Ilyen
mártás alapból szinte mindig van otthon a hűtőmben. Valahányszor
valamilyen ételt készítek, borjú, marha, kacsa vagy vadhúsból,
előkészületek alatt mindig keletkeznek nyesedékek, csontos
koncok, kis maréknyi mennyiségű húsdarabok. Ezeket én nem dobom
ki, vagy adom a kutyáknak, hanem kis zacskóban, felcímkézve
lefagyasztom és mikor összegyűlik legalább fél kilónyi, vagy
alaplevet, vagy barnamártás alapot főzök belőle.
Most
az utóbbiról lesz szó, amit Paul Gayler a szakácsok könyvében
megjelenő receptje alapján szoktam elkészíteni. Ez a klasszikus
francia konyha, - akár több nap alatt készülő eredeti -
bonyolult barnamártásának a „espagnole”-nak egy gyorsabb,
egyszerűbb, praktikusabb változata.
Hozzávalók:
.
50 dkg. hús nyesedék. (borjú, marha, kacsahús, egy kis része
lehet darabolt csirkeszárny is)
.
1 kisebb fej vöröshagyma
.
10 dkg. gomba
.
1 db. sárgarépa
.
1 gerezd fokhagyma
.
½ ek. paradicsom sűrítmény
.
egy ág friss kakukkfű
.
1 babérlevél
.
3 dl. száraz fehérbor
.
1,5 liter sötét húsalaplé (marha v. csirke)
.
2-3 ek. étolaj
.
1 ek. étkezési keményítő
.
só
Elkészítése:
1.
Egy nagy lábosban olajat forrósítok, beledobom a húsdarabokat és
nagy lángon pirítom, gyakori kevergetés mellett, 10-15 percig, míg
minden hús egyenletes sötét aranybarnára nem pirul (de nem
szabad megégetni mert megkeseredik).
2.
Hozzáadom a pici kockákra vágott, hagymát és sárgarépát, meg
a fokhagymát, a feldarabolt gombát, és a paradicsomsűrítményt,
azután még 2-3 percig pirítom.
3.
Felöntöm a borral, és 6 dl. vízzel, fakanállal felkaparom az
edény aljára lepirult pörzsanyagokat, és nagyjából 15-20 percig
forralom, míg a a lé a kétharmadára nem sűrűsödik.
4.
Hozzáadom a kakukkfüvet és a babérlevelet is, meg egy csipet sót
szórok bele, majd hozzáöntöm a 1,5 liter alaplevet is, és
felforralom.
5.
Addig főzöm tovább nagy lángon, kb. 20 percig, míg a mennyisége
nagyjából a felére be nem forr.
6.
Átszűröm egy másik edénybe, egy sűrű fém szűrőn, és még
át is passzírozom amit tudok.
7.
Egy pohárban kikeverek egy púpos evőkanál keményítőt másfél
deci vízben, amit kevergetés közben lassan csurgatok a szószba,
míg kellőképpen besűrűsödik, bevonóképes lesz, azaz a
belemártott fakanál hátát már bevonja a szósz.
8.
Ezután 2-3 percig még forralom, majd félreteszem kihűlni.
A
végére 6-7 dl. közepesen sűrű (nagyjából, mondjuk mint egy
sűrűbb leves...) szószt kapunk, ami különféle barnamártások
(bordelaise, chrtucutiére, chasseur, ördögmártás, vörösboros
mártás) alapja lehet, de magában is adható hús mellé
pecsenyeszósznak.
Tipp!
A vége felé kóstoljuk meg a szószt többször is, és ha nem
érezzük harmónikusnak az ízeket javítsunk rajta.
.
Ha ízetlen, csipetnyi sót, vagy egy kis édes desszertbort vagy egy
kanál gyümölcslekvárt adjunk hozzá ízfokozóként.
.
Ha túl erőteljes az íze, kevés tejszínnel lágyíthatjuk.
.
Ha színtelen, pár csepp szójaszósszal színezhetjük.
.
Ha túl zsíros, tegyük hűtőbe egy éjszakára, így a tetején
megdermedő zsírt könnyedén leszedhetjük.
.
Borecettel savanyíthatjuk
A
kész szószt, ha nem használjuk el, 2 dl-es adagokban, kis
tálkákban fagyasszuk le.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése