.jpg)
Ez egy olyan „olasz” étel, amit ha meglátok egy olasz étterem étlapján, szó nélkül kifordulok onnan. Ugyanis ennek az ételnek semmi köze az itáliai konyhához Ez bizony, a hazai vendéglátóipar terméke, egyfajta magyaros parafrázisa az olasz konyhának. Emlékszem azokra az időkre, amikor a hazai éttermekben az olasz konyhát kizárólag a milánói sertésborda és a polpetti reprezentálta (amelynek alapja mindig a tízkilós, Aranyfácán konzerv-paradicsomsűrítmény, lepirítva, felöntve vízzel, jól megcukrozva.) Mindezt büszkén, hogy lásd: azért a szocializmusban is van lehetőség a nagyvilág konyhájának megismerésére, nem kell ahhoz Taljánországba utazgatni...Viszont ez az étel finom! Jobban mondva, el lehet készíteni úgy, hogy finom legyen.
A múlt héten Dolce Vita cikkében rendesen lezúzta a magyarországi „olasznak látszó” vendéglőket az autentikus olasz konyhához való hozzáállásuk miatt, hozzáteszem, teljes joggal, és minden szavával egyetértek. Sajnos, sokan nem fogták fel a cikk lényegét, és a kommentekben értelmetlen kirohanásokat intéztek a „sznob bloggerek” ellen. Most – habár én is ezen sznob bloggerek táborába tartozom – mégis elkészítettem (családom kérésére) egy ilyen álolasz ételt. Azzal kezdeném, hogy milánói makaróni mint olyan, nem létezik. Legalább is Milánóban és környékén nem ismerik... A polpetti pedig polip paradicsomszószban. Létezik egy polpette nevű étel is, de az meg húsgombóc, magyarul fasírt. Így hát igazán nem tudom kibogozni, vajon ez az általunk polpettinek nevezett étek honnan a fenéből kaphatta a nevét. Mindegy, mi most elkészítjük!
Bevásárlólista:
8 szelet sertéskaraj
8 szelet vékonyra szelt sonka vagy angolszalonna
8 szelet sajt
2 tojás
liszt, zsemlemorzsa a panírhoz
25 dkg gomba
15 -20 dkg húsos szalonna (füstölt)
1-2 fej hagyma
3 gerezd fokhagyma
2 doboz paradicsom konzerv (Mutti polpa)
400 g bucatini tészta
só, bors, szárított oregánó
Előkészületek:
A karajszeleteket SZOT-üdülős vékonyságúra klopfolom, sózom, borsozom, majd egy-egy szelet sonkát, sajtot fektetek rá, és szorosan feltekerem. (Szokták még két hús közé tenni a sonka-sajtot, és fogpiszkálóval összetűzni, de szerintem tekercsként látványosabb.) Bepanírozom, félreteszem. A milánói szószhoz a szalonnát felkockázom, a hagymát és a fokhagymát felaprítom. A gombákat felszeletelem.
.jpg)
Elkészítés:
Először a szósznak látok neki. Egy nagyobb serpenyőben (ha van, wokban) elkezdem sütni a szalonnakockákat. Amikor félig kisültek, beleteszem a hagymát, párszor átkeverem, ezután rádobom a gombát és megszórom oregánóval. Egy kicsit pirítom őket, hozzáadom a fokhagymákat, majd ráborítom a paradicsomkonzerveket. Lassú tűzön, fél órán át főzöm a szószt, közben sózom, borsozom. Mikor kész, félreteszem és melegen tartom.
A bepanírozott húsokat bő olajban, közepes erősségen, 20-25 percig sütöm, időnként forgatva. A kisült tekercseket melegen tartva, szintén félreteszem. A bucatini (nem tudom, hogy a Barillánál miért írják bucattininek) tésztát bő, 4-5 liter sós vízben megfőzöm, majd rádobom a szószra, és jó alaposan összeforgatom, hogy minden egyes tésztaszálat bevonjon a mártás.
