Rozmaringos tepsis-csirke

Olasz tepsis csirke
Jobb híján neveztem el így ezt az ételt, mert bár gondolom, nagyon jól hangzik talján nyelven, sajnos, fogalmam sincs, mi az eredeti neve... Pedig többé-kevésbé autentikusnak nevezhető ennivaló, a receptjét Stefano Di Pieritől lestem el. És noha azóta többször is átvariáltam, más-más alapanyagokkal, ez most az eredeti receptúra.
Mint általában az olasz paraszti konyha remekei, ez az étel is nagyon egyszerű, könnyű elkészíteni. Nem kell mást tenni, mint az alapanyagokat belehajigálni a tepsibe, megsütni, és kész! Azonban most is fontos, hogy a lehető legjobb minőségű hozzávalókat használjuk a főzéshez. A csirkét csak megbízható hentestől vegyünk, aki garantálja, hogy a hús friss és antibiotikummentes. Persze, legjobb a saját nevelésű baromfi.




Bevásárlólista:
egy egész csirke (lehet csak csirkecombból is)
5-6 db nagyobb burgonya
2-3 fej fokhagyma
5 dkg parmezán vagy grana padano (de pecorinóval is jó)
10 dkg vaj
egy csésze paradicsomszósz (Mutti passata)
zsemlemorzsa (ha lehet, házi kenyérmorzsa)
2-3 ág friss rozmaring
egy marék bazsalikom levél
olívaolaj, só, bors, oregánó
1 dl száraz fehérbor

Előkészületek:
A csirkét szétkapom alsó-felső combra, két szárnyra, a mellét és a hátát (csontostól) keresztben és hosszában kettévágom. Megmosom, szárazra törlöm, majd sózom-borsozom. A krumplit meghámozom és közepes vastagságú hasábokra vágom. A fokhagymákat gerezdekre szedem és megpucolom.

Elkészítés:

Egy nagyobb tepsit beolajozok, és belefektetem a húsokat. Mindegyik alá egy kis rozmaringágdarabot teszek. Mellédobom a fokhagymagerezdeket, igyekszem egyenlően elosztani a tepsiben. A csirkedarabok tetejét meglocsolom némi paradicsomszósszal, de mindegyikre csak keveset, épphogy bevonja a hús tetejét. Erre zsemlemorzsát szórok, hogy felszívja a paradicsomot, majd frissen reszelt parmezánnal hintem meg. A maradék réseket kitömöm a burgonyahasábokkal, majd az egészet megszórom durva tengeri sóval és szárított oregánóval. A bazsalikomleveleket bedugdosom a krumplik és a húsok közé. A vajat felkockázom, és minden husira teszek egy darabot. Végül a tepsi sarkánál, óvatosan aláöntöm a fehérbort. Alufóliával befedve 200 fokra (hőlégkeveréssel 180) előmelegített sütőbe teszem. Fél óra múlva leszedem az alufóliát, és így sütöm tovább, még húsz-harminc percig, amíg a hús és a krumpli aranybarnára nem sül.

Tippek:

Sütés után, amikor kivettük a sütőből, takarjuk le alufóliával és pihentessük öt percig, mielőtt tálaljuk. Ezt az ételt másféle húsból is készíthetjük. Kecskehúsból (akkor az oregánó mellé egy kis római köményt is tehetünk) vagy sertéstarjából (a krumpli mellett édesköményszeletekkel) is kipróbáltam már, némi változtatással.

Tálalás:
Olaszországban nem nagyon szoktak köretet adni a húsételekhez, legalábbis nem olyan értelemben, mint nálunk. Néha könnyű párolt zöldségeket, de leginkább semmit nem tesznek a tányérra a hús mellé. Többnyire szívesebben fogyasztják kenyérrel. A burgonyának ennél az ételnél is inkább az a feladata, hogy sülés közben felszívjon a szaftból. Tálaláskor azért szedjünk a csirke mellé a krumpliból és a sült fokhagymagerezdekből is, és jól locsoljuk meg a boros-vajas, rozmaringos-fokhagymás szafttal, hogy tunkolhassunk belőle a kenyérrel. Ez meg a paradicsomos-parmezános kérget kapott, ropogósra sült csirke, az édes, zamatos, krémesre sült fokhagymával… A borválasztás egy kicsit necces, mivel a paradicsom miatt elvileg valami könnyű vörösborban kellene gondolkodni, de mivel kevés a paradicsom rajta, és a főzéshez is ezt használtam, én inkább fehéret javasolnék, mégpedig egy száraz tokaji furmintot. Lehet, hogy egy sommelier most a szívéhez kap, de nekem ez jött be.