Nagy rajongója vagyok az olasz ételeknek. És ezen belül is a Toszkána , Umbria és Emilia-Romagna tartományok konyháját szeretem igazán, melyeknek masszív alapkövei, az általam szentháromságnak nevezett (talán nem blaszfémia) alapanyagok, a tészta, az olívaolaj és a parmezán sajt…
A
tésztát nem kell bemutatni, bőséges választékban, mindenféle formában kapható az üzletekben. Azt viszont, talán nem mindenki tudja, mennyire fontos, hogy milyen tésztát veszünk. Először is, olasz ételekhez, olasz tésztát vegyünk. Azután, lényeges a tészta formája, amit a hozzá készítet szósz alapján, választunk meg. Ez azért lényeges, mert a különböző alakú tésztákat másként vonják be a szószok, és ez befolyásolja az étel élvezetét. Például a pennéhez és makarónihoz, inkább a paradicsomos darabos mártások, míg mondjuk a tagliatelléhez, papardelléhez és a fusillihez inkább a tejszínes, bársonyosabb ízek illenek. Harmadszor pedig, nagyon fontos az elkészítési mód. Ne főzzük túl a tésztát, mert akkor annak semmi íze, és a mártásból sem szív fel semmit. Akkor jó, ha egy kicsit kemény, az-az al dente. A zacskóra rá van írva, hogy meddig szabad főzni, és addig főzzük, egy másodperccel sem tovább. Egy másik dolog, aki olajat önt a főzővízbe, az egyéb aljasságokra is képes. Nagy edényben és nagy mennyiségű, lobogó sós vízben kell főzni, és akkor nem ragad össze a tészta…
Az
olívaolaj. Természetesen, olívaolajon nem azt a sárga izét kell érteni, amiket álltalában a
szupermarketek polcain láthatunk, különös tekintettel a Tesco gazdaságos fajtára. Azokat többnyire, az első sajtolás után maradt olajpogácsából nyerik, hőkezeléssel. Az igazi olívaolajt onnan ismerhetjük meg, hogy sűrű és tiszta, a színe zöld és az illata gyümölcsös, némi citrus aromával. Az íze karakteres, kicsit karcos, de mégis bársonyos. Ja, és piszok drága! Nyaraláskor, ha olyan helyen jár az ember, érdemes a helyi olajokból beszerezni egy-két üveggel, de nem a boltokban, hanem meg kell keresni azt a piacot, ahová a helybeliek járnak, ott végig lehet kóstolni a kínálatot. Sokszor vittem haza így, igazi kincset érő, zamatos nedűt.
A magam részéről, kevés élvezetesebb foglalatosságot tudok elképzelni, mint baráti társaságban, egy kellemes délután, a kertben beszélgetve, az asztal közepére tett, tányérra öntött olívaolajba, enyhén megpirított chibatta kenyeret mártogatni, hozzá finom bort kortyolgatni…
A
parmezán. Felejtsétek el a boltokban kapható, dobozos-zacskós reszelt „parmezánt”. Az
nem más, mint ízesített fűrészpor. Annak semmi köze az Emilia-Romagna tartományban készült, Reggiano-Parmigianohoz, sem a Grana Padanohoz, melyeknek, rendkívüli, intenzív sajt íze van, picit savanykás mellékízzel, ami még áthatóbbá teszi a zamatát. Szerencsére kapható a csemege boltokban vagy szupermarketekben igazi parmezán is. Hatalmas tömbökben, vagy előre csomagolt, húszdekás darabban lehet beszerezni. (Tudom, nem egy olcsó dolog, de megéri. Szerintem, igazán finom ételeket, csak kitűnő és sajnos néha drága alapanyagokból lehet készíteni. Persze az ember nem minden nap eszik ilyesmit, de időnként meg kell adni a módját és nem szabad spórolni.)
Már beszéltem az umamiről, ami egy plusz íz, és mesterségesen előállítva, nátrium-glutamátnak, vagy más néven ízfokozónak neveznek. Az európai ételek között, természetes formában, a szardellában, a paradicsomban és a parmezánban fordul elő a legnagyobb koncentrációban.
A parmezán, a legsokoldalúbb sajt, egyszerűen mindenbe jó! (Lényeges azonban, hogy csak frissen reszelve használjuk, mert csak így élvezhetjük az ízeket teljes valójukban.) Reszelve pizzára, szószokba, rizottóba, forgácsolva szendvicsre, salátára, tésztára vagy csak önmagában, apró falatokban fogyasztva, egy pohár Cabernet Sauvignon mellé. Sorolhatnám napestig, de lényeg a lényeg, a parmezán az olasz konyha igazi dzsókere, és méltán foglalja el helyét a gasztro-szentháromságban.
