Minestrone ősszel




Általában kétszer szoktam egy évben minestronét főzni. Egyszer tavasszal, mikor megjelennek az első szabadföldi idény-zöldségek, és még egyszer ősszel, amikor az utolsó friss zöldségek még kaphatóak a piacon. A télen kapható különböző spanyol, marokkói stb... zöldségekből nem érdemes nekilátni, ehhez friss zöldségek kellenek.
A minestronét csak nagy mennyiségben érdemes főzni, mert sokféle zöldség megy bele és ha mindenből csak egy keveset teszünk is bele, akkor is legalább egy hatszemélyes adagot sikerül összehozni. A jó minestrone jó sűrű leves, már-már főzelékszerű, szinte megáll benne a kanál. Tulajdonképpen bármilyen zöldségből főzhetjük, a lényeg hogy lehetőleg idényjellegű és friss legyen. A mennyiséget és az arányokat is az ízlésünk szerint alakíthatjuk.
A recept nincs kőbe vésve! Én ilyenkor körbejárom a piacot/zöldségest, és összevásárlok egy keveset minden olyan zöldségből amit szeretek, és ebből készítem el a levest...

Hozzávalók:

. fél fej brokkoli
. fél fej káposzta
. 2 fej vöröshagyma
. 20-25 dkg póréhagyma
. 4-5 sárgarépa
. 3 zellerszár
. 2 gerezd fokhagyma
. fél kiló sütőtök
. 1 doboz óriás-fehérbab konzerv (400g.-os)
. 4-5 zsályalevél
. egy-egy ág rozmaring és oregáno
. 2-4 ág kakukkfű
. 3-4 szál újhagyma
. olívaolaj
. só, bors
. parmezán (+ ha van, maradék héja/széle, amit már nem lehet reszelni)
. 2 l. hús alaplé (vegetáriánus változathoz zöldség alaplé)

Előkészületek:

A hagymát felaprítom, a póréhagymát hosszában félbevágom, majd vékonyan felkarikázom.
A zöldségeket különböző alakúra felvagdosom. A brokkolit rózsáira szedem, a répát vékony hasábokra, a zellerszárat karikákra, a káposztát vékony csíkokra, a sütőtököt kockákra vágom.
A zöldfűszereket felaprítom.

Elkészítés:

1. Egy nagy lábosban olívaolajat melegítek, majd rászórom a vöröshagymát és üvegesre párolom.
2. Belereszelem a fokhagymát, rászórom a zöldfűszereket, ezután hozzáadom a sárgarépákat és átforgatom.
3. Keménységi sorrendeben adom hozzá a többi zöldséget, a zellert, brokkolit, sütőtököt, póréhagymát.
4. Felöntöm a paradicsompürével (az első felhasználása a nyár végén eltett saját paradicsomomnak), sózom borsozom elkeverem és egy percig párolom.
5. Felöntöm az alaplével, annyival hogy ellepje, beledobom a parmezán maradék kemény végét és közepes fokozaton (kerámialap#6/9), lassan bugyogva főzöm.
6. Tíz perc elteltével hozzáadom a káposztát és a babot is, ha kell még egy kis alaplével felöntöm, és 20-30 percet főzöm lassú tűzön. (Én úgy szeretem, hogy a zöldségek nincsenek teljesen vajpuhára főzve, hanem van mit harapni, kicsit roppanós. De aki puhábbra szeretné, az főzheti tovább is...)
7. Mikor elkészült, beleszórom az apróra vágott újhagymát.

Tálaláskor egy-egy kanál pestot teszek a levesbe, megszórom a tetejét parmezánforgácsokkal és meglocsolom egy kevés extraszűz olívaolajjal. Adhatunk mellé pirítóst is, de önmagában is megállja a helyét.
A minestrone két-három napig is eláll a hűtőben, jól lefedve. Újramelegítve is finom, sőt másnapra az ízek még jobban összeérnek. A maradék levest másként is hasznosíthatjuk, pl. zöldséges csirkeragút készíthetünk belőle.
A minestrone egy nagyon laktató, friss ízű leves, tele különféle zamatokkal, textúrákkal. Érdemes kipróbálni!
Könnyű vörösbort ajánlok hozzá, mondjuk egy kadarkát, vagy kékfrankost.

9 megjegyzés:

  1. Nem hagyhatom szó nélkül: ez a minestrone-ami egyféle filozófia,-teljes tagadása.

    VálaszTörlés
  2. ezt fejtsd ki bővebben légyszíves, mert nem értem...

    VálaszTörlés
  3. Na, érdekel a véleményem?:)

    VálaszTörlés
  4. persze, miért ne érdkelne!

    VálaszTörlés
  5. Egyszerű. Ez egy nehéz leves. Nekem a minestrone az, ami olyan könnyű, hogy szinte elrepül.

    VálaszTörlés
  6. az eredeti olasz minestrone nem egy könnyű étel. még az enyémnél is nehezebb és sűrűbb, inkább egytálétel, mint leves. az olaszok még széttördelt makaroni vagy spagetti tésztát, sőt kenyérdarabokat is főznek bele, hogy megálljon benne a kanál:)
    ettem már olyat is olaszországban, aminek nem is volt leve, mert a tészta mindet felszívta. olyan volt mint egy főzelék. egy tányértól kidőltem...

    VálaszTörlés
  7. Gondolom ez is olyan, hogy az olaszok csinálják a legszarabb pizzát:)
    Magam Párizsból ismerem, biztosan ott fertőződött meg ez az étel a franciás könnyedséggel, laza eleganciával.

    VálaszTörlés
  8. hát, igen, az olaszok nem ismerik az általunk kultivált lazább leveseket. mivel az ő konyhájuk alapvetően a paraszti konyha gyükereiből ered, távol áll a kifinumlt francia módi tőlük, akik nyilván kidolgozták a saját minestrone verziójukat.
    abban igazad van, hogy a magyar ízlésnek megfelelelően a zöldségleves legyen könnyű. kádárosan, "a zölségleves legyen zöldségleves" :DDD

    VálaszTörlés
  9. Akkor kivételesen konszenzusra jutottunk:)

    VálaszTörlés