Túlélő szendvicsek dolgos napokra...

Én többnyire este, vacsorára főzöm azokat az ételeket amik a blogba kerülnek, mert többnyire olyankor van kedvem és időm kreatívabban főzőcskézni...

De van, hogy nagyobb munkába vágok bele, valami olyan festményt kezdek el amitől nem szívesen szakadok el, nem szeretnék kizökkenni a kerékvágásból vagy éppen szorít a határidő és így nincs időm főzni. Ilyenkor jönnek a „túlélő szendvicsek”. Ezeket igyekszem úgy összeállítani, hogy minden összetevőt tartalmazzon amit egy „rendes” étel, és nem csak úgy összedobok egy parizeres zsömlét. Szénhidrát, tejtermék, hús és zöldség is legyen benne, a megfelelő arányban.

Még reggel elkészítem az egész napi adagot, így csak elő kell vennem a hűtőből ha megéhezek, és az állvány vagy a rajzasztal mellet ülve mellett be tudom vágni, egy pohár bor kíséretével... Az egyik ilyen szendvicsem jön most.

Kínai kaja – csípős pirított kacsa tésztával

Evvel a poszttal már jó ideje tartozok, több hete kallódik a gépemben. Még a konfitált kacsa előszedésekor készítettem ezt az ételt.

Mivel a sült kacsacombok készítésekor nem használtam fel az összes konfitált kacsacombot, maradt kettő másnapra amiből az aznapi kaját kellett megoldanom. Amikor viszonylag kevés húsból kell elkészíteni egy többszemélyes vacsorát, akkor két irányba lehet elmenni. Tésztaszósz, vagy kínai kaja. Az utóbbit választottam most.

Hátszín steak párolt zöldséggel és vörösboros szósszal

Elérkeztem a steak-saga utolsó fejezetéhez. A Józsinál vett húsok közül ezt készítettem el utoljára. A gyönyörű hátszín szeletek még négy napot pihentek a hűtőmben mielőtt sor került rájuk.

A végére hagytam a legjobbat! Tulajdonképpen csak ezért mentem a Józsihoz, hátszínt akartam venni. Eredetileg csontos hátszínt kívántam, Józsi többet is kihozott a hűtőből, felvágta őket, megvizsgálta az állapotukat, de nem volt teljesen elégedett velük, szerinte még pár nap érlelés rájuk fért. Ezért inkább egy kicsontozott darabot mutatott nekem, amibe azonnal beleszerettem.

Egy sötétre érlelődött, zsírral gazdagon átszőtt márványos húsdarabot vett elő, majd szép sütnivaló, háromujjnyi vastag szeletekre vágta.

Régi motoros vagyok, de nem nagyon láttam még ilyen szép húsokat. Ilyen anyaggal öröm volt dolgozni!

Rib eye steak, glasszírozott zöldségekkel

A múlt hét a ragadozás jegyében telt, tobzódtam a jobbnál jobb húsokban. Az előző posztban leírt nagycsarnokbeli látogatásom másik zsákmánya volt ez a pompás érlelt ribe eye szelet, amit szintén Józsi ajánlására vettem. Gyönyörűséges 3-4 centi vastag, 40 dekás konc, a szélén nem túl diszkrét faggyúcsíkkal és a bordacsont egy darabjával. Én többnyire a csontos húsokat részesítem előnyben, mert szerintem a csonttal együtt sütve finomabb lesz a hús.

Józsi kezelésbe vette a szeletet, lenyesegette a hártyás részeket, lefűrészelte a csont végét, hogy beleférjen a serpenyőbe és végül szépen megformázta, majd cérnával meg is kötözte, hogy sütéskor egyben maradjon (ezúton is respect!:)).

Hasonlóképpen készítettem el, mint az előző borjút, mert kíváncsi voltam a kettő közötti különbségre.

"Pálcikás" borjúszelet Józsitól...

Múlt szombaton ellátogattam a fővárosba, hogy részt vegyek a Malackaraj blog születésnapi buliján. A kellemest a hasznossal összekötve, korábban indultam, hogy legyen időm bevásárolni a nagycsarnokban némi jóféle húsokat, a gasztroblogger körökben és mások által is sokat emlegetett, már-már legendás hentesüzletben, Józsinál a "hentesutánzatnál":)

Nem kellett csalódnom sem a boltban sem Józsiban. Az üzletben számos szebbnél szebb húsok, - főleg a marhákra koncentráltam most – kellették magukat, hirtelen választani sem tudtam. Szerencsére Józsi, az amúgy hiperaktív hentes türelmes volt irányomba, nem sürgetett. Sokféle érlelt marhahús közül végül hátszínt és rib-eye szeletet választottam.

A kérdésemre, mit ajánlana még ezeken kívül, egy szép hosszú bordacsonton lógó borjú szeletet mutatott nekem, ami tulajdonképpen nem is tudom melyik része volt, talán ugyanaz a rész mint a marhánál a rib-eye vagy rostélyos. Mielőtt szólhattam volna kijelentette, hogy ezt ajándékba adja, csak próbáljam ki, és írjam meg hogyan készítettem el és milyen volt. Szépen megformázta a szeletet és megkötözte, hogy sütéskor egyben maradjon, majd becsomagolta és hozzácsapta a többi cuccomhoz...

Hát, ez lett belőle!

Rántott hús ahogy én szeretem...

Pontosabban, rántott hús zöldsalátával és rukkola pesztóval. És hogy ez miben különbözik a megszokott vasárnapi „kabátos hústól”...?

Az egyik, hogy én nem vagyok oda a papírvékonyra vert/klopfolt vékony rántott húsért, jobban szeretem ha vastagabb és szaftosabb a hús a prézli alatt, a másik meg, hogy nem bő olajban sütöm ki. Na nem azért, hogy lájtosabb legyen, hanem mert nem az étolaj ízét szeretném érezni, hanem a húsét.

Marhahús alaplé – pecsenyeszósz-alap

A hentesnél járva megakadt a szemem a pult sarkában kipakolt marha csontokon. Szép bordacsontok voltak jó sok hússal rajtuk, ráadásul fillérekért. Nem is gondolkodtam, mindjárt meg is vettem mindet. Pár száz forintot fizettem érte.
Az ilyen ziccereket nem szabad kihagyni, mert ezekből a húsos csontokból pompás levest készíthetünk, vagy pedig, legalább olyan jó alaplevet. Most én az utóbbit készítettem el mert már kezdtem kifogyni a készletemből (mindig tartok a fagyasztóban félliteres adagokban lefagyasztva többféle alaplevet is).
Ezt a fajta alaplevet inkább gravy-szószhoz, pecsenye mártáshoz vagy barna mártáshoz szoktam készíteni, ritkább esetben valamilyen „brutál” raguleveshez vagy raguhoz használom.
A lényege, hogy a készítésekor a lehető legjobban koncentráljam a benne lévő ízeket és addig főzzem, míg a kihűlés után egy sűrű, kocsonyás állagú ízbombát nem kapok.

Kínai kaja – Illatos marhahús, shiitake gombával és pirított zöldséges tésztával

Ez a szép hosszú név, egy hosszú ideig előkészített és rengeteg hozzávalóból álló ételt takar. Mindezek ellenére, azért nem nehéz elkészíteni és megéri a belefektetett időt.