Paella, csirkével és chorizo kolbásszal...

A paella nagy kedvenc étel lett. Szívesen készítem, mert viszonylag gyorsan megvan, lehet szabad tűzön főzni és bőséges, laktató egytálétel.

Nemrég a Lidlben „lőttem” egy paella-serpenyőt, ami eddig még hiányzott a konyhai felszerelésemből. Ennek örömére fel kellett avatnom természetesen. A hétvégén barátaimnak készítettem - kint a teraszon, a gázos sütőmön - egy csirkés-chorízós változatot, amihez nem mellesleg ők hozták a pompás tanyasi csirkét.

Ez a fajta húsos, tengeri herkentyűk nélküli paella az Andalúz konyhára jellemző, ahol inkább a csirke, nyúl, sertés és vad húsok használata a gyakoribb, amikhez még jöhet kis chorizó vagy esetleg csiga is.

A tengerparti, - sokak szerint a turistáknak kitalált - változatokban mindig van valami rákféle, kagyló és tintahal is. Egy paellában gyakorlatilag bármilyen húsféle kerülhet ami csak fellelhető. Régen a paella mindig tartalmazott valamilyen sertéshúst is, így jelezve a keresztény szembenállást a muzulmán mórokkal szemben.

A paellának tulajdonképpen azt a lapos és széles, viszonylag alacsony falú, két fülű edényt nevezik amiben az étel készül, erről kapta az étel is a nevét.

Göngyölt császárhús párolva, mézes-szójás szószban sütve...

Anyám állított be egy darab bőrös császárhússal, hogy csináljak belőle valamit. Hirtelen nem tudtam mit kezdeni vele, mert meglehetősen laposka volt szegény, így egyben megsütni nem volt érdemes. Aztán jött az ötlet, hogy akkor feltekerem és úgy sütöm meg, a többi meg már jött magától...

Ennek az ételnek jó hosszú neve van és nem is egyszerű elkészíteni, de ennek ellenére szerintem ez egy tipikusan vendégváró vacsorának/ebédnek való étel. Mivel az elkészítés java része az előző nap történik, a végső elkészítés tulajdonképpen gyors és egyszerű, nem kell órákat a konyhában sürgölődni a vendégek érkezése előtt, készülhetünk nyugodtan a fogadásukra.

Ehhez a recepthez válasszunk a hentesnél egy négyszögletes darab, vékonyabb, laposabb császárt, ami inkább húsos mint zsíros, és ha nem akarunk küzdeni vele otthon, kérjük meg a hentest, hogy szedje le a bőrét.

Nyúl, vadász módra

A nemrég készített sült nyúlcomb után az állat többi részét is elkészítettem. Valamilyen raguféle tűnt célszerűnek, így jutott eszembe a klasszikus olasz „alla cacciotore”. Ehhez az ételhez a nyúl kevésbé „nemesebb” részeit is használhatjuk, mint a csontosabb háta, lapocka része és az első combok. Valamint a ragukba felhasználhatjuk a nyúl belsőségeit is, a májat szívet és veséket. De persze egy egész nyulat is feldarabolhatunk, minden részét felhasználva az ételhez.

Habár raguról van szó, ez nem egy nehéz étel, így ezekben a forró nyári napokban is bátran ajánlom.

Na végre! - az első paradicsomok...

Sajnos az idén kis késéssel sikerült csak a magokat elvetni és a palántákat kiültetni. Két hetet csúsztam a tavalyihoz képest. Ráadásul a tavaszi, kora nyári időjárás sem kedvezett a fejlődésnek, így csak mostanra értek be az első paradicsomok. Persze a sárga körte paradicsom hozta az elsőket, szokás szerint. Egy maréknyi kis sárga „körte” lett a zsákmányom, amit azonnal, még napmelegen befaltam egy szelet vajas kenyérrel lekísérve.

Már nagyon vártam ezt a napot mert régóta vágytam egy kis paradicsomízre. Mióta magam termesztem a paradicsomot nem veszem/eszem meg sem a bolti sem piaci paradicsomot, így meg kell várnom míg eljön a szezonja, csak akkor juthatok hozzá ehhez a finomsághoz. Cserébe viszont nem kell a minőségeben és ízben semmi kompromisszumot kötnöm, valódi zamatos, napsütésben és tőn érett paradicsomokat ehetek.

Hamarosan beindulnak a dolgok és akkor a tövek ontani fogják a remek érett gyümölcsöket. Jelenleg hat félét termesztek, a „sárga körtealakút”, az óriási zamatos „bolgár góliátot”, „ökörszív paradicsomot” ami még új a kertemben és idén próbálom ki először, a „marmande” ami már sokszor bizonyított az intenzív ízével, a klasszikus „san marzano” amiből pompás szószok készülnek és még egy új fajta, amit muskotály küvétől kaptam és a magos tasakon csak ennyi állt „RAF”. Ez az utolsó egyenlőre teljesen zsákbamacska még, alig várom, hogy mi lesz belőle...

Úgy számolom még egy hét, és onnantól már semmi nem menti meg a blog olvasóit az egymást követő paradicsomos receptektől. :)

Fűszeres sült nyúlhús, parmezános gravy-szósszal

A nyúlhús egy méltatlanul elfeledett és elhanyagolt húsféleség lett mára, pedig régebben a csirkével egyenrangú szerepe volt a magyar konyhában. Kevesen eszik manapság pedig a nyúlhús, lévén „fehér hús”, nagyon egészséges, magas fehérje és alacsony koleszterin és zsírtartalma miatt.

Szerencsére manapság egyre több boltban látni jó minőségű házinyúlhúst a hűtőpultokban, érdemes kipróbálni és változatosságképpen a csirkehús alternatívájaként is használhatjuk. Szinte minden csirkehúsos recept adaptálható nyúlra, mivel közel azonos a sütési idejük. Persze azt azért vegyük figyelembe, hogy a nyúlhúsnak kissé feszesebb rugalmasabb a húsa, más az állaga mint a csirkének.

A nyúlnak nem csak a húsa, de a belsősége is rendkívül ízletes. A mája, veséje és a szíve is fogyasztható és remek falat a raguba vagy paprikásba/pörköltbe főzve.

Most egy nyulat bontottam szét és a hátsó combjait valamint a háta húsosabb („bélszín”) részét használtam fel először.

Kínai kaja - Chilis-gyömbéres marhahús

Szeretem a kínai konyhát. Lehetőség szerint gyakran járok kínai éttermekbe, ha lehet minél autentikusabba, már ha ez lehetséges. Aztán persze otthon szeretem az ott kóstolt ízeket rekonstruálni amennyire tudom.

Szerintem a kínai konyhát sokkal könnyebben, szabadabban lehet helyire adaptálni mint más konyhákat, talán ez is a világsikerük titka, hogy mindenhol a helyi alapanyagokra és ízlésvilágra tudják „butítani” az ételeiket.

A kínai ételek az ízek harmóniájáról, a sós, csípős, savanyú és az édes egyensúlyáról, és az ételen belüli eltérő textúrákról szól többnyire. Mindig megpróbálom a nálunk könnyebben megkapható alapanyagokra, húsokra és zöldségekre hangolni a kínai ízeket. Persze azért szükség van a jellegzetes kínai ízvilágot adó eredeti fűszerekre, szószokra és más anyagokra, de szerencsére ezeket már szinte minden multiban beszerezhetjük.

Egyszerű de verhetetlen – a sült oldalas

Annyiféle-fajta oldalas recept van már blogomon, mindenféle BBQ-s, borban párolt stb... csak éppen a legegyszerűbb (és talán a legfinomabb) változata nem került fel eddig, valami érthetetlen okból. Most pótolom ezt a hiányosságot, mert ebédre ez készült a minap. Egy egyszerű fokhagymás sült oldalas párolt rizzsel és kovászos uborkával. Biztos vagyok benne, hogy sokaknak megvan a saját elkészítés módja ennek az ételnek, de most közzéteszem én is a sajátomét.

A tökéletes malackaraj, hagymaszósszal és rizibizivel

Egy guszta kis malackarajt pillantottam meg a hentespultban, - pontosabban inkább süldő mint malac, mert valahol a sertés és a malac között volt méretben – és persze nem tudtam otthagyni sőt, rögtön azt is tudtam mit csinálok belőle.
Régóta készülök már írni az egyben sült húsok alacsony hőfokon való készítéséről és most ez egy jó alkalom erre.
A húsok egyben sütésének több módszere is van, legtöbbször elősütjük, kérget pirítunk rá és közepes hőfokon készre sütjük. Aztán van az a módszer, hogy a forró sütőbe tesszük a húst, majd később alacsonyabbra véve hőmérsékletet sütjük készre.
Most egy harmadik módszert használtam ennél a karajnál.