Tálalás, tippek, ötletek:
A tésztát a hús mellé szedjük, és egy kevés parmezánt reszelünk a tetejére. Habár nem egy autentikus, pedigrés olasz ételről van szó, azért most is hangsúlyozom, hogy a lehető legjobb alapanyagokat használjuk a főzéskor. Természetesen olasz tésztát vegyünk, és ha nem is pármai sonkát, de azért valami jó minőségű érlelt sonkát, pl. serranót, nostranót vagy angolszalonnát használjunk a húshoz, sajtnak pedig vékonyra szeletelt edamit. A szószba házi füstölt kolozsvári szalonnát ajánlok, a gomba (jó a sampinyon) pedig legyen friss. Bár a bevezetőben „legagyiztam” ezt az ételt, attól még el kell ismernem, nagyon finom. Merem ajánlani vasárnapi ebédnek vagy baráti vacsorának, nem vallotok szégyent vele. Függetlenül attól, hogy Milánóban ismerik-e ezt a fajta szószt, a szalonna és a gomba házassága a paradicsommal igazán jól sikerült vállalkozás. A sonkás-sajtos, rántott hústekercs pedig nem igényel különösebb méltatást. E kettő párosítása, állítom, bárki fejéből is pattanhatott ki, nem volt hamvába holt ötlet... A borválasztás ez esetben könnyű, hiszen az olaszos-paradicsomos ételekhez a jó bevált kékfrankost ajánlom, a villányi borvidékről.
Először a szósznak látok neki. Egy nagyobb serpenyőben (ha van, wokban) elkezdem sütni a szalonnakockákat. Amikor félig kisültek, beleteszem a hagymát, párszor átkeverem, ezután rádobom a gombát és megszórom oregánóval. Egy kicsit pirítom őket, hozzáadom a fokhagymákat, majd ráborítom a paradicsomkonzerveket. Lassú tűzön, fél órán át főzöm a szószt, közben sózom, borsozom. Mikor kész, félreteszem és melegen tartom.
A bepanírozott húsokat bő olajban, közepes erősségen, 20-25 percig sütöm, időnként forgatva. A kisült tekercseket melegen tartva, szintén félreteszem. A bucatini (nem tudom, hogy a Barillánál miért írják bucattininek) tésztát bő, 4-5 liter sós vízben megfőzöm, majd rádobom a szószra, és jó alaposan összeforgatom, hogy minden egyes tésztaszálat bevonjon a mártás.
Tálalás, tippek, ötletek:
A tésztát a hús mellé szedjük, és egy kevés parmezánt reszelünk a tetejére. Habár nem egy autentikus, pedigrés olasz ételről van szó, azért most is hangsúlyozom, hogy a lehető legjobb alapanyagokat használjuk a főzéskor. Természetesen olasz tésztát vegyünk, és ha nem is pármai sonkát, de azért valami jó minőségű érlelt sonkát, pl. serranót, nostranót vagy angolszalonnát használjunk a húshoz, sajtnak pedig vékonyra szeletelt edamit. A szószba házi füstölt kolozsvári szalonnát ajánlok, a gomba (jó a sampinyon) pedig legyen friss. Bár a bevezetőben „legagyiztam” ezt az ételt, attól még el kell ismernem, nagyon finom. Merem ajánlani vasárnapi ebédnek vagy baráti vacsorának, nem vallotok szégyent vele. Függetlenül attól, hogy Milánóban ismerik-e ezt a fajta szószt, a szalonna és a gomba házassága a paradicsommal igazán jól sikerült vállalkozás. A sonkás-sajtos, rántott hústekercs pedig nem igényel különösebb méltatást. E kettő párosítása, állítom, bárki fejéből is pattanhatott ki, nem volt hamvába holt ötlet... A borválasztás ez esetben könnyű, hiszen az olaszos-paradicsomos ételekhez a jó bevált kékfrankost ajánlom, a villányi borvidékről.
.jpg){kind=link}
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése