Pizza-projekt

Időnként rákattanok egy-egy ételre, és képes vagyok egy héten belül többször is elkészíteni. Leggyakrabban a pizzával vagyok így, hiszen annyiféleképpen lehet variálni, hogy sokszor fel sem tűnik, hogy a héten negyedszer készítek pizzát. Nemrég is egy ilyen „rohamot” éltem át, és gondoltam, ezt most megosztom veletek. Azért racionális magyarázata is van a dolognak, mert ha az emberfia nekiáll pizzatésztát készíteni, önkéntelenül felmerül a hatékonyság kérdése. Hiszen négy adag tészta meggyúrása ugyanannyi időbe és fáradságba kerül, mint egyetlen nyomorult kis pizzára való adag elkészítése. Tehát győz a termelési hatékonyság, én meg ehetek egy héten át pizzát.




Íme a pizzatészta alapreceptje, ami négy darab, 32 centi átmérőjű, kb. 1/2 centi vastag, (vékony tésztájú, olasz) pizza elkészítéséhez kell:

Egy keverőtálba hat csésze (cup = 2,4 dl.) lisztet (BL80-as kenyérliszt) és két teáskanál sót teszek. A közepébe egy mélyedést alakítok ki, és beleöntök két csésze langyos vizet, amibe egy zacskó (7 g) instant élesztőt (Dr.Oetker) szórok, egy evőkanál cukor társaságában. Egy kicsit hagyom, hogy az élesztő felfusson, hozzáadok 6 evőkanál olívaolajat, és az egészet összekeverem. Ezután egy belisztezett deszkára teszem, és alaposan átgyúrom.
10-15 percnyi gyúrás után, egy tálba teszem, letakarom, és egy órára félreteszem egy meleg helyre, hogy a duplájára keljen. (Ha van otthon kenyérsütő gépünk, akkor még egyszerűbb a dolog, mert csak a hozzávalókat beletesszük, és a dagasztó-kelesztő programmal elkészítjük a tésztát.)Amikor megkelt a tészta, újra átgyúrom, így a levegőt is kipréselem belőle. Ezután négyfelé vágom, s amelyiket nem használom fel azonnal, azt egy-egy kiolajozott edénybe teszem, fóliával letakarom, és a hűtőbe teszem. Két napig eláll így. (Sokan megütközhetnek, az istant élesztőn, de szerintem pizzatészta esetében mindegy milyen élesztőt használunk. Szerintem az instant élesztőnek permanens(egyenletes) a minősége, míg a nyers élesztő tapasztalataim szerint hol jobb, hol rosszabb, nem igazán megbízható. Persze mindenki használja azt amit megszokott -7 g. szárított = kb. 25 g. nyers-.)


Ami még egy jó pizzához feltétlenül kell: pizzaszósz és mozzarella sajt. Szerintem a legegyszerűbb, és legfinomabb pizzaszósz a következő:

Fogok két doboz mutti polpa hámozott, darabolt konzervparadicsomot, és egy szűrőbe téve, lecsöpögtetem belőle a fölösleges lét, majd egy tálba öntöm. Hozzá adok egy evőkanálnyi olasz sűrített paradicsomot (vagy apróra vágott, napon szárított paradicsomot), 1-2 gerezd átpréselt fokhagymát, fél deci kiváló minőségű extraszűz olívaolajat, sózom, borsozom, ezután alaposan összekeverem. A végén egy csokor bazsalikomlevelet tépkedek bele.
Ez a mennyiség négy pizzára elegendő. Jól záródó üvegben, egy kis olajat öntve a tetejére, egy hétig eláll a hűtőben.

Itt van még a mozzarella kérdése. Ha szerencsések vagyunk, akad egy olyan bolt a közelünkben, ahol lehet eredeti, bivalytejből készült, „bufala mozzarellát” kapni. Ha nem, akkor felejtsük el a szarvasi meg a „tecso” mozarellát, mert azoknak semmi ízük. Végső esetben, ajánlom a 250 grammos kiszerelésű, vákuumcsomagolt scamorza sajtot – ízben, állagban talán ez áll legközelebb a kívánatoshoz. Ebből kettő kell a négy pizzára.

Ha ez a két fő alkotóelem rákerült a tésztára, már csak a fantáziánk szabhat határt a pizzavariációknak. De ha már nem sajnáltuk az időt és a pénzt a legjobb alapanyagok beszerzésére, ne rontsuk el azzal a pizzát, hogy telepakoljuk mindennel, amit a hűtőben találunk. A „néha a kevesebb több” alapelvét szem előtt tartva, négyféle feltétnél többet ne tegyünk rá, mert így elvész az egyes alapanyagok íze.

Kezdem az egyik nagy kedvenccel:
articsókás-szalonnás pizza

Articsókaszívet többnyire konzervben lehet kapni. Olajban vagy natúr lében eltett változatban is létezik. Ha nem kapunk pancettát, ami egy olasz oldalszalonna, és többnyire rolád formában árulják, akkor füstölt kolozsvári szalonnát, esetleg szeletelt angol szalonnát ajánlok helyette, vékony csíkokra vágva.
A tésztát kinyújtom akkorára, amekkora a pizzatepsi, megkenem a szósszal, rátépkedem a mozzarellát (vagy megszórom reszelt, esetleg kisebb kockákra vágott scamorzával). Az articsókát felszeletelem és egyenletesen elosztom a pizzán, meghintem a szalonnacsíkokkal, és a 250 fokra előmelegített sütőben 12-15 perc alatt megsütöm.
Remek kis pizza ez. A mozzarellába beleolvadó, finoman savanykás-sós articsóka íze keveredik a szalonna zamatával és a belőle kisülő szalonnazsírral, ezt nevezem én az ízek kavalkádjának. Mellé egy pohár chianti…

A toplista egy másik darabja:
szardellás pizza
Elkészítése hasonló az előzőhöz, csak az articsóka helyett 10-15 db szardellafilét osztok el egyenletesen a tetején, a szalonnát pedig hajszálvékony szeletekben teszem rá. Hm..., nem kicsit jó! A szardella rendkívül intenzív sós-halas íze, ami szinte beleoldódik a pizzába, és a hajszálvékonyra szeletelt, ropogósra sült szalonna találkozásának élménye sokáig megmarad az emlékezetünkben.

Jóféle chardonnayt ajánlanék hozzá.