Finomfőzelék, párolt csirkemellel.

A finomfőzelék, gyerekkoromban, komolyan megrendítette a világba vetett, addig töretlen hitemet, hogy minden az, ami. De aztán jött a finomfőzelék, ami nem volt az, ami. Magyarán, nem volt finom, pedig a neve azt sugallta. Engemkéremszépen, jól becsaptak! Ez majdnem végleg megingatta a szülőkbe és óvónőkbe vetett feltétlen bizalmamat. Hogyan is lehet finomnak nevezni egy olyan „ételt” amiben sárgarépa, borsó, karalábé stb. van, mikor szerintem egy rendes „finom” ételnek pont ezeket nem szabadna tartalmaznia. A elkövetkező harminc évet, ki is bírtam anélkül, hogy még egyszer meg kóstoltam volna.

Azután az történt, hogy kórházban kellet eltöltenem egy kis időt, ahol az egyik nap finomfőzeléket adtak. Mivel semmi plusz kaja nem volt éppen nálam, és nagyon éhes voltam, erőt vettem magamon, és megettem. És ízlett! Ráadásul kórházi verzióban! Ez elgondolkodtatott, hogyha kórházi kosztként ízlett, akkor otthoni körülmények között mit lehet ebből kihozni. Mikor hazakerültem, mindjárt neki is álltam, hogy elkészítsem a saját változatomat. Azóta is az egyik kedvenc főzelékfélém, és azóta is finomítgatom a receptet.

Boros-tejszínes csirkemell gnocchivel

Ez egy félig-meddig improvizált étel, amit egy barátom látogatása alkalmából készítettem. Kipakoltam a hűtőt, és a fellelt alapanyagokból állítottam össze ezt a kaját.
Valami hasonlót olvastam valahol (talán Váncsa mester könyvében), de csak halványan derengett a recept, így hát rögtönöztem, és így találtam ki az alábbi nagyon-nagyon jól sikerült (nem csak én állítottam:)) boros-tejszínes csirkeételt.
Nekem momentán, csíkokra vágott csirkemell volt a hűtőmben, de kisebb kockára is vagdalhatjuk, vagy akár vékony szeletekkel is működik a recept. Ízlés dolga hogyan döntünk.
Köretnek, én gnocchit (ejtsd: nyokki) készítettem, mert volt a fagyasztómban pár zacskó saját készítésű. De főtt, zöld pennetésztával, vagy párolt rizzsel is kitűnő étel lehet belőle.

Hozzávalók:

· 3-4 db csirkemell-filé
· 15 dkg füstölt kolozsvári szalonna
· 2 közepes fej hagyma
· 2 gerezd fokhagyma
· 1.5 dl tejszín
· 2 tojás
· 5 dkg parmezán vagy grana padano
· 5 dkg vaj
· só, bors, 2-3 ág friss kakukkfű,
· fehérbor
· 4 adagnyi gnocchi

Előkészületek:

A csirkemell-filéket csíkokra, vagy kisebb kockákra vágom. A kolozsvári szalonnát felkockázom, a hagymákat apróra vágom. a két tojást felverem, és elkeverem a tejszínnel. A parmezánt lereszelem, a fokhagymákat, vékonyan felszeletelem. Elkészítem a gnocchit (az itt leírtak szerint)















Felteszem a gnocchi főzővizét.
Fogok egy nagyobb serpenyőt, a szalonnákat beledobom, és közepesnél erősebb lángon pirítani kezdem, míg a zsírja ki nem olvad. Ekkor egy szűrőkanállal kiveszem a szalonnatepertőt, és félreteszem. A visszamaradt szalonnazsírba, beledobom a vajat, kicsit feljebb kapcsolom a tűzhelyet, és hirtelen lepirítom a csirkemell csíkokat. Mikor már kifehéredett, és nem nyers sehol a hús, azt is kiszedem. Ezután a hagymát dobom a serpenyőbe, és mikor üvegesre sül, megy bele a fokhagyma és a friss kakukkfű. Egy párat keverek rajta, és visszateszem a szalonnát, meg a húst. Felöntöm az egészet egy pohár száraz fehérborral, és addig párolom, míg a bor fele el nem forr.
Közben a gnocchikat bedobom a lobogva forró vízbe. (ha feljönnek a víz színére, megfőttek)
A serpenyőt félrehúzom a tűzről, beleöntöm a tojásos tejszínt, és gyors mozdulatokkal elkeverem, vigyázva, hogy a tojás ne csapódjon ki. egy marék reszelt parmezánnal besűrítem a mártást, ha kell sózom, és alaposan megborsozom.
A kifőtt gnocchit, a húsos mártásra szedem, és összeforgatom, hogy a szósz mindenhol egyenletesen bevonja. Kész.

