Tepsiben sült tarja

Eredetileg a kerti grillsütőn, faszénparázson szerettük volna elkészíteni, de sajnos közbe jött az időjárás egy hirtelen kerekedett baromi nagy vihar formájában. Így beszorultunk a házba, és kénytelen voltam a sütőben megsütni az előkészített tarja szeleteket.
Az ujjnyi, másfél centi vastag szelet húsok nem voltak előzetesen bepácolva mert nagyon jó minőségű, házilag tartott sertés húsa volt. Csak egy kis gyros fűszerkeverékkel megszórva, és egy kevés olajjal meglocsolva pihent egy órácskát, várva sütést.

Egy „blogtalálkozó” rövid története

Hétfőn (múlt héten) meglátogatott Mariann, alias macaroon. Nemrég már megismerkedtünk személyesen is a „malackarajos” bajai halászlé fesztiválon. Most a közeli Orfűn nyaraltak, és rászántak egy délutánt arra, hogy találkozzunk. Nagyon aranyos volt, hozott nekem ajándékokat is, egy különlegességet, „dió bort” Villányból a Gál pincészetből (erről még később írok), valamint egy adagnyi kóstolót abból a remek gulyásból amit még Orfűn főzött bográcsban.
A sok kutyázás mellet, - bár eleinte Drazsé kutyám volt a favoritja, a szívét végül Mázli nevű ebem hódította meg – beszélgettünk sok mindenről, többek között a főzés is téma volt természetesen...
És mivel ez mégis csak egy gasztroblog, most maradok ezen a vonalon és arról írok, mit ettünk...
Mert közben azért egy könnyű kései ebédet vagy korai vacsorát is összeütöttünk közösen. Mariann hozott két gyönyörű, vastag szelet csontos borjúkarajt Józsitól a „hentesutánzattól”, én pedig „beáldoztam” négy kacsamellet melyek már napok óta fürödtek a fűszeres olajban (lásd, mind itt).
A kertben szedtünk még salátának valót, háromféle paradicsomot, tölgylevelű salátát, madársalátát, volt még újhagyma is, meg némi bazsalikom. Pár darab házi hamburgerzsemle is akadt még otthon, meg egy csokor grissini.
Én jó sok ghín-tisztított vajon, - pár rozmaringággal és egy fokhagymagerezddel együtt - megsütöttem a borjúszeleteket médiumra, oldalanként öt-öt percig sütve. A kacsamelleket rozéra, bőrös oldalán kezdve, oldalanként öt-hat percig sütve közepesnél erősebb fokozaton.
Mariann meg közben összedobta a salátát, és az öntetet, olívaolajból és málnaecetből...
közben a zsemléket felvágtam, a vágott felüket megpirítottam. Erre halmoztuk a vékony szeletekre vágott kacsamellet, mellé salátát, és alma-cukkini chutneyt halmoztunk. Miután ezt megettük, a borjút már csak úgy magában ettük desszertként :)

Mindeközben cidert ittunk, meg mentás limonádét...

Bakancs-lista

Szepyke nemrég előállt egy tízes listával, amiben felsorolta kedvenc ételeit, amiket választana, „ha tudná, itt a vég...” Felvetettem neki, hogy ebből milyen jó körkérdés lehetne, miért nem dobja be a gasztrobloggerek közé. Erre megfogadva a „tanácsomat” mindjárt nekem is passzolta a kérdést. Na bakker! Gondoltam magamban, most aztán agyalhatok...
Arra jutottam, hogy egy kicsit csavarok a kérdésen, és nem is annyira az általam kedvenc, legjobbnak tartott ételekről írok, hanem a filmbeli „bakancs-lista” szelleméhez közelebb álló kérdésre válaszolok inkább. Úgymint:

- Mi az az étel, amit még soha nem ettél életedben, de még mielőtt „feldobod a bakancsot”, mindenképpen szeretnél megkóstolni?

Íme, ez az én bakancs-listám:

. Pekingi kacsa. -Persze, egy pekingi étteremben, a lehető legautentikusabban elkészítve. Még nem volt szerencsém hozzá, de egyszer mindenképp meg kell kóstolnom.

. Homár. - Valahogy kimaradt eddig, pedig régi vágyam, hogy megkóstolhassam. A lehető legegyszerűbben elkészítve, főzve, olvasztott vajjal tálalva... Update: pipa! - azóta megvolt egy remek halas kurzus keretében.

. Cassoulet. - Az egyik olyan "híres" egytálétel amit még nem ettem, de szeretném egyszer kipróbálni. Természetesen csak is eredeti recept alapján, ha lehet valami Toulouse környéki kisváros vendéglőse által elkészítve... Update: pipa! - ha nem is Toulouse-ban, de Lorien idehozta nekem Toulouse-t és egy pompás autentikus cassoulet-t főztünk közösen.

. Kardhal steak. - Sokszor kerültem közel hozzá, többször is volt, hogy majdnem ezt választottam egy étlapról, de aztán mindig eltérített valami. Így nem sikerült még megkóstolnom ezidáig. Udate: pipa! - Az ominózus halas kurzusun ezt sikerült kipipálnm, egy remek teriyakis kardhalsztélket készített nekünk OceanCowboy.

. Piemonti fehér szarvasgomba. - Az illatához, egyszer már volt szerencsém, de az ízéhet sajnom még nem. Bármivel! Mondjuk egy egyszerű, házi frissen gyúrt, főtt tagliatellére szeletelve...

. Hamburger a new yorki Burger shoppe-ból. - Ez nem egy átlagos hamburger. Kobe marhából készül a vajpuhaságú húspogácsa, szarvasgombával, libamájpástétommal és gruyère sajttal (mind ezt, potom 200 dollárért). Azt hiszem ez nem szorul magyarázatra...

. Egy komplett degusztációs menü Thomas Kellertől, a French Laundry-ban. - Szerintem ez sem szorul magyarázatra. A napa-völgyi French Laundry talán a világ legjobb étterme, ahol negyven szakács dolgozik a tizenöt-húsz vendégre, és egy menü végigevése cirka négy-öt óra...

. Tonhal sashimi. - Ha lehet, Tokió valamelyik nevesebb sushi-szakácsa által prezentálva. Tonhal steaket már többször is ettem, de a nyers, sashimi változata eddig kimaradt az életemből, ezt mielőbb pótolnom kell!

. Húsos pite a Frence Gate Inn-ből. - Egy igazi luxus étel, ami wagyu/kobe marhából készül, a gombatölteléke pedig matsutake gombából, - ami olyan ritka és drága, hogy japánban fegyveres őrök őrzik – francia kéklábú gombából és fekete szarvasgombából, amit egy egész palack Chateau Mouton Rothschild borba áztattak, állnak.
Persze ez inkább csak vágyálom, mert ez az étel 15.700 dollárba kerül, ami több mint kétmillió forint.

. Mrs. Lipton meggyes pitéje. - Wilson kapitány esküszik rá, hogy a legjobb...

Hát, ez az én bakancs-listám. Mivel most én vagyok az aki kialakíthatja a szabályokat, arra gondoltam, nem szabom meg, hány bloggernek adják tovább a kérdést, mindenki döntse el maga. Én most úgy döntöttem, négy bloggert kérdezek meg, és passzolom nekik a lasztit. Kíváncsi vagyok Lorien, Chef viki, Vesta és a Malackarajos lányok közül valakinek (vagy mindenkinek) a listájára.

Új jövevény a kertemben – babérfa

Már nagyon régóta vágyom egy babérfára. Imádom a babért mint fűszert, sokat is használom, és nagyon tetszik maga az örökzöld babérfa is...
Nemrég Lorien blogján járva, a 10-es listáját olvasva figyeltem fel rá, hogy neki milyen szép kis babérfája van. Na, innentől már nem tartott sokáig, hogy én is szert tehettem egy ilyen kis helyes fácskára. Hála Loriennek már az én kertemben is díszeleghet egy... Köszi!:)

Az első fügéim

Bár, a szomszédban, és anyám fügefáján már több mint egy hete lehet érett szemeket szedni, az én kis fügefám, még váratott magára. A mai napig. A kicsi, alig egy méteres, két éve ültetett fügefámon megérettek az első termések, és mindjárt hat szemet sikerült szüretelnem egyszerre. Ahogy elnézem, jócskán van még rajta utánpótlás, mert még több tucat kisebb-nagyobb, az érés különböző fázisaiban lévő füge bújik meg a levelek között, és még folyamatosan újabb kis hajtások is jelentkeznek.
Egyenlőre nem gondolkodtam rajta, hogy mit készítsek belőlük, egyszerűen befaltam mindet...

