Újrahasznosítás – húsos ravioli, maradékból

Ezt az ételt, a spanyol ragu maradékából főztem, egy kissé olaszosítva azt.
Sajnos (vagy nem), én képtelen vagyok több napig is enni egy-egy ételt, legyen az, akár mennyire is finom. Másnap még csak-csak megeszem, bár nem szívesen, de harmadnapra semmiképpen. Nekem, pl. a húsvét, is csak az egyszeri „sonka-tojás-torma-kalács” evésről szól, míg mások egy hétig is képesek így sonkázni… Viszont nagyon szeretem a különféle ragukat, pedig azokat csak nagy mennyiségben érdemes készíteni, így sokszor kénytelen vagyok lefagyasztani (tele van a hűtőm lefagyasztott adagolt készételekkel), vagy kitalálni valamit, hogy átvarázsoljam a maradékot.
Így született ez a húsos ravioli is…


Elkészítés:

Nem írok most a hozzávalókról, és mennyiségekről, mert az függ a maradék étel mennyiségétől. Inkább csak az elkészítési folyamatot írom meg.
1. Előveszem a megmaradt spanyol ragut, a húskockákat, és a kolbászokat, kiszedegetem a mártásból.

2. Késsel felaprítom a lehető legkisebbre (le is lehet darálni vagy aprítógéppel felaprítani), majd egy keveset a mártásból is hozzákeverek, hogy masszaszerű legyen. Egy félmaréknyi reszelt parmezánt is hozzákeverek (elhagyható).
3. Az aprítógépbe, beleütök két tojást, egy csipet sót szórok rá, majd másfél csésze (16 dkg.) lisztet szórok rá. Addig keverem, míg a tészta egy gombóccá nem áll össze. A tészta akkor jó, ha fényes, még kellően puha, könnyen gyúrható, de nem ragad a kézhez, és elég rugalmas.

4. Egy lisztezett deszkán jól átgyúrom, majd folpackba csomagolva, fél-egy órára félreteszem pihenni.

5. A pihentetés után, négyfelé vágom, és a tésztagép hengerein párszor átküldöm, majd egyre nagyobb fokozatra kapcsolom át, mindegyiken áttekerve párszor, míg a hatosig el nem jutok. Én ennél nem szoktam vékonyabbra, de lehet akár a hetesig is vékonyítani.
6. Az egyik ilyen kinyújtott tésztalapra, púpos teáskanálnyi tölteléket halmozok sorban, kb. öt centis szünetekkel (lásd: a képen). Az ujjamat vízbe mártva, körbekenegetem a hús kupacokat, ezután egy másik tésztalappal befedem. Az ujjammal kinyomkodom a levegőt alóla, és ha mindet sikerült kiszorítani, akkor összenyomom a tésztákat, és egy „kiszúró formával” kör alakúra formálom (ez nem kötelező, csak nekem így jobban tetszik. Lehet, egyszerűen késsel elvágni, így négyszögletes raviolikat kapunk). Egy villával, körbe, lenyomkodom a széleit, hogy teljesen összezáródjon.
7. Vizet teszek fel forrni, közben egy serpenyőbe öntöm a ragu szószát, és hozzáöntök annyi olasz paradicsom passatát (mutti), hogy kellő mennyiségű mártást kapjak (adagonként egy merőkanálnyit). Közepes lángon, pár percig forralom, majd félre teszem.
8. A lobogó forró vizet megsózom, és beledobom a raviolikat. Kb. 6 percig főzöm.
9. Míg az fő, egy nagyobb serpenyőben vajat olvasztok, amibe beledobok pár zsályalevelet. A kifőtt raviolit, a zsályás vajra szedem egy szűrőkanállal, és egy-egy percig pirítom, mindkét oldalát. Ezután tálalom.

Tálalás, tippek:

Egy pasta-tányérra, szedek a mártásból egy keveset, ráhelyezek három-négy raviolit, meglocsolom egy kevés zsályás vajjal, megdíszítem a ropogósra sült zsálya levelekkel, és végén megszórom frissen reszelt parmezánnal.
A kész, de még nem főtt raviolit, adagokban lefagyaszthatjuk, így több hónapig is eláll.
Természetesen, bármilyen más fajta húsos ragu, vagy pörkölt (kacsaragu, boauf bourgignon, vagy marhapörkölt) maradékával is megpróbálhatjuk, az eredmény biztos ugyanilyen nagyszerű lesz.
Ennek az ételnek az íze fantasztikus! Egyesíti a spanyol ragu pompás zamatát, az olasz ízekkel. Megfejeli azt a zsályás, fűszeres vaj, és nagyszerű parmezán jellegzetes aromájával…
Ugyanazt a remek villányi (Bock) kékfrankos ittam hozzá, amit a spanyol raguhoz bontottam előző nap.