Tippek, tálalás:

A gnocchit, mint ahogy én is tettem, előre is elkészíthetjük. Akár hetekkel előtte is (lefagyasztva hónapokig eláll).
A mártást viszont, csak frissen elkészítve tálaljuk, mert a tojás miatt melegíteni nem lehet.
Tálaláskor, egy kis reszelt parmezánnal, és frissen őrölt borssal szórom meg, esetleg, egy kevés apróra vágott friss petrezselyemmel díszítem-ízesítem.
A puhára párolódott hús, és a lágy, tapadós gnocchi textúrája, finom kontrasztban áll a szalonna ropogósságával, de ezt az egészet összefogja a rendkívül finom tejszínes-boros mártás, ízben és állagban egyaránt.
Egy palack barrique érlelésű chardonnay-t (Siklós-Malatinszky) ajánlok mellé fogyasztani (és az étel elkészítéséhez is).

Konyhai beruházás - Kések

A minap elcsábultam. Már régóta fáj a fogam egy profi, kovácsolt acél szakácskésre, de eddig még mindig vissza tudtam magam fogni, amiben persze nagyban segített az ára. Na persze, eddig a Wüsthof, Haiku, és a többi hasonló márkás késeket nézegettem húsz-harminc megmégtöbb ezer forintos árakon, így könnyen álltam ellent.
Megint bementem az üzletbe, hogy a szememet legeltessem kedvenceimen, az eladó már ismerősként köszöntött (mivel sokszor beszélgettünk el a késekről, a fenés fortélyairól, stb.), és rögtön elővett egy kést, hogy megmutassa nekem, mert szerinte ez egy jó vétel, amit nem utasíthatok vissza. Elfogatható áron, nagyon jó minőség. Soha nem hallottam erről a márkáról (Ernst Röttgen- Solingen), de ahogy a kezembe fogtam, rögtön érezhető volt, hogy milyen remek kis kés. Mivel kovácsolt acél, elég súlyos, de nagyon jó egyensúlyú, kellemes fogású, 26 centis pengéjű halef. Hogy mennyire fogja tartani az élét, az még a kipróbálásra vár, de szerintem nem fog csalódást okozni.
Nem igazán hagyományos szakácskés, a pengéje nem olyan széles (aminek kifejezetten örülök), valahol a szeletelő, és a séfkés között van a formája. Ha akarom, nagy szeletelőkés, ha akarom keskeny szakácskés.
Ha már lúd…alapon, kinéztem hozzá, egy kiváló minőségű francia fenőacélt (Fischer) is, aminek az ára majdnem annyi volt mint a késé, de aki hozzáértő, az tudja, hogy egy jó fenőacél közepes késsel, még mindig jobb, mint akár a legjobb kés is, egy ócska fenőacéllal.

Így hát boldog tulajdonosa lettem egy remek „kis” késnek, és egy kiváló fenőacélnak. Íme!














Ha már a késekről van szó, megmutatom a többi késeimet is.
Balról jobbra.
1. Kínai szakácskés. Sima hengerelt acélból, fillérekért (pár száz forint) vettem egy kínai boltban (négy éve), de meglepően jó, igaz nem valami jó az éltartása (ha van ilyen szó), de könnyen élezhető, pár húzás az acélon és máris borotvaéles.
2-3. Az új szerzemények
4. Az egy Tramontina szakácskés. 20 centis penge, szintén hengerelt acél, közepes minőségű, négy-ötezerért vettem pár éve.
5. Egy Fiskars filézőkés (1500ft.). Borotvaéles, de nem túl kemény, könnyen sérülő pengéje van. Már kezd, kicsit csipkés lenni az éle, ráférne egy köszörülés.
6. Egy Solingen pecsenye-szeletelőkés eredetileg, de én kenyérvágónak használom, a hullámos éle miatt. Húsz éve megvan, élezni még nem kellet, nem is tudom, hogyan kéne.
7. Kínai bárd. Baromi éles, baromi súlyos, igazi bárd. Viszonylag ritkán használom.
Nem egy nagy szám, de a célnak megfelelő, készlet. Íme!

Csirkemell sörtésztában, krumplipürével

Ez egy faék egyszerűségű, nagyon ízletes, könnyen, és gyorsan elkészíthető étel. Akkor szoktam ilyesmit készíteni, mikor váratlanul bejelentkeznek hozzám rokonok, vagy barátok, és tudom, hogy vacsoráig nálam maradnak, így valamivel jól kell lakatnom őket. Krumpli mindig van otthon, csirkemell is (ha nincs, elugrok a legközelebbi boltba), tojás is, stb. Az egész étel elkészítése, nem tart tovább fél óránál, és mégis egy olyan ételt tálalhatok, ami mindenkinek ízlik.

Hozzávalók:

· 4 db. Nagyobb csirkemell
· 10 dkg liszt
· 1 tojás
· 1 üveg könnyű, nem túl keserű világos sör
· 80 dkg. Burgonya
· 5 dkg vaj
· 1-2 dl. Tej
· 1 gerezd fokhagyma
· só, bors, csirke-fűszerkeverék, szerecsendió
· száraz sherry
· olaj a sütéshez





















Előkészületek:

A csirkemell kisebbik felét levágom, a nagyobbik felét, srégen vágva, kettészelem, hogy nagyjából egyforma vastagságú szeletet kapjak. Megsózom, borsozom, hozzáadom a préselt fokhagymát, a fűszerkeveréket, meglocsolom egy kis száraz sherryvel, egy kevés olajat öntök rá, átforgatom az egészet, letakarom, és félreteszem pácolódni egy kis időre.
Elkészítem a sörtésztát. A lisztet elkeverem a tojás sárgájával, és annyi sörrel, hogy egy sűrű palacsintatészta-szerűséget kapjak. Óvatosan hozzákeverem a keményre felvert tojásfehérjét. Negyed órára félreteszem pihenni.
A krumplit megpucolom, és felteszem főni, bő sós vízben.

Elkészítés:

A puhára főtt burgonyát leszűröm, egy villával áttöröm, hozzáadom a vajat és egy kis tejet, sózom, borsozom, egy fél szerecsendiót reszelek rá, és simára keverem. Letakarva félreteszem.
Egy mély serpenyőt megtöltök étolajjal, úgy egy ujjnyira, és felhevítem, közepesnél erősebb lángon. A hús szeleteket megmerítem a sörtésztában, és a forró olajba teszem és többször megforgatva, aranybarnára sütöm.

Tálalás:

Már többször is ajánlottam a mőcsényi zöldveltelinit, ehhez is remek választás, bátran ajánlom.

Villámgyors tésztakaják IV

Tagliatelle rókagombás szószban


Egy újabb villámgyors tésztakaja, bár itt egy kicsit „csaltam”, mert a gombát jóval előtte be kell áztatni, de maga az elkészítése, ennek sem tart tovább, mint a tészta főzési ideje. 20-25 perc alatt ez is készen van.
Szerény véleményem szerint, a vargánya után, a rókagomba a legfinomabb gomba, ami kapható-szedhető kis hazánkban (még talán a szegfűgomba, de a szűk felhasználási lehetőség miatt, mégsem). De ez az én véleményem (amiről ismerjük a mondást:), de lehet, hogy spájdernecc kolléga, mint nálam szakavatottabb gombaismerő, rámcáfol :)


Hozzávalók:

· 500g taglaitelle tészta
· 50g (egy zacskó) szárított rókagomba
· 100g vaj
· 1 csokor petrezselyem
· 3-4 gerezd fokhagyma
· száraz fehérbor (chardonnay)
· parmezán vagy grana padano
· só, bors,

Előkészületek:

A főzés előtt két-három órával (de lehet előző nap is), a szárított rókagombát, folyóvíz alatt leöblítem (a por és homok miatt), majd beáztatom 6-7 dl vízbe.

