Keresés a blogban

Csirkepörkölt aprólékból



Állatvédő/állatszertő ember vagyok, ugyanakkor húsevő. Szerintem ez csak látszólag feloldhatatlan ellentmondás. Évekig voltam vega lelkiismereti okokból, de aztán eljutottam egy olyan pontig, hogy elfogadtam azt a tényt, hogy vannak állatok amiket azért tartunk, hogy megegyük őket. Ez a sorsuk. Viszont meggyőződésem, hogy nekünk is vannak kötelezettségeink azon állatok felé, akiket megeszünk. Az egyik, hogy halálukig a lehető legjobb körülmények között tartjuk őket. Nincs jogunk megkínozni, pl. szűk ketrecekben tartani a minimális méltóságot sem adva meg nekik.
A másik, hogy ha már egyszer elvettük az életét, tiszteljük meg azzal azt az állatot, hogy minden ehető részét elfogyasztjuk/felhasználjuk és nem dobunk ki semmit. De erre akár a takarékosság is rávehet bennünket, ha esetleg nem hiszünk az állatok jogaiban, elvégre válság van, meg kell fogni minden forintot.
Én például tanyasi/falusi csirkét szoktam venni, a belsőségeivel együtt. Tulajdonképpen csak a feje hiányzik , valamint kopasztva-zsigerelve van. Két ilyen másfél kilós csirkéből, ha minden részét maximális felhasználunk, három bőséges fogást is készíthetünk.
Először is, az aprólékokat elkészíthetjük levesnek vagy egy jóféle pörköltnek. A „megmaradt” csirkét pedig legtöbbször egészben megsütöm (erről poszt itt!), majd annak maradékát is felhasználom egy másnapi fogáshoz (erről poszt később!).
Az aprólék a követezőkből áll: Levágom a nyakát, amit aztán három részre darabolok, majd a lábait kapom le, amiről levágom a körmöket. A májat és a zúzát megtisztítom és feldarabolom. Levágom a csirke szárnyvégeit is. Két csirke aprólékaiból egy nagy lábos levest, vagy finom pörköltet lehet készíteni két-három személyre. Most ez utóbbit készítettem el.

Hozzávalók (2-3 személyre):

. két csirke apróléka (láb, szárnyvég, máj, zúza, nyak...)
. 2 kisebb vöröshagyma
. 2 ek. házi natúr paradicsomszósz (vagy passata)
. 1-2 ek. libazsír
. só, bors, pirospaprika

Elkészítés:

1. Egy lábosban felforrósítom a libazsírt, rádobom az apróra vágott hagymát és üvegesre pirítom.
2. Hozzáadom a csirkeaprólékot a máj kivételével, sózom borsozom, majd kevergetve megpirítom a húsokat.
3. Félrehúzom a lábost, a hús tetejére szórok egy evőkanálnyi pirospaprikát, várok egy pár pillanatot, hogy a zsíron kioldódjanak a paprika illóolajai, majd egy kevés vizet löttyintve alá, hogy ne égjen meg a paprika, visszateszem a tűzhelyre.
4. Beleteszem a paradicsomszószt és az ajvárt (vagy sült paprikát), elkeverem, annyi vizet öntök alá amennyi egyharmadig ellepi (a bolti hússal szemben a tanyasi csirke húsának alacsony a víztartalma, nem enged ki magából sokat, ezért kell a víz alá. Ez a különbség a jó és a rossz minőségű hús között.), ha kell még sózom, borsozom, ha igény van rá csípős paprikát is teszek hozzá.
5. Félig lefedve közepes fokozaton (kerámialap #5/9) főzöm kb. egy órán át, míg minden hús megpuhul a pörköltben és a csirkelábról az ízületek könnyedén leválnak.
6. A vége előtt negyed órával beleteszem a májat is. Annak nem kell több idő.


Tálaláskor adjunk mellé csemegeuborkát, vagy ecetes almapaprikát. Köret helyett friss ropogós fehér kenyeret kínáljunk hozzá.
Ez egy igazi tunkolós, „kézzelevős-ujjszogatós” étel!
Tudom, hogy sokan gondolni sem szeretnek az aprólékra, nem hogy pörköltet készítsenek belőle, de állíthatom, hogy elképesztően jó falatokról maradhatnak így le... Az aprólékból főzött pörkölt sokkal ízletesebb mint egy „egyszerű” csirkepörkölt. Az ízek koncentráltabbak, az állaga sűrű szaftos és „ragadós”, a sok különféle hús és a máj zamata és állaga mind-mind hozzáad valami pluszt az ételhez, amitől különleges lesz összhatás.
Egy palack szekszárdi kadarkát érdemes bontani ehhez a pörkölthöz.

