Chilis-babos omlett

Nemrég a fagyasztóban kotorásztam, és már harmadszor raktam ide-oda egy dobozt mert mindig útban volt. A végén fogtam és kitettem, hogy ne zavarjon. Így maradt kint az asztalon és engedett fel egy nagy adag chilis bab ami a nemrég készített burrito ragujának maradéka volt. Ha már így alakult, meg volt, hogy mi lesz aznap a vacsorám...

Ez a chilis omlett egy klasszikusnak is mondható tex-mex kaja, ami szinte az összes, az amerikai déli államokban található, út menti „dinnerekben” kapható, ahol óriási méretekben készítik hatalmas sütőlapokon.

„Youngblood's chicken-fried steak” tepsis hasábburgonyával

Ez az étel, a nevével ellentétben nem csirkehúsból hanem marhából készül. Adam Richman, „Man v. Food” című műsorában láttam régebben ezt a receptet. Ez a műsor manapság a spektrumon megy „fald fel Amerikát” címmel, és arról szól, hegy egy nagyevő fickó végigjárja Amerika híres-hírhedt grill-bárjait, steak house-ait, szendvics büféit, és végigeszi azok kínálatát, majd benevez a helyi evőversenyre.

A „csirkeszték” is egy ilyen helyen készült, méghozzá Amarilloban, ahol a tulajdonos, Mr. Youngblood készítette el a ház specialitását a csirke módjára sütött marha steaket.

Csőben sült csirkehúsos tészta

Folytatva az előző poszt mondanivalóját, a „fülétől a farkáig” elvről és a maradékhasznosításról, most arról írnék, mit is kezdhetünk a sült csirke maradékával. A pompás kis tanyasi csirkém aprólékából már főztem egy pörköltet, majd a madár többi részéből egy „tökéletes sült csirkét” készítettem.

Nem tudom ki hogy van vele, de nekem mindig marad egy kevés a csirkesültből, mert az ember ugye igyekszik annyit csinálni az ételből, hogy biztos mindenki jóllakjon, így nem árt kissé túltervezni a mennyiséget.

A sült csirkén mindig maradnak húsdarabok, amit lehet, hogy sokan már kidobnának mondván, mit lehet vele kezdeni. Én viszont ilyenkor kézzel nekiesek a csontváznak, és minden apró húscafatot letépkedek a mellcsontól, a hátáról, – sokan nem is gondolják, mennyi hús van egy csirkefarháton – sőt én még a veséjét, és a tüdejét is kiszedegetem a sültből, és a ropogós csirkebőrdarabokat is hozzáteszem. Szinte mindig összejön egy jó csészényi sült hús darab amivel már érdemes kezdeni valamit. Én ezt kezdtem vele...

Csirkepörkölt aprólékból

Állatvédő/állatszertő ember vagyok, ugyanakkor húsevő. Szerintem ez csak látszólag feloldhatatlan ellentmondás. Évekig voltam vega lelkiismereti okokból, de aztán eljutottam egy olyan pontig, hogy elfogadtam azt a tényt, hogy vannak állatok amiket azért tartunk, hogy megegyük őket. Ez a sorsuk. Viszont meggyőződésem, hogy nekünk is vannak kötelezettségeink azon állatok felé, akiket megeszünk. Az egyik, hogy halálukig a lehető legjobb körülmények között tartjuk őket. Nincs jogunk megkínozni, pl. szűk ketrecekben tartani a minimális méltóságot sem adva meg nekik.

A másik, hogy ha már egyszer elvettük az életét, tiszteljük meg azzal azt az állatot, hogy minden ehető részét elfogyasztjuk/felhasználjuk és nem dobunk ki semmit. De erre akár a takarékosság is rávehet bennünket, ha esetleg nem hiszünk az állatok jogaiban, elvégre válság van, meg kell fogni minden forintot.

Én például tanyasi/falusi csirkét szoktam venni, a belsőségeivel együtt. Tulajdonképpen csak a feje hiányzik , valamint kopasztva-zsigerelve van. Két ilyen másfél kilós csirkéből, ha minden részét maximális felhasználunk, három bőséges fogást is készíthetünk.

Először is, az aprólékokat elkészíthetjük levesnek vagy egy jóféle pörköltnek. A „megmaradt” csirkét pedig legtöbbször egészben megsütöm (erről poszt itt!), majd annak maradékát is felhasználom egy másnapi fogáshoz (erről poszt később!).

Az aprólék a követezőkből áll: Levágom a nyakát, amit aztán három részre darabolok, majd a lábait kapom le, amiről levágom a körmöket. A májat és a zúzát megtisztítom és feldarabolom. Levágom a csirke szárnyvégeit is. Két csirke aprólékaiból egy nagy lábos levest, vagy finom pörköltet lehet készíteni két-három személyre. Most ez utóbbit készítettem el.

Tojásfoci, sör, pesztós csiga...

A hétvégén elkezdődött a rájátszás az NFL-ben. Vasárnap, éjfél, az Arizona Cardinals megnyugtatóan vezet.

 -Te, van még valami kajád?

 -Miért, mindent felzabáltatok?

 -Ja!

 -Bakker, nem fogok most éjfélkor nekiállni főzni, a meccset akarom nézni.

 -Húsz ponttal vezetnek a pintyek, nem maradsz le semmiről...

Mielőtt még nekiállnak valami kaja után kotorászni a házban, inkább keresek valamit. A hűtőből előkerül két csomag levelestészta-tekercs, egy csatosüvegben pesztó, majd némi parmezán és fenyőmag is akadt még.

Fehérboros-mustáros nyúlragú

Karácsony előtt pár nappal, amikorra beterveztem az ünnepi menühöz a bevásárlást, leesett a bazi nagy hó. Esély nem volt rá, hogy kiássam a kocsimat, lecaplassak vele a hegyről és eljussak a városba. Így kénytelen voltam improvizálni, és az otthon fellelhető anyagokból kellet a vacsorát összeállítanom. A hűtőben figyelt két nyúl, amit pár nappal előtte kaptam, volt még a kamrában zöldség, meg miegymás, így ebbe az irányba kellett gondolkodnom. Ihletért Váncsa mesterhez, és a Szakácsok könyvéhez nyúltam. Ezeket olvasgatva alakítottam ki ezt a receptet...

Tárkonyos marharagu leves

Nem vagyok egy nagy leveses, de a tartalmas, „emberes” leveseket szeretem. Ezek közé tartoznak a ragulevesek is. Téli hideg napokon egy nagy tál sűrű ragulevesnél nincs is jobb dolog. Ezek már inkább az egytálétel kategóriába tartoznak, mint a levesekébe...
Ezt a levest még a karácsonyi menü részeként készítettem el, Lorien ötletéből/receptjéből kiindulva. Az a jó ebben a receptben, hogy tulajdonképpen bármilyen húsra adaptálható. Marhacomb, szegy, lábszár vagy borjúcomb, borjúlábszár, lehet bárány, sertés vagy csirkehús is, csak a főzési időben különbözik az elkészítésük, egyébként változtatás nélkül alkalmazható ez az elkészítési mód (esetleg az alaplén is változtathatunk, más húsok esetében).
Nekem most marhalábszár volt itthon, ebből főztem meg.