Csokis-zabpelyhes keksz

Gondolom, mondanom sem kell, nagy nassoló vagyok. Mindig van otthon valami édesség, ami többnyire csoki. De nemrég rámjött, hogy csokis kekszet ennék, és rögtön neki is álltam a neten keresni, egy olyan receptet, amihez minden van itthon. Dolcevitánál találtam is párat, amikből összegyúrtam egy saját verziót.

Hozzávalók:

· 20 dkg liszt
· 1 marék zabpehely
· 1 marék zabkorpa
· 2 evőkanál kakaópor
· 10 dkg étcsoki (Tibi 60%-os kakaótartalom)
· 1 narancs héja
· 1 bő tk. sütőpor
· 5-7 dkg cukor (ízlés szerint)
· Egy csipet só
· 1 tojás
· 10 dkg vaj

Elkészítés:

Egy keverőtálba, beleszórom a lisztet, és az összes száraz hozzávalót. Hozzáteszem az apróra tört étcsokit, a zöldséghámozóval, vékonyan leszedett narancshéjat (csak a vékony, külső sárga részét), amit szintén apró kockákra vágtam. Alaposan elkeverem, majd beleütöm a tojást, a narancs negyedét belefacsarom, és a kisebb kockákra vágott vajat, fokozatosan adagolva, kézzel egy homogén masszává gyúrom össze az egészet.
Ezután egy lisztezett deszkára teszem ki a tésztát, és egy nagyjából 5-6 cm átmérőjű hurkává gyúrom, ezután folpackba csomagolom, és egy-másfél órára a hűtőbe teszem pihenni.
A pihenés után, a massza-hengert, deszkára teszem, és egy éles, bevizezett késsel, kb. egy centi vastag karikákat vágok, amiket egy sütőpapírral bélelt tepsire teszek, és tenyérrel egy kicsit lelapítok, hogy laposabb, nagyobb, korongot kapjak.
175-180 fokra előmelegített sütőben 12 percig sütöm, majd egy rácsra téve lehűtöm őket, mielőtt egy szalvétával kibélelt kekszes dobozba raknám.

Tippek:

Jól záródó kekszes dobozban, hetekig is eláll az a keksz. A tésztát nyersen, és a kész süteményt is le lehet fagyasztani.
Az eredeti recept egy teljes zacskó sütőport ír, de nekem a gyomrom nem bírja, így kevesebbel készítettem, de akinek ez nem gond, tegyen bele egy zacskóval, úgy valamivel levegősebb és még omlósabb lesz.
Csinálhatjuk úgy is, hogy nem egy hengerből vágjuk a karikákat, hanem nyújtófával a tésztát 7-8 mm. vékonyra nyújtjuk a deszkán, és egy pohár segítségével kiszaggatjuk a sütni való korongokat.
Azóta, elkészítettem egy finomított, kevésbé „reform” verziót is, amibe nem tettem korpát és zabpelyhet, helyette plusz öt deka lisztet tettem hozzá. Bár nem volt annyira „egészséges”, és rostdús, de ezt pótolta avval, hogy még omlósabb és finomabb lett.
Természetesen nem álltam meg, hogy ne egyek párat frissen sülve, melegen, amikor a benne lévő csokidarabkák, még olvadt állapotban voltak, és minden harapásnál, több apró kis csokikapszula folyatta szét tartalmát, az ízlelőbimbóimon. Mit mondjak, finom volt!