Egy könnyű nyári zöldséges tészta

A napokban eszméltem rá, hogy lassan két hete nem voltam vásárolni. A kert sok mindenben ellát mostanság. Ha megéhezem, csak gyors kört kell tennem az udvarban/kertben. Most pár zsenge cukkini, néhány paradicsom, egy chili, pár bazsalikom levél és fokhagyma volt a zsákmány. A hűtőből parmezán, szardella, a kamrából meg tészta került elő. Ennyi, össze is állt a könnyű nyári estebéd...

Hozzávalók (2 személyre

. 220g. Farfalle tészta
. 2-3 kisebb cukkini
. 3-4 paradicsom
. 1-2 gerezd fokhagyma
. fél chili (elhagyható)
. 2 db. szardellafilé (vegák kihagyhatják)
. parmezán
. só, bors,
. olívaolaj

Elkészítés:

1. Először is, felteszem a tészta főzővizét forrni.
2. Közben, a cukkinit felkarikázom, a fokhagymát vékony szeletekre vágom, a paradicsomot felkockázom, a chilinek kikaparom a magjait, és felaprítom.
3. Egy nagy serpenyőbe olívaolajat öntök, amennyi ellepi az edény alját és felhevítem. Beledobom a cukkinit, és folyamatosan mozgatva sütni-párolni kezdem.
4. Hozzáadom a fokhagymát, a szardellát, majd megborsozom.
5. Mikor puhulni kezd a cukkini, ez két-három perc, rádobom a paradicsomokat.
Közben a víz felforrt, a tésztát főzni kezdem, kb. nyolc percig, al dentére.
6. Amikor a paradicsom is kezd összeesni (egy-két perc), és kiengedi a levének egy részét, rászórok egy kanálnyi frissen reszelt parmezánt. Összeforgatom óvatosan, nehogy összetörjön a paradicsom, majd a bazsalikomokat is beletépkedem. Félrehúzom a serpenyőt a tűzhelyről.
7. A kifőtt tésztát a zöldségragúra szedem, vigyázva összekeverem, és tálalom.

Tálalás, tippek:

Tálaláskor kevés reszelt vagy forgácsolt parmezánt szórok a tetejére és színes-borsot tekerek rá.
Csak friss alapanyagokból, frissen elkészítve az igazi.
Nagyon finom tészta ez. Friss üde roppanós, zamatos zöldségekkel, illatos bazsalikommal és pompás napon érett paradicsommal...
Egy pohár souvignon blanc kellet még csak hozzá, és így volt teljes az élmény.

Elkészítési idő: 25 perc
Költségek: kb. 380 Ft./adag
Bor: 980 Ft. - Metro

Natúr borjúszelet

A frissen elkészített alma-cukkini chutnayhoz kerestem valami ételt, hogy kipróbálhassam hogy sikerült. Találtam a hűtőben pár szelet borjúhúst, amiből remek natúr szeletet készíthettem, ami viszont remekül illik a chutneyhoz.
Ez egy baromi egyszerű kaja, lényege a jó minőségű és friss alapanyag, ettől lesz nagyszerű étel.
Hozzávalók:

. borjúhús (comb v. borjúdió)
. ghí-tisztított vaj (v. vaj és olívaolaj keveréke)
. 1 friss rozmaring ág
. 1 gerezd fokhagyma
. száraz fehérbor
. liszt
. só, bors

Elkészítés:

1. A borjúhús szeleteket enyhén kiklopfolom, mindkét oldalát sózom, borsozom, majd egy kevés lisztben megforgatom.
2. Egy nagyobb serpenyőben egy evőkanálnyi ghít forrósítok, amibe beledobom a rozmaring ágat és a kés lapjával megroppantott fokhagyma gerezdet. Pirítom, hogy a zsiradék átvegye az ízeket. 3. A húsról lerázom a felesleges lisztet, és a forró ghíbe helyezem. Mindkét oldalát hirtelen megpirítom, majd lejjebb kapcsolom a tűzhelyet közepesnél nagyobb fokozatra (kerámialap 6/9). 4. Ezután felöntöm fél-egy deci fehérborral, és mikor az alkohol elforr belőle, lefedem, lejjebb kapcsolom közepesnél kisebb fokozatra (4/9), és tíz percig párolom. Kész!


















