"Pálcikás" borjúszelet Józsitól...

Múlt szombaton ellátogattam a fővárosba, hogy részt vegyek a Malackaraj blog születésnapi buliján. A kellemest a hasznossal összekötve, korábban indultam, hogy legyen időm bevásárolni a nagycsarnokban némi jóféle húsokat, a gasztroblogger körökben és mások által is sokat emlegetett, már-már legendás hentesüzletben, Józsinál a "hentesutánzatnál":)

Nem kellett csalódnom sem a boltban sem Józsiban. Az üzletben számos szebbnél szebb húsok, - főleg a marhákra koncentráltam most – kellették magukat, hirtelen választani sem tudtam. Szerencsére Józsi, az amúgy hiperaktív hentes türelmes volt irányomba, nem sürgetett. Sokféle érlelt marhahús közül végül hátszínt és rib-eye szeletet választottam.

A kérdésemre, mit ajánlana még ezeken kívül, egy szép hosszú bordacsonton lógó borjú szeletet mutatott nekem, ami tulajdonképpen nem is tudom melyik része volt, talán ugyanaz a rész mint a marhánál a rib-eye vagy rostélyos. Mielőtt szólhattam volna kijelentette, hogy ezt ajándékba adja, csak próbáljam ki, és írjam meg hogyan készítettem el és milyen volt. Szépen megformázta a szeletet és megkötözte, hogy sütéskor egyben maradjon, majd becsomagolta és hozzácsapta a többi cuccomhoz...

Hát, ez lett belőle!

Ez egy nagy tenyérnyi, három centi vastag, 35 dekás tökéletes borjúszelet volt. Gyönyörű márványos élénk világos vörös színű hús.

Nem akartam semmivel bonyolítani az ízeket, ezért semmi szósz, rafinált fűszer vagy ilyesmiben nem gondolkodtam. Érdemes viszont ilyenkor elővenni a féltve őrzött Maldon vagy „Fleur de sal” sókat, ennél jobb alkalom nem adódik a használatukra. Köretnek is a lehető legegyszerűbb salátát gondoltam ki.

Sajnos a grill vasserpenyőm éppen nem volt kéznél így maradt a teflon. Azért abból a legnehezebb vastagfalú serpenyőmet vettem elő...

1. A húst hagytam a konyhapulton, míg szoba-hőmérsékletűre nem enyhült a hűtő-hidegből, majd mindkét oldalát megszórtam frissen őrölt szines borssal.

2. A serpenyőben egy kanálnyi ghít forrósítottam (helyette lehet 1 ek. olaj is) a legmagasabb fokozaton, majd beletettem a húst és 2 percig sütöttem az egyik oldalán.

3. Mikor megfordítottam, még egy darab ghít (ezt helyettesíthetjük vajjal) dobtam mellé, meg egy kisebb rozmaringágat és fél gerezd fokhagymát és a másik oldalán is 2 percig sütöttem.

4. Sütés közben locsolgattam a tetejét a forró ghível, majd kitettem egy deszkára, megsóztam, és 8-10 percet letakarva egy darab alufóliával, pihentettem.

5. Közben egy jégsalátát félbevágtam, majd negyedeltem. Két negyedet a tányérra tettem, meghintettem sóval, meglocsoltam málnaecettel és olívaolajjal.

A húst a saláta mellé téve tálaltam...

Hát, mit is mondjak... Benne van a top5-ös steak-élményemben ez a rendkívül zamatos és szaftos hús. Érdekes, hogy olyan volt mintha többféle húst ennék, minden részének kicsit más volt az íze és állaga. A zsírosabb, intenzívebb ízű részek váltották a soványabb karakteresebb részeket. Az omlósabb puha falatokat az izmosabb, rugalmasabb falatok követték. Igazi gasztroélmény volt ez a szelet hús, biztos, hogy fogok még ilyet készíteni...

Egy pohár villányi cabernet souvignont ittam mellé.

Józsival itt lehet interaktívan kommunikálni!