Tőkehal sörtésztában remulád mártással, rizzsel


Sajnos még mindig nem akar elmúlni a gyomorhurutom maradéktalanul, még mindig tartózkodnom kell a „súlyosabb” ételektől, ezért mostanában a blogra sem tudtam/tudok izgalmasabb ételekről, jóféle cupákokról írni. Most egy kis halat készítettem, tőkehalfiléket vettem, mert nagyon vágytam már egy egyszerű rántott halra.
Aztán végül mégsem azt készítettem, mert elfogyott a házi kenyérmorzsám. Mivel boltit meg nem használok, maradt a klasszikus sörtészta mert persze söröm meg volt otthon. Sütés közben jutott eszembe, hogy valamilyen mártás nem ártana a halhoz, de mivel a gyomrom nem tolerált volna semmilyen majonézes dolgot, rögtönöznöm kellett és a hűtőben talált kefirre alapoztam egy amolyan remulád-féle mártást.

Hozzávalók (2 személyre):

. 0,5 kg. tőkehalfilé
. 10 dkg liszt
. 1 tojás
. sör
. 2 dl. kefír
. 2 tk. dijoni mustár
. 2-3 db. közepes nagyságú csemegeuborka
. 2 tk. worchester-szósz
. só, bors,

Elkészítés:

1. A tojás sárgáját a liszthez adom, megsózom, majd annyi sörrel öntöm fel, hogy egy sűrű palacsintatészta szerű állagot kapjak.
2. A kemény habbá vert tojásfehérjét óvatosan beleforgatom a tésztába, majd tíz percre félreteszem.
3. Közeben a kefirt a mustárral, sóval, borssal, worchester-szósszal ízesítem, és belekeverem a nagyon apró kockákra vágott csemegeuborkát.
4. Egy mély serpenyőbe olajat forrósítok, közepesnél erősebb fokozaton.
5. A halat sózom, borsozom, megmártom a tésztában, hogy mindenhol bevonja és a forró olajba eresztem.
6. Többször megforgatva 8-10 percig sütöm, majd alaposan lecsöpögtetem és egy papírtörlővel bélelt szűrőbe teszem ahol leitatom róla az összes olajat.
7. Párolt rizst készítek hozzá köretnek.

Ha nem is túl izgalmas, de azért ez egy nagyon finom egy étel. Pompás fehér húsú tőkehal, ropogós tésztában azért nem egy rossz dolog. A remulád mártás is jól sikerült, még ilyen kímélő változatban is, remek kísérője volt a halnak.
És hogy az a szegény hal nehogy azt higgye, hogy a kutya ette meg, lekísértem egy pohár '07-es Mőcsényi zöldveltelinivel...

1 megjegyzés:

  1. Toma, a gyomorhurutod bekerült az örökkévalóságba :)
    Teljes gyógyulást!

    VálaszTörlés