Tálaláskor, személyenként két-három szeletet veszek, meglocsolom a serpenyőben maradt fűszeres ghível/vajjal, és egy adag alma-cukkini chutneyt szedek mellé. Hozzá frissen sütött grissinit adok.
Ezt az ételt csak frissen elkészítve ajánlom.
Finom zsenge borjúhús, amit átjárt a rozmaringos vaj íze, hozzá a remek édes-savanyú alma csatni, együtt egy egyszerű de mégis pompás ételt alkotnak. Érdemes kipróbálni.
Chilei chardonnayt bontottam az ételhez, a főzéshez is azt használtam...

Elkészítési idő: 30 perc
Költségek: -
Bor: 890 Ft. - Lidl

Alma-cukkini chutney

A napokban összeszedtük az almafák alól, a lehullott almákat, hogy átnézzük mi az ami még menthető. Egy részéből úgy döntöttem chutney (a továbbiakban csatni!) készítek, elvégre grill szezon van, és a csatnik nagyon mennek a faszénen grillezett húsokhoz.
Kiválogattam a legrosszabb állapotban lévőket, kivagdostam az ütődött, rohadt részeket, mostam, hámoztam, daraboltam, és a végeredmény mindössze negyven-ötven deka almakocka lett. Mivel ezt keveselltem, hirtelen ötlettől vezérelve kimentem a kertbe és leszedtem egy cukkinit, hogy azt is bele daraboljam. Ez lett a végeredmény...

Hozzávalók (kb. ¾ literhez):

. 40-45 dkg alma (hámozva, felkockázva)
. 1 közepes cukkini, kb. 15.20 dkg.
. 20-22 dkg hagyma (vörös- és újhagyma vegyesen)
. fél csésze barnacukor
. 2 ek. friss gyömbér lereszelve
. 2 ek. magos dijoni mustár
. fél csésze alma- vagy fehérborecet
. 1 tk. apróra vágott friss chili
. 1 tk. szárított tárkony (vagy 1 ek. Friss)
. 3-4 dkg. ghí

Elkészítés:

1. Egy nagy lábosba felforrósítom a ghít és rádobom az alma-cukkini keveréket. Átforgatom a zsiradékon.
2. Hozzáadom a barnacukrot, alaposan elkeverem, és egy-két percig karamellizálom.
3. Megszórom a tárkonnyal, egy csipet sóval, borssal, és az apróra vágott chilivel.
4. A félfőre (csíkokra) vágott hagymát és a felkarikázott újhagymát is beleteszem és elkeverem.
5. Mehet rá a magos dijoni mustár, és a lereszelt friss gyömbér. Keverés, ezután jöhet bele az almaecet.
6. Lefedem, és közepesnél kisebb fokozaton (kerámialap 5/9), 15-20 percet főzöm addig, míg az alma azért darabos marad, nem fő szét teljesen, és a cukkini is átpuhul. Néha megkeverem.
7. Ezután tiszta, fertőtlenített tetejű dunsztosüvegekbe vagy csatos üvegbe töltöm. Lezárom, majd fejjel lefelé egy takaróba csavarva félre teszem, hogy lassan, egy nap alatt lehűljön.

Az így elkészített csatni, hűtés nélkül, hónapokig eláll. Felhasználás előtt minimum két hetet várjunk, hogy az ízek teljesen összeérjenek.
Ez az alma-cukkini csatni nagyon jól passzol a sertés sültekhez, szárnyasokhoz, különösen a libasülthöz, és faszénen grillezett/sütött húsokhoz.
A csatnit, szobahőmérsékleten vagy langyosan tálaljuk a hús mellé.
Felbontás után, tartsuk hűtőben.

Füstölt lazacos szendvicskrém

Mostanában úgy látszik az egyszerűség jegyében készítem az ételeket. Megint egy raklap egyszerűségű kaja került terítékre. Íme!

Hozzávalók:

. 100g. füstölt lazac hajszálvékonyra szelve
. 2,5 dl. görög joghurt
. 1 ek. nagyon apróra vágott friss kapor
. 1 db. kisebb kovászos uborka (v. ecetes csemege)
. só, bors

Ne sajnáljuk a pénzt a kicsit drágább, de jobb minőségű, „igazi” füstölt lazacra. Felejtsük el a polcokon virító élénkvörös „lazacfiléket” azok többnyire csak a hozzáadott festékanyagoktól ilyenek. Inkább a halványabb, a szélein enyhén barnás, belül hússzínű (lazacszín) szeleteket vegyük meg.

Elkészítés:

1. Egy keverőtálba borítom a görög joghurtot, hozzáadom a kaprot, beletépkedem a füstölt lazacot, majd az uborkát kis kockákra vágom és azt is hozzáteszem. Óvatosan összeforgatom, hogy a lazac ne törjön meg jobban.
2. Tekerek rá jócskán színes-borsot, megkóstolom, és ha kell sózom, majd újra elkeverem.
3. Letakarva, fél óráig állni hagyom a hűtőben, hogy az ízek összeérjenek.

Friss ropogós bagett szeletekre halmozom a krémet, a tetejét még megszórom egy kevés kaporral, és tálcára pakolva tálalom.
Tehetjük a krémet pirítósra is, amit vékonyra szelt barna- vagy rozskenyérből készítünk.
Az uborka helyett/mellett tehetünk bele kapribogyót is. Ízesíthetjük még pár csepp citrommal...
Ez egy durván jó étel! A fenséges lazac füstös íze, az enyhén savanykás görög joghurt a zsíros-krémes állagával, na meg a friss kapor aromájával... mindent összevetve, egy pompás szendvicskrém a végeredmény.
Kicsit testesebb száraz fehérbor illik hozzá, mondjuk egy olaszrizling vagy szürkebarát (pinot gris). Én ez utóbbit bontottam mellé...

Elkészítési idő: 20 perc
Költségek: összesen kb. 1800 Ft.
Bor: 1270 Ft. (pinot gris) - metro

Antipasti

A másik VKF mű! Ezt a fajta előételt régen, egy Antonio Carluccio műsorban láttam, és azóta is nagy kedvenc, már többször is elkészítettem. Mint a legtöbb olasz étel/előétel, ez sincs túlbonyolítva. Semmi különösebb fakszni nincs vele, kell keverni egy sörtésztát, és különböző dolgokat megmártva benne, ki kell sütni bő olajban. Ennyi!

Bruschetta

Ez az egyik étel, amivel a 26. VKF-re készültem. Már napok óta lestem a „Marmande” fajtájú paradicsombokromat, és figyeltem ahogy sárgából először narancsszínűre, majd szépen vörösbe hajlik a paradicsom rajta. Alig vártam, hogy leszedhessem az első szemet, és egy remek bruschettát (ejtsd, bruszketta) varázsoljak belőle. Mióta csak elültettem, ezt terveztem az első érett darabbal. Az időzítése is remek volt, mert pont a múlthét végére érett be teljesen (sőt még két kis sárga koktélparadicsom is akadt), azaz minden adott volt egy VKF-es bejegyzéshez. Csak éppen a dolgaim sűrűsödtek be annyira, hogy ugyan elkészítettem, de megírni már nem nagyon volt időm. Mostanra sikerült csak.
Ez egy végtelenül egyszerű, de annál finomabb olasz előétel. De mint minden egyszerű ételnél, fontos, hogy a legjobb hozzávalókkal dolgozzunk. Lényeges, hogy ehhez az ételhez csak napon, a nővényen érett, azaz „tőérett” paradicsomot használjunk. A bolti, „holland” paradicsom ehhez nem jó.

A tíz kedvenc növényem

Palócprovence tette fel a kérdést nekem, melyik a tíz legkedvesebb növényem. Először csak hümmögtem magamban, és gondoltam, hogy ez fogas kérdés, de aztán meglepően hamar összeállt a listám. Szinte nulla gondolkodással jöttek elő a kedvencek. Íme:

- pálmafa – Mikor nyaralni megyek, alig várom, hogy megpillantsam az első pálmafát. Mikor meglátom, egyből megnyugszom, tudom hogy már jó helyen vagyok, megérkeztem az „én világomba”...
- füge – Hasonló érzések fűznek hozzá mint a pálmához. A délt, a mediterráneumot jelenti számomra. A kertemben álló fügefa is a szívem csücske, óvom mindentől. És persze nem utolsó sorban, imádom a termését is. Mivel szerencsés mikroklímában élek, júliustól októberig ontja a gyümölcseit nálam a fügefa...
- narancsfa – A narancsfa látványa, illata, és gyümölcse egyaránt elvarázsol. Szívesen élnék olyan helyen, ahol kilépve a házból, csak a kezemet kellene kinyújtanom, hogy leszakítsak egy friss narancsot, és a narancsfa illata járja át a levegőt...
- paradicsom – Imádom az érett, a naptól még langyos édes paradicsomot. Ugyanakkor szeretem az egész folyamatot. A télvégi magültetést, csíráztatást, a palánták nevelését, kiültetést, gondozást, öntözést... Így még értékesebb számomra az a pillanat, mikor beleharapok az első érett paradicsomba...
- bazsalikom – bazsalikom valahogy hozzátartozik a környezetemhez. Kevés olyan napja van az évnek, amikor nincs a közelemben friss élő bazsalikom. Télen a konyha ablakban, nyáron a teraszon cserépben zöldell és illatozik. Nem tudom megállni, hogy ne simítsam végig a leveleit mikor elhaladok mellette, hogy így érezzem a balzsamos illatát...
- rozmaring – Alapfűszer nálam. A rozmaring igénytelen, semmit sem követel tőlünk. Nem kell neki gondoskodás, sem víz, sem dús termőföld. Elülteted és kész. Ennek ellenére folyamatosan ellát minket az újabb és újabb csodás illatú, gyantás, aromás hajtásaival. Szinte bármit főzök, az első utam a rozmaring bokorhoz vezet...
- borostyán – Imádom ahogy az egész teraszomat körbeszőve, árnyékot ad a nyári hőségben, és télen is üde zöld színével a hosszú szürke, depressziós téli napokat is fel tudja dobni a látványával...
- százszorszép – A fehér virágszőnyeg látványa önmagáért beszél...
- repce – Itt a környéken nagyon sokan termesztik. Tavasszal mikor virágzik, az egész táj sárgába öltözik, és ameddig a szem ellát, élénk, kadmium sárga dombok követik egymást mint a hullámok. A kocsim ablakát ilyenkor mindig leengedem, hogy érezzem a levegőben a szinte már nehéz, tömény virágillatot...

- vadkomló - Ez talán meglepő, de én nagyon hálás vagyok ennek a máshol gaz számba menő növénynek. Tavasszal, mikor a természet kezd magához térni, a vadkomló szinte hetek alatt benövi az út felé eső keritésemet, így védve meg a kertemet a portól és zajtól, no meg a kiváncsi tekintetektől...

Hát ennyi! Ez az én listám. És most szeretném megtudni melyek Hobbiszakács, Macaroon és Lorien kedvenc növényei.

.

Kínai kaja – Szecsuáni csípős marha, zöldségekkel

A későn elvetett cukkinim, meghozta az első terméseit, és mindjárt három, kb. tizenöt centis zsenge cukkinit sikerült betakarítanom róla. Mellette, még némi zsenge sárgarépa, pár újhagyma és fokhagyma volt a kerti körút zsákmánya. Még egy kis chilit is szakítottam a kis cserepes növénykémről, meg a hűtőből elővettem egy darab marhahúst, és máris minden adott egy jó kis kínaihoz.

Dijat kaptam :) - One lovely blog award

Benzsitől, a Sweet home-blog gazdájától, kaptam ezt a megtisztelő díjat, amit ezúton is köszönök szépen!
A díj, szabályokkal is jár, amiket illik betartani.

A szabályok a következőek:

- Tedd ki a díjat a blogodba. (pipa)
- Linkeld be azt, akitől a díjat kaptad (pipa)
- Jelölj meg legalább hét blogot.
Na itt lesz egy kis szabályszegés! Mivel általában az ilyen díjak engem mindig csak a vége felé találnak meg, mindig nagy bajban vagyok kiket jelöljek. Most is, szinte már mindenki megkapta azok közül akiket olvasok, van aki többször is.

