Az előző posztban leírt tilápiafilék kisebbik darabjait használtam ehhez a könnyű vacsorához. Gondoltam a második teszteléshez vajon párolom meg és hozzá a Fűszeres Eszter kiváló sült retek receptjét használom fel, készítem el köretnek, mert az remekül passzol a halhoz.
1. Először a köretet készítettem el, pontosan követve Eszter receptjét.
2. Majd egy másik serpenyőben 2 kanálnyi vajat forrósítottam közepesnél kissé erősebb fokozaton.
3. A filéket mindkét oldalukon sóztam, borsoztam, majd a forró vajba tettem.
4. Mindkét oldalát enyhén megpirítottam benne, és addig pároltam, míg a hal húsa át nem fehéredett, de még nem sült túl.
5. A halakat kivettem a serpenyőből, feljebb kapcsoltam a tűzhelyet és egy deci száraz fehérbort öntöttem a megpirult vajhoz.
6. Sóztam, borsoztam, majd elforraltam róla a bor nagy részét. Ezután még két kanálnyi hideg vajat tettem hozzá, majd lekapcsoltam alatta a tűzhelyet és a serpenyőt körbe-körbe mozgatva összedolgoztam a vajas mártást.
7. Ezzel a vajas szósszal locsoltam meg a halakat tálaláskor.
Ezzel a recepttel, már jobb arcát mutatta a tilápia. Az enyhe íze jól érvényesült a vajas mártással, bár a sütés alatt fellazuló „hús” most több gondot okozott mint a rántott halnál, ahol a panír segített egyben tartani a halhúst. Ennél sikerült eltörnöm a filét, nem maradt egyben sajnos, talán nem bántam vele elég óvatosan.
A sült retek remek választás volt mint köret, mert pompásan illett a halhoz.
Mindent egybevetve, nem rossz hal ez a tilápia, lehet, hogy máskor is veszek, és ki fogom próbálni még más receptekkel is. A tapasztalatom szerint inkább a fűszeresebb, mártásos ételekhez való inkább mint a natúrabb felhasználáshoz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése