Keresés a blogban

Betöltés...

Retro - milánói sertésszelet


Anyám, a minap beállított hozzám, egy adag bepanírozott karaj-szelettel, mondván, most elmegy nyaralni, és én nehogymár éhen haljak amíg ő ellesz. Nem számít, hogy húsz éve főzök magamra, szeretek és tudok főzni (és van egy gasztroblogom is,), ő azért hozott nekem egy kis húst. Hiába, egy anya, már csak anya marad.
Szóval, ott figyelt a hűtőmben a hús, és várta, hogy felhasználjam valamire. Ekkor támadt az a gondolatom, hogy mennyire megennék egy „milánói sertés szeletet”. De egy olyan igazi retro, szotüdülős-menzás-álolaszéttermes verziót, amivel folyton tömtük magunkat az éttermekben, anno a haverokkal, a nyolcvanas években.
Gyors leltár a kamrában, van szalonna, konzervgomba (szigorúan csak az a jó), sűrített paradicsom (igaz, olasz és baromi jó minőségű, de megteszi), spagetti…
Hát, akkor hajrá!


Hozzávalók (4 adag):

· 4 db. nagy szelet, kiklopfolt-panírozott sertéskaraj
· 10 dkg. füstölt szalonna
· 400 g. spagetti tészta
· 12 dkg konzervgomba (szeletelt, kínai, kisdobozos)
· sűrített paradicsom
· 1 doboz darabolt konzervparadicsom
· 3-4 gerezd fokhagyma
· só, bors, oregánó
· reszelt sajt


Elkészítés:

Először is, kisütöm a rántott húsokat, és melegen tartva, félreteszem.
Egy nagyobb serpenyőben, vagy wokban, közepes lángon, kiolvasztom az apróra vágott szalonna zsírját. Ezután feljebb kapcsolom a tűzhelyet, a megsült szalonnakockákat félrehúzom az edényben, belemorzsolok egy csapatnyi (az kicsivel több mint egy csipetnyi) oregánót, és a wok közepén összegyűlő zsírban, lepirítom a 3-4 evőkanálnyi paradicsompürét. Pár percig pirítom, míg egy kicsit karamellizálódik, majd megint visszaveszem közepesre a lángot, és hozzáadom a vékony szeletekre vágott fokhagymát. Jöhet bele a lecsöpögtetett konzervgomba és egy fél doboz hámozott-darabolt konzervparadicsom (csak mutti polpa volt otthon, de azért az is jó volt bele…az aranyfácán jobb lett volna;)), alaposan elkeverem. Egy kis vörösborral felöntöm (ez akadt a kezembe, de jó az alaplé vagy akár egy kis víz is), megvárom, míg az alkohol elpárolog belőle, sózom, borsozom, ezután lefedve kis lángon negyedórát főzöm/párolom.
Közben feltettem a tészta főzővizét, és mikor felforrt, hét percig főztem benne a spagettitit (nem volt szívem szétfőzni, mint ahogyan annakidején készítették, ennyire azért nem akartam a retro feelinget). A kifőtt tésztát a szószra szedem, és jól összekeverem őket. Kész.











Tálalás, tippek, stb:

A tészta, a szósszal elkeverve, egy-két napig eláll a hűtőben, a hús szintén.
Tálaláskor, egy szelet húst a tányérra tettem, rá egy adag tésztát, és a tetejére reszelt sajtot szórtam (parmezánt tettem rá, de ha lett volna otthon trappistám, azzal ettem volna, hogy még inkább „autentikusabb” legyen).
Az ízek? Hmmm! Egy kis időre, visszatértem a nyolcvanas évekbe, mikor baráti társaságban, nyáron, az étterem kerthelységében legurított sörök mellé, kétpofára ettük az úgynevezett „olasz kaját”. Jólesett!
És jó volt hozzá egy pohár kadarka…

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

rólam/about me

Nem vagyok profi séf csak egy festőművész. Ezen kívül lelkes foodie és amatőr szakács, kinek szenvedélye a gasztronómia. Régi vágyam volt, hogy egyszer majd írok egy szakácskönyvet, de sajnos ez idő nem jött még el. Így helyette elindítottam ezt a blogot amiben megmutathatom a kedvenc receptjeimet, gondolataimat az ételekről, alapanyagokról és főzésről.

I'm not a professional chef just an artist. In addition I'm a foodie and amateur cook who has a passion for gastronomy. I've desired to write a cookbook some day for a long while but unfortunately it hasn't come true yet. I've been writing this blog instead wherein I can show you my favourite recipes and give my ideas about the meals and cooking.

szerzői jogokról

A blogban megjelenő receptekre, írásokra, és fényképekre, a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény vonatkozik. Azokat, a szerző engedélye nélkül, közzétenni tilos!