Pizza-projekt 2.

.
… Folytatva a pizza-túrát, a tegnapi toplistát tovább bővítve, az első helyezetthez értem. Íme a legnagyobb kedvenc – és szerintem –, a létező legegyszerűbb és legfinomabb pizza, a margherita.

Ezt viszont tényleg csak bivaly mozzarellával készítem, mivel itt fontos szerepe van a mozarella karakteres ízének. A tésztát megkenem a szósszal (nyáron saját termesztésű, friss koktélparadicsomot nyomkodok szét rajta szósz helyett), bazsalikomleveleket teszek rá egy marékkal, megszórom egy csipet durva tengeri sóval, majd rátépkedem a mozzarellát, végül meghintem egy kis extraszűz olívaolaj-permettel.
Sok olasz egyedül ezt tartja igazi pizzának, és nem minden alap nélkül. A paradicsom, a bazsalikom és a mozzarella együttes ízharmóniája egy ropogósra sült tésztán, Váncsa mester szavaival élve, egyike a gasztronómiai „istenbizonyítékoknak”. Egy pohár kadarkával fokoznám az élményt…

Ha már végképp meguntad a mindennapi pizzákat, és még lapul a hűtődben egy adag tészta, akkor jöhet egy kis változatosság.

Pizzás csigaIgazi vendégváró vagy partiétel. Forrón vagy hidegen egyaránt nagyon finom.A pizzatésztát vékonyra nyújtom, nagyjából téglalap alakúra. Megkenem a pizzaszósszal, bazsalikomleveleket tépkedek rá, és megszórom reszelt parmezánnal. Meghintem apróra vágott fokhagymával és durva tengeri sóval. Ezután az egészet feltekerem, mintha rétest készítenék, és egy éles késsel kb. négy centi vastag karikákra szelem. A karikákat egy sütőpapírral bélelt tepsibe teszem, kissé lelapítom őket, a tetejükre kockára vágott mozzarellát vagy scamorzát teszek, és 250 fokra előmelegített sütőben, 12-15 perc alatt készre sütöm.
No comment…
És persze, itt van még a calzone...

Végezetül Franciaország, közelebbről Provence csattanós válasza a taljánok pizzájára, itt van a

Pissaladière (ejtsd: pisszáládier)

A tésztája majdnem megegyezik a pizzáéval, annyi különbséggel, hogy az egy csésze vízhez, három csésze liszthez, 3 ek. olívaolajhoz, 1-1 tk. sóhoz, cukorhoz, élesztőhöz még hozzáadok egy evőkanál mézet és két evőkanálnyi sovány tejport. Ez egy adag pissaladière-hez elegendő, mivel ez vastag tésztájú. Gyúrni, keleszteni, gyúrni kell, akárcsak a pizzatésztát. Ezután akkorára nyújtjuk, hogy kitöltse a pizzaformát (32 cm).
Egy serpenyőben 5 dkg vaj és 2 ek. olívaolaj keverékén, három fej hagymát vagy két nagyobb póréhagymát vékonyra szeletelve, közepes lángon sütni kezdek. Megborsozom, egy babérlevelet és egy-két kakukkfűágat dobok rá, hozzáadok 1-2 gerezd fokhagymát szeletelve, egy tk. cukrot (vagy mézet) szórok rá, és addig sütöm, míg karamellizálódik és aranybarna lesz. Ha egy kicsit kihűlt, kidobom a babérlevelet, a hagymát, a tészta tetejére halmozom, és egyenletesen elosztom. Fogok kb. 15-20 szardellafilét, lecsöpögtetem az olajat róla, és rácsalakzatban rárakosgatom úgy, hogy kb. 3x3 cm-es négyzeteket kapjak. Minden négyzet közepébe egy-egy félbevágott fekete olívabogyót helyezek, és 200 fokra előmelegített sütőben, 25-30 perc alatt készre sütöm.Az édes és a sós mennyei találkozása. A tészta és a karamellizált hagyma enyhe, fűszeres édessége és a szardella intenzív sós-halas íze, remekül passzol egy jó pohár mőcsényi zöldveltelinihez.