Keresés a blogban

Mennyei örömök a pampákról – argentin marha hátszín


Nemrég beugrottam a Metroba pár dologért, amit csak ott kapni. „Vesztemre”, nem tudtam megállni, hogy be ne nézzek a húskamrába. Rögtön horogra is akadtam a marhahúsos polcnál, mikor megláttam a gyönyörű, érlelt, argentin marhahúsokat. Szépen guszta szeletekben, vákuumozva, kellették magukat a bélszín, hátszín és rostélyos szeletek. Persze aranyárban kínálták, de egyszerűen nem tudtam otthagyni ezeket a tökéletes, szépségesen márványos, a karimájuknál pont a kellőképpen faggyús, hüvelykujjnyi vastag szeleteket. Ki sem számoltam, mennyi lesz az ára, gyorsan beledobtam a bevásárlókocsiba, mielőtt meggondolnám magam és húztam is a pénztár felé...
Az ilyen szépségeket, vétek túlvariálni, így a lehető legegyszerűbb módon készítettem el.

Hozzávalók (személyenként):

. két szelet érlelt marha hátszín, kb. 18 dkg./db.
. fél ek. ghí (vagy mogyoróolaj)
. só, bors
. egy nagy maroknyi saláta keverék (rukkola, madárbegy, tölgylevelű saláta)

Elkészítés:

1. Először is összeállítok egy salátakeveréket, ami jól illik a húshoz. A kertben szedek rukkolát, tölgylevelű tépősalátát, és madársalátát. Ezeket megmosom majd salátacentrifugában megszárítom.
2. A szoba-hőmérsékletű (ez fontos!) hús, mindkét oldalát megszórom, frissen durvára tört fekete borssal.
3. Egy vastagfalú teflon serpenyőt felforrósítok (kerámialap: 9/9), és egy-két teáskanálnyi ghít (tisztított vaj) dobok bele.
4. Mikor kellőképpen forró, beleteszem a húst a serpenyőbe, és mindkét oldalát 3-3 percig sütöm. Mikor megfordítom, a sülő hús tetejét közben locsolgatom a forró ghí és a húsból kisült zsír keverékével.
5. Az elkészült steaket egy deszkára helyezem, megsózom, egy alufóliával letakarom, és 6-8 percig hagyom pihenni.
6. A salátaleveleket megspriccelem egy kis málnaecettel, és egy kevés olívaolajjal, sózom, borsozom, összeforgatom, és a hússal együtt tálalom.













Tálalás, tippek:

Mivel itt ez az egész a húsról, annak ízéről szól, nem ajánlanék semmilyen köretet hozzá, csak egy kevés salátát, ami mellet sokkal jobban élvezhetjük a hús ízét. Ezért is válogattam a csípős-borsos ízű rukkolát, a kissé kesernyés tölgylevelűt, és a friss „zöld” zamatú madársalátát. Mert remekül kiegészítik a steak ízeit, de nem nyomják el.
Régi vita, hogy a legjobb, ki hogyan szereti a steaket, én azt mondom mindenki készítse ahogy akarja, ahogy megszokta, de szerintem akkor a legfinomabb, ha csak félig sütjük át. Akkor adja át a legtöbb „eredeti” hús ízt, akkor a legpuhább, és legszaftosabb. Ha ennek ellenére valaki ragaszkodik a jól átsütött marhahúshoz, az legyen az Ő baja/vesztesége. A jó steak „ökölszabályairól” itt bővebben is olvashatsz.
Én úgy szeretem ha finom sült kéreg keletkezik a külsején, két-három milliméter mélységig átsül a szélein, de a belseje sötét rózsaszín, és finom húslé szivárog belőle, ami a hiedelemmel ellentétben nem véres, hanem a hús színezőanyagától lesz rózsaszín.
Na, ez pont így sikerült! A külsején vékony sült kéreg keletkezett, de belül szaftos omlós lett a hús, ami szinte szétolvadt a számban. Ezt tetézte még a szeletet keretező félcentis faggyúréteg, ami valami elképesztően zamatossá tette a steaket ahogy sülés közben elárasztotta aromájával a húst...
Az utolsó palack '99-es egri (Tóth István) bikavéremet bontottam ehhez a pompás húshoz. Méltó párjai voltak egymásnak.

