Konyhai beruházás - Kések

A minap elcsábultam. Már régóta fáj a fogam egy profi, kovácsolt acél szakácskésre, de eddig még mindig vissza tudtam magam fogni, amiben persze nagyban segített az ára. Na persze, eddig a Wüsthof, Haiku, és a többi hasonló márkás késeket nézegettem húsz-harminc megmégtöbb ezer forintos árakon, így könnyen álltam ellent.
Megint bementem az üzletbe, hogy a szememet legeltessem kedvenceimen, az eladó már ismerősként köszöntött (mivel sokszor beszélgettünk el a késekről, a fenés fortélyairól, stb.), és rögtön elővett egy kést, hogy megmutassa nekem, mert szerinte ez egy jó vétel, amit nem utasíthatok vissza. Elfogatható áron, nagyon jó minőség. Soha nem hallottam erről a márkáról (Ernst Röttgen- Solingen), de ahogy a kezembe fogtam, rögtön érezhető volt, hogy milyen remek kis kés. Mivel kovácsolt acél, elég súlyos, de nagyon jó egyensúlyú, kellemes fogású, 26 centis pengéjű halef. Hogy mennyire fogja tartani az élét, az még a kipróbálásra vár, de szerintem nem fog csalódást okozni.
Nem igazán hagyományos szakácskés, a pengéje nem olyan széles (aminek kifejezetten örülök), valahol a szeletelő, és a séfkés között van a formája. Ha akarom, nagy szeletelőkés, ha akarom keskeny szakácskés.
Ha már lúd…alapon, kinéztem hozzá, egy kiváló minőségű francia fenőacélt (Fischer) is, aminek az ára majdnem annyi volt mint a késé, de aki hozzáértő, az tudja, hogy egy jó fenőacél közepes késsel, még mindig jobb, mint akár a legjobb kés is, egy ócska fenőacéllal.

Így hát boldog tulajdonosa lettem egy remek „kis” késnek, és egy kiváló fenőacélnak. Íme!














Ha már a késekről van szó, megmutatom a többi késeimet is.
Balról jobbra.
1. Kínai szakácskés. Sima hengerelt acélból, fillérekért (pár száz forint) vettem egy kínai boltban (négy éve), de meglepően jó, igaz nem valami jó az éltartása (ha van ilyen szó), de könnyen élezhető, pár húzás az acélon és máris borotvaéles.
2-3. Az új szerzemények
4. Az egy Tramontina szakácskés. 20 centis penge, szintén hengerelt acél, közepes minőségű, négy-ötezerért vettem pár éve.
5. Egy Fiskars filézőkés (1500ft.). Borotvaéles, de nem túl kemény, könnyen sérülő pengéje van. Már kezd, kicsit csipkés lenni az éle, ráférne egy köszörülés.
6. Egy Solingen pecsenye-szeletelőkés eredetileg, de én kenyérvágónak használom, a hullámos éle miatt. Húsz éve megvan, élezni még nem kellet, nem is tudom, hogyan kéne.
7. Kínai bárd. Baromi éles, baromi súlyos, igazi bárd. Viszonylag ritkán használom.
Nem egy nagy szám, de a célnak megfelelő, készlet. Íme!