Bakonyi nyúlcomb

Nagyon szeretem a szaftos gombás tejfölös szószos cuccokat, amit a magyar gasztronómia és vendéglátás úgy nevez, hogy „bakonyi módra”. Gyerekkoromban még a mirelit „bakonyi sertésszeletért” is odavoltam és simán megettem a súlyos, lisztes, szinte csirizes menzás bakonyit is.

Azóta annál már jóval igényesebb (vagy talán sznob?) lettem, hogy kifőzdében vagy étteremben ilyesmit rendeljek, és valahogy én sem készítettem magamnak már jó ideje. Az utóbbi hetekben azonban folyton ott motoszkált a fejemben, hogy kellene főznöm egy jóféle kis bakonyi sertésszeletet, de mindig valami más került előtérbe. Pár napja aztán a hűtőben kutatva észrevettem, hogy minden a rendelkezésemre áll ahhoz, hogy elkészítsem, van egy doboz gomba, tejföl és zöldpaprika is akadt, csak a sertéshús hiányzott, de helyette volt pár zöldfűszerekbe pácolt nyúlcomb. Még jobb! Nyúlcomb bakonyi módra, akkor ez lesz a menü! És a gondolatot tett követte.

Pavlova torta

Sokszor leírtam már, hogy mennyire nem szeretek desszertet készíteni, pedig nagyon is édesszájú vagyok. Nekem valahogy a sütemények és torták készítése a kémiához hasonlít, a főzéshez képest viszonylag kevés mozgásteret ad, mert túl fontos a hozzávalók precíz adagolása és a sütési idők betartása. Mostanra kezdem ezeket az előítéleteimet levetkőzni és kezdem meglátni a kreativitás lehetőségét a desszertekben is, sőt!

Eddig többnyire sütést nem igénylő desszertekről írtam a blogra, de talán ez most kicsit változni fog és egyre több süteményes recepttel fogok jelentkezni... Most egy nagyon egyszerű tortát készítettem, a pavlovát.

Szalontüdő és szalvétagombóc

Nemrég disznóvágáson vettem részt Jákon az egyik unokatestvéremnél, ahonnan sok sok finomsággal tértem haza, többek között az egyik zacskóba csomagolva, a levágott sertés fél tüdejével, szívével és nyelvével, amit unokatesóm Zoli, jószívűen megosztott velem, pedig ő is nagyon odavan a szalontüdőért. Én is bensőséges viszonyba vagyok a belsőségekkel, bár tudom sokan nem rajonganak érte. Ezek közül is a szalontüdő, más néven savanyú tüdő, az egyik legmegosztóbb belsőség-étel. Szerencsére vannak barátaim, akik szeretik, vagy kellőképpen nyitottak ahhoz, hogy a meghívásomra elköltsék velem eme remek belsőségeket, így egy kellemes vacsora keretében végeztünk a szalontüdővel.

Tokajiban párolt rozmaringos fügeszósz

Ezzel az írással tartozom egy ideje, és sajnos kicsúsztam vele a szezonból, de gondoltam azért érdemes még megírnom, jövőre is lehet használni a fügeszezonban. Be kell vallanom, mostanában nem sok időm van főzni, ha mégis, akkor pedig a jól bevált gyors receptjeimet használom, amik vagy nem valók erre a blogra, vagy már közöltem őket, ezért is telik el egy kissé több idő két poszt megjelenése között.

Ezt a fügeszószt is több hete készítettem, mikor leszedtem a fügefámról az utolsó beérett adagot is, úgy nagyjából két-három kilónyit. Gondolkodtam is sokat, mit készítsek belőle hiszen a füge nem áll el sokáig és én már eléggé teleettem magam addigra a friss gyümölcsökkel. Lekvárfőzéshez kevésnek találtam ezt az adagot, chutney-hoz nem volt meg otthon minden alapanyag, így kitaláltam ezt a fügeszószt, mint tartósítási megoldást, ami desszertekhez és húsos fogásokhoz egyaránt alkalmazható...

Vegyes marhahús vörösborban párolva, polentával

Sokszor készítek valamilyen marhahúsos ételt és néha nem használom fel hozzá az összes húst amit vettem, így mindig marad egy-két darab oldalas, marhafarok darab vagy egy kis lábszár, amik zacskókban halmozódnak a fagyasztóban. Mikor ezekből összegyűlik úgy kétkilónyi mennyiség, akkor jön el ennek a vegyes ragunak az ideje. Persze tudatosan is be lehet vásárolni a húst hozzá, a hentesnél kérhetünk egy kis ezt, meg azt...

Most is eljött ez a pillanat, mikor a fagyasztó pakolása közben egymás után kerültek elő a kis zacskók, benne mindenféle marhahúsokkal, hogy összejött egy jóféle ragunak való.