Elkészítési idő: 15 perc
Költségek: kb. 2700 Ft/adag
Bor: 1690 Ft - vinotéka

8 megjegyzés:

  1. Jó hogy nem nézted meg az árát, mert akkor lehet hogy lehervadt volna a lelkesedésed! De egyszer élünk!

    VálaszTörlés
  2. ilyenkor sosem szabad, mert akkor az embernek soha nem lehet része ilyen kulináris élményekben:)) "józan ésszel" az ember nem ad ki két szelet húsért 2500 forintot. én is csak utólag, mikor a posztot írtam, néztem meg a számlát:))) de utólag sem bántam meg!!

    VálaszTörlés
  3. Én sajnos ennek a húsnak mindig az árát nézem... Pedig hülyeség, mert étteremben ennél jóval többet is kiadunk egy ennél jóval kisebb steakért, amit még ráadásul minden tiltakozásom ellenére akkor is átsütnek, ha angolosan kérem.
    Szóval szerintem ez egy jó döntés volt, én 2 napja jutottam arra az elhatározásra, hogy csak beruházok egy nagyobb darab argentin hátszínbe! (szintén Metro) :)
    Amúgy pedig a receptben leírtakkal tökéletesen egyetértek, és csak nyálcsorgatva bólogatni tudok! :D

    VálaszTörlés
  4. Egy doboz cigi ára meg 600 Ft., úgy tudom. Legalábbis én ezzel veregetem hátba magamat, ha sokat költök a piacon.

    VálaszTörlés
  5. Sajnos én is nagyon szeretem a férjemmel együtt:))
    Most felcsigáztatok-és ráadásul nagyon közel van a Metro:))

    Szóval mogyoróolajon sütötted? Én ezt az olajat amúgy is imádom, de nem is gondoltam ebben az összefüggésben rá! Köszi a tippet!!!

    VálaszTörlés
  6. trinity
    nem mogyoróolajon sütöttem, hanem ghín. de azért írtam a mogyoróolajat, mert ha nincs otthon ghím, akkor azt használom, mert jól bírja a magas hőt, és viszonylag semleges íze van. jó még a szőlőmagolaj is...:)
    ha olajon sütöd, érdemes fordításkor egy darab vajat dobni rá/mellé, akkor már nincs ideje megéni a vajnak, de azzal locsolgatva finom ízt ad a húsnak.

    ha ilyen húst veszel, érdemes odafigyelni, hogy kellőképpen zsíros/márványos legyen. legyen a szélén is egy vékony (vagy vastag) réteg faggyú mert az fantasztikus ízt ad a húsnak:))

    VálaszTörlés
  7. Én is nagyon szeretnék egy ilyen gasztro élményt!!!! Gyönyörű az a hús! Az argentin marhahúsról már hallottam 1-2-3 éve, de nem akarják a környezetemben élő gasztro sznobok elhinni, hogy a magyar marha nem mindenre jó. Én nem járok étterembe, de itthon sok mindent meg tudok csinálni, ha van miből.Metróba sem járok, de most nagyon szeretnék elmenni. Ha sikerül a férjem rábeszélni, akkor fogok is.

    VálaszTörlés
  8. Köszi, most már tudom, mire figyeljek!!!

    VálaszTörlés

rólam/about me

Nem vagyok profi séf csak egy festőművész. Ezen kívül lelkes foodie és amatőr szakács, kinek szenvedélye a gasztronómia. Régi vágyam volt, hogy egyszer majd írok egy szakácskönyvet, de sajnos ez idő nem jött még el. Így helyette elindítottam ezt a blogot amiben megmutathatom a kedvenc receptjeimet, gondolataimat az ételekről, alapanyagokról és főzésről.

I'm not a professional chef just an artist. In addition I'm a foodie and amateur cook who has a passion for gastronomy. I've desired to write a cookbook some day for a long while but unfortunately it hasn't come true yet. I've been writing this blog instead wherein I can show you my favourite recipes and give my ideas about the meals and cooking.

szerzői jogokról

A blogban megjelenő receptekre, írásokra, és fényképekre, a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény vonatkozik. Azokat, a szerző engedélye nélkül, közzétenni tilos!