Elkészítési idő: 75 perc
Költségek: -

9 megjegyzés:

  1. OFF: A malackarajon említettem, hogy a parikás-csirkepörkölt hálátlan fototéma. Aranymetszés ide, aranymetszés oda, a csirkeláb csak a harmadik átfutásra válik láthatóvá.
    :-)

    "A „megmaradt” csirkét pedig legtöbbször egészben megsütöm "

    Ezen a "megmaradton" vigyorgok tíz perce :-)))))

    VálaszTörlés
  2. direkt ilyen diszkrét a fotó, nem akartam sokkolni a nagyérdeműt egy tányérból kimeredő karommal:)))

    VálaszTörlés
  3. Sokan nem eszik meg a csirke lábát, pedig igen finom, én imádom. Ahogy írtad,ehető része a csirkének, bizony hozzátartozik . :)
    Katakonyhából találtam el a blogodra, a paszternákos receptet olvasván. Annak idején én is felvettem J.Oliver Egyszerűen főzni c. műsorait. Még máig meg van VHS-en némely rész. Itt találsz nálam egy receptet, (http://faluvgikurtakonyha.blogspot.com/2009/10/jamie-oliver-kortes-karaja.html)ha van kedved nézz be hozzám.

    VálaszTörlés
  4. thrini
    én nagy híve vagyok a "fülétől a farkáig" mozgalomnak:) mint ahogy írtam, tartozunk annyival az állatoknak, hogy nem pazarolunk el semmit a húsúkból...
    az egyszerűen főzni, szerintem a legjobb műsora volt JO-nak. a mai napig azt nézegetem a elgszívesebben:)
    a blogodat meg megnézem...:)

    VálaszTörlés
  5. Toma: Pedig behajtogathattad volna a lábujjakat "ökölbe", csak a középsőt hagyva kinyújtva. Még a DG versenyére is nevezhettél volna. :)
    Egyébként nagyanyámék a fejét is belefőzték anno a levesbe, utána meg ment a vita, hogy ki eszi meg az agyát, a felnőttek meg nevettek, hogy tyúkeszűek leszünk. És tényleg. :)
    A megsütött maradék maradékáról meg jöhet a poszt, kíváncsi vagyok, mit készítesz belőle.

    VálaszTörlés
  6. Bocsánat, az utolsó bekezdés tárgytalan, csak a google readerről jöttem ide, ott meg úgy tűnt, hogy ez a legfrissebb poszt; csak most vettem észre, hogy már arról is írtál.

    VálaszTörlés
  7. hehe! ez kár hogy nem jutott eszembe:)) egyébbként a fejét én is hiányoltam, de legközelebb rendelek, kérni fogom hogy hagyják rajta... :)

    VálaszTörlés
  8. Névtelen11:00

    Minden estre gondolva , elolvastam, és úgy vélem, hogy ennél kellemetesebb recept még nem volt előttem. Nincs gatyázás , csak főzés. A recept az jó, az ötlet kitűnő. Csak nem az van hozzá, ami kellene. ..., de menni fog, mert éhes vagyok.

    VálaszTörlés

rólam/about me

Nem vagyok profi séf csak egy festőművész. Ezen kívül lelkes foodie és amatőr szakács, kinek szenvedélye a gasztronómia. Régi vágyam volt, hogy egyszer majd írok egy szakácskönyvet, de sajnos ez idő nem jött még el. Így helyette elindítottam ezt a blogot amiben megmutathatom a kedvenc receptjeimet, gondolataimat az ételekről, alapanyagokról és főzésről.

I'm not a professional chef just an artist. In addition I'm a foodie and amateur cook who has a passion for gastronomy. I've desired to write a cookbook some day for a long while but unfortunately it hasn't come true yet. I've been writing this blog instead wherein I can show you my favourite recipes and give my ideas about the meals and cooking.

szerzői jogokról

A blogban megjelenő receptekre, írásokra, és fényképekre, a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény vonatkozik. Azokat, a szerző engedélye nélkül, közzétenni tilos!