Burrito sertéshússal, babbal, chilivel

Hűtőkiürítési projekt volt nálam a múlt héten. Darált sertéstarja várt sürgősen felhasználásra, és mindenféle maradék cucc a zöldséges rekeszben, úgymint leveszöldségek, bontott paradicsomszósz stb... Volt a kamrában egy tasak tortillalap is, mire azonnal megkívántam valami mexikóiféle csípős kaját. Kipakoltam mindent az asztalra, és elkezdtem kiagyalni valami receptet mindehhez. Ez lett belőle:

Zöldséges-csirkehúsos rizottó

Nagy „rizottomán” vagyok. Szerintem az egyik legjobb dolog ami az olasz konyhából kikerült a nagyvilágba.
Minimum havonta egyszer készítek valamilyen rizottót, de van hogy többször is. Érdemes elsajátítani a rizottófőzés technikáját, mert ha egyszer megtanulunk jól alaprizottót készíteni, utána már számtalan ízvariációban elkészíthetjük.
Ezt eredetileg kacsahússal akartam elkészíteni, de sajnos nem kaptam megfelelő minőségű kacsamellet a boltban, így „be kellet érnem” egy tanyasi csirkével. Így is jól sikerült. Legközelebb majd jöhet a kacsa...

Szalonnába göngyölt sült szardínia

Ez régóta az egyik kedvenc halételem, már többször is elkészítettem, és ha jól emlékszem talán J.O. receptje volt valamikor, tőle láttam. Remek előétel, tapas vagy egy hosszabb ételsor halas fogása is lehet. Gyorsan és könnyen elkészíthető, mégis látványos és baromi finom étel. Csinálhatjuk szardíniából, kisebb makrélából vagy mondjuk vörös márnából is. Én most szardíniát kaptam a halasnál. Ajánlom azoknak is, akik esetleg nem hívei a naturális, markáns tengerihal-íznek, mivel ez egy igazi mediterrán fogás, tele ízekkel és gazdag textúrával...

A minestrone maradékából – zöldséges-csirkés lasagne

Minestronénéból sikerül mindig annyit készíteni, hogy a két nap levesevés után is marad egy tekintélyes mennyiség. Ezt általában valamilyen ragúhoz szoktam felhasználni. Most is így tettem, de annyit csavartam a történeten, hogy végül egy finom lasagna lett a végén belőle.

Mennyiséget a hozzávalókban most nem írok, értelemszerűen a maradék mennyiségéhez kell igazodni.

Sült bőrös lapocka

Úgy látszik rákattantam a sült bőrős cuccokra. A ropogós, szalonnás ízű pörc erősen addiktív az már biztos, nem könnyű lejönni róla.
Mostanában, akárhányszor a hentesnél járok, valamilyen bőrős cafattal megyek haza. Most egy lapocka volt a zsákmány amit nem tudtam otthagyni. Ha ez így megy tovább, ki kell tiltanom magam a hentestől.
Most sem vacakoltam sokat, hogyan is készítsem el, maradtam a jó bevált egyben, hosszú ideig, zöldségágyon való sütésnél, mivel így lehet legegyszerűbben a legfinomabb pecsenyeszószt (gravy) kinyerni a sültből...

Minestrone ősszel

Általában kétszer szoktam egy évben minestronét főzni. Egyszer tavasszal, mikor megjelennek az első szabadföldi idény-zöldségek, és még egyszer ősszel, amikor az utolsó friss zöldségek még kaphatóak a piacon. A télen kapható különböző spanyol, marokkói stb... zöldségekből nem érdemes nekilátni, ehhez friss zöldségek kellenek.

A minestronét csak nagy mennyiségben érdemes főzni, mert sokféle zöldség megy bele és ha mindenből csak egy keveset teszünk is bele, akkor is legalább egy hatszemélyes adagot sikerül összehozni. A jó minestrone jó sűrű leves, már-már főzelékszerű, szinte megáll benne a kanál. Tulajdonképpen bármilyen zöldségből főzhetjük, a lényeg hogy lehetőleg idényjellegű és friss legyen. A mennyiséget és az arányokat is az ízlésünk szerint alakíthatjuk.

A recept nincs kőbe vésve! Én ilyenkor körbejárom a piacot/zöldségest, és összevásárlok egy keveset minden olyan zöldségből amit szeretek, és ebből készítem el a levest...

Sült bőrös császárhús pecsenyelével (gravy), rozmaringos sült sütőtökkel és krumplival

Ez milyen gáz, hogy megint ilyen „lájtos” kaját csináltam, mikor elvileg fogynom kéne! Bakker! Na mindegy, ha már a zsír az úr, legalább ne adjuk ennél alább...

Az „egybensült” húsok egyik legjobbika szerintem a bőrös császárhús. Könnyű elkészíteni, nem kell félni, hogy kiszárad mert kellőképpen zsíros, az íze szenzációs, és nem utolsó sorban nagyon mutatós. Ráadásul még olcsó is.

Brassói aprópecsenye

A brassói az egyik kedvencem a magyar konyha ételei közül. Jó fokhagymásan (szerintem egy étel soha nem lehet túl fokhagymás), finom sütnivaló burgonyából (sárga héjú) és sertéstarjából szeretem leginkább. Bár a legtöbb recept sertésszüzet, vagy karajt ír, de szerintem semmi sem vetekedhet a tarja ízével. Igaz, hogy zsírosabb mint a szűz vagy a karaj, de ízben nem szívesen kötök kompromisszumot!

Az étel eredete a homályba vész, bár sok elmélet létezik arról, ki is készített először brassóit és hogy honnan, miről kapta a nevét. Valószínű, ez mindig is vita tárgya marad. A lényeg, hogy ez egy nagyszerű és egyszerű étel...

Vörösboros barbecue-szószban sült oldalas

Ezt az ételt, Chuck Hughes remek receptje alapján készítettem. Régóta gyűjtöm a különféle barbecue vagy édes savanyú, mézes, stb... szószok/mázak receptjeit, különösen amiket oldalashoz is használhatok. Ez a szósz is beváltotta a hozzá fűzött reményeket, remek ételt sikerült összehozni belőle.
Az ilyenfajta sültekhez, ne a vastag, zsíros sokrétegű oldalasokat válasszuk, hanem inkább a vékony, soványabb bordákat vegyük, vagy otthon vágjuk le róla a felső hússávot az alatta lévő vastagabb zsírréteggel együtt.

Kínai kaja – khmm... vagy valami olyasmi

Van az úgy, hogy az ilyen „kőkemény profi” gasztroblogger is mint én, hibázik néha. Na nem túl gyakran, de előfordul. Eredetileg kínai húsgolyókat akartam készíteni szilvaszószban, pirított thai tésztával, de sütés közben kezdtek szétesni a golyócskák. Így kénytelen voltam rögtönözni. Ez lett belőle.