Mennyei örömök a pampákról – argentin marha hátszín

Nemrég beugrottam a Metroba pár dologért, amit csak ott kapni. „Vesztemre”, nem tudtam megállni, hogy be ne nézzek a húskamrába. Rögtön horogra is akadtam a marhahúsos polcnál, mikor megláttam a gyönyörű, érlelt, argentin marhahúsokat. Szépen guszta szeletekben, vákuumozva, kellették magukat a bélszín, hátszín és rostélyos szeletek. Persze aranyárban kínálták, de egyszerűen nem tudtam otthagyni ezeket a tökéletes, szépségesen márványos, a karimájuknál pont a kellőképpen faggyús, hüvelykujjnyi vastag szeleteket. Ki sem számoltam, mennyi lesz az ára, gyorsan beledobtam a bevásárlókocsiba, mielőtt meggondolnám magam és húztam is a pénztár felé...
Az ilyen szépségeket, vétek túlvariálni, így a lehető legegyszerűbb módon készítettem el.

Hozzávalók (személyenként):

. két szelet érlelt marha hátszín, kb. 18 dkg./db.
. fél ek. ghí (vagy mogyoróolaj)
. só, bors
. egy nagy maroknyi saláta keverék (rukkola, madárbegy, tölgylevelű saláta)

Elkészítés:

1. Először is összeállítok egy salátakeveréket, ami jól illik a húshoz. A kertben szedek rukkolát, tölgylevelű tépősalátát, és madársalátát. Ezeket megmosom majd salátacentrifugában megszárítom.
2. A szoba-hőmérsékletű (ez fontos!) hús, mindkét oldalát megszórom, frissen durvára tört fekete borssal.
3. Egy vastagfalú teflon serpenyőt felforrósítok (kerámialap: 9/9), és egy-két teáskanálnyi ghít (tisztított vaj) dobok bele.
4. Mikor kellőképpen forró, beleteszem a húst a serpenyőbe, és mindkét oldalát 3-3 percig sütöm. Mikor megfordítom, a sülő hús tetejét közben locsolgatom a forró ghí és a húsból kisült zsír keverékével.
5. Az elkészült steaket egy deszkára helyezem, megsózom, egy alufóliával letakarom, és 6-8 percig hagyom pihenni.
6. A salátaleveleket megspriccelem egy kis málnaecettel, és egy kevés olívaolajjal, sózom, borsozom, összeforgatom, és a hússal együtt tálalom.

Tálalás, tippek:

Mivel itt ez az egész a húsról, annak ízéről szól, nem ajánlanék semmilyen köretet hozzá, csak egy kevés salátát, ami mellet sokkal jobban élvezhetjük a hús ízét. Ezért is válogattam a csípős-borsos ízű rukkolát, a kissé kesernyés tölgylevelűt, és a friss „zöld” zamatú madársalátát. Mert remekül kiegészítik a steak ízeit, de nem nyomják el.
Régi vita, hogy a legjobb, ki hogyan szereti a steaket, én azt mondom mindenki készítse ahogy akarja, ahogy megszokta, de szerintem akkor a legfinomabb, ha csak félig sütjük át. Akkor adja át a legtöbb „eredeti” hús ízt, akkor a legpuhább, és legszaftosabb. Ha ennek ellenére valaki ragaszkodik a jól átsütött marhahúshoz, az legyen az Ő baja/vesztesége. A jó steak „ökölszabályairól” itt bővebben is olvashatsz.
Én úgy szeretem ha finom sült kéreg keletkezik a külsején, két-három milliméter mélységig átsül a szélein, de a belseje sötét rózsaszín, és finom húslé szivárog belőle, ami a hiedelemmel ellentétben nem véres, hanem a hús színezőanyagától lesz rózsaszín.
Na, ez pont így sikerült! A külsején vékony sült kéreg keletkezett, de belül szaftos omlós lett a hús, ami szinte szétolvadt a számban. Ezt tetézte még a szeletet keretező félcentis faggyúréteg, ami valami elképesztően zamatossá tette a steaket ahogy sülés közben elárasztotta aromájával a húst...
Az utolsó palack '99-es egri (Tóth István) bikavéremet bontottam ehhez a pompás húshoz. Méltó párjai voltak egymásnak.

Elkészítési idő: 15 perc
Költségek: kb. 2700 Ft/adag
Bor: 1690 Ft - vinotéka