A „tökéletes” pizza

Régi vágyam ez, hogy legalább megközelítőleg olyan tökéletes pizzát süssek, mint amilyent akár a leglepukkantabb nápolyi pizzériában készítenek. Persze, mivel nincsen fatüzelésű pizzasütő-kemencém ez eléggé elérhetetlennek tűnik. De én azért alkimistákat megszégyenítő kitartással kísérletezgettem és úgy éreztem minden alkalommal közelebb kerültem az áhított célhoz. Mindig egy kicsit másként csináltam valamit. Most nem az ízesítésről, és feltétekről van szó, az egyéni ízlés dolga, hanem a tészta állagáról, ízéről, ropogósságáról és arról az érzésről, mikor egy tökéletesre sült pizzába harap az ember fia/lánya. Ez egyetemes, mindenkire érvényes, mondhatni egzakt. Itt most nem azon szerencsétlen eltévelyedettekről beszélek akik a vastagtésztás kalácsszerű amerikai változatot kultiválják. Itt kérem most pizzáról van szó! Sőt, PIZZÁRÓL!
Azt gondolom, hogy nem a tészta receptjével volt eddig sem a gond. Az jó. Amire rájöttem, hogy sok múlik a tészta formázásán és sütés módján. Persze ezzel sokaknak nyílván nem mondtam semmi újat! De mégis, azt hiszem mostanra, több mint tíz év pizzázás után, sikerült elérni a célomat, és elkészítettem a körülményekhez képest tökéletes pizzát.

A pizzatészta adott. Elkészítettem az itt leírtak szerint. Az első lényeges dolog, hogy ne használjunk nyújtó/sodrófát. Kézzel alakítsuk ki a pizzatésztánkat, nem baj, ha nem lesz szabályos kör alakú. Egy belisztezett deszkára tegyük az átgyúrt tésztát, egy kicsit lapogassuk meg, hogy egy korongalakot kapjunk, majd kézbe véve, belülről kifelé haladva, körbe-körbe forgatva nyújtsuk. Ha már a közepe eléggé elvékonyodott, a deszkára fektetve, a vastagabb széleit a tenyerünkkel nyomkodjuk kifelé, így nyújtva tovább. Vigyázzunk, nehogy kiszakadjon.
Egy másik deszkára szórjunk búza- vagy kukoricadarát, és arra tegyük a kinyújtott tésztát. Kenjük meg (lehetőleg,mutti polpa) darabolt kozervparadicsommal (nem kell pizzaszószt főzni), de a szélét hagyjuk ki, úgy két centi szélességben. Szórjuk meg egy csipet oregánóval, és durva tengeri sóval. Locsoljuk jó minőségű olívaolajjal és lazán fedjük be bivalymozzarella-szeletekkel. Innen szabadon választott, hogy mit teszünk még rá. Azért ne vigyük túlzásba, két feltétnél többet ne használjunk. (Én most egy kevés mangalicából készült chorizo kolbászt tettem rá.) A végén, megint locsoljuk meg egy kis olívaolajjal és szórjuk meg egy kevés durvára tört borssal.
Most jön a sütés. A sütőben a rácsot tegyük a legalacsonyabb polcra, tegyük rá az üres pizza-tepsit vagy sütőlapot és 20-25 perc alatt melegítsük elő a sütőt teljes hőfokra, 250 celsiusfokra (hőlégkeveréssel). ezután a pizzát, óvatosan csúsztassuk rá a forró tepsire, vagy sütőlapra, és süssük a pizzát kb. 12 percig. Ezután kapcsoljuk ki a sütőt, résnyire nyissuk ki, és még egy percig hagyjuk bent. Ezután tépkedjünk rá friss bazsalikomot, egy rácsra csúsztassuk át a forró pizzát, és azon hűtsük.















Ha mindent jól csináltunk akkor van egy középen egész vékony, ropogósra sült, a szélein vastagabb halvány aranyszínű kivűl ropogós-belül puha finom kenyérszerű pizzatésztánk.