Végül egy recept, kedvcsinálónak:
Spaghetti, aglio e oglio: fél zacskó spagetti tésztát, bő sós vízben megfőzzük, leszűrjük. Közben egy nagyobb serpenyőben kb. négy-öt evőkanál extra szűz olívaolajat melegítünk közepes lángon, 3-4 gerezd (ízlés szerint) zúzott fokhagymát és egy apróra vágott peperonit vagy chilit dobunk bele és mikor felmelegedett hozzáadjuk a kifőtt tésztát, meg egy- két evőkanállal a tészta főzővizéből, és alaposan összekeverjük. Azonnal tányérra szedjük és megszórjuk frissen reszelt, vagy forgácsolt parmezánnal…Jó étvágyat:)
A tésztát nem kell bemutatni, bőséges választékban, mindenféle formában kapható az üzletekben. Azt viszont, talán nem mindenki tudja, mennyire fontos, hogy milyen tésztát veszünk. Először is, olasz ételekhez, olasz tésztát vegyünk. Azután, lényeges a tészta formája, amit a hozzá készítet szósz alapján, választunk meg. Ez azért lényeges, mert a különböző alakú tésztákat másként vonják be a szószok, és ez befolyásolja az étel élvezetét. Például a pennéhez és makarónihoz, inkább a paradicsomos darabos mártások, míg mondjuk a tagliatelléhez, papardelléhez és a fusillihez inkább a tejszínes, bársonyosabb ízek illenek. Harmadszor pedig, nagyon fontos az elkészítési mód. Ne főzzük túl a tésztát, mert akkor annak semmi íze, és a mártásból sem szív fel semmit. Akkor jó, ha egy kicsit kemény, az-az al dente. A zacskóra rá van írva, hogy meddig szabad főzni, és addig főzzük, egy másodperccel sem tovább. Egy másik dolog, aki olajat önt a főzővízbe, az egyéb aljasságokra is képes. Nagy edényben és nagy mennyiségű, lobogó sós vízben kell főzni, és akkor nem ragad össze a tészta…
Az olívaolaj. Természetesen, olívaolajon nem azt a sárga izét kell érteni, amiket álltalában a 
szupermarketek polcain láthatunk, különös tekintettel a Tesco gazdaságos fajtára. Azokat többnyire, az első sajtolás után maradt olajpogácsából nyerik, hőkezeléssel. Az igazi olívaolajt onnan ismerhetjük meg, hogy sűrű és tiszta, a színe zöld és az illata gyümölcsös, némi citrus aromával. Az íze karakteres, kicsit karcos, de mégis bársonyos. Ja, és piszok drága! Nyaraláskor, ha olyan helyen jár az ember, érdemes a helyi olajokból beszerezni egy-két üveggel, de nem a boltokban, hanem meg kell keresni azt a piacot, ahová a helybeliek járnak, ott végig lehet kóstolni a kínálatot. Sokszor vittem haza így, igazi kincset érő, zamatos nedűt.
A magam részéről, kevés élvezetesebb foglalatosságot tudok elképzelni, mint baráti társaságban, egy kellemes délután, a kertben beszélgetve, az asztal közepére tett, tányérra öntött olívaolajba, enyhén megpirított chibatta kenyeret mártogatni, hozzá finom bort kortyolgatni…
A parmezán. Felejtsétek el a boltokban kapható, dobozos-zacskós reszelt „parmezánt”. Az 
nem más, mint ízesített fűrészpor. Annak semmi köze az Emilia-Romagna tartományban készült, Reggiano-Parmigianohoz, sem a Grana Padanohoz, melyeknek, rendkívüli, intenzív sajt íze van, picit savanykás mellékízzel, ami még áthatóbbá teszi a zamatát. Szerencsére kapható a csemege boltokban vagy szupermarketekben igazi parmezán is. Hatalmas tömbökben, vagy előre csomagolt, húszdekás darabban lehet beszerezni. (Tudom, nem egy olcsó dolog, de megéri. Szerintem, igazán finom ételeket, csak kitűnő és sajnos néha drága alapanyagokból lehet készíteni. Persze az ember nem minden nap eszik ilyesmit, de időnként meg kell adni a módját és nem szabad spórolni.)
Már beszéltem az umamiről, ami egy plusz íz, és mesterségesen előállítva, nátrium-glutamátnak, vagy más néven ízfokozónak neveznek. Az európai ételek között, természetes formában, a szardellában, a paradicsomban és a parmezánban fordul elő a legnagyobb koncentrációban.
A parmezán, a legsokoldalúbb sajt, egyszerűen mindenbe jó! (Lényeges azonban, hogy csak frissen reszelve használjuk, mert csak így élvezhetjük az ízeket teljes valójukban.) Reszelve pizzára, szószokba, rizottóba, forgácsolva szendvicsre, salátára, tésztára vagy csak önmagában, apró falatokban fogyasztva, egy pohár Cabernet Sauvignon mellé. Sorolhatnám napestig, de lényeg a lényeg, a parmezán az olasz konyha igazi dzsókere, és méltán foglalja el helyét a gasztro-szentháromságban.
Végül egy recept, kedvcsinálónak: Spaghetti, aglio e oglio: fél zacskó spagetti tésztát, bő sós vízben megfőzzük, leszűrjük. Közben egy nagyobb serpenyőben kb. négy-öt evőkanál extra szűz olívaolajat melegítünk közepes lángon, 3-4 gerezd (ízlés szerint) zúzott fokhagymát és egy apróra vágott peperonit vagy chilit dobunk bele és mikor felmelegedett hozzáadjuk a kifőtt tésztát, meg egy- két evőkanállal a tészta főzővizéből, és alaposan összekeverjük. Azonnal tányérra szedjük és megszórjuk frissen reszelt, vagy forgácsolt parmezánnal…Jó étvágyat:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése