhagyma
· fél csokor petrezselyem
· 1 ek. vaj
· olívaolaj
· só, bors


Előkészítés:

A szegfűgombáknak lecsippentem a szárát (nem szabad rajta hagyni, mert nagyon szívós és rágós), folyóvíz alatt átöblítem, és szűrőbe téve lecsöpögtetem.
A hagymát apróra, a fokhagymát vékony szeletekre vágom.
A petrezselymet felaprítom.
A tojásokat megsózom, és felverem.

Elkészítés:

Egy serpenyőben felhevítem a vajat, egy kis olívaolajjal együtt. Rádobom a hagymát, és egy percig pirítom, majd hozzáadom a gombát, és a fokhagymát és megsózom, borsozom.
A gomba levet enged, ebben párolom tovább, míg el nem forr alóla a lé. Ekkor adom hozzá a petrezselymet, elkeverem, és ha túl száraz, még egy kis olajat adok hozzá mielőtt a felvert tojásokat ráöntöm.
A tojást hozzáadva addig keverem, míg az megszilárdul, vigyázva arra, hogy ne süljön túl, ne száradjon ki a tojás. Kész.

Tippek, tálalás:

Szegfűgomba helyett, használhatunk erdei gombák keverékét is (vargánya, rókagomba, őzláb stb.). Ezt az ételt csak frissen elkésztve fogyaszthatjuk. Melegítve nem jó.
A legjobb tálalási mód, hogy a gombás tojást ráhalmozzuk egy, a tányér közepére helyezett pirítósra, amit előtte egy kis extra szűz olívaolajjal meglocsoltunk. Így a tojásos-gombából szivárgó finom szaft, átjárja a kenyeret, ami nem válik hátrányára az ételünknek:) Szeletekre vágott paradicsommal együtt tálalom.
Ez egy rendkívül egyszerű, ugyanakkor rendkívül finom étel. Mint már említettem, a szegfűgomba szerintem, az egyik legillatosabb és legfinomabb gomba. Intenzív ízét és illatát, remekül egészíti ki a tojás és a petrezselyem zamata.
Egy pohár Chardonnayval fokozhatjuk még ezt a kulináris élményt…

Császárhús-befőtt, avagy konfitált császár

Nemrég, lorien posztja megihletett, és elhatároztam, hogy konfitált (vagy confitált) oldalast fogok grillezni, a legközelebbi kerti partin. Elmentem a hentesemhez, hogy vegyek egy nagyobb darab oldalast, de nem találtam olyan szép darabot amit szívesen megvettem volna. Viszont mutatott pár császárhúst, ami igen csak elnyerte a tetszésemet. Gondoltam, a császárt is remekül lehet grillezni, így hát meg is vettem.
Egyik este aztán neki is álltam a konfitálásnak, ami azonban túl jól sikeredett. A hús annyira omlós és puha lett, hogy kiszedni is alig tudtam a zsírból, esélyét nem láttam annak, hogy az egyben megmarad a grillrácson. Maradt tehát a jól bevált „zsírban eltett” hús, azaz a császár-befőtt.
A projektet, persze nem adom fel, és újra fogok próbálkozni, és majd a 2.0-ás verzióról is beszámolok.

Hozzávalók:

· 1 ½-2 kiló csontos-bőrős sertés császár
· 1 fej hagyma
· 1 kg. Sertés zsír
· 2-4 gerezd fokhagyma
· 4-5 szál kakukkfű (ez elhagyható)
· 2-3 zsályalevél
· só, egész bors,

Elkészítés:

A császárhúst lebőrözöm, nagyobb darabokra vágom, kicsit megsózom, és egy mély edénybe teszem, amiben elférnek egymás mellet a darabok. Közé teszek egy fej hagymát, a megroppantott fokhagymákat, pár szem egész borsot, és a zöldfűszerekből kötött csokrot. Egy kevés vizet öntök alá.
Közben egy másik edényben, közepes lángon, felolvasztom a sertés zsírt, és mikor már folyékony, ráöntöm a húsokra, hogy teljesen ellepje azokat.
A 70-80 fokra előmelegített sütőbe teszem, és négy órán át, sütöm/abálom. A sütő ajtaját kitámasztom egy konyharuhával, hogy ne melegedjen túl.
Mikor kész, a húsokat kiszedem a zsírból, és egy zárható edénybe teszem, szorosan egymás mellé. A forró zsírt, egy sűrű szűrőn át a húsokra öntöm, hogy teljesen ellepje, és még egy ujjnyit rátöltök. Megvárom míg kihűl, utána a hűtőszekrénybe teszem.

Tippek, tálalás:

Az így eltett hús, egy hónapig biztos eláll. A húst legalább egy hétig hagyjuk a zsírban „érni” csak ezután használjuk fel. Ehetjük hidegen, fehér kenyérrel, paprikával, paradicsommal, vagy kiszedve a zsírjából, egy serpenyőben hirtelen megpirítva minden oldalát, esetleg sütőben tíz percig sütve 200 fokon, hagyományos sült húshoz való körettel (krumplipüré, párolt rizs stb.) tálalhatjuk.
Ha veszünk ki belőle egy-egy darabot, a maradékot mindig fedjük be a zsírral, hogy levegő ne érje.
Azt már mondanom sem kell, hogy a fűszeres-ízletes zsírjából remek zsíros kenyeret készíthetünk, amit apróra vágott lilahagymával meghintünk, és egy pohár zöldveltelini társaságában elfogyasztunk.

Pay it forward! - Már nálam is...!

Én is feliratkoztam a fakanál által indított lavinára, hogy ezzel a képzavarral éljek. Én Millietől kapok ajándékot. (amire nagyon kiváncsi vagyok:))
Így hát én is feltettem ezt a posztot, aminek kommentjeiben lehet jelentkezni az én "kézzel készült" ajándékaimért, ami, előre elárulom, nem gaszto, vagy legalább is nem direktben gasztro ajándék. (aki ismeri az eredeti "szakmámat" kitalálhatja)
Remélem nem járok úgy, mint azok, akik egy piramisjátékhoz utolsókként csatlakoznak, és nekem már nem marad senki jelentkező, mert aki akart az már játszik. De azért reménykedem, hogy nem így van!
Akik ajándékot szeretnének tőlem, azoknak az alábbi "szabályokat" kell betartani:

1. Csatlakozhat bárki, akinek van blogja.

2. Az első három kommentben jelentkező kézzel készített ajándékot kap tőlem.

3. Az ajándék az elkövetkező 365 nap valamelyikén fog érkezni.

4. Cserébe előre kell fizetni, mégpedig úgy, hogy ezt a felhívást a jelentkezők is közzéteszik a saját blogjukban, vagyis maguk is megajándékoznak három embert.

Természetesen, nem csak gasztrobloggerek jelentkezhetnek, hanem bárki akinek blogja van, és tovább viszi a játékot...

Mit is készíthetünk a minestrone maradékából…?

A minap elkészített minestronét, sikerült egy kicsit eltúloznom. A friss, primőr zöldségek sokaságától megrészegülve, sikerült egy kisebb lakodalom ellátására is alkalmas mennyiséget főznöm. Két nap folyamatos leves evés, és szomszédok, barátok ellátmányozása után is maradt egy „csekély” mennyiség. Mivel élelmiszert elvből nem dobok ki, el kellet gondolkodnom, valami „újrahasznosításon”. Így készült el ez a ragu.

Hozzávalók (2 személyre):

· 1 csirkemell
· fél fej hagyma
· 1-2 gerezd fokhagyma
· 2 ek. paradicsom sűrítmény (ha lehet, olasz)
· 5 dkg parmezán
· 1/2 pohár fehérbor
· olívaolaj
· 1 nagy tányér minestrone (maradék)
· só, bors, friss bazsalikom

Előkészületek:

A csirkemellet, lebőrözöm, kicsontozom, és a filéket csíkokra vágom. A hagymát felcsíkozom (zsülienre/julienre), a fokhagymát vékony szeletekre vágom.
A minestronénak leszűröm a levét, és a „sűrűjét” félreteszem. A levéből, négy-öt evőkanálnyit, összekeverem a paradicsom sűrítménnyel, a többit félreteszem.

Elkészítés:

Egy magas falú serpenyőben olajat hevítek, és rádobom a hagymát a csirkemell csíkokkal. Sózom, borsozom. Mikor mindenhol kifehéredett a hús, hozzáadom a fokhagymaszeleteket is, és egy kicsit tovább pirítom. Ezután felöntöm a fehérborral, és egy-két percig párolom, míg kiforr belőle az alkohol, majd a paradicsomot is hozzáteszem és összeforralom.
Mehet utána a leszűrt minestrone, és elkeverem a paradicsomos csirkehússal. Nyolc-tíz percig párolom közepes lángon, ha kell (mártás sűrűségűnek kell lennie) a maradék lével hígítom, azután félrehúzom, és beletépkedem a bazsalikom leveleket. És kész. Tálaláskor friss bazsalikommal (vagy bazsalikom olajjal) és frissen reszelt parmezánnal, esetleg pecorinoval ízesítsük.

Tippek, tálalás:

Ezt a ragut, ehetjük magában, kenyérrel vagy pirítóssal, de főzhetünk hozzá egy kis penne tésztát is.
A hús-minestrone arányokon, kedvünkre változtathatunk, az ízlésünk szerint.
Frissen elkészítve az igazi, de jól lefedve, egy napot eltarthatjuk a hűtőben.
Érdemes, akár eleve olyan mennyiségű minestronét főzni, hogy utána maradjon ehhez a raguhoz egy jó adag. Érdemes kipróbálni, nagyon finom.
A főzéshez használt csopaki olaszrizling, jól illet az étel mellé is, de egy könnyű vörösborral, pl. kadarka, sem tévedhetünk…

Cézár saláta, vagy valami olyasmi…

Megint grilleztünk. Pár barátom bejelentkezett, hogy „nem-e sütnénk valamit hirtelen?”. Mivel nem vagyok semmi jónak elrontója, nem álltam ellent egy percig sem, össze is szerveztük a dolgot, ki mit hoz, és mikor. Persze megint a csirkecomb került elő, mert hogy azzal nem lehet mellényúlni, mindenki szereti.
Nekem viszont semmi kedvem nem volt egyszerű sült csirkecombot enni, így kitaláltam, hogyan lehetne úgy „javítani” rajta, hogy mindenkinek tessen. A megoldás, a Cézár saláta lett.
Valamilyen salátát egyébként is késztettünk volna a húshoz, meg a grissini kenyértésztáját is dagasztotta már a gép, így hát csak az öntetet kellet összedobni, és máris rendelkezésre állt minden ami kell egy jó kis cézárhoz, grill stílusban.