Elkészítés:

Veszek egy nagyobb serpenyőt, és közepesnél erősebb lángon, a vaj felét megolvasztom. Mikor felhabzik, beleszórom a lecsöpögtetett gombát, egy kicsit pirítom, majd hozzáadom az apróra vágott fokhagymát, aláöntök egy fél pohár bort, és megvárom míg az alkohol elpárolog belőle. Egy keveset a gomba áztatólevéből öntök a serpenyőbe, lejjebb veszem a lángot, és egy darab alufoliával letakarom, hagyom párolódni.
Közben felteszem a tészta főzővizét (min. 5liter).
Öt perc párolás után, leveszem a fóliát a serpenyőről, és egy-két evőkanálnyi vajjal besűrítem/selymesítem a szószt, rászórom az apróra vágott petrezselymet, összekeverem, egy pár pillanatig még párolom, majd letakarom újra, és félreteszem.
A kifőtt (al dente) forró tésztát, rászedem a szószra, egy keveset a főzővízből rálögybölök, majd az egészet összerázom/keverem, tányérra szedem, és frissen reszelt parmezánnal, tálalom.

Tippek, tálalás:

Természetesen, gombaszezonban, friss rókagombából készítem ezt az ételt. A gombákat egy papírtörlővel letisztogatom (mosni tilos), kézzel széttépkedem két-három darabra, és a vajra dobom, egy-két szál kakukkfű, és pár csepp citromlé kíséretében. A többi a leírtak szerint…
Azt már mondanom sem kell, hogy ez az ételt csak frissen elkészítve jó, melegíteni nem szabad.
Azt sem kell mondanom, hogy nagyon finom ételről van szó. A rókagomba zamata és illata, a petrezselyem és a fokhagyma friss, karakteres ízeivel, amit egy selymes, vajas szósz tesz teljessé…
Falatozás közben, chardonnay-t kortyolok hozzá, így kerek az ízharmónia.

Kínai kaja - Édes-pikáns halafalatok

Az előző posztomban már megelőlegeztem ezt az ételt, és mivel én szavatartó ember vagyok, ezért most jöjjön ennek a receptje.

Ez egy kicsit kevert nemzetiségű étel lesz, mert a japán tempurából, és a kínai édes-csípős chiliszószból áll össze. Én most tőkehalat használtam, de lehet más fajta halból, rákfélékből, vagy akár csirkemellből is készíteni.

Kínai büfékben találkozni hasonló ételekkel, mint ez, például szezámmagos csirke, vagy csípős halfalatok néven.

"Kínai" párolt zöldség

Ha nagy ritkán elvetődök egy plázába, és megéhezek (ez mondjuk, gyakrabban előfordul), akkor egyenesen egy kínai büfé felé veszem az irányt, és rendeljek bármit, egy valami nem maradhat ki a menüből, a párolt zöldség.

Töredelmesen bevallom, rajongok ezért az ételért. Egyszerre puha és ropogós zöldségek, alatta a selymes szósz/szaft, mindez a finoman füstös szezámolaj aromájával, egyszerűen utánozhatatlan. És ez most szó szerint értendő, mert nekem még ezt a kaját, nem sikerült maradéktalanul rekonstruálnom otthon. Persze, én nem használok nátrium-glutamátot, amivel a kínai büfékben, igazán nem spórolnak.

Számos próbálkozás után, végül sikerült valami hasonlót összehozni, bár nem lett ugyanolyan. Nem lett rosszabb, csak más.

Azóta, gyakran készítek otthon ilyet.

Tízezer

Hát, (bár így nem kezdünk mondatot) ez a pillanat is eljött, azaz a blogom látogatottsága elérte a tízezret. (tudom, sokaknak ez nem nagy szám) Mindezt, alig több mint három hónap alatt értem el, annak ellenére, hogy nem reklámozom sehol, és alig van belinkelve egy-két oldalon.
Az egész blogot, tavaly novemberben indítottam el, eredetileg azzal a szándékkal, hogy a kifőzdébe írt gasztro-posztjaimnak, legyen egy gyűjtőhelye, ahol mint egy arhívumban, utánanézhetek bármikor a receptjeimnek. Nem is akartam nyilvánossá tenni, mondván, egy helyen már úgyis megjelentek a posztok, de végül is úgy döntöttem mégis megosztom a nagyközönséggel. Azóta már a szívem csücske lett ez az oldal. Időnként rendezgettem, változtatgattam a sablonokat, mígnem elérte a mostani, egyenlőre végleges formáját.
Persze, nem ülök a babérjaimon, szeretném pár ötletemet megvalósítani, a közeljövőben. Ezek között szerepel az, hogy több autentikus magyar ételt szerepeltetnék a blogban, amiket egy kicsit „modernebb” felfogásban szeretnék tálalni.
Valamint, több receptet angol nyelven is feltennék az oldalra, mivel sok találat jött külföldről, angol nyelvterületről, de azok az érthetetlen szöveget látva, mindjárt tovább is léptek. Őket is szeretném az oldalon tartani, és megismertetni a receptjeimmel.
Remélem az eddigi hűséges látogatóim, továbbra is megtisztelnek gyakori jelenlétükkel, és még sok-sok új látogató is csatlakozik a blog olvasótáborához.
Én továbbra is igyekszem, hétről hétre, finom ételekkel és jó receptekkel jelentkezni.

