Napi menü: Pécs – Crystal étterem és kávézó

Mostanában ritkán van időm jókat főzni magamnak, mert kicsit túlvállaltam magam, és betemetnek a megrendelések. De enni kell, és én még szeretek is, így a konyha helyett, marad az étterem, mint megoldás.
Legutóbb a Crystal éttermet látogattam meg, méghozzá először, mióta fennáll. Ezt azért volt fontos megjegyeznem, mert ez az étterem abban az utcában (Citrom u.) van, ahol az a galéria, ahol én szinte naponta megfordulok. De eddig valahogy elkerültük egymást. Sokszor elhajtottam előtte az autóval, de bennem valahogy az rögzült, hogy ez egy drága, belvárosi, trendi bio-étterem. Ami a nyitásakor valóban így is volt, de mint kiderült, egy ideje irányt váltottak, és most a könnyű, mediterrán jellegű konyha a jellemző rájuk.
A lényeg a lényeg, eszembe jutott, hogy be kéne nézni a kristályba, egy menüre. Mire odaértünk, menü már nem volt, így étlapról kellet választanunk. Nem bántam meg. A kerthelységben foglaltunk helyet, ami a hátsó udvarban, a kánikulában is kellemes árnyékos helyen van.
Az étlapról: Az első bíztató jel az volt, hogy az itallap része vastagabb volt, mint az ételeké. Jól áttekinthető, viszonylag kevés tételt tartalmazó, de jól átgondolt étellap. Zömében a mediterrán konyhából merítettek, de voltak azért magyaros (pl. libamáj tál) ételek is. Az ételek többsége olyan volt, amit frissen el lehet készíteni, ami szintén bíztató volt számomra. Az árak középkategóriásak, egy belvárosi étteremhez képest, jónak mondhatóak.

Mivel nem „tesztelési” szándékkal ültünk be, hanem csak simán megebédelni, nem vállalkoztunk egy szélesebb merítésre a kínálatból. Bennem azért egyből felötlött, hogy akár egy poszt is kerekedhet még ebből. Éppen ezért, egy olyan egyszerű ételt választottam, amelyen azért, valamennyire le lehet mérni egy konyha hozzáállását, és a minőségét.
Szalonnás-póréhagymás gnocchit rendeltem, és desszertnek csokoládétortát.

Húsz-huszonöt perc múlva meg is kaptam (kb. ennyi idő alatt készítettem volna el én is magamnak otthon) a gnocchimat. Mivel nagyon éhes voltam, az első falatokat meg sem próbáltam elemezni, csak toltam a nudlikat a fejembe. Nagyjából az adag egyharmadánál tartottam, mire szép komótosra váltottam, és lassan forgatva a falatokat a számban, elkezdtem odafigyelni az ízekre. Elsőre, egy kicsit sósnak tűnt, de ezt betudtam a benne lévő szalonnának. A póréhagyma zöldje, kellemesen ress volt a szószban, a gnocchi tésztája is házilag készült, pont kellően lágy, hogy kellemes legyen az állaga, de azért elég „kemény” ahhoz, hogy ne tapadjon a szájpadlásomra:). A tején a parmezán frissen reszelve, ahogy kell. A szószban semmi felesleges, tolakodó fűszer nem volt, csak a sült szalonna és a póréhagyma zamata érvényesült, a tejszín kellemes krémességével.
A pincér által ajánlott Chardonnay, egy szigetvári termelő bora (akinek a nevét sajnos elfelejtettem, pedig kétszer is megkérdeztem), finoman harmonizált az étellel.

Összességében, korrekt kis ebéd volt. A kiszolgálás gyors és udvarias, az árak elfogadhatóak, desszerttel (amit végül is, nem én ettem meg), a borral, és borravalóval együtt három ezer forintot fizettem.
Hogy egy kis negatívumot is mondjak, sajnos, itt is tetten érhető volt az a magyar vendéglátói felfogás, hogy jó nagy adagokkal tömik a vendégeiket, nehogy „éhesen” távozzanak. Szerintem a kapott adag kétharmada is bőven elég lett volna (persze, kétharmad áron), és akkor esetleg előételt, és desszertet is szívesen fogyasztottam volna. Ehelyett, a gnocchi utolsó falatait, már egy kicsit nyögvenyelősen ettem, mert addigra jóllaktam. Persze ott is hagyhattam volna a tányéron egy keveset, de az már nem én lettem volna (hakapeszi vagyok!).

Mindent összevetve, jó kis étterem ez a Crystal, nem akar többnek látszani mint ami, jó konyha, korrekt árak, kellemes környezet. Nyugodt lelkiismerettel ajánlom azoknak, akik a belvárosban járva megéheznek, és „csak” egy jót akarnak enni. Ezentúl, ha tartják ezt a szinvonalat, én is többször fogok ott előfordulni.

(a csokitorta, amiből sajnos már nem tudtam enni)

Ott ettek még…