Minestrone

Megint leves. Mondtam hogy rákattantam!:) A kertünk, elkezdte ontani a zöldségeket, így eljött az ideje egy finom minestronénak.
Ez az a leves, amit tényleg ezer féle képpen el lehet készíteni. Nekem sem sikerült még kétszer ugyanolyan ízű minestronét főzni. A zöldségeket tetszés, és ízlés szerint variálhatjuk, néhány alapszabály betartása mellet. Szerintem, hagymát, sárgarépát, zellerszárat, paradicsomot, cukkínit, és babot, alapból kell tartalmaznia, és a friss bazsalikom, és zsálya sem maradhat ki, de ezeken felül, teljesen szabadon választott, hogy milyen zöldséget is főzünk bele.
Nekem az alábbiak álltak rendelkezésemre.

Hozzávalók:

· 3 sárgarépa
· 3-5 zellerzár
· 2 közepes cukkíni
· 3 fej hagyma
· fél csokor újhagyma
· 2-3 közepes újkrumpli
· 3-4 gerezd fokhagyma
· fél karalábé
· fél fej kelkáposzta
· negyed fej karfiol
· 1 doboz fehérbab konzerv
· 1 doboz darabolt paradicsom (mutti polpa)
· 1 csokor petrezselyem
· 4-5 zsályalevél
· 1 kis ág rozmaring
· 1 csokor bazsalikom
· kevés zellerzöld
· olívaolaj
· só, bors
· 1 liter csirkehús alaplé (vega verziónál: víz, vagy zöldség alaplé)

Előkészületek:


A hagymát durvára felkockázom, az újhagymát felkarikázom, a fokhagymát vékony szeletekre szelem. A többi zöldséget is megtisztítom, és feldarabolom. Hogy ne legyen unalmas, különféle alakúra vágom a különféle zöldségeket. A répát, zellerszárat, és cukkínit karikákra, a többit kis hasábokra. A karfiolt rózsákra szedem szét. A káposztát felcsíkozom.
A zöldfűszereket apróra vagdosom, és összekeverem.


Elkészítés:

Fogok egy nagyobb lábost, és a hagymákat olívaolajon megpirítom benne. Mikor a hagyma üvegesre sült, hozzáadom a fokhagyma szeleteket. Beledobom a keményebb zöldségeket, a répát, karalábét, a burgonyát, és párolom egy kicsit az olajban. Utána adagolom a többit, a karfiolt, zellerszárat, és a cukkínit. Megszórom a zöldfűszerek kétharmadával (a többit félreteszem). Hozzáöntöm a paradicsomot és elkeverem. Sózom, borsozom. Felöntöm annyi alaplével, amennyi ellepi, és lassú tűzön, gyöngyözve 45-50 percen át főzöm.
Beleborítom a lecsöpögtetett babkonzervet, és hozzáadom a felcsíkozott káposztát és a maradék zöldfűszereket. 10-15 percig még főzöm, és kész.

A minestrone akkor jó, ha megáll benne a kanál. Inkább főzelék sűrűségű, mint leves. Sok helyen még összetört makaróni tésztát, vagy pennét (helyenként rizst) is főznek bele, hogy még jobban összeálljon. A zöldégeket ne főzzük szét, legyen egy kicsit "aldente".
Érdemes félretenni a parmezán héját (amit már nem lehet tovább reszelni), mert a minestronéba főzve, remek ízt ad levesnek.


Tippek, tálalás:


A kész minestrone leves, két, három napig eláll a hűtőben.
De a maradékot úgy is hasznosíthatjuk, ha leöntjük a levét, és a zöldségeket egy kis paradicsom sűrítménnyel és fehérborral mártássá főzzük, és egy kis elősütött, felcsíkozott csirkemellet párolunk benne, majd tésztához adhatjuk szószként.

Tálaláskor a levest, szórjuk meg egy kis apróra vágott bazsalikommal, vagy adhatunk hozzá egy kanál friss pesztót is. Locsoljuk meg a levest egy kis extra minőségű olívaolajjal, és dobhatunk rá egy kis parmezán forgácsot is.
Ez a leves, beillik egy kiadós egytálételnek is. Ez egy igazi ízbomba! A zöldségek és zöldfűszerek ízeinek kavalkádja, ami egy olyan egésszé áll össze, amit nehéz szavakba önteni…

További minestrone receptek:
Dolcevita
Lorien
Zsúrkenyér