A stafétát, vesta adta át nekem, hogy áruljak el hét dolgot magamról. Mivel ez egy gasztroblog, és a körkérdés is a gasztrobloggerek között kering, úgy gondoltam, hogy a gasztronómiával kapcsolatban árulok el magamról pár dolgot.
1. Azon ritka férfiak közé tartozom, akik szeretnek vásárolni. Persze ez kizárólag csak az élelmiszer áruházakra, piacokra vonatkozik. Képes vagyok órákat bóklászni a sorok között. Módszeresen bejárom az összes sort, és közben fejben főzök. Súlyos mi? Általában, vagy tizenöt dolog van már a kosaramban, mire elérkezek az első tételhez a bevásárló-listámon.
2. Édességfüggő vagyok. Ha rámtör az „édességéhség”, és véletlenül nem töltöttem fel az otthoni „csokitúlélőkészletemet”, képes vagyok akár éjfélkor is nekiállni tejbegrízt főzni. Volt már rá példa, hogy kakaóporral elkevert cukrot kanalaztam, miközben kedvenc sorozatomat néztem a tévében. Mindez persze, komoly nyomot hagyott a külsőmön…
3. Szeretek megvendégelni másokat. Szeretek barátoknak főzni, főleg ha váratlanul állítanak be hozzám. Ilyenkor beindul a fantáziám, és a kreativitásom, és átalakul a konyhám, egy egyszemélyes főzőshow-vá, villámgyorsan, amit találok, előkapok a hűtőből/kamrából, és „jamieoliveresen” pikk-pakk összedobom a vacsorát, vagy ebédet, miközben ők körülülnek, és beszélgetünk.
4. Szeretem felfedezni magamnak a jó éttermeket. Szeretek étteremben enni. Szeretem ha kiszolgálnak, és néha „szinbádként” viselkedhetek, bár még nem szólítottam egy pincért sem „Vendelinnek”. Igyekszek minél több helyet kipróbálni, bár ez néha nem egyszerű, mivel én húszéves korom óta, kerekesszékkel közlekedek és hát az akadálymentesítéssel még egy kicsit el vagyunk maradva.
5. Imádok utazni. Mindegy hová, csak tenger közelében, és valahol a mediterráneumban legyen. Nem vagyok egy parton napozós/olvasós/pihenős turista, inkább csak bázisnak tekintem a szállást, és mindennap más-más várost fedezek fel, száz kilométeres körzetben. Bejárom a sikátorait, utcáit, piacait. Beülök egy kávézó teraszára a kikötőben, cappucinot iszom, és a vázlatfüzetembe rajzolgatok, vagy egy étteremben kóstolok meg, egy általam még nem ismert ételt, és próbálom a pincérből vagy szakácsból kiszedni a receptet.
Sajnos idén kimaradt az utazás…
6. Szeretem a jó borokat. De önmagában, csak a borok nem érdekelnek. Én a bort, az étkezés részének tekintem, az ételek ízeinek kiegészítőjeként fogyasztom. Hidegen hagynak a „művelt alkoholista” mégoly érzékletes leírásai is. Nem érdekel, hogy egy bor önmagában mennyire jó, csak az érdekel, mit tud hozzátenni az ételhez zamatban, illatokban. Éppen ezért nincs is nagy borgyűjteményem. Tíz-tizenkét fajta bort tartok itthon, amikből, az általam készített ételekhez megtalálom a hozzáillőt.
7. Nincsenek kedvenc ételeim, inkább kedvenc „ételpillanataim” vannak, olyan élmények, amik ételekhez, étkezéshez kötődnek.
Nyárestéken, egy pohár borral a kezemben üldögélve a teraszon, miközben frissen sült focacciat mártogatok a Hvar-szigeti olívaolajba…
Barátaimmal egy opatiai étterem teraszán ülve, úgy, hogy a tenger alig öt centire a lábunk mellet/alatt hullámzik, amint a holdfényben, rostonsült, fokhagymás tintahalat eszünk…
A kis falusi trattoria (valahol Emilia Romagnában, ma sem tudom hol, mert eltévedtem) elé kitett kis asztalnál elköltött, olívabogyó kenyérrel, majd supplí, és utána a nyúlragu, miközben a tulaj, folyamatosan olaszul beszélve hozzám, néha megveregetve a vállam, a szalmafonatos demizsonjából töltögette a poharamat a kicsit karcos, de mégis isteni vörösborával…
Hát ennyi rólam, és most továbbpasszolom a stafétát, és szeretnék megtudni hét dolgot Hobbiszakácsról, Dulmináról, Millieről ha még eddig nem nyilatkoztak...
1. Azon ritka férfiak közé tartozom, akik szeretnek vásárolni. Persze ez kizárólag csak az élelmiszer áruházakra, piacokra vonatkozik. Képes vagyok órákat bóklászni a sorok között. Módszeresen bejárom az összes sort, és közben fejben főzök. Súlyos mi? Általában, vagy tizenöt dolog van már a kosaramban, mire elérkezek az első tételhez a bevásárló-listámon.
2. Édességfüggő vagyok. Ha rámtör az „édességéhség”, és véletlenül nem töltöttem fel az otthoni „csokitúlélőkészletemet”, képes vagyok akár éjfélkor is nekiállni tejbegrízt főzni. Volt már rá példa, hogy kakaóporral elkevert cukrot kanalaztam, miközben kedvenc sorozatomat néztem a tévében. Mindez persze, komoly nyomot hagyott a külsőmön…
3. Szeretek megvendégelni másokat. Szeretek barátoknak főzni, főleg ha váratlanul állítanak be hozzám. Ilyenkor beindul a fantáziám, és a kreativitásom, és átalakul a konyhám, egy egyszemélyes főzőshow-vá, villámgyorsan, amit találok, előkapok a hűtőből/kamrából, és „jamieoliveresen” pikk-pakk összedobom a vacsorát, vagy ebédet, miközben ők körülülnek, és beszélgetünk.
4. Szeretem felfedezni magamnak a jó éttermeket. Szeretek étteremben enni. Szeretem ha kiszolgálnak, és néha „szinbádként” viselkedhetek, bár még nem szólítottam egy pincért sem „Vendelinnek”. Igyekszek minél több helyet kipróbálni, bár ez néha nem egyszerű, mivel én húszéves korom óta, kerekesszékkel közlekedek és hát az akadálymentesítéssel még egy kicsit el vagyunk maradva.
5. Imádok utazni. Mindegy hová, csak tenger közelében, és valahol a mediterráneumban legyen. Nem vagyok egy parton napozós/olvasós/pihenős turista, inkább csak bázisnak tekintem a szállást, és mindennap más-más várost fedezek fel, száz kilométeres körzetben. Bejárom a sikátorait, utcáit, piacait. Beülök egy kávézó teraszára a kikötőben, cappucinot iszom, és a vázlatfüzetembe rajzolgatok, vagy egy étteremben kóstolok meg, egy általam még nem ismert ételt, és próbálom a pincérből vagy szakácsból kiszedni a receptet.
Sajnos idén kimaradt az utazás…
6. Szeretem a jó borokat. De önmagában, csak a borok nem érdekelnek. Én a bort, az étkezés részének tekintem, az ételek ízeinek kiegészítőjeként fogyasztom. Hidegen hagynak a „művelt alkoholista” mégoly érzékletes leírásai is. Nem érdekel, hogy egy bor önmagában mennyire jó, csak az érdekel, mit tud hozzátenni az ételhez zamatban, illatokban. Éppen ezért nincs is nagy borgyűjteményem. Tíz-tizenkét fajta bort tartok itthon, amikből, az általam készített ételekhez megtalálom a hozzáillőt.
7. Nincsenek kedvenc ételeim, inkább kedvenc „ételpillanataim” vannak, olyan élmények, amik ételekhez, étkezéshez kötődnek.
Nyárestéken, egy pohár borral a kezemben üldögélve a teraszon, miközben frissen sült focacciat mártogatok a Hvar-szigeti olívaolajba…
Barátaimmal egy opatiai étterem teraszán ülve, úgy, hogy a tenger alig öt centire a lábunk mellet/alatt hullámzik, amint a holdfényben, rostonsült, fokhagymás tintahalat eszünk…
A kis falusi trattoria (valahol Emilia Romagnában, ma sem tudom hol, mert eltévedtem) elé kitett kis asztalnál elköltött, olívabogyó kenyérrel, majd supplí, és utána a nyúlragu, miközben a tulaj, folyamatosan olaszul beszélve hozzám, néha megveregetve a vállam, a szalmafonatos demizsonjából töltögette a poharamat a kicsit karcos, de mégis isteni vörösborával…
Hát ennyi rólam, és most továbbpasszolom a stafétát, és szeretnék megtudni hét dolgot Hobbiszakácsról, Dulmináról, Millieről ha még eddig nem nyilatkoztak...
2.
VálaszTörlés4.
5.
Ezeket akár én is írhattam volna (még a cukros kakaó is passzol!)
"„ételpillanataim”
VálaszTörlésDe jó kifejezés :-))
Köszi szépen a stafétát, örülök, hogy rám (is) esett a választásod. Az ilyesmit nem szabad elsietni, ezért valószínű, hogy csak akkor leszek kész vele, amikor lecsengett a mozgalom. De a címe már megvan: A Hét Főbűn
:-)
maci :))
VálaszTörlésHSZ
azért ne várjál sokáig, mert kiváncsi vagyok a főbűneidre:))
Toma, akkor mi baromi sok időt töltenénk együtt a piacon, mert én is így vásárolok:)
VálaszTörlésAz éjféli tejbegríz is stimmel, cukros kakaóig még nem "süllyedtem", de tartós waffelig (nem jut eszembe a normális neve) lekvárral már igen:)
3. ponthoz:
VálaszTörlésToma, most, azonnal áruld el a címedet!!!
Tejbegríz stimmt. :)
Szia!
VálaszTörlésKöszönöm a stafétát, egy körrel előbb már megválaszoltam!
Az édességmániád meglepett nagyon, én a 10-12 féle borválasztékot is irigylem. Nálunk max 5-6 van itthon, így jár az akinek nincs kamrája.
Az ételpillanatok közül az utolsó egészen megható.
millie
VálaszTörlésigen, közben már én is észrevettem, ezért nem is jeleztem a blogodon, hogy stafétát kaptál tőlem:))
hát, igen. a blogomon nem nagyon látszik az édességmániam, mert alig van desszert recept.
mostanában egy borhűtővel szemezgetek...:)
Szia Toma,
VálaszTörlésköszi a linket, most már sikeresen elnavigáltam ide.
Egyébként meg csak gratulálni tudok ahhoz, ahogyan nyomod a dolgokat. Sok ilyen lelkű embert szeretnék még látni ebben az országban.
Amúgy én is nagy csokievő vagyok, éppen ezért soha nincs itthon, mert különben nagyon elszabadulnának a dolgok. Habár a kislányom kakaóporára néha én is rámoccanok egy méretes kanállal. Sőt. Múltkor a nutelláját is bekanalaztam.
Gasper után osonva jutottam ide, mert kiváncsi lettem milyen egy gasztro blog. Amióta nyilvánvalóvá vált kettes cukorbajom, kifejezetten érdekel a téma.
VálaszTörlésSokan akik bééééédekkerekkel fekszenek és ébrednek nem értik mi jó van a felelőtlen csavargásban. Beülni akárhol, egy fogadóba valahol az országút mellett, ahol még egy kis házi benzinkút is árválkodik a ház elé kitett két asztal és néhány szék mellett, rendelni ami éppen van szinte bármi is az, mert nem lényeges. Ha ízlik, annál jobb, a főmotívum ilyenkor számomra a kaland, a csavargás váratlan pillanatai.Ezért nem járok autópályákon, csak ha sietek. A borokról írtakat is hasonlóképpen érzem. Túl van már játszva ez a nagy borászkodás, a körülötte mímelt kellemkedéssel egyetemben.
Üdv.Inszeminator.
gasper
VálaszTörlésörülök, hogy idetaláltál:) a nutellát ne is melítsd! akárhányszor veszek, hogy majd jó lesz palacsintába, ide-oda, valahogy rögtön, aznap megevődik:))
üdv inszeminátor:)
remélem ezután gyakran idelátogatsz és találsz neked való recepteket:) én szoktam boklászi a blogodon néha, igaz még nem kommenteltem, de olvasom:)