Bormámor, Erdőbénye

A címbéli elírás nem a véletlen műve, inkább az esemény precízebb megnevezése már ami engem illet, de ezt a vonalát a történetnek most inkább nem nyitnám meg...
Biztos megjelennek majd más blogokon átfogóbb írások is a "Bor, mámor, Erdőbénye" elnevezésű Erdőbényei pincefesztiválról, az ételekről és borokról, ezért én most csak egy rövid leírásra, hangulatjelentésre vállalkozom.

Dél körül érkeztem meg a faluba, több mint négyszáz kilométer vezetés után, kissé fáradtan de lelkesen. Először körbeautóztam a falut, hogy képet kapjak az egészről, mi merre található stb.
Telefonon felhívtam Annát, hogy igazítson útba merre találom meg, mivel csak Őt ismertem személyesen és nem mellesleg nála sült a bárány amire már nagyon fentem a fogam.
Megtaláltam, be is bárányoztam, megkóstoltam hozzá Csite száraz furmintját is. Aztán szép lassan megjelentek a többiek is akik a fesztivál különböző helyein reprezentáltak addig. Fűszeres Eszter és Chili & vanília, majd Lorien is megjelentek. Utána jött még Horasz is így teljes lett a fesztivál „gasztronómusainak” köre. Rajtuk kívül még megismerhettem Lila fügét és Dalitot is akik szintén látogatók voltak mint én. Nagyon örültem ezeknek az találkozásoknak, mert csupa kedves és remek embert ismerhettem meg így.
Ezután elindultunk körbe, hogy megkóstolhassuk az összes ételt, na és a borokat természetesen. Először a Hommona pincészetet vettük célba ahol egy pohár birtok válogatással kezdtünk és Lorien hozott nekem a juhtúrós gombócos zöldségleveséből ami remek volt és biztos én is el fogom készíteni itthon. Újabb borok és újabb ételek kerültek elő, így ott megkóstolhattam Eszter mákos-mézes bobájkáját és Chili, kukoricapürén tálalt rókagombáját is.
Pár pohár bor után továbbálltunk mert még hátra volt Horasz őzpörköltje, ezért Lorienékkel és Horaszékkal átmentünk az Ábrahám borászathoz ahol egy hangulatos lugas és egy remek zenekar várt bennünket, meg egy bogrács, benne Horasz pompás őzpörköltjével. Itt csatlakozott hozzánk újra Anna is, borozgattunk, beszélgettünk, jól éreztük magunkat. Lassan kezdett besötétedni, így felszedelőzködtünk, hogy továbbmenjünk a Vivamus pincéhez. Addigra már újra megéheztünk, és így ehettem Horasz pörköltjének egy csípősebb verziójából is ha lehet még finomabb volt mint az előző.
A házigazda jóvoltából itt megismerhettük a pincészet 10 puttonyos aszújával és a remek jégborával, valamint többféle száraz Szamorodnival. Ekkor már a többiek is csatlakoztak, Eszterék, Chiliék, Lila fügéék is, így folytatódott a borozgatás miközben a háttérben egy blues zenekar játszott. Késő este mikor a hangulat tetőfokára hágott, az egész társaság átszedelőzködött a Hommona pincészetbe, ahol még várt ránk a pincészet kiváló borai, mint pl. az Édeshármas. Méltó befejezése volt ez az estének...

Mindent összevetve, pompás borokat kóstolhattam, finom ételeket ehettem, és megismertem egy csomó kedves és vidám embert, akikkel remekül éreztem magam mindvégig, és akikkel szívesen találkozom újra bárhol bármikor. És remélem, jövőre újra ugyanitt...

Írtak még a témáról:
Horasz írása
Lorien írása

Chili & vanilia írása

Anna írása

Fűszeres Eszter írása