Bevallom, kicsit lelkiismeret furdalásom van, hogy egy olyan ételt készítettem, aminek szerepel a nevében, a „bébi” szó. Ráadásul a polipok mindig is lenyűgöztek a fejlett intelligenciájukkal, kombinatív készségükkel. (Egyszer láttam a tévében, ahogy egy polip, kinyit egy csavaros tetű üveget, hogy hozzáférjen a rákcsemegéhez. Mindezt, mindenféle tanulás nélkül, pár pillanat alatt kikombinálva.) Éppen ezért, nem igazán szoktam polipot enni.
De minap, a metróban vásárolgattam, és megálltam a halas pultnál, ahol éppen friss bébipolipokat pakoltak ki. Nem bírtam ellenállni, pedig eredetileg valami halat szerettem volna venni, és egyébként is, az a véleményem, hogy tengeri herkentyűket (rákot, kagylót, polipot), csak a tengertől számított százméteres távolságon belül érdemes enni, vagy sütni/főzni. De most feladtam az elveimet, mivel a közeljövőben, a munka miatt, nem jutok a tenger közelébe, és hirtelen erős vágyódást éreztem, ahogy a halas pult mellet nézelődve, megcsapott a „tenger illata”.
Hozzávalók:
· 30-35 dkg friss bébipolip
· 4 dl kész paradicsomszósz
· 4 gerezd fokhagyma
· 1 csokor petrezselyem
· 1 csokor bazsalikom
· 2-3 chili
· olívaolaj
· vörösbor
· só, bors
· ciabatta a pirítóshoz
Előkészületek:
Megtisztítom a polipokat. A csápok vékony végeit levágom, azután kifordítom, hogy a csőrszerű szájszerve kibukkanjon, azt kivágom. Elválasztom a testet, a „fejet”, és a csáprészt. A bőrét, amennyire lehet, lehúzom. A zsákszerű testét karikákra szeletelem, a csáprész kettévágom.
Eléggé babra munka, de a végeredmény miatt megéri.
Ha nincs, kész paradicsomszósz, jó a hámozott-darabolt konzervparadicsom (mutti polpa) is. Másfél-két doboz kell belőle. Ebben az esetben, még plusz 2 db. fokhagymagerezdet számolok.
A fokhagymát hajszálvékony szeletekre vágom, a petrezselymet felaprítom.
Elkészítés:
Egy nagyobb, magas falú serpenyőben olajat hevítek, a legmagasabb fokozaton. Beledobom a polipokat, és hirtelen pirítani kezdem. Max. egy percig, mert ha tovább sütném, nagyon rágós, gumiszerű lenne. Közben, félidőben a fokhagymát és a chilit is rászórtam.
Ha megpirult a polip, aláöntök egy dl vörösbort, és forralom, míg az alkohol el nem párolog belőle. Ezután jön a paradicsomszósz, amit ráborítok. Sózom, borsozom. A tűzhelyet lejjebb kapcsolom, közepesnél gyengébbre, és a paradicsomban, negyven percig, legfeljebb egy óráig lassan párolom, míg a polip szépen meg nem puhul, és szósz be nem sűrűsödik. Mikor kész, beleszórom a petrezselymet, elkeverem, beletépkedem a bazsalikomot, és lehúzom a tűzről. Lefedem, és tálalásig melegen tartom (hidegen is tálalható). Kész!
Megcsinálom a crostiniket hozzá. A ciabattákat vastag szeletekre vágom, egy száraz serpenyőben mindkét oldalát megpirítom. Egy gerezd fokhagymával megdörzsölöm, az egyik oldalát, és meglocsolom a legjobb olívaolajammal. Kész!
Tálalás, tippek:
Mivel ez egy előétel, általában úgy tálalom, hogy egy nagyobb pasta-tányérba halmozom az egész ragut, meglocsolom olívaolajjal, körbe rakom a pirítósokkal, és az asztal közepére teszem, hogy mindannyian vehessünk belőle. Díszítésként szórhatunk rá petrezselymet, bazsalikomot, vagy koktélparadicsomokat.
A kész ragu, jól záródó edényben, egy-két napig eláll a hűtőszekrényben, így akár előző nap is elkészíthetjük, ha mondjuk vacsoravendégeknek, főzünk.
A paradicsomos polip ragut hidegen, és melegen is tálalhatjuk.
Nem csak crostinivel, előételnek, hanem tésztaszószként is fogyaszthatjuk, penne, vagy spagetti tésztához.
A bébipolip paradicsomszószban, remek bevezetése (antipasto) lehet egy igazi olasz vacsorának. A tenger ízei keverednek, a paradicsom intenzív zamatával, amit csak még áthatóbbá tesznek a finom zöldfűszerek.
Egy pohár Chianti is lecsúszott mellé…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése