Polenta / puliszka / málé…

Sokszor folyik vita, a különböző blogtopikokban (pl. bűvös szakács) arról, hogy akkor végül is melyik nevét használjuk ennek az ételnek. Vannak páran, akik ezt állandóan szóvá teszik, és rögtön küldik a kommenteket ezerrel, ha valahol egy posztban polentát írtak puliszka helyett, hogy miért nem a becsületes magyar nevén nevezik, és „idegenszívűséget”, vagy jobb esetben, sznobizmust emlegetnek.
Pedig szerintem a dolog egyszerű. Én, ha valami olaszos, mediterrán fogáshoz készítem, vagy teszek bele parmezánt, akkor polentának hívom. Ha esetleg juhtúrósan, vagy sült szalonnával készítem, akkor puliszkáról beszélek. Ha pedig valami magyaros raguhoz, pörkölthöz főzöm, akkor lehet kukoricamálé a neve.
Lényeg a lényeg, ez egy nagyszerű, és finom étel, nevezzük bárhogyan is!
Most egy polentát készítettem, mert egy olaszos, párolt marhaszelet mellé szántam köretnek.

Hozzávalók:

· 20 dkg polenta dara - kukoricadara (nevezik még puliszka lisztnek, polenta lisztnek is, a lényeg, hogy csak kifejezetten ehhez ajánlott darát vegyük!)
· 1 ek. vaj
· egy maréknyi frissen reszelt parmezán
· egy csipet sáfrány
· só, bors

Elkészítés:

Egy vastag falú edényben, felforralok egy liter vizet. Közben a mozsárban két nagy csipet durva tengeri sót és egy csipet sáfrányt összemorzsolok,
Amit a forrásban lévő vízbe szórok.
Fokozatosan a vízbe öntöm a kukoricadarát, miközben folyamatosan keverem, nehogy leragadjon az aljára. Ezután, alacsony lángon tovább főzöm, hogy néha-néha pöffenjen egyet. Pár percenként, gyors mozdulatokkal átkeverem egy fakanál nyelével, hogy ne bőrösödjön be a teteje. Akkor van kész, ha már krémes a puliszkánk, és keverés közben elválik az edény falától. Ez körülbelül 30-45 perc, függően a mennyiségtől, és a hőfoktól.
Ez az alap puliszka, amit pl. köretként adhatunk, különféle ragukhoz.

Ha krémes-nyúlós, olaszos polentát szeretnék, akkor egy nagy maréknyi reszelt parmezánt, és 5 dkg, kockákra vágott vajat keverek a forró puliszkába. Nagyon jó köret ragukhoz, sültekhez, de önmagában is megállja a helyét.

Ha például juhtúrós puliszkát szeretnék, akkor egy deszkára fektetett, beolajozott sütőpapírra terítem a meleg puliszkát, és hagyom egy kicsit hűlni/dermedni. Megkenem a tetejét fűszeres juhtúróval, és/vagy esetleg tejföllel és sült szalonna kockákkal, majd feltekerem, mint egy piskótát, ezután egy erős cérna segítségével szeletekre vágom. Önmagában finom csemege.

Készíthetek sült polentát is, ha nem teszek rá juhtúrót, hanem hűtőben kihűtöm, a kiterített málét, amit kiszaggatok egy formával, vagy késsel háromszögeket vagy hasábokat vágok, és miután egy kevés olívaolajjal megkenem, egy grillserpenyőben meggrillezem, vagy teflonserpenyőben, vajon megpirítom. Nagyszerű köret szaftos húsokhoz, vagy szószokhoz mártogatósnak.

Még pár dolog:

Főzés közben, szinte biztos, hogy leragad az aljára egy kevés, de evvel nem kell törődni, az élvezeti értékéből nem von le. Sőt, Olaszország egyes helyein, vasüstökben főzik, és direkt leégetik az alját, hogy egy kis füstös/égett ízt adjon a polentához.
A puliszkát nem nagyon lehet melegíteni, frissen főzve a legfinomabb. Célszerű annyit készíteni, amennyit azonnal elfogyasztunk. Ha többet készítünk, a maradékot készítsük el sült-grillezett polentának.