Ja, és még valami! Szeretném, ha többet kommentelnétek. Jó lenne egy kicsit több visszajelzés! Köszönöm:)

Villámgyors tésztakaják III.

Újabb két variáció következik, ezúttal, a tészta mellet a zöldfűszerek, és a fokhagyma kap főszerepet. Mindkettő szintén gyorsan elkészíthető, nem tart tovább, mint a víz felforralása, és a tészta megfőzése, max. 20-25 perc.
A pestot nem kell feltétlenül mozsárban elkészíteni, használhatunk robotgépet, vagy akár botmixert is. A friss bazsalikomot, hipermarketekben csokorban, vagy kis cserepekben árulják. (Az üveges, kész pestót felejtsük el! )


Fokhagymás-petrezselymes spagetti, két személyre:

Felteszem a 4-5 liter főzővizet forrni. Közben, ízlés (és méret) szerint, 4-6 gerezd (vagy több) fokhagymát, hajszálvékony szeletekre vágok, és elkeverem 2-3 evőkanál olívaolajjal, és egy csipet szárított oregánóval.
Közben a víz felforrt, megsózom, és beledobom a taglietelle tésztát (250g). Eközben egy nagyobb serpenyőbe, vagy wokba beledobom az olajjal elkevert fokhagyma szeleteket, és belemorzsolok egy szárított chilit, és nagy lángon melegíteni kezdem. Mikor a fokhagyma elkezd színeződni, egy merőkanál tésztafőző-vizet öntök hozzá, és folyamatos keverés-rázogatás mellet, megpuhítom a fokhagymát, miközben a benne lévő víz felét elforralom. Meglocsolom még egy kis extra szűz olívaolajjal, közben folyamatosan keverem-rázom, hogy egynemű szószt kapjak (emulgeálom).
A megfőtt (al dente 7-8perc) tésztát a szószra dobom, megszórom egy csokor apróra vágott friss petrezselyemmel, és alaposan összerázom a tésztát és a szószt.

Reszelt pecorinoval (vagy parmezánnal) a tetején, és jócskán meglocsolva még egy adag, jóminőségű, extra szűz olívaolajjal, tálalom.
Mőcsényi zöldveltelinit ajánlanék hozzá.

Taglietelle pestoval, két személyre:

Felteszem a 4-5 liter főzővizet forrni. Közben a megmosott lerázott kisebb csokor bazsalikom levelet felaprítom, és a mozsárba dobom (készithetjük robotgéppeben is), egy csipet durva tengeri sót szórok rá, és pépesre zúzom. Hozzáadok két gerezd fokhagymát, és tovább zúzom. Egy marék szárazon aranybarnára pirított fenyőmagot (ki lehet próbálni dióval is) dobok rá, és azt is pépesítem/krémesítem. Egy nagy marék reszelt parmezán és pecorino keverékét (lehet csak parmezán, vagy csak pecorino is) szórok a masszára, elkeverem, tekerek rá frissen őrölt borsot, és felöntöm annyi, jó minőségű extra szűz olívaolajjal, hogy egy sűrű, de folyós szószt kapjak.
Mindeközben, a (250g) tagliatelle tészta kifőtt (7 perc). Leszűröm a tésztát, de hagyok az edény alján 3-4 evőkanálnyi főzővizet, és ebbe kanalazom a pestót (személyenként 2 evőkanálnyit). Elkeverem a szószt a vízzel, ráborítom a forró tésztát, alaposan összerázom/keverem, és készen is van a pestos tészta, lehet tálalni. Ezt érdemes kipróbálni!

Ehhez is remekül passzol a zöldveltelini.