Keresés a blogban

Birsalmasajt


Kaptam egy barátomtól (köszi Ági!) egy nagy szatyor birsalmát amit örömmel fogadtam mert, igaz hogy mostanság kezdett elegem lenni a sok befőzésből, de a birsalma akkora kedvenc, hogy „muszáj” volt elkészítenem.
Lekvárral már tele a kamra, ezért egyből a birsalmasajt jutott az eszembe. A receptet nem cifráztam, a hagyományos elkészítési módot választottam, ami számos más oldalon megjelentek a neten. Most én is közreadom....

1. A birsalmákat alaposan megmostam, ledörzsöltem róla a szöszöket.
2. Meghámoztam, kivágtam belőle a kukacos részeket (sajnos a birs hajlamos a kukacosodásra) és feldaraboltam.
3. Egy lábosba tettem és felöntöttem annyi vízzel ami éppen ellepi és közepes fokozaton fél óra alatt egészen puhára főztem.
4. Leszűrtem, és egy botmixerrel teljesen pépes állagúra dolgoztam. Lemértem a pépet, és kilónként 80 deka cukrot készítettem elő.
5. Közepes fokozaton addig főztem a birsalma masszát, állandó kevergetés közben, míg be nem sűrűsödött annyira, hogy keverés közben látszott az edény alja, nem folyt össze a massza.
6. Hozzáadtam a cukrot, és kilónként egy citrom levét facsartam bele, majd tovább főztem addig, míg be nem sűrűsödött. Ezt úgy lehet tesztelni, hogy egy cseppet egy tálra cseppentünk és az egyből bőrösödni kezd. Az utolsó keverésnél két maréknyi diót kevertem bele.
7. Folpackkal kibéleltem pár müzlistálat és abba mertem a masszát, és félretettem másnapig.
8. Másnap egy zsírpapírral letakart rácsra borítottam, majd a kamrába tettem száradni.
















Naponta megfordítottam, majd két hét múlva fóliába csomagolva, a hűtőbe tettem.
A birsalmasajt több hónapig is eláll a hűtőben. Használhatjuk desszertekbe, vagy sajtokhoz, pl. Old Amsterdam, vagy La Gruyère mellé. De vajas kenyérrel és forró csokoládéval együtt is remek...

8 megjegyzés:

  1. Névtelen17:44

    Vajas kenyérrel és forró csokival...Te aztán tudsz élni,hallod! :DDD Én ennyi cukortól szerintem kómába esnék. :D
    De igazából kérdezni szeretnék, imádom a bsajtot, az anyósom szokott csinálni nekem, de vmiért mindig van egy kis papikás mellékíze. Szerinted az mitől lehet és kiküszöbölhető?
    Nagyon köszi előre is!

    niki

    VálaszTörlés
  2. óóó, én cukorral üzemelek:))
    a kérdésedre: nem tudom mitől lehet az a paprikás íz amiről írtál. az enyémben nem érezni ezt... talán a szárítás folyamán szívta magába, a levegőtől ahol tartották, azt a mellékízt...

    VálaszTörlés
  3. Névtelen15:18

    Csak pár almám volt így 4 kisebb kupacot tudtam elkészíteni. Tegnap raktam ki őket. Ücsörögnek a rácson:)) Mikorra lesznek ilyen szép narancssárgák? Köszönöm a receptet.

    VálaszTörlés
  4. két hét legalább kell neki, valami száraz szellős helyen...

    VálaszTörlés
  5. A nagymamám csinált mindig ilyet gyerekkoromban.Mindig őzgerinc formában csinálta, és szeletelte nekünk a nyárikonyhában. Azóta is vágyom néha az ízére, sajnos már a mama nincs köztünk - számtalan sok régi receptjét tudom ma is - ezt sajnos nem tanultam meg tőle. A recepted alapján viszont elindulhatok. Köszi.

    VálaszTörlés
  6. Névtelen20:11

    Köszönöm a segítséget, igen az sajnos jellemző rá,hogy mindent letakarás nélkül tol be a hűtőbe. (Letakaratlan sűlt kolbászok mellé,a letakartlan tortát pl.:D.) Emiatt viszont, sajnos nem szólhatok. :/ Jobb lesz,ha inkább megtanulom elkészíteni.:)

    niki

    VálaszTörlés
  7. Még soha nem készítettem, de nagyon szeretem. Egyszer csak összekapom magam, nagyon csábító.

    VálaszTörlés
  8. Névtelen16:54

    jól néz ki! az az egy baj van, hogy 2 hétig kell rá várni:)
    vettem birsalmát, megpróbálkozom vele a fentiek alapján, mert imádom!
    drága Nagyikám is őzgerincben készítette, nagyon tudta a módját.
    zuzu

    VálaszTörlés

rólam/about me

Nem vagyok profi séf csak egy festőművész. Ezen kívül lelkes foodie és amatőr szakács, kinek szenvedélye a gasztronómia. Régi vágyam volt, hogy egyszer majd írok egy szakácskönyvet, de sajnos ez idő nem jött még el. Így helyette elindítottam ezt a blogot amiben megmutathatom a kedvenc receptjeimet, gondolataimat az ételekről, alapanyagokról és főzésről.

I'm not a professional chef just an artist. In addition I'm a foodie and amateur cook who has a passion for gastronomy. I've desired to write a cookbook some day for a long while but unfortunately it hasn't come true yet. I've been writing this blog instead wherein I can show you my favourite recipes and give my ideas about the meals and cooking.

szerzői jogokról

A blogban megjelenő receptekre, írásokra, és fényképekre, a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény vonatkozik. Azokat, a szerző engedélye nélkül, közzétenni tilos!