Így most küldöm mindazoknak a gasztrobloggereknek, akik eddig még nem kapták meg e díjat.
Értelemszerűen, így az utolsó szabálynak, miszerint – Hagyj üzenetet a díjazottaknál! - szintén nem tudom betartani...

Gyümölcsrizs

A gyümölcsrizs, nem egy bonyolult étel, édes tejberizs és gyümölcs, vagy kompót keveréke. De mint mindent, ezt is sikerült kissé megvariálnom, mert a spájzban találtam egy doboz kókusztejet amit felhasználtam a tejberizshez.
A tejberizst sokféleképpen megfőzhetjük. A neten is százával keringenek a főzési variációk, akinek van kedve, „kiguglizhatja”.
Én úgy szoktam elkészíteni, mintha rizottót főznék. Igaz, ez hosszabb, és bonyolultabb, mint sok más módszer, de így lehet elérni leginkább azt a krémes, kásás állagot, amilyennek én szeretem...

Hozzávalók:

. másfél csésze rizottó rizs
. 1 doboz (400ml.) kókusztej (elhagyató, helyette lehet sima tej is)
. tej (3,5%-os)
. 3 dkg vaj
. 1 ek. vaníliakivonat
. fél csésze cukor (ízlés szerint lehet több, v. kevesebb)
. gyümölcs
. málnaöntet

Elkészítés:

1. A rizst egy magas falú serpenyőben vagy wokban, szárazon megpirítom kissé, míg fehéredni nem kezd.
2. Felöntöm egy csésze vízzel, és addig forralom, míg a nagyját fel nem szívja a rizs, ekkor lejjebb kapcsolom közepesre a tűzhelyet, és hozzáadom a kókusztej egyharmadát és főzöm tövább.
3. Sűrű kevergetés közepette, újra és újra felöntöm egy-egy merőkanálnyi kókusztejjel, amikor a rizs felszívja a folyadékot.
4. Az utolsó adag kókusztejjel együtt hozzáadom a cukrot és a vaníliakivonatot.
5. Mikor elfogyott a kókusztej, sima tejjel folytatom tovább, míg a rizs teljesen meg nem puhul (kb. 25-30 perc).
6. Ekkor belekeverem a vajat, és lefedve félreteszem, és hagyom kihűlni.
7. A gyümölcsöket kis kockákra vágom, és a kihűlt rizzsel felváltva, rétegezve, poharakba töltöm úgy, hogy a tetejére gyümölcs jusson.

Tálalás, tippek:

Nagy, talpas poharakba töltöm, hogy jól mutasson. A pohár aljára, és a gyümölcsrizs tetejére málnaöntetet csurgatok.
Nyáron mindenképpen használjunk friss, szezonális gyümölcsöket. Télen tehetünk bele konzervet, kompótot is. Bármilyen gyümölcsöt tehetünk bele, amit éppen találunk, vagy amit legjobban szeretünk. Én most a hátsó kertben lévő gyümölcsfákon éppen érő gyümölcsöket, korai őszibarackot, nektarint és kajszit tettem bele.
A rizs és gyümölcs arányát a gyümölcsrizsben, az egyéni ízlésünk szabja meg.
A tejberizs, jól lefedve, egy napig eltartható a hűtőben. A gyümölcsöt mindig frissen tegyük bele, a tálalás előtt közvetlenül.
(tipp!) Receptvariációként, készíthetjük a tejberizst sima tejjel, félidőben 10 dkg. minőségi étcsokoládét belereszelve. A csokis tejberizst, málnaöntettel meglocsolva tálaljuk.
Bárhogy is készítjük, remek kis desszertet kapunk, amit nem annyira egy menü lezárása képpen, hanem inkább nassolásként, két étkezés között fogyasszunk el...

Elkészítési idő: 35 perc
Költségek: kb. 220 Ft./adag

Utóirat: mostanában kisebb ráncfelvarrást tervezek a blogon, és ennek része, hogy kitettem egy szavazó-oldaldobozt a fázisképekről. Ebben posztban, most megmutatom, hogyan nézne ki, a harmadik opció...

Mustáros-mézes sertés szelet

Szándékosan nem „mézes-mustárost” írtam, mert arról nekem mindig az a borzasztó reklám jut az eszembe, amin mindig felbosszantom magam, akárhányszor csak látom. Nem tudok elképzelni olyan élethelyzetet, amiben egy értelmes ember, azt a förmedvény kész szószt használná, tele mű anyagokkal, ahelyett, hogy minimális plusz ráfordítással maga készítse el azt, normális alapanyagokból.
Na, mindegy! Ez az alábbi recept, az egyik változata a jól ismert mézes-mustáros húsnak...

Hozzávalók (2 személyre):

. 4 szelet sertés tarja (1 cm vastag szeletek)
. 3 db. Salotta hagyma (v. egy fej vöröshagyma)
. 3 gerezd fokhagyma
. 2 dl tejszín
. 1 ek. magos dijoni mustár
. 1 ek. virágméz
. 2-3 ek. apróra vágott jalapeño paprika (konzerv)
. 1,5 dl száraz fehérbor
. só, bors,
. ghí (vagy olaj)

Előkészületek:

A hagymát apróra, a fokhagymát vékony szeletekre vágom.
A jalapeño paprikát felaprítom
A hús mindkét oldalát sózom, borsozom.

Elkészítés:

1. Egy nagyobb, magas falú serpenyőben felforrósítom a ghít és a hús szeletek mindkét oldalát hirtelen megpirítom, elősütöm. Ezután félreteszem.
2. A visszamaradt zsiradékba beleszórom a hagymát és fokhagymát, és üvegesre pirítom.
3. Felöntöm a borral, és kb. a felére forralom.
4. Ezután lejjebb kapcsolom a tűzhelyet közepes fokozatra, és hozzáadom a mustárt, meg a jalapeño paprikát.
5. Ha kell, egy kevés vízzel, vagy alaplével felöntöm, majd belekeverem a tejszínt. Sózom, borsozom, hozzáteszem a mézet. Kóstolással még beállítom az ízeket.
6. A mártásba fektetem a hús szeleteket, a serpenyőt szorosan lefedem alufóliával, azután a 130-140 fokra melegített sütőbe teszem 40 percre.
7. Ha kész, kiveszem a húsokat, és ha kell, a mártást visszateszem a tűzhelyre és besűrítem egy kevés vízzel elkevert keményítővel (1 tk.), majd újra felforralom.

Tálalás, tippek:

Tálaláskor, köretnek párolt rizst adok mellé, de lehet tésztával is. Díszítésként tehetünk rá jalapeño paprika karikákat, és/vagy parmezán forgácsokat.
A hús, a mártásban tartva, jól lefedve, egy-két napig eláll a hűtőben. Sütőben újramelegíthető.
Ezt az ételt nem csak sertés tarjából, hanem pl. csirkecombból vagy borjú szelettel is elkészíthetjük, csak akkor a sütőben párolás, nagyjából fele annyi ideig tart. De csinálhatjuk csíkokra vágott hússal (csirke/pulykamell) is, akkor az elősütés után, csak pár perc párolást igényel a mártásban.
A mustáros-mézes sertés tarja egy pompás étel. Finom puha hús, karakteres ízű mártás, a mustár, és a méz finoman hangolt édes-savanyú egyensúlyával... csak ajánlani tudom!
Mellé, jóféle badacsonyi, vagy balatonfelvidéki szürkebarátot (pinot gris) érdemes kortyolgatni.

Elkészítési idő: 70 perc
Költségek: kb. 560 Ft./adag
Bor: 1740 Ft. ('06 Szent György-hegy) - vinotéka

Az első paradicsomom idén...

(a képre kattintva nagyíthatod)

Tegnap, a paradicsomjaimat végigvizsgálva, észrevettem, hogy az egyik ágon, az esőtől vizes levelek között, egy kis sárga bogyó kelleti magát. Megvan az első érett paradicsom! Nagyon örültem, mert pont az a növény hozta, amit legjobban megviselt a múltkori jégeső. A sárga, körte alakú koktélparadicsom bokrot szinte teljesen lekopaszították, a diónyi nagyságú jégdarabok, legtöbb ágát/hajtását letörte, és szinte az összes, akkor még zöld kis paradicsomot leverte. Most mégis Ő hozta nekem az első termést.
Azon nyomban be is faltam. Finom, vastaghúsú, vékony héjú, édes paradicsom volt. Remélem, a napokban még találok ilyen kis arany kincseket...