Rukkolás spaghetti

Rukkola, más néven borsmustár levél, szerintem az egyik legfinomabb salátaféle, ráadásul, az egyetlen, aminek sülthús íze van. A rukkolával, még a legelvetemültebb zöldségellenes, húsimádó embert is meg lehet nyerni a zöldségfogyasztásnak.
Én nagyon szeretem, ezért nem is értem miért van az, hogy alig-alig bukkan fel a posztjaimban. Hát, most hiányt pótlok!
A napokban nyílt a hazafelé vezető út mellet egy lidl áruház, és nem tudtam úgy elmenni mellette, hogy ne nézzek be. És jól tettem, mert egy rakás olasz importárú várt rám a zöldség-gyümölcs részlegen.
Zsákmányommal, a zsenge cukkini, és padlizsánok mellet, a két doboz friss rukkolával, a kocsimban hazafelé tervezgettem mit is készítek belőle, és eszembe jutott a rukkolás spagetti, amit évekkel ezelőtt egy Jamie Oliver műsorban láttam, és azóta többször is elkészítettem!

A rukkolát, a legtöbben salátában használják, és a többi salátaféleség közé keverve fogyasztják, pedig nagyon finom melegen is, megfonnyasztva, mint a paraj, vagy a mángold. Sőt, az ízesítése is hasonló ezekhez, legjobban a fokhagyma, citrom, és az olívaolaj passzol hozzá, mintha csak egy friss salátát készítenénk. Nem kell túlspilázni, és mindenféle fűszerekkel bombázni, hanem hagyni kell érvényesülni az rukkola sajátos ízeit, és a fent említett hozzávalókkal, még jobban kiemelni azokat.
Csak frissen elkésztve fogyasszuk!

Hozzávalók:

500g olasz spagetti tészta
2 doboz (2x125g) rukkola
4 gerezd fokhagyma
4-5 szardella filé
10 dkg pecorino vagy parmezán (grana)
1 citrom
extra szűz olívaolaj
2-4 szem szárított chili (izlés szerint)
só

Előkészületek:

A bormustár leveleket megmosom, és kicentrifugázom, vagy leszárítom.
A fokhagymákat, vékony szeletekre vágom, a citromot alaposan megmosom forró vízben, letörölgetem, majd a héját lereszelem. A chilit, ha friss, apróra vágom, ha szárított, összetördelem. Felteszem a főzővizet.

Elkészítés:

A tűzhelyet, közepesnél erősebbre állítom. Egy nagyobb serpenyőben, vagy wokban, 4-5 evőkanálnyi olívaolajat öntök, beledobom a fokhagymaszeleteket, a szardellákat, és chilit.
Mikor az olaj felmelegedett, a fokhagyma pirulni kezd, és a szardella felolvadt, egy kevés kivételével (egy maréknyit félreteszek), a rukkolát beleteszem, és elkeverem. Nem kell megijedni, ha soknak tűnik a serpenyőben, mert hamar fonnyadni kezd, amikor is, rászórom a reszelt citromhájat, és ráfacsarom a citrom levét. Mikor a rukkola teljesen összeesett, és szinte krémes állaga lesz, félrehúzom. Sózni, borsozni nem kell, mert a szardellától kellően sós lesz, a borsmustár meg a nevében is hordozza, hogy van a leveleknek, egy borsos alapíze.
Közben, ha minden igaz, felforrt a főzővíz, amit megsózok, és elkezdem főzni a tésztát. (al dentére, nézd meg a csomagoláson meddig kell főzni)
Mikor a tészta majdnem kész, visszateszem a rukkolás serpenyőt az alacsony fokozatra állított tűzhelyre, két-három kanál főzővizet löttyintek rá, elkeverem, hogy jó krémes legyen a szósz, és rádobom a leszűrt tésztát. Összedolgozom, hogy egyenletesen eloszlódjon a rajta a rukkola szósz, reszelek rá egy kevés pecorinot, újra elkeverem, és kész.

Tálalás:

Előmelegített tányérra szedem a tésztát, a tetejére egy kis nyers borsmustárt szórok, meglocsolom az egészet extra szűz olívaolajjal, és egy zöldséghámozó segítségével, pecorino, vagy parmezán forgácsokat faragok rá, így tálalom.
Remek kis tészta ez! Vegáknak, és húsimádóknak, egyaránt ajánlom az elkészítését. Egyszerre könnyű és laktató ez a tésztaétel. Az íze, pedig elsőrangú, és különleges, mégis egyszerű, könnyen beazonosítható. A rukkola borsos, kicsit karcos íze, jól harmonizál a citrom savasságával, és a fokhagyma aromájával. Ehhez jön még a chili pikáns csípőssége, és a szardella, sós/umami ízfokozó hatása, még jobban feldobva, kiemelve a jelenlévő aromákat.
Egy-egy korty sauvignon blanc-nal, koronázzunk meg pár falatot, a rukkolás spagettiből.